Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
KORUNK Baromfihús az asztalon A külföldön járó magyar turista, ha olcsón akar étkezni, ropogósra sült ún. grillcsirkét vásárol. Az így elkészített csirke nálunk még nem tartozik ugyan a legolcsóbbak közé, de a baromfihús maga egyre fontosabb szerepet tölt be a népélelmezésben. Nem számít többé a vasárnapi asztal különlegességének, mivel egyre mérséklődő áron, nagy választékban kerül forgalomba. Hazánkban az egy főre eső húsfogyasztás 196£-ben 53,2 kg volt, amiből 11 kg-ot tett ki a baromfihús (kb 20%). lS70-ben minden személyre 57,5 kg hús jutott, ebből már 23,5% volt a baromfihús részesedése; 1980-ra viszont még tovább fog nőni, várhatóan 30% körül lesz. Talán .kevesen tudják, hogy Európában már ma is a legtöbb baromfit fogyasztó országnak számítunk. Könnyű fehérje Az utóbbi időben sokat hallunk az állati fehérjének a táplálkozásban betöltött fontos szerepéről. Kívánatos lennej hogy mindennapi táplálékainkban a fehérje részaránya erőteljesen növekedjék a szénhidrát és a zsiradék rovására, mivel viszonylag kevés állati fehérjét fogyasztunk. Nos, e célkitűzés kapcsán fontos szerep jut a köny- nyen emészthető, sovány baromfihúsnak is (nomeg a tojásnak, ami á baromfitartás „velejárója”). A baromfihús- és tojástermelést egyenletesebbé és gazdaságosabbá tevő „baromfiprogram” alig több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött el. Az első tennivalók egyike a nagy termelőképességű baromfifajták kiválasztása, beszerzése és elterjesztése volt. Megismerkedtünk a „broiler” szóval, ami az expressz-nevelésű húscsirkét jelenti, amelynek súlya 10—12 hetes korában 1—1,1 kilónyi, melle és combja telt, húsos, bőre puha mellcsontja hajlékony, porcogós (nem tévesztendő össze ai „fryer”-ral, amelynek bőre alatt már annyi zsír rakódott le, hogy saját zsírjában is süthető). Megjelentek a Nick- Chick nevű, éves átlagban 260 tojást adó tojótyúkok is (korábban 80—85 volt az egy tyúkra eső évi tojáshozam és évszakonként erősen hullámzott a tojásellátás). „Csirkegyárak" A nagy baromfitenyészetekben — a „csirkegyárakban” ma már tudományosan kidolgozott receptúrák alapján, kipróbált előírások szerint állítják össze a takarmányadagokat. A különböző korú és hasznosítású állatok immár olyan — fehérje-, keményítő-, ásványisó-, vas- és nyomelem- tartalmú tápanyagokból összeállított — keverék takarmányt (ún. erőtápot) kapnak, amelynek jóvoltából a lehető legrövidebb időn belül elérhetők a kívánt hús- és tojás- termélési eredmények. A vágóbaromfi hizlalása során a „csirkegyárakban-’ egy kiló élősúly előállításához 2,4— 2,6 kiló takarmányt használnak fel (az országos állag ennél sajnos jóval nagyobb, 4— 4,5 kg.) Az állatok csöppet sem irigyelhető körülmények között tengetik rövid életüket az ún. zárt tartási mód keretei között. A Bábolnai Állami Gazdaság híres baromfitenyészetében pl. évente mintegy 10 millió naposcsibét keltenek ki a gépek, és hozzávetőleg 30 millió tojást adnak a tyúkok! Liba, pulyka A „csirkegyárakban'’ igen kedvező az átfutási idő; a tojástól a rántani való csirkéig alig három hónap telik el. Az ennél jóval hosszadalmasabb libanevelés — nagyüzemi módszerek mellett is — kevésbé vonzó vállalkozás, még ha ugyanolyan kifizetődő is mint az „aprójószág” nevelése. Pedig, a csirkehús egyre csökkenő világpiaci árára való tekintettel, a jövő a libáé — mondják a külkereskedők —, hiszen azért csaknem kétszer annyi valutát lehet kapni. Nem rosszabb a világpiaci helyzet a pulykával sem, jól megfizetik a nyugati piacokon, különösen azóta, hogy kedvezőbb alkatú állatokat tenyésztettek ki (korábban a pulyka melle és combja az egész állat súlyának csak 40—50%-át tette ki, az új hibrid pulykák mell-comb aránya viszont 60—70%-nyi). Ezek a pulykák egész éven át és_12 hét leforgása alatt nevelődnek 2—3 kilós pecsenyeanyaggá. Az állatok húsa nedvdúsabb, gyengébb, minta korábban tenyésztett fajtáké, s a sajátos ízű zsírpárna sem rakódik le a bőr alá. A hazai fogyasztóközönség még csak most kezd megbarátkozni ez- 2el a szokatlanul kis testű „bébipulykával”. Egész évben baromfi A magas fehérjetartalmú sovány húsok biológiailag nagyon értékesek. Földünk három és fél milliárd lakosának fehérjeszükséglete 72 millió tonna lenne, de ennek még a fele sincs kielégítve. Az emberiség állatifehérje-szükség- letének csak 12%-át fedezik az óceánok a halhús révén, a többit az embernek magának kell megteremtenie a szárazföldön. Nem csodálható tehát, hogy világszerte nagy fellendülésnek indult a szinte nagyipari módszerekkel folyó baromfitenyésztés, mely sokat segíthet a fehérjeínség csökkentésében, ha teljesen nem is oldhatja meg azt. A korszerű hűtőtechnika, ezen belül a gyorsfagyasztás és a mélyhűtés, sok gondot levesz a baromfitenyésztők válláról. Az állatoknak csak kis részét kell eladniuk piaci úton, a „csirkegyárak” produktumának többsége a baromfifeldolgozó üzemekbe kerül, ahol futószalagon tisztítják, bontják, darabolják az állatokat, majd lehűtve hosz- szabb-rövidebb ideig tárolhatják, szállíthatják az értékes és ízletes húst. Ezzel megszűnt a baromfihús idényjellege és könnyebbé vált a háziasszonyok munkája is. Ez is közrejátszik abban, hogy egyre gyakoribb „vendég” asztalainkon a baromfihús. Műemlékvédelem — „madárűzéssel” Néhány nyugati országban különleges csiszoló eljárással valósággal újjá varázsolják a kőből készült épületek — főként a műemlékek — homlokzatát. Ezt követően arról is gondoskodnak, hogy a madarak — többnyire galambok — ne csúfíthassák el a drága költségen megszépített műemlékeket. Egy angol cég olyan kocsonyás „madárűző” anyagot állít elő, amit az épületek azon részein (párkányokon, beugrókban, stb.) kell elhelyezni, amelyek a madarak által leginkább látogatottak. A hatás nem marad el: a galambok és társaik messze elkerülik a vegyianyaggal ekként „kezelt” részeket. A közeljövőben szobrokat, emlékműveket is e módon fognak megvédeni a csúf madárpiszoktól. A modern tudomány és technika lexikona üukieon Az atommagot felépítő két elemi részecskének, a protonnak és a neutronnak összefoglaló neve. A neutronnak és a protonnak ezért jogos közös nevet adni, azaz egyetlen elemi részecske, a nukleon két töltésállapotának tekinteni őket, mert az atommag belső szerkezetének szempontjából egyformán viselkednek. Az atommagban, nem az elektromágneses kölcsönhatás (vonzás, taszítás) a meghatározó tényező, hanem az ún; magerők és az erős kölcsönhatás, amelyek több nagyságrenddel nagyobb erőket képviselnek, mint az elektromágneses kölcsönhatás. A neutron és proton tömege csupán néhány ezreléknyivel tér el egymástól, ezért a két meghatározó hatás, a magerő és az erős kölcsönhatás szempontjából egyformán viselkedő nek, olyannyira, hogy át is alakulnak egymásba, pl. egy elektron-, vagy egy pozitronrészecske kilövése köziben (a pozitron az elektron anti része, amely tehát ugyanolyan felépítésű, de ellentétes pozitív töltésű). A proton és a neutron közüt csak a neutronnak van töltése, amely az atommag szerkezete szempontjából az elektromágneses kölcsönhatás gyengébb volta miatt nem számottevő.1 Mindamellett a fizikusok ezzel a különbséggel magyarázzák meg a proton és a neutron tömege közötti ezreléknyi eltérést. A Nobel-díjas Feynman elmélete szerint a két nukleon elektromágneses kölcsönhatása csökkenti a proton tömegét, a neutroné 'alá. Egymáshoz nem hasonlító vízcseppek Évszázadok óta a víz egyes tulajdonságai olyan mércéül szolgálnak, amely nélkül a modern tudományok sok fogalma értelmetlenné válna. így pl. 1 °C századrésze a víz fagyás- és forráspontja közötti különbségnek. 1 liter víz tömegének súlya 1 kilogramm. A 1 kg víz hőmérsékletének egy fokkal való emeléséhez szükséges hőmennyiség a kilogrammkalória. Az emberiség már régtől fogva használja jellemzésre: „Mint két csepp víz hasonlít egymásra.’’ Sokáig azt hittük, hogy mindent tudunk a vízről, és már semmi meglepőt nem vártunk tőle. Közismert volt már régóta, hogy egy vízmolekula két hidrogén és egy oxigén atomból áll. Mindenki tudja a képletét is: FhO. Mégis nemrégiben szovjet tudósok felfedezték a szupersűrű vizet. Kísérleteik során desztillált vízgőzt hűtöttek kvarckristályból készült hajszálvékony csövekben, és az így kapott víz csodálatos tulajdonságokkal tűnt fel. Fajsúlya másfélszerese a közönséges víznek, a természetben gyakorlatilag nem fagy meg, forráspontja 500 °C hőmérséklet körül van. Mi a titka ennek a közönséges vízből nyert különleges víznek? A felfedezők véleménye szerint a szupersűrű víz~ ben a két hidrogénatomhoz több — páros számú — oxigénatom kapcsolódik. A mole4 kulák növekedése következtéd ben növekszik az anyag fajsúlya és nagyobb a viszkozitása. Az oxigénatomok rendd kívül nagy erővel kötődnek: egymáshoz, ezért igen magas hőmérsékleten sem bomlik feli Egyelőre titok, hogy korábd ban miért nem találkoztak a víznek ezzel az alakjával, bár a kutatók a régi tudományos irodalomban most keresik nyod mait. Feltételezik, hogy a szui persűrű víz segítségével telelnek át a földben a búzaszed. mek és nem fagynak meg cc rovarok. A biológusok előtt régóta ismert jelenség egyes állatfajok áttelelése, amikor anyagcseréjük gyakorlatilag megszűnik, 0 °C alá lehűlnek és testszöveteik mégsem ron-j csolódnak el. Lehetséges az is — vélik egyes kutatók. — hogy az emberi testszövetek kiszáradása, ráncosodása összefüggésben van a víz polimerizációjával, mivel szervezetünk 70%-a vízi Mindezekre a kérdésekre feltehetően választ kapunk, ha sikerül a kísérletekhez szükséges mennyiségű szupersűrű vizet előállítani. , A levegő mindenkori páratartalmára eléggé érzékenyen reagál az emberi szervezet. Kellemetlen, ha túl nagy a levegő nedvességtartalma, de az is, ha túl kicsi. Az előbbi esetben nehéz légzésről, fokozott izzadásról panaszkodunk, az utóbbinál kiszárad a torkunk, köhögési ingerrel küszködünk. Köztudomású, hogy a központi fűtéses lakásokban általában „száraz” a levegő. Ezen még úgy sem tudunk hatékonyan segíteni, ha vízpárologtató edényeket erősítünk a radiátorokra. Sokkal célszerűbb dolog valami módon vizet szét- porlasztani a helyiségben. Erre való a képen látható, színes műanyagból készült elegáns kis készülék, mely teljesen zajtalanul óránként kb. egy pohárnyi vizet juttat a levegőbe ködszerű permet formájában. Ember és növény egyaránt háté* á íSOba üvw pyiniaa. qaté ^karbantartásáén”*
