Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

A bűvös dobozóriás Halál a menekülttáborban... A bűvös dobozóriás meghó­dította a világot. A nátalmas fémcsodával valósággal for­radalmasították a szállítást. Ilyen, s hasonló címekkel idézik a hazai, külföldi szak­lapok a konténer előnyeit. Világszerte gz a neve: kon­téner. Jóformán egyetlen nem­zet sem fordította le anya­nyelvére, internacionális ki­fejezéssé vált. A konténer szó Helyett nyelvünkben • sincs más, furán is hangzana a „nagy szállítótartály” kifeje­zés. De tulajdonképpen mi is ez a konténer, és mit tud, amit más nem? Valójában óriás fémdoboz. Bruttó súlya a Nem­zetközi Szabványügyi Szerve­zet előírásai szerint 10 és 30 tonna között mozog, térfogata pedig legkevesebb 14, maxi­mum 63 köbméter. Éleit szi­lárd vázzal képezik ki, hogy akár felül, akár alul könnyű­szerrel megfogható legyen — persze gépi erővel. A szelle­mes vázépítés szükség esetén azt is lehetővé teszi, hogy akár hat konténert is egymásra rak­janak. A váz csomópontjain elhelyezett vasalások mentén emelhető a konténer hajókra s ezek segítségével rögzítik, ha kell vasúti vagy közúti jármű­vek rakodófelületére. A legtöbb, amit a konténer „tud”: segítségével átrakodás nélkül szállítható ma már bár­milyen áruféleség. A csomago­lás színhelyén elhelyezik a ; konzervet, gabonát, szenet, só­dert, folyadékot, élő állatot — da ki tudná sorolni a végtelen listát, — majd a károsodás legkisebb veszélye nélkül azon­mód, ahogy a feladás színhelyén konténerbe rakták az árut úgy érkezik a címzetthez. A kon­ténerek az idő viszontagságai ellen is teljes védelmet nyújta­nak. Tulajdonképpen zárt rak­tárként funkcionálnak a szál­lítás során, ajtajukon vám-zár is elhelyezhető, így a határát­lépés is pillanatok művévé vá­lik, de avatatlan kéz sem nyúl­hat a plombáit áruhoz. Az esetleges rakodási idő pe­dig a töredékére csökken. Kon­téneres szállításnál például 5— 6 óra leforgása alatt végezhet­nek egy hajó ki- vagy berako­dásával. Ugyanezt az árumeny- nyiséget hagyományos megol­dással 6 nap alatt bonyolítják le. Egy vagonnyi konténeres áru átrakása gépkocsiról vas­úti kocsiba 3 perc alatt törté­nik, két munkás segítségével, korábban ugyanezt 4 ember 2 óra alatt oldotta meg... A ra­kodási és átrakási költségek így általában 30—40 százalék­kal csökkenthetők. Hazánkban is megkezdték a konténerek gyártását, legfőbb bázisa, a Magyar Hajó- és Darugyár. A Győri Vagon- és Gépgyárban pedig hozzáfogtak azoknak a közúti nyergesvon­tatóknak a kifejlesztéséhez, amelyek segítségével gyarapít­ható lesz az országúti konténe­res szállítás eddigi volumene. Szakemberek véleménye sze­rint a hazai konténerforgalom 1975-ig várhatóan 55 ezer db- ra emelkedik, de 1980-ban már 150 ezernél is több lesz. Máris több cég foglalkozik hazánkban konténeres szállí­tással. Ezek közé tartozik a MÁVTRANS, a Hungarocami- on, a MASPED, a MAHART, valamint az Autóközlekedési Tröszt. ARANYPAPUCS Az egyik legészakibb szov­jet aranylelőhelyen találtak egy fakéreg-papucs alakú — 600 gramm súlyú — arany­rögöt. Ilyen papucsot hordtak valamikor a régi Oroszország­ban. A rögöt alakja után „Arany­papucsnak” nevezték el. ÉREMGYÜJTÖ HARCSA „Numizmatikusnak” bizo­nyult egy harcsa, amelyet Karakcsikum tadzsik település közelében, a Szir-Daija tor­kolatánál fogtak ki. A hal gyomrában a VII. szazadból való pénzérméket — dirneme- ket —, egy 1796-ból származó orosz ötkopejkást és egy em­lékérmet találtak. Az elmúlt év májusán ifj. B. László budapesti lakos egyé­ni turistaként, érvényes ki­utazási engedéllyel Jugoszlá­viába utazott. Pár nap múlva telefonon jelentkezett szülei la­kásán. — Triesztben vagyok — kö­zölte. Az apa döbbenten kérdezte: — Mit csinálsz te ott? — Döntöttem ... Kint mara­dok. — Megőrültél? — Én nem megyek vissza .. Ez már Olaszország, menedék­jogot kértem. Hiába volt a szülők könyör­gése, a fiú hajthatatlan volt. Ekkor még egyikük sem sej­tette a közelgő tragédiát. Levelek keltek útra ... leve­lek érkeztek. A fiú értesítette szüleit, hogy június 3-én a trieszti me­nekülttáborból átirányítot­ták őt a Nápoly mel­letti capuai lágerba. A leve­lekben rendszeresen beszámolt mindenről: „ ... nagyon szeretnék kijut­ni az Egyesült Államokba, és ott végleg letelepedni.” „ ... június 26-án felkeres­tem a nápolyi amerikai kon­zulátust. Nagyon barátságosan fogadtak ... Elmondtam vágya­mat ... megígérték, hogy enge­délyezni fogják bevándorláso­mat” — írta. Ekkor már ifj. B. László, mint minden Nyugatra szökött, vagy a hazatérést megtagadó személy esetében túl volt az előzetes, majd az azt követő ún. „NATO-kihallgatás”-on, Az utóbbin az olaszokon kívül az amerikaiak is kihallgatják a disszidenseket, és a legapróbb válaszokat is figyelembe ve­szik. A személyi adatokon túl­menően a rokonok, ismerősök adatai, foglalkozása, munkahe­lye is érdekes számukra. Mivel az ifj. B. László nem jelentett „komoly feladatot” számukra, az „elejtettek” sorsa várt rá a capuai menekülttáborban. Teltek a hónapok és az ame­rikai konzulátus ígérete is ígé­ret maradt azzal, hogy „majd egyszer...” A lesújtó hír váratlanul ér­kezett! Ősz derekán a Trieszt mel­letti latinai táborból, ahol első napjait töltötte ifj. B. László, légipostán levél érkezett Bu­dapestre, az apa munkahelyé­re. A sorokhoz egy újságból Hajók — szárnyakon A hatvanas, évtizedben a hordszár- nyas hajók az egész világon eltarjed- telt*. Ennél a módszernél a viz alatti szárnyszel kezetek kiemelik a hajót a víz színe .fölé, így. a-súrlódás .csökkené­sével párhuzamosan nagyarányú se­bességnövekedés érhet« ct. Szárnyas hajókat mind a polgári sze­mélyszállításnál, mind a haditengeré­szetnél egyaránt alkalmaznak. Vízbe merülve Diesehmotor hajtja., .a vízből kiemelkedve gázturbina biztosítja elő­rehaladásukat* * A Szovjetunióban jó szolgálatot tesz­nek a Rckétq tipusú szárnyas hajók, különösen a folyami személyszállítás le­bonyolításánál. Képünkön: speciális szállítóeszközre szeralt „Rakéták'1 földi szállítása látható. kivágott cikket is mellékeltek. A szülők így értesültek arról, hogy fiukat október 10-én, a késő esti órákban a capuai menekülttáborban lelőtték, és a helyszínen azonnal meg­halt ... Aztán még egy levél érke­zett ... Egy református lelkész ke­reste fel a szülőket lákásu- kon, Olaszországból hozott le­velet nekik. A levelet az olasz- országi „magyarok lelkésze”, Asztalos János — a Pócspetri- ben elkövetett rendőrgyilkos­ság életfogytiglani börtönre ítélt, majd 1956-ban kiszökött résztvevője — küldte. Az apa — id. B. László — a levél alapján bejelentést tett a kerületi rendőrkapitánysá­gon, majd a magyar Külügy­minisztérium illetékes osztá­lyán. Ezt követően felkereste a budapesti olasz nagykövet­séget, ahol szintén segítséget kért... A válasz: — Az ügyet nem ismerik, de megpróbálnak rész­letesebb tájékoztatást kérni Olaszországból. Id. B. László mindenképpen tájékozódni kívánt fia halálá­nak körülményeiről. Erre csak egyetlen mód kínálkozott: ki­utazik Olaszországba, és a ca­puai menekülttáborban érdek­lődik. Kérésével a BM útlevél­osztályhoz fordult. Itt megér­téssel fogadták, és kiutazását engedélyezték: pár nap múlva zsebében volt az útlevél. November 8-án érkezett Ná­polyba és azonnal felkereste a lágert... Az illetékesek hűvösen fo­gadták, hosszú vonakodás után azonban mégis engedé­lyeztek egy rövidke órát erre a célra. Id. B. László a tábor­ban lakó magyaroktól érdeklő­dött fiáról. Egy fiatalembertől, Sz. Zoltántól tudta meg, hogy fia az utolsó estéjét egy volt budapesti ügyvéd és egy má­sik fiatalember, N. Sándor tár­saságában töltötte. Mindhár­man a tábor területén levő barakkban ruletteztek, s fia 150 lírát nyert. Ezt követően meghívta egy kávéra két tár­sát. A tábor területét a hátsó kijáraton át hagyták el. s a közeli Rió bárba mentek. Itt találkoztak T. Éva magyar disszidenssel, aki a bár alkal­mazottja volt, de szintén a tá­borban lakott. Az időt beszél­getéssel töltötték el, majd 23 óra után szedelőzködni kezd­tek és visszaindultak a tábor­ba, ahová T. Éva is velük tar­tott ... Amikor a tábor területére értek, beszélgetésük zajára az egyik barakkból egy albán fér­fi ugrott ki, ordítozva méltat­lankodott, hogy felébresztet­ték. Ifj. B. László nyugodt hangon próbált vele szót érte­ni, de a 74 éves albán mind dühösebb lett, majd amikor a fiatalember pár lépésre meg­közelítette, hirtelen revolvert rántott elő és gyors egymás­után háromszor belelőtt. Hiába szállították ifj. B. Lászlót a közeli kórházba, nem tudták megmenteni. Az orvo­sok megállapították, hogy már az első lövés halálos volt. A holttestet kiadták a menekült- tábor vezetőségének, akik gon­doskodtak az egyházi temetés­ről. A búcsúztatást a már emlí­tett pócspetri rendőrgyilkos­ságra uszító plébános, Asztalos János végezte ... Id. B. László beszélt a plé­bánossal is. Megtudta, hogy a búcsúztatást magnetofonszalag­ra rögzítették. Ezt szerette volna a paptól elkérni, de hiá­ba kérlelte, a „magyarok lel­kipásztora” megtagadta a te­kercs átadását, csupán azt ígérte, majd később postán el­küldi. Persze ez csak ígéret maradt. A capuai menekülttáborban az ígéret a legkönnyebb do­log: telve vannak velük a ba­rakkok, az ott tengődő embe­rek... A meggyilkolt fiú édesapja kérte a tábor illetékeseit, hogy tegyék lehetővé fia holttesté­nek exhumálását és hazaszál­lítását. Megígérték a segítsé­get, de a konkrét kérésre csak a vállukát vonogatták. Meg­nyugtatásképpen hosszan ecse­telték, hogy az eset óta a tábor területén levő csendőrőrs lét­számát felemelték. Házkuta­tást tartottak és átvizsgálták a barakkokat. Hogy miért, azt talán maguk sem tudták, hi­szen a táborlakók közül az vá­sárol fegyvert, aki akar. 18— 20 000 líráért már kapható fegyver, és engedély sem kell hozzá. Nápolyban olcsó a fegyver.;; Ennél talán csak az élet ol­csóbb a capuai menekülttábor­ban. Legalábbis ez a következ­tetés vonható le a kalandvágy­ból külföldön maradt fiatal­ember tragikus esetéről. Ö nem tudta, hogy a menekült- táborok fenntartása nem az oly sokat emlegetett „humani­tás”, csupán a propaganda esz­köze, amely mögött hírszerzési szempontok húzódnak meg. MOLNÁR PÉTER Űj eljárás a szívinfarktus diagnosztikájában A nemzetközi kardiológiai napok keretében 52 nemzet képviseletében több mint 800 kardiológus gyűlt össze Pá­rizsban. A kongresszus előterében a diagnosztika kutatásban be­vezetett új technika, az úgy­nevezett „szcintigráfia” ered­ményeinek bemutatása szere­pelt. Ez a technika egyre na­gyobb tért hódít az emberi test valamennyi szervének vizsgálatában. A módszer alapja az, hogy az ember szer­vezetébe radioaktívvá tett ele­met, vagy izotópot vezetnek be. Ez az anyag abban a szerv­ben rögződik, amely számára előkészítették. Ily módon lehe­tővé válik, hogy erről a szerv­ről tökéletes képet kapjunk, mégpedig olyat, amely-feltün­teti a vizsgált szerv legapróbb szöveteit is, ami röntgensuga­rakkal nem mindig lehetséges. A szcintigráfia előnye az, hogy viszonylag gyenge su­gárzás mellett igen nagy mennyiségű adatot szolgáltat. A rendkívül rövid időtarta­mú radioaktivitással rendelke­ző rádióizotópok segítségével lehetővé vált a heveny szív­izom infarktus felülvizsgálata és a szívtágulás kikulatása. Ez a diagnosztikai módszer teszi egyedül lehetővé az in­farktus következtében előállt sérülés felmérését, rosszabbo­dásának nyomon követését, vagy esetleg a súlyosbodás megelőzését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom