Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

Kádár Kisipari Termelőszövetkezet Korszerűtlen kisüzem Hallatlan optimizmus AZ ALAPÍTÓK: Beck András Gregorits János Molnár József Mayer István Megyeri József Róhr János Róhr Bálint Speich Mihály Szaniel Antal Sziller István Ma már pontosan nem lehet rekonstruálni, hogy az alapí­tók azokban az izgalmas na­pokban akárcsak nagyvona­lakban is, el tudták-e képzel­ni a mai jelent. Nem valószí­nű. Egy azonban biztos: hittek a szövetkezés erejében, tudták, hogy az összefogással tovább jutnak, többre mennek. Hittek abban, amit a gyakorlatban még soha és sehol sem lát­tak, hittek a párt útmutató szavában, munkáserejükben, saját áldozatkészségükben. Ezért voltak ők minden idők mércéjével mérve hihetetlenül optimisták. Rendíthetetlen meggyőződésük volt, hogy a jóformán minden technikai tá­masz nélkül alakuló szövetke­zet egyszer majd megizmoso­dik, ha szorgalmasan dolgoz­nak. Tudták, hogy a szövetke­zet egyszer majd vonzóvá vá­lik a szakma iránt érdeklődők számára, elnyeri a nagyközön­ség elismerését, s azok is kénytelenek lesznek tisztelet­tel beszélni róla, akik ferde szemmel nézték az alapítást, és tücsköt-bogarat kiabáltak az első szövetkezőkre. B legfoiüosabh feltétel az első pillanattól kezdve adott volt: a szív, az akaraterő. És ez átsegítette a szövetkezőket a kezdet ezernyi buktatóján, és lendületet adott azoknak, akik az alapítás után csatlakoztak a szövetkezethez. Mai szemmel egy kicsit hihetetlennek, tűnik ez a nem is olyan régi múlt. Legtalálóbban így fogalmaz­hatnánk meg: a vagyonuk alig volt több a lelkesedésnél. Né­hány elemi szerszám, és sem­mi más. Ezzel alakult meg ipa­ri termelésre egy szövetkezet! Kérem, ne csodálkozzunk, ha a most felnövő fiatalok e kezdet hallatán hihetetlenül csóválják a fejüket. Aki nem élte át — ebben a szakmában is, a töb­biben is —, érthetetlenül áll az ilyen megállapítások előtt. Ez egyszerűen azzal magyarázha­tó, hogy az elmúlt 20 évben nem csupán folyamatos generá­ció-váltás volt, hanem kontrasztos korszakváltó* zás. Hogy valamennyire is hű le­gyen a kép, részletezzük egy kicsit a bátaszéki kádárok kez­deti erőfeszítéseit. A tíz alapító mester közül nyolc bátaszéki volt, egy — Róhr János — a szomszédos Alsónyékről, egy pedig — Gre­gorits János — Várdombról csatlakozott a szövetkezőkhöz. A szövetkezet megalapításában igen nagy része volt Beck András kádármester szervező munkájának. Beck Andrást megválasztották elnöknek, hogy aztán hosszú időn ke­resztül — a kezdet nehéz évei­ben is — irányítsa a ktsz mun­káját. Az alapító 10 tag közül ké­sőbb három kilépett a szövet­kezetből, ami arra vall, hogy az állhatatosság nem volt egy­értelmű. Mint minden kollek­tívában, itt is akadtak csügge- dők, különösen akkor, ha va­lami . nem a várakozásnak megfelelően sikerült. A töb­biek, a szívósabbak, példájuk­kal, jó szóval, mindig megpró­báltak új, erőt önteni a csüg- gedőkbe. Ez többnyire sikerült is, de az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy nem mindig: olyanok is akadtak, akiknél a csüggedés végül a kilépéshez vezetett. De mindig jöttek újak és újak, állandóan gyarapodott a tag-, illetve dolgozólétszám, és aminek a szövetkezet a mai létét köszönheti, az az, hogy mindig azok voltak nagy több­ségben, akik bíztak a szövet­kezet holnapjában. Sajnálták, ha egy szorgalmas tag megvált a szövetkezettől, de mindig akadt másik kettő-három, aki megfogta a szerszám nyelét. Pedig néha nagyon , szűkös volt a kereset, és alig mutat­kozott kilátás arra, hogy majd a következő elsején több kerül a borítékba. És tessék ilyen körülmények közt lelkesíteni, vigasztalni a dolgozót! És tes­sék ilyenkor serényebb mun­kára ösztökélni a fáradt em­bert! De mindig akadtak, akik az ilyen kritikus pillanatokban is megőrizték nyugalmukat, jó- kedvűek voltak, és a zord te­kintetű, csüggedő társuknak találtak egy-két megfelelő szót: — Akármilyen nehéz is a helyzetünk, méltatlankodással nem jutunk előrébb. Dolgozni kell, és ismét csak dolgozni... Pedig néha legszívesebben maguk is a sarokba dobták volna a szerszámot. Dolgos kollektíva volt ez, a javából. _ Az első közös műhelyt a Deák Ferenc és a Köves utca sarkán lévő kis épületben léte­sítették. Valamikor ez volt az úgynevezett magyar kör. Ezt az épületet a szövetkezet a községi tanácstól bérelte. Nem volt nagy az épület, és a hoz­zá tartozó porta, de eleinte itt is elfértek. Még az adminiszt­ratív. ügyek intézésére is jutott egy helyiség. Ebben az időben semmiféle gépe nem volt a szövetkezet­nek. Minden tag magával hoz­ta a régi szerszámait, és azok­kal dolgoztak. Tulajdonképpen elavult kis üzem volt ebben az időben a szövetkezet. Azért el­avult, mert hiszen akkoriban már megannyi gép jellemezte Európában a faipart, itt azon­ban — nagyüzemi keretek kö­zött — kisüzemi kéziszerszá­mokkal végeztek minden munkát. E szövetkezetben 1952-ben, tehát egy évre az alapítás után, jelent meg az első két gép: ekkor vásároltak egy sza­lagfűrészt és egy gyalugépet. A szövetkezetbe lépett egy bog­nármester, Péter Mihály, és ő dolgozott a gépeken, mert a többiek, a kádárok nem is na­gyon ismerték a gépi fafeldol­gozást, csak később tanulták meg a szalagfűrész és a gya­lugép használatát. Ahogy szaporodott a taglét­szám, bővült a termelés, az üzemépület eredeti elrendezé­sén változtatni kellett: az el­nöki irodát is termelő helyi­séggé kellett átváltoztatni. Ké­sőbb ez lett a gépterem, irodai célra pedig egy szemben lévő épületben béreltek helyiséget, annak tanító tulajdonosától. Kezdetben az elnök egysze- mélyben ellátta az adminiszt­ratív és könyvelői teendőket is, mert más függetlenített tag, vagy alkalmazott nem volt e célra. Később azonban köny­velőt és adminisztrátort is vet­tek fel. A szövetkezet első könyvelője Villányi Józsefné, első adminisztrátora pedig Né­meth Zoltán volt. A szövetkezet kezdettől fog­va egyaránt dolgozott magá­nosoknak is, közületeknek is. Kezdetben aránylag sok volta javítanivaló, de új hordót is készítettek. Anyagot eleinte Ebben az épületben kezdi e meg a szövetkezet a műkö­dését. Készül a 200 hektós hordó. technikával havonta csak 45— 50 hordót készítettek a javítá­sok mellett, most meghárom­szorozódott a havonta előállí­tott új hordók száma, de köz­ben egyéb pincefelszerelési edényeket is készítettek. Mind több és több a meg­rendelés. 1958-ban például any- nyira elhalmozták a szövetke­zetét megrendeléssel, hogy a tett eredményes út értékeléséi re. Új telephely A Deák Ferenc és a Köves utca sarkán lévő portát csak­hamar kinőtte a szövetkezet. Minden jel arra mutatott, hogy továbbra is rohamosan nő az igény a bátaszéki kádár ktsa Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a bfi­taszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz. A tagok és dolgozók ünnepük a munkasikereket, a két évtized eredményeit. Legtöbben vissza sem tudnak emlékezni az első küzdelmes napokra, mert nem voltak jelen, azóta álltak csatasorba. De min« csak magánosoktól tudtak vá­sárolni, de később az erdésze­tektől is tudtak fát vásárolni hordódongának, majd pedig központi kiutalás alapján kap­tak rönkfát vagy félkész don­gákat. Megrendelés, munka, kezdet­től bőven akadt, a fő kérdés többnyire az volt, hogy győ­zik-e. A szorgalmas munka eredményeként pedig évről év­re izmosodott a szövetkezeti kollektíva. Rohamosan fejlő­dött a szövetkezet, ez persze nem azt jelenti, hogy máról holnapra megteremtődött min­den. A rohamos fejlődést úgy kell értelmezni, hogy az 1952- ben vásárolt és az 1953-ban üzembe helyezett első két gép után ismét vásároltak egy gé­pet... Egy függőtengelyes gya­lu-, illetve marógépet. Akkori­ban ez rohamos fejlődésnek számított. Eleinte mindenki külön, egyénileg készítette a hordót, később pedig brigádokat ala­kítottak, amely számottevő termelékenységnövekedéssel járt. A brigádok megalakítása időben egybeesik az 1955-ös gépesítéssel is, így aztán ez év­től igen jelentős a termelésfel­futás: a régebbi módszerekkel és kézi szerszámokon alapuló legnagyobb erőfeszítések mel- lett is alig tudták kielégíteni az igényeket. Egyre több megren­delést kaptak a közületektől, köztük a nagyvállalatoktól., A Budafoki Borforgalmi Vállalat például már 1952. őszétől a bá­taszéki Kádár Ktsz megrende­lői közé tartozott. Hatalmas ászokhordókat javítottak Bu­dafok részére, ami igen jelen­tős bevételhez juttatta a szö­vetkezetét. Mivel állandóan nőtt aZ igény a bátaszéki kádárok munkája iránt, s azt egyre ne­hezebben győzték, napirendre került a tervszerű szakember­utánpótlás, a tanulóképzés isj A szövetkezet első ipari tanu­lója ifjú Mayer István volt» akit Megyeri József tanított a mesterségre. Minden évben fo­gadott fel a szövetkezet egy­két ipari tanulót. A szövetkezet jó munkájáéi-# az első nagyobb hivatalos elis­merést 1956. augusztusába» kapta: Kiváló szövetkezet cím­mel tüntették ki és vándor­zászlót kapott. És házon belüli népszokássá vált minden alka­lommal az alapítási évforduló megünneplése. Ez mindig jó alkalom volt egy kis baráti po- harazgatásra, és egyben a meg* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom