Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
20 év 1971 denki magáénak vallja e küzdelmes időket, mert hiszen ott kezdődött a mai erős, immár külföldön is ismert korszerű szövetkezeti üzem megalapozása. Olyan ez, mint az izmos, kifejlett felnőtt esete: neki is meg kellett tenni az első, botorkáló lépéseket, neki is volt gyermekkora. Kádár és Fatömegcikk KTSZ Exportáló korszerű üzem Hallatlan optimizmus munkája iránt, szaporodik a munkásgárda is, és állandóan nyílik lehetőség valamilyen technikai korszerűsítésre. Az üzembővítéshez azonban szűknek bizonyult ez a porta, és felvetődött a gondolat, hogy jó lenne újról gondoskodni. Természetesen ez sem ment köny- nyen: az egyik elgondolás megvalósításának ez volt az akadálya, a másiknak az. Végül 1957-ben megvásároltak a vasútállomás mellett egy több, mint kétholdas területet, és itt kezdték kialakítani az új üzemterületet. Annál is inkább, mert ez nagyobb távlatokban is megfelelőnek mutatkozott, ráadásul kedvezett a vasútállomás közelsége is. A szövetkezet 1959 januárjában költözött az új telephelyre. Ez egyben figyelemre méltó technikai fordulatot is jelentett a szövetkezet életében: itt tágas munkatermekben, korszerűbb gépi felszereléssel termelhetitek, Amikor a szövetkezet fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte, 39 tagja, illetve dolgozója volt, a 15. 4 évfordulókor közel kétszáz, most pedig 270 körüli az Összlétszám. Időközben gyakran módosult, pontosabban kiegészült a profil a hagyományos boroshordó-ké- szítés és -javítás mellé mind több egyéb munkát vállaltak. Termelési összetételük mindig jól tükrözte a népgazdaságban yégbemenő változásokat, igényalakulásokat. A 60-as évek végén külföldi megrendelést kapott a ktsz: egy bécsi cég részére különleges alakú, csónaklakkal befestett hordókat kellett gyártani. Később bekapcsolódtak a Görögországba exportálandó narancsosládák gyártásába. A ládaüzem megindításával mindenekelőtt női munkaerőt tudtak foglalkoztatni. Ez jókor jött, éppen akkor, amikor népgazdasági szinten is kezdett problémát jelenteni a női munkaerő foglalkoztatása. A Bátaszéki Kádár Ktsz jó munkaalkalmat teremtett számos asszony részére, ezzel egyidőben pedig jelentősen megnőtt a termelés volumene. Mivel elsősorban a kádárok hozzátartozói dolgoztak a ládaüzemben, erősödött a szövetkezet családias jellege. És az egész szövetkezeti üzemben mindinkább feledésbe ment a kezdeti ké- ziszerszámos termelés: fokozatosan gépet állítottak be majd minden lehetséges munkafolyamat elvégzésére. A kádárszakma jellegének megfelelően, természetesen megmaradt a kézimunkaigény is, hiszen a hordók összeállítása például nem gépesíthető, de már a hatvanas évek elején is egészen más volt ez a szövetkezeti üzem, mint az alapítás éveiben. Kezdetben lovas kocsi is elgyőzte az alapanyag, a farönkök szállítását, de eljutott a szövetkezeti kollektíva arra a szintre, amikor a napi öregedett, vagy eltávozott. Az üzem viszont állandóan fiatalodik — párhuzamosan a technika általános fejlődésével és a piac igényével. Most például egy műanyagpadló-burkoló részleget szerveznek, mert úgy ítélték meg, hogy ez iránt is lenne igény... Közben pedig már elég nyilvántartani a sok gépet, technikai berendezést, Egy dolog azonban nem változik: a lelkesedés, az optimizmus. Ez állandó. Ma is ez uralja a dolgos hétköznapok hangulatát. A többet akarás, a jobbra törekvés. Ma sem elégedett senki sem az eredményekkel, hanem mindenki hallatlan optimizmussal szövögeti a jövő terveit: a még erősebb szövetkezeti üzemét. De az alapállás természetesen egészen más, mint két évtizede: most nem a „ma nincs, de holnap talán lesz” a lelkesedés eredője, hanem a „ma is jól élünk, de holnap még többet szeretnénk”. Eljutott e szövetkezet dolgozó kollektívája egy stabil szintre: mindenki bizton alapozhat a holnapra, mert pontosabban látja annak a körvonalait. Mondhatjuk: a mai optimizmus konkrétabb, mint a 20 évvel ezelőtti. Persze, ezért meg kellett — és meg keli mindennap — dolgozni! A női brigád fatalpat készít az üzemben. feldolgozás elérte, majd meghaladta a napi egy vagon rönköt. Ehhez pedig már gépi szállítás kellett. Íme az egyik — az 1965. év — termelése; A szövetkezeti kollektíva elkészített ebben az évben 1145 hordót, 6318 szapulót, 253 káposztáshordót, 1330 dézsát, 5 bortölcsért, 6 kármentőt, 33 merőkét, 53 puttonyt, bükkfából 101 000 narancsládát, nyárfából 47 650 gyümölcsösládát, a kenderfeldolgozó üzemek részére 632 rakodólapot, 261 köbméter merevítőlécet, 3917 négyzetméter parkettát, 8005 fagörgőt, 288 köbméter bútorlécet, 862 685 cérnaorsót, 300 ezer vasúti betontalpfa-betét- tuskót és 2 millió 120 000 nyalókapálcikát. Ugyanezen évben több mint 700 vagon faanyag érkezett a szövetkezetbe. Ekkor már a gépesítés üteme is más volt, mint a kezdeti években. íme az 1965-ben vásárolt gépek listájáról néhány: 1 automata köszörűgép, 16 villanymotor, 1 faipari gyalugép, egy parkettagép, 1 hosszlyukfúró gép, 4 szalag- fűrészgép, 1 körfűrész. Ez jóval több, mint ameny- nyivel a szövetkezet működésének első fél évtizedében ösz- szesen rendelkezett. A szövetkezet mindezt nem „kapta”, hanem mindezért megdolgozott: gazdaságosan termelt, és a nyereségből meg tudta vásárolni a további termelésbővítéshez szükséges eszközöket. persze,, rendszeressé vált a nyereségrészesedés is. Az előírásoknak, az észszerű gazdálkodásnak megfelelően képezték a különböző alapokat, és nagy szövetkezeti vagyon gyűlt össze. Az 1965. év végén a közös vagyon meghaladta a 12 millió forintot. Nem egészen másfél évtizeddel azután, hogy megalakították a szövetkezetét üres zsebbel! Hol tart jelenleg a szövetkezet? Exportáló korszerű üzem, de úgy, hogy közben ellátja azokat a szolgáltatási feladatokat is, amelyekre két évtizeddel ezelőtt megalakult. Exportál a nagyvilág számos tájára: Német Szövetségi Köztársaság, Szíria, Svédország, Anglia, Olaszország, Uganda, Törökország. Az egyik helyre narancsosládákat, a másik helyre gyógyfataipakat, a harmadikra nyalókapálcikákat, a negyedikre a vasúti vasbetontalpfákhoz fatuskóbetétet, stb. A tíz kádár kezdeményezéséből korszerű faipari üzem fejlődött, és időközben célszerűnek mutatkozott a név megváltoztatása is: a Kádár Ktsz-ből Kádár és Fatömegcikk Ktsz lett. Igaz, az alapítók közül már csak egy — Róhr Bálint — dolgozik e szövetkezeti üzemben, egy pedig — Szaniel Antal — félműszakos. A többi kiA szövetkezet tavaly több mint 1 700 000 forint nyereséget ért el, és ez évre is jók a kilátásai, I holnap? A holnap körvonalait szemléltetően mutatja a szövetkezet negyedik ötéves terve. Idézetek a tervből: „Termelés és értékesítés: az 1970. évi 19 millió 649 ezer forintos termelési értéket 1975-re 30 millió 387 ezer forintra kívánjuk emelni. Ezen belül a 368 ezer forintos szolgáltatási mutatót 1 millióra kívánjuk emelni. Ezt indokolttá teszi, hogy a parketta bérmunkában történő készítése iránt nagy az igény az építkezések ütemének növekedésével párhuzamosan. Továbbá fokozni kívánjuk a tevékenységünket a kádáripari termékek javításánál, és más területen is. A külkereskedelmet illetően termékeink kizárólag tőkés relációba kerülnek, ez népgazdasági szinten kívánatos. Szövetkezetünk megfelelő külföldi partnerokkal tart kapcsolatot, és e téren kívánjuk a legnagyobb növekedést elérni: a 9 millió 653 ezer forintos exporttermelési értékünket 22 millió 400 ezer forintra kívánjuk fejleszteni. Beruházások: beruházásainknál elsősorban az exporttermelés érdekében különböző gépeket kíván szövetkezetünk beszerezni. Ezek különféle marógépek, gyógyfatalpak és ecsetnyelek marásához, amelyek teljes kapacitását 10 évre hajlandók nyugati partnereink ie-f kötni. Továbbá már folyamatban van egy emelővillás targonca beszerzése 700 000 fo:int értékben. Ezzel az anyagmozgatást kívánjuk korszerűsíteni, és az itt felszabaduló munkaerőt a termelés más ágazataiba irányítani. Az 1972. évre 100 000 forintos költséggel egy fűrészpor fűtésű szárítókamra létesítését tervezzük. Ugyanis szövetkezetünkben ez a legszűkösebb kapacitás, és a szárított termékek iránt különösen nagy az érdeklődés a nyugati pia- con. A tervezett termelésbővítésünk kizárólag a szárítókapacitás növelése révén érhető el, Gazdaságosságához kétség nem férhet, mert tüzelőanyagként a saját hulladékunkat használjuk fel. Beruházásaink közt szerepel 1 millió 400 ezer forint értékű építés. Ez szociális beruházás lesz, és még 1971- ben megvalósítjuk. Ezzel tagjaink, dolgozóink szociális körülményeit kívánjuk kellő szintre emelni, mert jelenleg még nem megfelelő a szociális ellátottság. Az ügyvitel korszerűsítése céljából korszerű irodagépeket szerzünk be. Létszám és termelékenység; létszámemelést nem tervezünk a mostani ötéves terv folyamán, viszont a termelékenységet fokozni kívánjuk a fenti beruházások megvalósításával, mégpedig oly mértékben, hogy az 1970. évi egy főre eső 83 612 forint termelési értéket a tervidőszak végére 129 294 forintra emeljük kizárólag a termelékenység .növelésével. Nyereség és alapok alakulása: a termelési és értékesítési tervünk emelésével párhuzamosan a nyereséget is emelni kívánjuk: az 1970. évi 1 millió 779 ezer forintról a tervidőszak végére 3 millió 39 ezer forintra. Ugyanis a szövetkezet fejlődéséhez feltétlenül szükséges az ezzel párhuzamosan növekvő fejlesztési alap, amely végül is hosszabb távon biztosítja a szövetkezet töretlen fejlődését” A ktsz terve összhangba» van a párt és kormány gazdaságpolitikai irányelveivel. Különösen figyelemre méltó, hogy a termelés növekedését nem a létszám növelésére, hanem a termelékenység állandó emelésére alapozzák. Igen biztatóak a szövetkezet idei első félévi eredményei: minden fontosabb mutató kedvezően alakult, azok egy része még a tervezettnél is jobb. Végezetül álljon itt a jelenlegi vezérkar névsora; Huszár István, elnök Lengi Miklós, műszaki vezető Talabér Vincéné, főkönyvelő ülés Gyula, párttitkár Klieber János, szb-elnok Péter József, KISZ-litkár Schroth Ádátn, részlegvezető Antal Károly, művezető Ott Henrik, művezető Szalai József, művezető Róhr Bálint, szocialista brigád« vezető alapító tag. ___________
