Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

Gépesítik a földnyilvántartást Áttérés a kataszteri holdról a hektárra Tolna megyéken Az atomerőművek gazdaságossága Ebben az évtizedben tovább szaporodik a világon az atomerőmű­vek száma. Napjainkban már sokféle reaktortípusokat használnak. Szovjet és más szakértők véleménye megegyezik azonban abban, hogy a jövő a gyorsneulronokkal működő reaktoroké. A gyors re­aktorokban az atommagokat neutronok hasítják, lényegében azzal az energiával amellyel keletkezésükkor rendelkeztek. A hetvenes évtizedben a kutatók égyik fő célkitűzése az atom­erőmüvek gazdaságosságának növelése lesz. A közeljövőben már többszázezer kilowatt energiát termel a Leningrad mellett épülő atomerőmű. A modern erőműben automaták, távirányító rendszerek, televíziós hálózat teszi lehetővé a technológiai folyamat ellenőrzé­sét. Nagy eredmény, hogy az ebben az erőműben előállított villa­mos energia ára már megegyezik a hőerőműben termeli kw költsé­gével. Ez az erőmű nem fogja szennyezni a levegőt, megbízható sugárvédelme pedig veszélytelen munkát biztosít a kezelőszemély­zet számára. Csúcsforgalom a decsi népművészeti házban A méretek meghatározására különböző mértékegységeket használtak fel az emberek, melyek tájanként, vidékenként változtak. A mértékegység a földek területének meghatáro­zásában is igen nagy változa­tosságot mutat, különösen nem­zetközi viszonylatban. Hazánk­ban is több mértékegység volt ismeretes a föld területé­nek, nagyságának kifejezésére: kát. hold, magyarhold, kishold, mérő, fertály, kvadrát, lánc, köblös, stb. Ezek közül leg­ismertebb a kataszteri hold, mely 1600 négyszögöl nagy­ságú területnek felel meg. E kataszteri holdat használ­ták a kataszteri-felméréseknél és a telekkönyvben és ezt hasz­náljuk szinte mind a mai na­pig az állami földnyilvántar­tásban is. Országunkon belül megszoktuk, jó összehasonlítá­sa lehetőséget biztosított. A technika, a szélesedő nemzet­közi kapcsolatok és a nehéz kezelhetősége szükségessé tette azonban azt. hogy felcserél­jük egy korszerűbb, nemzet­közileg általánosságban ismert és használt mértékegységre, a hektárra, mely lehetővé teszi a nemzetközi könnyebb tájékozó- dottságot. Nem új, nem ismeretlen mértékegység hazánkban a hektár, hiszen közel 100 esz­tendeje törvény is született, mely kimondta a métérmérték behozatalát és kötelező hasz­nálatát, A térmértékek vonat­kozásában a négyzetméter, az ár és a hektár szerepel, azonban a földterület mennyisége vo­natkozásában nem teszi köte­lezővé használatát, ellenben megengedi az új mérték — mármint a hektár — feltünte­tését. E törvény 1874-ben látott napvilágot és 1876. január 1- ével lépett életbe. Ez idő óta több ízben kezdeményezték a hektár bevezetését, átütő sikert azonban e téren a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának 1963- ban kiadott 32. törvényerejű rendelete alapján a MÉM Or­szágos Földügyi és Térképé­szeti Hivatala ért el, mely négyéves (1969—1972) program keretében kívánja elérni a földterületek méterrendszerben való feltüntetését, mely egy­ben a földnyilvántartás gépe­sítésével is együtt jár. A kor követelménye: a mind nagyobb termelékenység, a mezőgazdaságban mind na­gyobb termésátlagok elérése, ezt pedig fejlett nemzetközi tájékozottság és együttműkö­dés nélkül nem lehet megvaló­sítani. Szükséges az általunk és más nemzetek által elért eredmények összehasonlítása és ehhez adatok kellenek. Adat, adat és újabb adatok mennyi­sége, sokrétűsége, a felhasz­nálásnak megfelelően és ezt már emberi erővel kigyűjteni, időben szolgáltatni lehetetlen. Itt lép be a gép szerepének fontossága, elengedhetetlensége és ez csak fokozódik az idő, a kor előrehaladásával és a fel­dolgozandó adat mennyiségé­nek növekedésével. A nemzet­közi kapcsolatok eredményei­A szekszárdi kórház felvételre keres SEGÉDMUNKÁSOKAT kazánházba, szakmunkások mellé és a kertészetbe, valamint VÍZVEZETÉK-SZERELŐ szakmunkást és TAKARÍTÓNŐKET. Jelentkezni lehet: a kórház munkaügyi csoportjánál. (61) nek könnyű felhasználása csak úgy lehetséges, ha azonos mér- tékegyégben mérünk, beszé­lünk, gondolkodunk és talán ezt látták meg jó előre nagy­apáink, dédnagyapáink, ami­kor a méterrendszert behoz­ták és vele együtt a hektárt is, azonban a megvalósítása, a hektár elterjesztése a késői unokákra várt. A hektárra való áttérés nem fog technikailag sok problé­mát, bonyodalmat okozni, azon­ban míg megszokjuk a hektár­ban való gondolkodást, az ab­ban való mérlegelést, össze­hasonlítást, termelési eredmé­nyek nagyságát, míg átivódik belénk és szinte vérünkké vá­lik, az hosszú időbe telik és az idősebb generáció ezt már nem is tudja magáévá tenni. A földdel kapcsolatos adatok mennyisége közismerten nagy. A föld a mezőgazdaság leg­fontosabb termelőeszköze és a népgazdaság fejlődésének je­lenlegi szakaszában szükséges­sé és lehetővé vált, hogy a földnyilvántartás — mint a természetbeni állapottal meg­egyező földleltár, a tervezés és gazdálkodás megjavítása ér­dekében biztosítsa a népgazda­sági ágak és pénzügyi szervek adatigényeinek kielégítését. Agráripari ország lévén, népgazdasági szempontból lé­nyeges a föld területének, mű­velési ágának, minőségének mozgásvizsgálata, tendenciájá­nak megállapítása és ennek megfelelően, szükség esetén megfelelő rendelettel, vagy gazdasági ösztönzővel e moz­gásnak irányítása, hogy meg­feleljen, illetve beleilleszked­jen gazdasági koncepcióinkba. E vizsgálati igény és a hek­tárra való áttérés kettős igénye önként adta azt a gondolatot, hogy ennek megoldása csak gépi úton lehetséges. Tolna megyében e program kereté­ben ebben az évben térünk át a gépi földnyivántartásra és a hektár területmértékére. Az alapadatokat január 1-től 10 hónap alatt kell eljuttatni Budapestre a Statisztikai Gaz­daságelemző és Adatfeldolgozó Központhoz, mely 230 ezer té­telt jelent. Egy tételhez átlago­san 20—23 jel tartozik, mely­nek leírása, ellenőrzése igen fáradságos, nagy figyelmet igénylő munka, mely a föld­hivatalokra hárul. De ez ter­mészetes és szükséges, mert jó adatokat a feldolgozás során csak jó alapadatokkal lehet el­érni. A géppel készült munka­részek első hírnökei — pár község munkarésze — meg­érkeztek már megyénkbe és most folyik a belső vizsgálata, hogy a feldolgozás során hiba nem csúszott-e be a munka­részekbe. a benne lévő adatok megfelelnek-e a nyilvántartási követelményeknek. Az új munkarészek kül­alakja nagyon tetszetős, prak­tikus és kis helyet foglalnak el. Hamarosan ezek a munka­részek megjelennek a járási földhivataloknál és a községi tanácsoknál tehát közforga­lomba lesznek átadva. Mielőtt azonban az adatszolgáltatás ezekből a munkarészekből történne, minden községben a munkarészek 15 napon köz­szemlére lesznek kitéve, ahol pz állampolgárok megtekinthe­tik, észrevételeiket felszólalás formájában az adatokkal szem­ben. a közszemlére tétel utolsó naojától számított 15 napon belül. A felszólalásban — a föld­részlet fekvésének, helyrajzi számának, területének és mű­velési ágának feltüntetésével pontosan meg kell jelölni, hogy az eltérés az állami föld­nyilvántartás melyik adatát érinti. Ha az eltérés engedély­hez kötött változásból szárma­zik. a felszólaláshoz csatolni kell a változás alaDjául szol­gáló okirat másolatát. Nagyon lényeges és fontos a földhiva­talok számára az, hogy a la­kosság éljen ezzel a felszóla­lási lehetőségével, mert így a földnyilvántartás adatai még pontosabbak lesznek és egy­ben az állampolgár is meggyő­ződik arról, hogy szerzett .jo­gai csorbítást nem szenvedtek. Fehérváry József, a Tolna megyei Földhivatal földnyilvántartási osztályvezetője Amikor a hőmérő higany­szála már jó két hete a 30 C fokon állapodott meg, azt hinné az ember, hogy a ki­rándulók a bel- és külföldi turisták a hűvösebb vízparto­kat keresik fel előszeretettel. Erről azonnal megváltozott a véleményünk, amikor a decsi népművészeti házban jártunk, ahol Ivanizs Jánosné, múze­umőr arról számolt be, hogy idén májustól augusztus 1-ig több mint hatezer látogatója volt a Sárköz fővárosában lé­vő decsi népművészeti ház­nak, mely az elmúlt nyarak­hoz képest valóban csúcsfor­galmat jelent. Hazánk szinte minden nagyobb városából ér­keztek kirándulók, ezenkívül rengeteg svájci, jugoszláviai,' és német látogatott Decsre, de voltak koreai, kanadai, arábiai és angliai látogatók is. A vendégkönyvet lapozva, jó érzés olvasni a sok elismerő bejegyzést, mely egyaránt vo­natkozik a népművészeti ház színpompás termeire és a Sárközi Népművészeti Házi­ipari Szövetkezet műhelyére. Azt is megtudtuk Decsen, hogy a vendégek — elsősor­ban a külföldiek — szívesen vásárolnak az itt készülő sár­közi ruhákból, blúzokból, szőttesekből, futókból, hírnes tojásokból. Havonta körülbe­lül 17—18 ezer forint értékű „sárközi-holmit” adnak el a kirándulóknak. lile engesüfillc elrontani Nemrég hallottam jólesően, hogy az egyik üzemünkben egy érettségizett, átképzős munkáslány 500 forintos pénz­jutalomban részesült és balatoni beutalót kapott, mert a mun­kája mellett az egyetem levelező tagozatán is eredményesen tanul. A lány örült, az emberek mosolyogtak, szaporábban ment a munka. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, nemcsak ebből az egy üzemből, hanem sok más üzemből hozhattunk vol­na a fentiekhez hasonló példát. Ezek hallatán örülünk, mert közös a gond, de közös a siker is. És örömünkben alig gondo­lunk arra a természetesnek tűnő tényre, amelyet a sikert bi­zonyító számok feltételeznek ugyan, de sokszor feledtetnek, vagy éppen el is takarnak előlünk. Arra az egyszerű tényre utalnék, hogy dolgozni pontosan, szépen, csak ott lehet, ahol hagyják az embert, ott, ahol a munkának nemcsak az anyagi, technikai és szellemi feltételeit teremtik meg a vezetők, hanem a jó hangulatot, a megfelelő politikai, erkölcsi körülményeket. S hogyan képzelhető ott el jó hangulat, abban az üzemben, műhelyben, irodában, ahol a vezetők nem értik meg egymást. Ahol a féltékenység, az intrika szelleme, a fúrás gyakor­lata polgárjogot nyert, megfertőzte a közösség egészséges klí­máját és a tartós emberi közösségben oly nélkülözhetetlen bi­zalmat, kölcsönös megértést, gyanakvástól feszített légkör vál­totta fel. Időnként nyugtalanító esetekkel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy egyes vezetők elfásulnak, befelé fordulnak, mások élete (egy kollektíva élete) iránt érdektelenné, szenvtelenné válnak. Dehát sokan vannak, akik, ha a vezető nem, ők teszik a jót, a vezetők után következők. Csakhogy ennek olykor ellenkező előjelű eredménye lehet. A bevezetőben említett példánk a valóságnak és a történés­nek csak a fele volt. Az említett munkáslánynak a jutalmat a gyár fiatal mérnöke nyújtotta át, a jó szót is ő mondta neki, mert a főnöke éppen a Balatonnál üdült. Természetesen a megjutalmazott leány is a mérnöknek köszönte meg a kapott elismerést. Később megjött a főnök, hallott a dologról, akkor úgy tűnt, nem érdekli, semmiség az egész, látszólag oda sem figyelt. De valahogy a féltékenység a leikébe marta magát El­indult benne valami morális lavina, egyre sandább szemmel nézte a mérnököt. Le-lejárt az üzembe, s minden lehetséges alkalommal belekötött. Hiába való voltak a pártszervezet és a társadalmi szervek okos, mérsékletre intő tanácsai. Képzeleté­ben megsértett hiúságára gyógyírt már csak a bosszú adott. Az üzemben lent és fent szövetségeseket keresett magának, és ta­lált. A mérnöknek is akadtak támogatói, s, akiket támadtak, igazuk tudatában — védekeztek. Kialakultak a táborok, megkezdődött egy elvtelen, tartalom és cél nélküli harc. Megromlott a levegő, hozták-vitték a rossz­indulatú híreket, ki-ki alkata szerint viselkedett, vett részt a „harcban”. Persze, hogy a többség elkerülte a csatateret, nem állt oda egyik bajvívó oldalára sem. Ám a munkahelyi közérzet mindenki számára kellemetlenné, egyre elviselhetetle­nebbé vált. Vád, vád, vád! Nyomozás, adatok gyűjtése, pro és kontra, tanúvallomások, papíron, kilószám. Idegcsillapítók marékszám. Mivégre, mi haszna? Hosszú idő után végre megérkeztek a fel­sőbb szervek emberei, mert a veszekedő felek nem lehettek saját maguk bírái. És a felsőbb szervek képviselői? Megálla­pították a szomorú tényt: itt, ebben a gyári vezetésben a bé- kítés már nem segít, elkerülhetetlen a személycsere. És megállapították a szomorú tényt: a termelés vissza­esett, mert romlott a munkamorál. És megállapították: a társadalom, a vezetőkbe vetett hit is megkopott ebben a gyárban. Csak ennek a kopásnak nincsenek számokkal kifejezhető mutatói. Pedig ez volt a legnagyobb veszteség, amely ott, azon a „csatatéren” bennünket ért. Mert az emberek számára a szocializmust elsősorban a munkahely élete, viszonyai jelentik, a vezetők erkölcseiről alkotott általá­nos elképzeléseiket konkrétan a saját vezetőiken mérik. Hiába érnek az égig az egyes vezetők régi érdemei, ezzel a minden­napokat és a jövőt nem lehet megváltani. Arany igazság: a vezetőnek mindennap bizonyítani kell, a bizalmát naponta ki kell érdemelnie. Az élet naponta méri a szedőlányokat is, az esztergályosokat is, a gépírónőket is, a kukoricatörő parasztot is. És velük együtt méri társadalmunkat, nagy életművünket is. Ne engedjük egy percre sem ezt a művet elrontani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom