Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Mit tudunk I. István királyról? I I. István magyar király, minden bizonnyal nagyon is idealizált, szobra ott áll Budán, a Halászbástya hajlatában. Egy másik — érzésünk szerint ez ábrázolja nívebben a vaskemény térítő egyéniségét — Székesfehérváron, g megyeháza előtt. Van szobra a veszprémi vár fokán, legújabban pedig Pécsváradon is. Hiteles arcvonásait természetesen nem ismerjük, de egy nagy egyéniség hiteles tetteit már igen. A legendák és vallásos elképzelések ködéből kibontakoztatva alakját, a következő az, amit a Magyar történelmi kronológia I. István működéséből, ' évszámokhoz köthetően. rögzíteni tud. 995-ben nősült, két esztendővel a középkori magyar állam szervezésének munkáit megkezdő apja, Géza fejedelem, halála előtt. Felesége, Gizella bajor hercegnő révén is szoros kapcsolatba került nyugattal. Már uralkodása elején szembe került a törzsi arisztokrácia ellenállásával. 998- ban seregének fővezére, Ve- cellinus, valamint a királyi testőrség parancsnokai, leverték annak a Koppány vezérnek a lázadását, akinek nevét megyénkben egy egész tájegység viseli. Ekkor kezdődött meg a magyarság tömeges át- térítése keresztény hitre. II. Sylvester pápa Asztrik, későbbi pécsváradi apáttal, koronát küldött Istvánnak, akit 1000. december 25-én koronáztak királlyá Esztergomban. Az új király 1001-ben megalapította a pannonhalmi apátságot és a veszprémvölgyi kolostort. Ezután ismét lázadókkal küzdött. 1002-ben leverte az erdélyi Gyulát és Aj tony t, majd lecsapott a határokon túlra is, a Gyulával szövetséges bolgárokra. Isvánra azonban nem voltak jellemzőek a hódító hadjáratok. Erejét a belső államszervézésre koncentrálta, ami részben összefüggött az egyház kereteinek szervezésével is. 1009-ben megalakította a pécsi püspökséget, majd 1015- ben a nagy kiváltságokkal felruházott pécsváradi apátságot, 1019-ben pedig a zalavárit és zoborit. Uralkodása idején nyolc püspökséget és két érsekséget alapított. A megyeszervezet már apja idején kezdett kibontakozni, részben átvett szláv, szlovén, sőt avar keretek közt. A király szálláshelye Fehérvár volt, unokaöccséé, Besz- primé Veszprém. Uj alapítása Vasvár, Újvár, Csanád, Sopron, Pozsony, Hont. Szolnok, Dobóka, Szabolcs, Bars, Borsod, Békés, Szatmár, Kolos. Torda, Arad, Zaránd, Temes, Keve, Torontál és Tolna vára. Ilyen méretű munka elképzelhetetlen lett volna a törzsi társadalom átszervezése nélkül. Két törvénykönyve már jelzi az új társadalom körvonalait. A vármegyék élén az uralkodó osztály legkiemelkedőbb tagjai állottak a comesek. Utánuk következtek a katonák és közrendűek. Mindhárom réteg szabad volt és éles határ választotta el őket a rabszolgáktól. A rabszolgák egy része már István idején kezdett a jobbágysorba emelkedni, míg az elszegényedő közrendűek ide lesüllyedni. Az első magyar király működésében egy kiváló szervező jellemvonásait lehet felismerni. Ugyanakkor, bár nem volt hadvezért alkat, kevés számú hadjáratát rendre megnyerte. 1018-ban Boleszláv lengyel királytól szerezte visz- sza az ország északnyugati területeit. 1030-ban megverte az országra törő II. Konrád császárt és megszerezte tőle a Lajta és Fischa folyók közét, az egész Morvamezővel együtt. 1031-ben, amikor hatalma tetőfokán állt, érte a királyt a legnagyobb csapás. Valószínűleg vadkanvadászaton meghalt egyetlen fia. Imre herceg. Az a veszély fenyegette, hogy az Árpádok közül olyasvalaki kerül trónra, aki felszámolja István vívmányait, melyek viszont a fejlettebb államszerkezetű nyugattal szemben való fennmaradás biztosítékai voltak. István unoka- öecsét, Orseolo Pétert szemelte ki utódjául és megtette a legütőképesebb haderő, a királyi testőrség parancsnokául. Az utódválasztás nem bizonyult szerencsésnek. 1032-ben máris sor került az István elleni következő szervezkedésre. méghozzá a családon belül, mert az összeesküvés vezetője az Árpádok legidősebb tagja volt, Vazul személyében. István szokás szerint könyörtelen volt. Vazult megvaikította, fiait — Andrást, Leventét és Bélát — száműzte. Legutóbbi volt a később Szekszárdon apátságot alapító majdani I. Béla király. 1037-ben I. István király még megalapította a bakony- béli apátságot, majd 1038. augusztus 15-én meghalt, ö volt a nagy tehetségű Árpádház leghosszabb Ideig uralkodott tagja, akit a katolikus egyház szentként, a történelmet ismerő utókor pedig a legnagyobb magyar uralkodók, egyikeként tisztel. ORDAS IVÁN mikor a negyedik gól után a két „csapat” közös megegyezéssel véget vetett a mérkőzésnek és izzadton, ziháló mellel levonult a pályáról, a hajdani testnevelő tanár nevetve jegyezte meg: — Gyerekek, nem változtatok semmit. Mozgásotok, mozdulatai ok, temperamentumotok ma is ugyanaz, mint valamikor volt, legfeljebb lassúbb — az utóbbi kivételével. Most, ez alatt az egy óra alatt ugyanolyan gyerekek voltatok... A mérkőzésre — még kispályásnak is csonka számmal — így állt fel a két •csapat: A) Egy áfész kereskedelmi osztályvezető, egy mezőgazdász, egy középiskolai tanár, egy egyetemi tanár, egy újságíró, B) Egy mérnök, két jogász, egy Biztosító fiókvezető, egy MÉSZÖV-elnök. „Erősítésként” a cipőkből, ruhadarabokból alkotott kapuba a családi utánpótlásból állt be egy-egy fiúgyerek és a második félidőben{ a mezőgazdász helyére egy tanár. így adódott aztán, hogy országgyűlési képviselő futballozott egy megyei pártbizottsági tag ellen. A félidőben l:l-re állt a mérkőzés, akkor az egyetemi tanár vezetésével a nézőközönség előtt felsorakozott az A) csapat, „Győzni fogunk” csatakiáltással. ígéretét be is váltotta, 3:l-re győzött. A negyedik gólt az ellenfél „kapufa volt” érveléssel, a két jogász aktív közreműködésével letagadta. A három gól közül egy olyan mintaszerű akcióból, olyan kapáslövésből született, amelyet NB I-es mérkőzéseken is ritkán látni. A nézőközönség egy részének, mármint a jelenlevő feleségeknek mégis ez volt a véleménye: „nem restelltetek lótni-futni ilyen hőségben?” Úgy látszik, nem tudták értékelni egy hagyomány kötelező erejét, amely a „küzdő feleket” ismét pályára szólítja majd a 25, a harmincéves, vagy tán az ötvenéves érettségi találkozón is. A hagyományt több mással együtt majd negyedszázaddal ezelőtt, egy akkor kezdő gimnázium első diákjai teremtették meg, és elevenítették fel most, a húszéves érettségi találkozón. Ha most valahol egy új iskola nyílik, a diákok a padoktól kezdve a modern kísérleti eszközökig mindent úján kapnak. Ugyanez nem adatott meg a tamási gimnázium 1947-ben iskolaalapító diákjainak. Nem hogy szertári felszerelés nem volt, hanem még rendes pad sem. A térdükre fektetett rajztáblán írták a feladatokat, de sokszor még a lecke anyagát is, mert tankönyve sokszor még a tanárnak sem volt. Az iskola akkori tanárainak univerzális pedagógusoknak kellett lenni; a biológiai-földrajz szakos tanított kémiát és művészettörténetet, és az első osztálykönyv tanúsítja, hogy a magyar-francia szakos egyúttal testnevelő is volt. Mégis, diákot és tanárt egyaránt a hagyományt teremtő lelkesedés segítette át a nehézségeken. A tízegynéhány fiútanuló, ha kellett, fát vágott, meszelt, közben aktív részese volt Tamásiban minden politikai rendezvénynek. Ha valamilyen eseményre valahol dekorálni kellett — ott volt a gimnázium. Ha cukorrépa-termelési szerződést kellett kötni — óit volt a gimnázium. Békekölcsönjegyzés, választás, gyapotszedés — egyikből sem hiányozhattak a gimnazisták. A .nagyközség mai, mélyponton pangó sportélete szóba kerültével felidé- ződtek azok az iskolai sportrendezvények, amelyeknek kétezernél több nézője volt. Mindemellett az energiából olyan, iskolai diákcsínyekre is jutott, amelyek mellett messze elmarad a mai diákok fantáziája. Vagy tán ma más kereteket szab a fegyelem a tanár-diák viszonyának? Nem tudom. Mindenesetre tény, hogy a tanári kar ma is csak dicsérettel beszél erről az iskolaalapító osztályról, amelyben — bár tagjai lehetnek az ország különböző részein — még most, húsz év múltán is annyira eleven az összefogás, az ösz- szetartozás, amely hiányzik az azóta következő sokban. Húszéves található Hagyományként lehet ma már arról is beszélni, hogy az alapítók az iskolából mit vittek magukkal az életbe. Egyetlen szóval; a helytállást. És az elmúlt húsz évben ebben azonosult a tanár a diákkal. Az iskolában megtartott osztályfőnöki órán — pedig fél délelőttön át tartott — senki nem tudott túl sokat mondani magáról. De mit lehet mondani akkor, ha valaki az iskola, vagy az egyetem padjaiból kikerülve ma is az első, vagy legfeljebb a második munkahelyén dolgozik? A diákok? Dr. Beke Géza. Az egyetem után állás egyik budapesti kerületi házkezelési igazgatóságnál, majd hazaköltözik Tamásiba, ahol jó tíz év óta tsz-jogtanácsos. Bognár István. Húsz év óta a Népújság munkatársa. Dr. Bóta László. Az akkori belügyminisztériumban felkínált állás helyett vidékre megy. Járási ügyész lesz, majd átpártol a mezőgazdaságba. Tíz év óta a 27 000 holdas Kunhegyest Állami Gazdaság jogtanácsosa. Horváth Lajos. Az egyetem befejezése óta mérnök Pécsett. Hogy „ne szakadjon el az iskolától”, szintén alapítóval, Nagy Etelkával köt házasságot. Dr. Nagy Etelka a pécsi orvosegyetem elvégzése után helyben maradt. Pécsett iskolaorvos. Kaszás Dezső. A legteljesebben helyben maradt, csak az iskolapadot cserélte fel a katedrával. Kálmán Gyula. A közgazdasági egyetem után Szekszárdon a MÉSZÖV-nél kap állást, most már évek óta az elnöki tisztséget tölti be. Sió Levente. Annak idején egy, pályaválasztásról érdeklődő tanulmányi felügyelőnek azt válaszolta: a futballpályára készül. Aztán elvégezte az agráregyetemet, mint futballista, került gyakornokként a Sinatelepi Állami Gazdaságba. Nagy élménye, hogy tudtán és akaratán kívül néhány évvel ezelőtt majd egyórás „műsorban” foglalkozott vele a Szabad Európa Gallicus néven szenvedő úriembere. Jelenleg az enyingi termelőszövetkezetben főmezőgazdász. Mohai Tibor. Rövid, képesítés nélküli pedagógusi pálya után állás Tamásiban a Biztosítónál. Évek óta a fiók vezetője. Dr. Némedi István. Egyetem után egy évig Ozorán, majd azóta Kurdon állatorvos. Szántó Ferenc. A falujában marad Iregszem- csén. Jelenleg az áfész kereskedelmi osztályvezetője. Pete Tóth László. Salgótarjánba kerül az AKÖV-hőz és ma már úgy érzi, ő is palóccá vált. Kivétel, ha az iskoláról van szó. Szatmári Albert csak levélben volt jelen. Néhány évig a tolnai gimnáziumban tanít, majd a tantermet felcseréli a természettel. Gyöngyösre költözött, a Thorez külszíni bánya geológusa. A lányok közül hárman az országhatárokon kívül élnek, néhányat családi okok tartottak távol. Kenderessy Klári. Dunaharasztin pedagógus. Szemerédy Márta. Páiyakezdettől a KPM-ben mérnök, a vasútvillamosítások egyik irányítója. A tanárok? Heinrich Rudolf iskolaalapító igazgató. Tolna megye legrégibb középiskolai igazgatójaként két éve ment nyugdíjba. Azóta a község közéletében tevékenykedik. Dr. Koppán József. Ugyancsak nyugdíjas, nagy szenvedélye, a méhészet szakirodalmát műveli. Bella Margit. Kezdőként került Tamásiba, évekig készült vissza a fővárosba, és most, huszonkét éves pedagógusi pályafutás után a járási könyvtár vezetője lett. Az iskolával való kapcsolata viszont nem szűnik meg; óraadó tanárként tanít tovább. Benedek Endre. Pályakezdő testnevelőként került Tamásiba, a gödöllői egyetemen tanít testnevelést. A jövő év elején jelenik meg második, labdarúgással foglalkozó szakkönyve. A viszontlátás órái olyan gyorsan elmúltak, akár az évek, kevésnek bizonyxdt az egy nap, hajnalba nyúlott a visszaemlékezés. De az iskola visszahívja öreg diákjait, öt év múlva, a 25 éves találkozóra. Illetve, hamarabb is. A jelenlegi tanári kar nevében Szászi Gábor mindenkit szeretettel hívott meg a negyedszázados fennállást köszöntő ünnepségsorozatra, és azzal búcsúzott, hogy a 25 éves találkozónak remélhetőleg már új iskola falai adnak otthont. Emlékeinkben mégis, a régi marad meg, hiszen falai között hagytuk életünk egy, sok emlékkel teli darabját, BI.
