Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

A Tolna megyei úttörők öt Balaton menti úttörőtáborban nyaralhatnak. Gyönyörű kör­nyezetben tölthetnek el egy­két hetet a jó munkát vég­zett pajtások, komfortos tábo­rokban készülhetnek a követ­kező esztendőre az őrsveze­tők, úttörőtanácsrtitkárok. Idén nyáron négyezer-négyszáz Tol­na megyei úttörő üdül, vagy üdült és hatszáz pajtás képezi magát tovább saját táborban. Szerdán reggel hat órakor balatoni körútra indultunk, s „pillanatfelvételeket" készítet­tünk a megye úttörőinek nya­ralásáról. Sós fői reggel Eb rész Az ébresztő elhangzása után két perc sem telik el, a duna- kömlődi pajtások és a paksi 3. számú iskola úttörői, mind a hatvanan, nyílegyenes sorok­ban állnak, s várják a ve­zényszót a reggeli tornára. Az­után következik a legizgalma­sabb verseny, a körletrendezés. Söprűk, lapátok, száraz és vi­zes rongyok „szaladnak" az épületek között, s pillanatok alatt átalakul a tábor: min­denütt ragyogó tisztaság, rend. Most viszont a tábor vezetői­nek jut a nehéz feladat. Sorra járják a szobákat, s értékelik, hogy melyik őrs forgatta leg­jobban a söprűt, hol van a legnagyobb rend. A zászlófelvonás után irány az ebédlő. A gyerekek teljesít­ménye itt is kiváló. Nyolc kiló szalámit „termelnek be” reg­gelire. — Jó beosztással bőven ki lehet jönni — mondja a tábor élelmezésvezetője. — Egy gye­rek étkeztetésére naponta 19 forintunk van. Ebbe még egy- egy üveg jaffa is belefér. — S öröm nézni az étlapot, ahol az egyik uzsonna mazsolás túrós­rétes, az ebédek pedig három fogásból állnak. Az úttörők verses elismerése a „Táplállak” pavilon ajtajára ki is van függesztve: „Hizlaldánknak büszkesége a két Marika, és az Imre.. A reggel további programja a csomagolás és az amolyan „többé nem látlak” elköszö- nés. De nem azért, mert a dunakömlődi és a paksi úttö­rők nem jönnek többet Sós­tóra, hanem azért, mert a tá­bort ilyen formában már nem láthatják. Ugyanis augusztus 15-e után megkezdődnek az építkezések, s jövő nyáron a paksi járás úttörőit már az újjáépült tábor várja. Szerenád lekváros kenyérrel Beköszöntött a búcsú előtti éjszaka a táborba. Mindenütt csend. A tanárok még mocca­nást sem hallanak. S egyik percről a másikra felcsendül a pajtások szerenádja. Az utol­só dal pedig így kezdődik: „Éhes a tábor.. .” Mit tehet­nek ilyenkor a szerenádot ka­pottak? Irány a konyha, a lek- városkenyér-készítés, hogy a dalos ajkak lekváros ajkakká változhassanak« A legnagyobb élmény a sporigyőzelem ! Akinek tiszta a lelkiisme rate, meg az ágya környéke és a szobája, nyugodtan pingpon­gozhat, vagy ücsöröghet a tár­saival az udvaron Balatonsza- badi-Sóstón, a tamási járási úttörőtáborban, amíg a tábor­tanács hét tagja táborszemlét tart. így kezdődik a délelőtt. A tábortanács, amelynek tag­jait rajonként a pajtások vá­lasztják, a rendet, a tisztasá­got, a szobák díszítését pon­tozza. Érdemes a seprűt forgat­ni, gondosan hajtogatni az ágy­takarót — hiszen a táborozás végeztével a legtöbb ponttal rendelkezők jutalma sok-sok csokoládé lesz. — A délelőtt első fele, a kö­tött programok ideje. Ilyenkor rajfoglalkozások keretében — mondja Hegedűs Károly, tá­borparancsnok — szellemi ve­télkedők zajlanak, teljesítik a pajtások a tábori próba kö­vetelményeit, s gyakorolják azokat a műsorszámokat, ame­lyekkel a raj, a záró tábortűz­nél szerepel majd. A délelőtt fénypontja mégis csak a fürdés! — Tíz óra tájt megyünk a vízre és ebédig maradunk ott! — Négerbarna gyerekhad ro­han — jelenleg 110-en vannak a tábor lakói, simontornyai es regölyi úttörők — a vízbe. A csendet fröcskölés, sikoltozás, labdasuhogás, vízpacskolás tö­ri meg. Az ügyelő pedagógu­sok legnehezebb feladata az, amikor ki kell parancsolni a partra a gyereksereget. — Mi volt a legnagyobb él­ményetek? — A meccsek... Hogy min­denben mi győztünk, a pak­siak csak a lányfociban tudtak döntetlent csinálni... — szin­te kórusban mondják ugyan­azt. Nagy dicsőség a győze­lem! aratsJäfc] Táborozás, korszerű feltételek közölt kielégítő, mondhatjuk nyugodtan: úttörőpalotát. . .- A későbbi tervek, elképzelé­sek között szerepel — moaaja Kult Antal —, hogy faházakkol cserélik fel a sátrakat. A sátor azért még marad. Ro­mantikusabb, mint az épület. Kü­lönösen a fiúk kedvelik. A szepezdi táborban bogyisz­lói és sióagárdi úttörők — szám szerint 51-en — strandolnak, na«' póznak, töltik gondtalan szabad­ságukat e napokban. Strandol­nak, napoznak és gömbölyűdnek. Mert a koszt itt éppen úgy, mini másutt, igen jó. Az oldalt készítette: ÉRDI—HORVÁTH— GOTTVALD—MÉRT — Most mór itt is lehet tábo­rozni! Ez az első mondat, amivel Kult Antal, a tábor gondnoka fogad bennünket Balatonszepezden, a szekszárdi járás úttörőinek nyári táborhelyén. És maga a látvány, többet ér minden magyarázatnál. Egy kisebb és egy nagyobb épü­let emelkedik a sátortábortól balra. A nagyobb épületben a modern konyha, a raktárak, az előkészítők, a mosogatóhelyiség, az étterem. A kisebben pedig az egészségügyi helyiségek, és a fürdő, zuhanyozók, hatalmas boy- lerek, amelyek ha szükséges, éj­jel-nappal ontják a meleg vizet. — Mennyibe került mindez? — összesen eddig 2 millió 300 ezer forintba. De ezzel koránt sincs vége az itteni munkának. Többek között rendezni kell még a terepet. A sátrak alját le kell betonozni. Esetleg bővíteni is le­het, ha szükséges, a tábort... A megyei táborokban szinte mindenütt hasonló kép fogadja az érkezőt. A paksiak a vizet ve­zették be ... a bonyhádiak 7 mil­lióért „varázsoltak" minden igényt — Még maradnék, nagyon szívesen! A legszebb úttörőtábor Talán némi elfogultság is hozzájárul, ha a Balaton-parti úttörőtáborok közül a bony­hádi járás táborát látjuk a legszebbnek. A hétmillió fo­rintért épült „táborcsoda” Béla- telepen, közvetlen a magyar tenger partján van. A modern, összkomfortos, háromszintes épület nemcsak kívülről gyö­nyörű, hanem belülről is. A négyágyas, helyesebben a négy rekamiés szobákban kényel­mesen adózhatnak az úttörők a csendes pihenő örömeinek. Iyenkor, ebéd után halkan be­szélnek a „nem alvók”, láb­ujj-hegyen közlekednek a fo­lyosókon a naposok. Az úttörőmozgalom 25 éves jubileuma egyik mozgalmának — „A felnőttek ajándéka a gyerekeknek” — szép példája a tábor július 28-i nyitása, ugyanis a megállapodások sze­rint csak decemberben kellett volna átadni. Ez a korai át­adás egyaránt dicséri a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat gyors kezű dolgozóit, a Somogy megyei műszaki el­lenőröket, valamint Tolna me­gye, illetve a bonyhádi járás vezetőinek jó irányítását, szer­vezését. Csütörtökön, a délutáni órák­ban Juhász József, a Tolna me­gyei Tanács bonyhádi járási hivatalának vezetője az első és ünnepélyes zászlófelvonáskor adta át a tábort jelképesen egy bonyhádi úttörőnek. Az első turnust a budapesti MÉH Tröszt látja vendégül a bólatelepi táborban, így most a bonyhádi és a szekszárdi paj­tásokon kívül érkeztek Szol­nok, Győr-Sopron, Fejér és Veszprém megyéből, valamint Budapestről olyan úttörők, akik a tavaszi rongy gyűjtő hetek legszorgalmasabbjai vol­tak. Augusztus 8—26-ig pedig három turnusban üdülnek 230—230-an a bonyhádi járás úttörői. Végül egy pillantás a tábor „játékparkjára”. Rengeteg szép, értékes játék vár az ifjú nya­ralókra, melyek a bonyhádi já­rás üzemei, vállalatai és a Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat ajándékai. ~Tc*borbuz. „Még maradnék szívesen! " A tábortűzre készülődik mindenki már az első naptól kezdve. Arra készül a tábor- parancsnok. A tábortűzi elő­adáshoz gyűjtik az ötleteket, az anyagot a rajvezetők, ta­nulnak verseket, jeleneteket, énekszámokat a pajtások. A tábortűz nagyszerű dolog! Nagyszerű, hogy később kell lefeküdni ezen a napon, mint máskor. Nagyszerű, ahogy a sötétben magasra csapnak a lángok és pirosán világítják meg a gyerekarcokat. Nagy­szerűen lehet énekelni a kora éjszakai csendben, s még az is fokozza az ünnepélyességet, ahogyan a békák kontráznak egyet-egyet. A táborokban általában egy­hetes turnusokban váltják a gyerekek egymást. Ez az idő kicsit kevés. A tíznapos már szerencsésebb. Ha jó az idő, senki sem kívánkozik ennyi idő után haza. S csomagolás közben sokszor hallani: V-ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom