Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
II. A JELSZÓ 1. Kinyitotta a szemét, de csaknem ugyanabban a pillanatban már be is csukta, mert bántotta a fénycsík. Miféle bunkerben lehet? — villant át rajta. Hogy került ide? Elképzelte 'az óvóhely nedves, érdes betonfalát, s szerette volna megérinteni. Jobb kezébe éles fájdalom nyilallt, fejét forróság öntötte el. Újra elvesztette az eszméletét. Amikor néhány óra, vagy talán néhány perc elmúltával magához tért, és lassan felemelte szemhéját, már nem kellett hunyorognia. Úgy látszik, lement a nap ■— gondolta. — Keskeny résen át homályos körvonalakat látott,- de semmiképpen sem tudta megállapítani, mit lát. — Fura tájkép — tűnődött. Újra az jutott eszébe, hogy bunkerben van, csak azt nem tudja, hogy került ide. — Kloss főhadnagy — hallotta. Nem tévedett, női hang szólította. Hogy kerül nő a bunkerbe? Nem, mégsem nő, a csicskása, Kurt szólhatott. — Kloss főhadnagy — ismételte ugyanaz a női hang. Tulajdonosa biztosan mögötte áll valahol, elég megfordulnia, hogy meglássa. De miért mozdul ilyen nehezen? Hirtelen feltűnt előtte a női árc. Nem értette. Áz arcot egy vékony hasadékon át látta közvetlen közelről, tehát a nő kívül lehet a bunkeren, de mégis úgy hallja, mintha mellette állna. Valami bekúszott az elmosódó kép és a szeme közé, Rögtön utána kellemes, hűvö^ érintést érzett. Most már tudta, hogy női kéz érinti. önmagát látta, hány éve is? Tizenöt vagy még annál is több? Skarlátja volt, be- függönyözött ablakú szobában feküdt és várt, várt valamire. Végre édesanyja érkezett, hűvös tenyerét rátette homloká- : ra és akkor tudatára ébredt, hogy erre az érintésre várt.----Mama — mondta volna, d e vastag ajka nem engedelmeskedett. — Nagyon beteg Vagyok, mama. Újra feltűnt az asszony a nézősíkban. Erre hirtelen ne- vethetnékje támadt. Végre megértette, miért képzelte, hogy bunkerben van és keskeny résen át néz ki a világba. Fejét teljesen bekötözték, csak a szemét hagyták szabadon. És az a nő, aki föléje hajolt, nem az édesanyja. Fiatal, szép lány. Vörös sávos fehér főkötője alól sötét hajfürtök kandikálnak elő. — Hogy érzi magát, Kloss főhadnagy? Tud válaszolni? Értette, de azzal is tisztában volt, hogy idegen nyelven szólítják. Édesanyja más nyelven szólt hozzá, ő maga is más nyelven gondolkodott az imént. De hát tökéletesen érti, amit a lány mond neki. Neki? Nevetséges, hiszen ez a nő bizonyos Kloss főhadnagyhoz beszélt, ő pedig nem Kloss főhadnagy, hanem Staszek Moczulski, kilencéves fiú és súlyos beteg, skarlátja van... Hallotta, helyesebben érezte, hogy a lány eltávozik. Keskeny ablakdeszkát látott maga előtt, s alatta néhány fűtőtestbordát. Egy, kettő, három... kezdte számolni a bordákat. Néhány óra, bár az is lehet, hogy néhány nap elmúl- , tavai újra valamiféle hangokat hallott. Arcához nyúlt; már nem érzett rajta kötést. Lassan felnyitotta a szemét, egy férfit látott maga előtt, egyenruhájára fehér köpenyt dobott, és ugyanaz a rakoncátlan hajfürtű fiatal lány állt mellette, akit már előbb is látott. Az aranykeretes cvikker mindig megrezzent a férfi orrán, valahányszor mozdította a fejét. — Ó, látom, hogy főhadnagyunk magához tér — szólalt meg a fehérköpenyes. — Hol vagyok? — hangzott a kérdés. — Kórházban, Wiesbaden- ben, Kloss főhadnagy. — Hogy kerültem ide? — Bombatámadás érte a vonatot — mondta az orvos. — Nagy szerencséje volt, mindössze huszonnégyen maradtak életben. — Fáj minden poreikám. — Sérülések, általános zú- zódás. valószínűleg agyrázkódás. Nincs hányingere? — Nincs, de nem tudok visz- szaemlékezni, hogy kerültem arra a vonatra. — A magánál talált okmányok szerint útban volt Franciaországba. — Egész idő alatt Párizsról beszélt — szólt közbe az ápolónő. — A Place Pigalleon kapható gesztenyékről mesélt. — Gesztenyékről ? — kapta fel a fejét az orvos. — Mití mondtam még? — fel akart emelkedni, de kulcscsontja alatt metsző fájdalmat érzett és visszaesett a párnára. — Csak nyugalom — intette az orvos. — A csontjai ének, de alanosan összezúzódott. A töltéstől húsz méterre találták meg. A lésnyomás lökhette ki a vonatból. — Miket mondtam? — tudakolta. — Csacsisásokat — bagatellizálta el a választ az ápolónő. — A felét sem értettem. Külön hep, idegen nyelveken beszélt. — Csak semmi idegeskedés — csillapította az orvos. — Agyrázkódásnál ez kísérő jelenség. Megnyugtatom, hogy semmiféle katonai titkot sem árult el, Oberleutnant Kloss, és ha mondott volna is bármit, úgysem értette volna senki. mert sérüléseit beszédszervei is megsínylették, — Mióta vagvok itt? — kíváncsiskodott Kloss. — Három napja. Két hét múlva felülvizsgálatra küldjük. De nem tanácsolom, hogy nagy reményeket fűzzön a bizottság ellenőrzéséhez. Megy a frontra. — Akarok is,' — felelte Kloss, — egységhez vezényeltek. Már rég ott is kellene lennem. Az orvos vállat vont; — Úgy lesz, ahogy akarja — mondta. — Nővérke, holnaptól kezdve a beteg erősítő diétát kap. Erőre kell kapnia, mielőtt elindul oda, ahova annyira siet. — Sarkon fordult és a nővérrel együtt kiment. Kloss körülnézett a teremben. Négy egyforma fehér ágy, mind foglalt, egy kivétellel. A sebesültek, mint a múmiák, bepólválva feküdtek, az egyiknek a lábát nyújtókötéssel látták el. Hallatszott a betegek egyenletes szuszogása, vagy halk horkolása. Különben csend volt. Kloss lehunyta szemét, erőnek erejével vissza akarta idézni azt, ami három nappal azelőtt történt. Vonat Igen, emlékszik, a pullmanko- csi kényelmes szakaszai, a lámpák kékes fényt adnak, egy tiszt terpeszkedik otthonosan az ülésen. Ezredes, Kloss bemutatkozott. A másik is. Mit mondott? Milyen nevet mondott? Az Istennek sem jut eszébe. Banális beszélgetés. Az ezredes szivarral kínálta. Nem tudott aludni, és a fiatal Oberleutnant társaságának szemmel láthatóan örült. Oberst Tiede, helyes, így hívták, Tiede ezredes véleménye szerint túl sok fiatal tisztet irányítanak a megszálló csapatokhoz, ahelyett, hogy a frontra küldenék őket. Tiede ezredes ezt feltétlenül hibának tartja és sérelmesnek a fiatal tisztek szemszögéből nézve, mert csak harcokban lehet megszerezni a nélkülözhetetlen tapasztalatokat és lehet remélni gyors előléptetést. Kloss egyetértett vele.. . Igen, erre emlékszik, de mi volt előtte? Münchenben szállt fel, az utolsó pillanatban foglalta el a helyét a kocsiban, a szerelvény már mozgott. Miért várt olyan sokáig. Itt van a talány nyitja. Mi lehet a hiányzó láncszem? Jól emlékszik, hogy korán érkezett, vagy fél órát még sétált is fel, s alá az újságosbedé és az aluljáró között. Valakire várt? Emlékszik, hogy vett egy csomag cigarettát a bódéban, nyomban el is füstölt néhányat, mielőtt beült volna a vasúti kocsiba. De mire várt? Talán... kire? Üres tekintettel bámulta a fűtőtest bordáit, megszámolta, összesen tizennégy volt, aztán szemét feljebb emelte. Az ablakdeszkán virágcserép, benne páfrány, nemrég valahol máshol is látott hasonló páfrányt, de hol? Az a másik nem ablakdeszkán állott... És Kloss előtt hirtelen fel- rémlett a varsói bolt kirakata, a Pulawska utca egyik keresztutcájában. Ott állt a virágcserép a páfránnyal a kirakatban, a halom kínai porcelán és a régi kard között. A páfrány azt jelentette, hogy nincs veszély, nyugodtan be lehet menni a boltba. Néhány perccel öt előtt ugrott be a régiségkereskedésbe, amikor a tulajdonos már készült lehúzni a rolót. Fél órával előtte Oberst Rhode, Kloss főnöke borítékot nyújtott át neki, benne a paranccsal, s a menetlevéllel. Az Abwehrstelle központjának eszébe jutott, hogy Oberleutnant Kloss már dolgozott ügynökök átdobásánál Kolbergben és most olyan döntést hozott, hogy a fiatal tiszt Franciaországban is kamatoztathassa tapasztalatait, így helyezték Oberleutnant Klosst szolgálatilag a normandiai Saint Gilles-be. Tehát bement ebben a mellékutcában egy eldugott kis régiségkereskedésbe, hogy jelentést tegyen német felettesei hirtelen döntéséről. A bajt főleg az okozta, hogy Klossnak azonnal indulnia kellett, mert Rhode ezredes is élni akart még utoljára az alkalommal és tisztjét személyes megbízással is ellátta: a Münchenben lakó Rhode-család címére szóló küldemény továbbítását bízta rá... (Folytatjuk.) Rövid határidőre, vagy azonnalra is szállít és beépít 20 TONNÁS ÜJ HÍDMÉRLEGET Göresönyi Áfész mérlegjavító üzeme Szekszárd, B. Balogh Á. u. 8. Telefon: 123—86. (x) Vegyen lángost BB-től Őszintén sajnálom azokat az ingerlékeny embertársaimat, akik minden apróságon felháborodnak, jóllehet az ügy nem is érinti közelebbről őket. A minap is megkérdezték, mi a véleményem arról, hogy Pelé, a labdarúgás koronázatlan királya nadrágot árul. Az illető magyar állampolgár, aki a kérdést mellemnek szögezte, felháborodva idézett a sportláp felháborodott cikkéből: „Pelé, a világ elvitathatatlanul legjobb labdarúgója lemondta a válogatottságot, de arra van ideje, hogy filmezzen, a tánc- dalénekesek babérjaira törjön, s eladja fényképét, nevét különböző reklámokhoz. Számunkra különösen az volt furcsa, hogy férfi manökenként ruhát is árul”. Szóval a magyar sportlapnak ez bizony furcsa, sőt kifejezetten rosszallja, hogy Pelé király reklámképpen mosolyog, s vadonatúj öltönyéről így nyilatkozik: „Ha én mondom önnek elhiheti: Diolon ruhában más az élet”. Bizony, ott más az élet, ezt tudomásul kell venni. Ezt próbáltam magyarázgatni felháborodott ismerősömnek, ha már egyszer véleményemet kérte, végtére is mondani kellett valamit az ügyről. Ha az ember ilyen távoli és ráadásul piti dolgokról értesül, nem kell mindjárt a plafonon lenni, Pelé király öntrónfosztása miatt inkább a brazil szurkolók feje fájjon, nem igaz? Ehelyett nálunk a hazai-ügyekre kell figyelni, bár ilyen gusztusta- lanságra szép hazánkban nemigen kerülhet sor. Hazaérve kinyitottam az újságot, miután kényelembe helyeztem magam és meg- 1 akadt a szemem egy bekezdésen. A cikk ugyan nem Pelé királyról szólt, hanem egy császárról, a „Császárról”, gondolom, már ennyiből is kitalálhatja bárki, hogy Albert Flóriánról van szó. Nagy érdeklődéssel fogtam bele az olvasásba, hiszen amióta Flóri keveset mutatkozik a pályán, már-már elfelejtették őt a hálátlan szurkolók, akik pedig annak idején az égbe emelték. Tempora mutantur, no de lássuk csak, mit írnak róla. Azt írják, hogy Albert minden ellenkező híreszteléssel szemben marad a Fradiban, innen kíván majd nyugdíjba menni. Igazán szép ez a klubhűség, egészen meghatódtam tőle, ám nézzük tovább. Albert tehát marad, de mit fog csinálni, ha az a szigorú edző bácsi nem lesz hajlandó beállítani őt az első csapatba? Akkor sem történik nagyobb baj, mert a középcsatár, aki erre is gondolt, így felel: „Nem fogok unatkozni. Feleségem hamarosan gebines boltot kap « Filmmúzeumnál. A cégtáblán zöld-fehér mezőben egy kilences lesz. Oda is besegíthetek.” Alighanem más is olvasta ezeket a kivételesen őszinte szavakat, azért mondom gyorsan, hogy a felháborodásra hajlamosak, mielőtt elvesztenék a fejüket, számoljanak fegyelmezetten tízezerig, az ingerlékenyebbek esetleg húszezerig, — félreértés ne essék, nem a gebi- nes bolt várható jövedelmére célzok — és meglátják, hogy nincs okuk rosszallásra. Jó, a gebines bolt cégtábláján zöld-fehér mezőben egy kilences lesz, na és. Igaz, a cégtáblán szereplő kilences szám viselője annak idején szintén pályázott táncdalénekesi babérokra, el is készült egy lemeze, akárcsak Petének, de eszébe sem jutott öltönyt reklámozni, mint Pelé királynak, mert nálunk ismerik az ízlés határait, ilyen elő nem fordulhat. Efelett tűnődtem éppen', amikor a rádióból váratlanul érdekes dolgokat kezdték el mondani. Hogy két táncdal- énekes azért nem vállalt nyárra fellépést, mert más elfoglaltsága akadt. Lángos- sütő boltot nyitott BB. Most látom, hogy ez így megint félreérthető, jobb volna BBB-t írni, ugyanis nem Brigitte Bardot áz ügy szereplője, hanem Bakacsi Béla és Bencze Márta. Azt mondta a rádió, hogy rosszallja ezt a lépésüket, gúnyolódik, különösen azért, mert a két ismert énekes állítólag csak a pénzét adta a bolthoz, ezenfelül ismert mosolyát, minthogy a lángosokat fizetett alkalmazott süti. Elképzelem, hogy ezen megint mennyi felháborodásra hajlamos ember háborodott fel, holott természetesen nincs igazuk. Mert tessék, csak ezúttal fegyelmezetten harmincezerig számolni, hát nem megtehetné a két népszerű táncdalénekes, hogy holmi öltönyök reklámozásával keressen különpénzt? Ok azonban tudják, hogy es csúnya dolog. Arról nem is szólva, hogy a dolgok ezúttal is összefüggnek és sok kérdést más megvilágításban láthat bárki, ha nem háborodik fel első hallásra minden apró-cseprő ügy miatt, hanem szép nyugodtan végiggondolja. Mert ágyé, a táncdalfesztivál elődöntőinek mozgalmas korszakát éljük. Van, akinek tetszik egy-egy bemutatott szám (becsszóra találkoztam ilyennel is), mások ismét felháborodnak, hogy miért bosszantják dallamtalan bár- gyúságokkal a televízió nézőit és a rádió hallgatóit. Tegyék szívükre a kezüket és őszintén mondják meg; nem volna mindannyiunk számára jó, ha még több táncdalénekes nyitna lángos- • sütő boltot? Még azt sem „ bánnánk, ha némelyikük nadrágot reklámozna, némán. Hát így kell nézni a dől-, gokat, összefüggéseikben. ÁRKUS JÓZSEF Szabad kapacitásunk van a legkorszerűbb lágy és kemény tetőfedési munkákra a kapcsolódó bádogos munkákkal együtt. Ar_jnegegyezés_szerinL Cím: Komárom megyei Építőipari Vállalat, Tatabánya, Komáromi út 6. Szakipari Főépítés-vezetőség. Telefon: 20—27. (23)