Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

I GY EN IS ANTAL: Gondolatok és dokumentumok egy tanító-forradalmár születésének századik évfordulójára í. Á dombóvári „Gyenis^ An­tal” középiskolai kollégium névadóját megörökítő kis élet­rajzi visszaemlékezés az 1919. évi augusztusi tamási börtön­képpel vezeti be a dombóvá­ri állami elemi iskola első igazgatójának 48 évnél csu­pán. negyvennyolc nappal hosszabb életútját. Az írás­részlet. így szól: „1919. augusztus 18-án vé­szesen csikordult a tamási börtön ajtaja. A Prónay- különítmény fehértollas tiszt­jei megparancsolták, hogy a foglyok lépjenek ki a folyo­sóra. Nem kérdeztek és nem mondtak a parancson kívül semmit. Egy főhadnagy pa­rancsára csendőrök és kato­nák fogták közre az elfogot- takat. A főhadnagy vezényelt és megindult a szomorú me­net. Ebben a menetben lép­kedett Gyenis Antal is.” Vajon, milyen utat zárt le az a csikórduló tamási bör­tönajtó? Egykori igazgató­tanítónk megtört — meg­gyötört személyében milyen férfi lépkedett abban a járás­bíróságtól a Taubner-vendég- lőig tartó 400—500 méternyi utolsó menetben? Ki is volt nekünk — mindenkori Tolna megyeieknek, dombóváriak­nak — Gyenis Antal? Születése századik évforduló­ja — hisz, 1871. július 1-én született a szomszédos Bara­nya megyei Üszögpusztán — mindenképpen igazolt és új­bóli engedély arra, hogy má­sodik városunk s megyénk is felidézze, talán még ki is egé­szítse az Ö születése és ha­lála, az üszögi bölcső és a tamási vendéglőudvar poroló­fája — végső mesgyék között bejárt emberi életútját. 2. A négy testvér közül Ö a legidősebb: Felsőbb iskolába először 1883. szeptemberében a pécsi cisztercita gimnáziumba irat­kozik be az üszögi Grósz An­tal földbirtokosnál magtáros- ispán édesapja jóvoltából és akaratából. Az apa tanult em­bert akart nevelni a fiából. A felsős üszögi diáknak azonban, a társadalmi kérdé­sekkel akkor már élénken foglalkozó bányász—munkás város lesz igazi jó 'skolája, a ciszterek gimnáziuma he­lyett. Hatodik gimnazista ko­rában úgy véli, új vallást kell alapítani. Mégpedig a javak felosztásának, az egyen­lő boldogságnak emberi — papok nélküli vallását. A lázító diákot a ciszterek ka­puján kívül találja 1S89 nya­ra. Átiratkozik a pécsi Püs­pöki Tanítóképző, III. osztá­lyába. Am úgy látszik, a tár­sadalmat robbantó dinamitból még elég sok megmaradt ben­ne: itt csak egy évet tanul, így került —a képzőt elvég­zendő, s az Ő pécsi „rossz hírét” tán még nem halló — bajai tanítóképzőbe. Itt szer­zi meg 1891-ben tanítói ok­levelét. 3. — Mit is ragadjon ki a visszaemlékező, toll és gondo­lat az Ö ezutáni nagyon gaz­dag 28 életévéből? A pedagógusi pályakezdést, talán. Azért is, mert az már a mi megyénk székhelyén, Szekszárdon indul el 1891 őszén egy magániskolából, s 1895-ben Kökényessy Erzsé­bettel ugyancsak ott meg­kötött boldog- házassággal zá­rul.- Az első tanítóévek ezek, — és a bácskai Móricíöldje és Gátalja falusi iskolákban töl­tött további 6 esztendő. A századforduló utáni első évben kerül vissza — és haza­térve az ő Pannóniájába, is­mét Tolnába, -s most már élete végéig: Dombóvárra. Ez időben (1898 óta) szer­veződött községünkben a meg­lévő két felekezeti: a régi katolikus és a- múlt század végi izraelita elemi iskolák mellé az első állami elemi iskola. Hogy hová és milyen körülmények, környezet közé? — Máig is szerencséje Dom­bóvárnak, hogy mindezt az iskola még alig „megmelege­dő” igazgatója, Gyems Antal már 1902. március 16-án meg­írja a helyi lap, a „Dombó­vár és Vidéke” hasábjain: „A leányiskola (első elemi iskolánk, ugyanis leányisko­la volt) két tanterme számá­ra a község oly házban bé­relt helyiséget, mely pár év­vel ezelőtt még az oktatás szent hajlékának, a szó leg­szorosabb értelmében vett leg­gyalázatosabb ellentéte volt... — Itt, e bűnnel évtizedekre fertőzött helyen most, az em­beriség nagy kertjének gyön­ge liliomai nevelkednek. E ház különben egy becsületes hentesmesternek tulajdona je­lenleg, ki mindenesetre hasz­nos és felette keresett üzlete számára az iskola udvarán gyilkolja sertéseit. Mily kel­lemesen vegyül a tanítás alat­ti néma csendbe a haláltusát vívó disznó harsogó sivalko- dása! Mily épületes látvány és az egészségre mily hasz­nos a tantermek előtt lévő szennyes, ronda tócsa .és a széthasogatott disznó fogaso­kon függő véres húsa.’ (A ház a régi Deutsch-féle ház volt, ma: Arany János tér 25. sz.) Az újdonsült igazgatónak mindez még nem elég, mert így folytatja: „Pár év előtt nagynehezen megtörtént a két nembeli ta­nulók külön iskolákba helye­zése, akkor midőn már 500 növendéket három tanító ta­nítani, jobban mondva három szűk tanteremben elhelyezni képes nem volt. Négy éve már ennek, de a leányiskola még ma sincs elhelyezve. Kérdem, ha tenyészállatok ól­járól volna szó, elmúlhatott volna-e 4 év ilyen semmit­tevésben?” Természetes, hogy ezután már csak egy új iskola meg­építésére tett javaslattal zá­rulhatott a cikk. De gondolhatjuk azt is, hogy mit jelentett e, minden bizonnyal első Gyenis-cikknek megjelenése a helyi lapban. A lap ugyanez év június l.-i számának névtelen válasza mondja a cikk kiváltott tár­sadalmi hatásáról: „Csodálatos, hogy honnan tudta a cikkíró tényekkel és számokkal így megmagyaráz­ni előnyét az új építkezés­nek. — Több oldalról azon­ban a községi képviselő tes­tület egyes tagjainak nem tet­szett a cikk.” Az új igazgató azonban nem hagyja az ügyet. Nemcsak a maga igazságában oízik és nemcsak arra támaszkodik, — társadalmi bázist is keres igazához. Meg is találja a község mindinkább gyarapo­dó vasutas munkásságában. Ez időtől lesz barátja és har­costársa a nagyszerű fűtőházi mérnök: Kántor László. S most már közös munkájuk­kal szerveződik az idetelepült vasutasság is az állami elemi iskola új épületének megépí­tésére. Gyenis Antal és vele együtt a dombóvári vasutas­ság első nagy társadalmi üt­közete csatát nyert. S 190.3. október ?7-én, az új iskolát avatni jövőket, Do­ry Pál vármegyei alispánt és kíséretét üdvözlő igazgató be­széde csak ennyi: „A magyar művelődés egy­szerű munkása üdvözli Önö­ket e szent hajlék küszöbénél. Kívánom, hogy kiket szívünk igaz szeretetével hívtunk kis világunk örömünnepére, ked­ves és maradandó emlékezetül maradjon azoknak e mai nap.” Rangok és címek kötelező emlegetése nélküli, egyszerű két mondat puritán szavai ezek. S az igazgató bizonyá­ra boldog és büszke lehetett, mert a „szent hajlék küszö­bénél” nem a kíséret, nanem a helybéli gyermekek és munkásszülők sokasága, a nép töltötte meg első emeletes iskolánk falait. 4. Ebben az időben Gyenis Antal nemcsak községe, ha-, nem megyéje színe elé is ki­lép. 130 megyei pedagógus­társ előtt 1903. nyarán, a jú-. nius 18-i Tolnán megtartott vármegyei tanítógyűlésen be­széde végén a népiskolai szak- felügyeletről a következő in­dítványt terjesztette be: „A Tolna megyei Alt. Ta­nítóegyesület megkeresi a Magyar Tanítók Országos Bi­zottságát, hogy tárgyalásra tűzze ki és keresztülvitelre elfogadja azon indítványt, hogy 1. ) népiskolai szakfelügye­lettel csakis és kizárólag nép­iskolában működött tanító legyen megbízható, fokozatos előléptetés útján, és semmi más pályán működő egyén; vagy felsőbbfokú iskolai ta­nárok ily szakfelügyeletre ne alkalmaztassanak; 2. ) minden tankerületben a. szükséghez képest egy vagy több segéd-tanfelügyelői állás legyen szervezve és azokra csak tanítókból kinevezett tol- nokok léptessenek elő.” — Az indítvány „nagy vitát idézett elő.” De „többek hoz­zászólása után az indítványt elfogadták.” ügy érezzük a fenti Gye-' nis-indítvány lényege, éle — közel 70 év elteltével is köny- nyen érthető. (Folytatjuk.) i SIMON KÁROLY T ÉRDEMES NVARALN! ? Érdemes nyaralni? Pofonnál is egyszerűbbnek tűnik a válasz: — igen. Lehet-e? Természetesen ugyancsak igen. Bár nem mindenkinek jut szak- szervezeti beutaló, a Balaton partja hosszú, az országban számlálhatatlanul sok felkeresésre ér­demes üdülőhely van, és az átlagos dolgozók nagy részének pénztárcája elbír esztendőnként egyszer egy hosszabb-rövidebb ideig tartó nyara­lást „saját rezsiben” is. Ne áltassuk magunkat, nem mindenkié. Vannak alacsony fizetésű nagy­családosak, vagy olyanok, akiknek a kelleténél jóval több jutott az élet terheiből, szép számmal. Nem ők vannak azonban többségben, ezért érde­mes a címben feltett kérdéssel foglalkozni. A második mondatunkban szereplő „igen”rt az orvos, a pszichológus, elsősorban pedig a munka­pszichológus tudományosan is megindokolja. Az egész évi munkában kifáradt szervezetnek nél­külözhetetlen a pihenés, a kikapcsolódás. Mű­szaki hasonlattal élve, akár csak a gépeknek az időnkénti felújítás. Töméntelen példát lehetne idézni. arra, hogy ezt a kikapcsolódást ország- és megyeszerte milyen sokan értelmezik más mun­kába való bekapcsolódás lehetőségeként. Azaz töltik munkával a szabadságukat, nyaralnak ka­pálva, vagy permetezve. Egy megyénkben középüzemet kerestünk fel, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Válla­latot, hogy tájékozódást szerezzünk a nyaralással, de általában az évi szabadság felhasználásával 'kapcsolatban is. Bevezetőül néhány adat: a vál­lalat üzemi munkásainak száma júniusban 3i?5 volt, a bedolgozóké majdnem ugyanennyi. A nők aránya magas, megközelíti a nyolcvan százalé­kot. Ugyanakkor a nődolgozók egyharmada a fiatalabb, „KISZ-korú” generációhoz tartozik. Az átlagos kereset havi ezernyolcszáz forint körül mozog. A gyárban egy műszak van, ami nem csekély vonzóerőt jelent a helyben lakó asszo­nyok, lányok számára. Az ingázók száma cse­kély, csak mintegy huszonöt-harmincan járnak be egy 10—15 kilométer sugarú körből. A mű­szaki és adminisztratív dolgozókat szándékosan hagytuk ki a fenti összeállításból, hozzájuk még visszatérünk egy mondat erejéig. Azt, aki a központi épület lépcísőházában meg­áll, hirdetmény fogadja. Május 21-én Szabó Ist­vánná üdülési felelős közhírré tette a második félév szakszervezeti üdülési lehetőségeit. Tizen­nyolc személy részére, köztük házaspároknak, családosoknak, vagy csak gyerekeknek nyílt mód az üdülésre Alsóörstől Dubicsányig, vagy akár al-dunai hajóúton is. Valamennyi lehetőségre akadt jelentkező, ami persze még a vállalat dol­gozóinak létszámához mérten nem sok. Az első félévi arány nagyjából azonos volt. — Általában igyekszünk még minden évben tíz-tizenöt beutalót „összekoldulni” más vállala­toktól, ahol azokat nem veszik igénybe, — így Körtés István igazgató. A vállalatnak negyvenötezer forintja van arra, hogy támogassa dolgozói utazását, kirándulásait. Állandó partnerei a megyei IBUSZ-nak. Tavaly hárman, tavalyelőtt tizen, az idén ismét hárman jártak a Szovjetunióban vállalati segítséggel. 1970-ben a cseh—lengyel Tátrában harmincné­gyen, az NDK-ban tizen. Mintegy tíz család lesz előreláthatólag tartósabban a Balatonon, vagy Harkányfürdön. Az arány tulajdonképpen ilyes­formán már egyáltalán nem rossz, mégis érde­mes eltöprengeni azon, hogy ki és miért nem megy nyaralni, habár módja szerint tehetné. A töprengésben a vállalat igazgatója, szakszervezeti titkára, munkaügyise és párttitkára segített. A következő vélemény alakult ki: — A mi asszonyaink többségének férje szintén „bőrös”. Odaát dolgoznak a bőrgyárban, nehe­zebb munkán, de természetesen magasabb kere­setért. Tehát általában van miből utazniuk, nya­ralniuk. — Mintegy tíz családot köt az éppen folyó házépítés. — És talán tizenötöt is a régi tatarozása. — Meg a szőlő. Ez tulajdonképpen hobby is, tehát kikapcsolódás, pihenés. — A mieinkre a klasszikus kétlakiság már nem jellemző. Nem tudunk például olyan dol­gozóról, aki műszak után rohanna haza, mert esetleg több ezer tojóhibridet kell ellátnia, vagy mert két tucat szerződéses disznót hizlal. — A nyaralási igények terén feltétlenül van fluktuáció. Aki tavaly ment, az lehet, hogy az idén nem megy, de jövőre majd ismét. — Tény viszont, hogy a nem fizikai dolgozók­nál ez az igény lényegesen intenzívebben je­lentkezik. A tényeket tudomásul kell venni, anélkül per­sze, hogy feltétlenül belenyugodnánk azokba. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat esetében egy olyan példához vezetett el bennün­ket a véletlen, mely összességében pozitívnak mondható. Itt egyre többen értik meg, hogy a szabadság, a nyaralás, a nem munkával töltött pihenőidő jogos igénye és természetes szükség­lete minden dolgozónak. Egyelőre átmeneti meg­oldás, viszont közkedvelt a kisebb, egynapos tú­rák szervezése a Balatonra. A vállalat vezetői bíznak abban, hogy évről évre több lehetőségük! lesz dolgozóik nyaralását, utazásait támogatni is. Ami természetesen a termelési eredmények függ­vénye. O. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom