Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
Mindenki közlekedik... Petress István közkedvelt tévé-sorozatának címe minden túlzás nélkül állapítja meg : mindenki közlekedik. E tény érvek nélkül is nyilvánvalóvá teszi, hogy a személyszállítás a legfontosabb szolgáltatások közé taitozik, s legalább annyira a figyelem központjában áll, mint a Táncdalfesztivál. Csakhogy a készüléket — ha a dalok nem nyerik meg a tetszésünket — el lehet zárni, az autóbuszokon, vonatokon azonban utaznunk kell, ha tetszik, ha nem. Nem vigasz... Ezt támasztják alá a forgalmi adatok is. Az országot ke- resztül-kasul behálózó sínpárokon 2600 vasúti szerelvény évi csaknem 400 millió utast szállít, közúton pedig másfél milliárd az éves személyforgalom, amelynek túlnyomó része az úgynevezett tömeg- közlekedési járműveken zajlik. Nem a „tiszteletkor” kedvéért, de meg kell jegyeznünk, hogy jó számok ezek, hiszen a magyarországi közúthálózat— idézve Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi m-'nisz- terhelyettes tanulmányából — alapvetően lóvontatású forgalomra épült, cs a felszabadulás előtt csak olyan mértékben építették át, hogy a két világháború között meglevő mintegy 10 ezer gépjármű forgalmát le tudja bonyo'ítani.”. Az újabban sokak által dicsért régi MÁV pedig 1938-ban mindössze 71,1 millió utast szállított. Persze az utazók döntő többsége nem ismeri pontosan az imponáló fejlődésről tanúskodó adatokat, s az a gyanúnk, hogy ismernék is, nem jelentene számukra vigasztalást. Az ember ugyanis nem általában közlekedik, hanem erre a buszra, vagy arra a vonatra száll, nagyon is konkrét foltot hagy nadrágján a piszkos ülés, ha kapott helyet, és „egyedileg” érzi lábában a fáradtságot, ha állva kell megtennie a több órás utat. Sőt, az átlag utast legtöbbször még az is hidegen hagyja, hogy őt most azért viszi lépésben a vonat, mert kicsi a pálya teherbíró képessége, vagy mert alámosta a töltést a vihar, hogy azért maradt-e le a buszról, mert a vezető nem várta meg, vagy mert már fürtökben lógtak rajta az emberek. Az ingázók több száz ezres táborának munkakedvét — és munkaképességét — alapvetően befolyásolják "a napi utazási körülmények, egy zsúfoltan vánszorgó kényelmetlen és szennyes vonat két hét nyaralás idegnyugtató hatását teheti semmivé a Balatontól a Délipályaudvarig: a kulturált személyszállítás nem egyszerűen forgalmi kérdés... Ami nem szükségszerű Természetesen joggal számítanak a közönség megértésére a közlekedési vállalatok vezetői, ha egy vonalszakaszon például éppen az utazási sebesség növelésére felújítják a pályát és emiatt forgalom- korlátozást rendeltek el, ha egy- egy állomás korszerűsítésének idején a zsúfoltság nagyobb a szokásosnál, ha hosszan tartó havazás után lassabban mennek a munkás járatok a síkos úton és így tovább. Az ilyen magyarázatokat általában el is fogadják az utasok, türelemben tehát nincs hiány. Vannak azonban olyan kísérőjelenségei a személyszállításnak, amelyek egyáltalán nem szükségszerüek, s amelyek kiküszöbölése nélkül kulturált utazásról nem beszélhetünk. Semmiféle magyarázat nem pótolja például a vasúti kocsik megfelelő fűtését, világítását, takarítását. Az ezzel kapcsolatos gondokat nem szabad megosztani az utazóközönséggel : fűteni, világítani, takarítani keli. Elvileg teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a kisforgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak felújítása aránytalanul többe kerülne annál, mint amennyi hasznot hajtanak, jobb megoldás megszüntetni e vasútvonalakat. De milyen „vonatpótló” autóbuszok azok, amelyekre időnként nem férnek fel a megszüntetett vonalak utasai? Mit ér a legkedvezőbben összeállított menetrend is, ha a pontosan érkező gyorsvonat előtt engedik ki az állomásról a cammogó teherszállító szerelvényt, mert véletlenül úgy adódott ? Kinek jó a helyjegy, ha csak bizonyos pénztáraknál lehet hozzájutni, és sajnos egyáltalán nem garantálja, hogy tulajdonosának lesz is helye az expressz vonaton? Minek a pályaudvari hangosbemondó, ha csak bömböl, de nem lehet megérteni a szavát? Minek a buszmegálló, ha a vezető felszállót, leszállót figyelmen kívül hagyva, megállás nélkül továbbrobog? A sikerért szurkolunk Ahhoz, hogy a közlekedés területén bekövetkezett óriási fejlődést kimutassuk, nem szükséges 1938-ba visszanyúlni adatokért. Olyan nemzetközi főútvonalak épültek az utóbbi évtizedben, mint az Ml-es és az M7-es számú út, jelenleg is nagy erőkkel korszerűsítik a közúti forgalom mintegy felét lebonyolító főúthálózatot a Budapest—miskolci úttól a Sopron—balatonedericsiig. Az utóbbi években nemcsak a fővárosban, hanem Gyöngyösön, Hatvanban, Szegeden és más városokban is megjelentek a közlekedést és így a személyszállítást megkönnyítő, a baleseti lehetőséget csökkentő felül- és aluljárók, a negyedik ötéves terv végére pedig minden 200 főnél több lakost számláló település bekötő utat kap és ezzel bekapcsolódhat az országos autóbuszhálózatba. Tavaly fejeződött be a két legnagyobb forgalmú vasúti fővonal villamosítása, évről évre javul a korszerű vontatóeszközök aránya; a gőzmozdonyok nem is olyan sokára csak múzeumi érdekességek lesznek. A közlekedés és a hírközlés fejlesztésére az idén minden eddiginél nagyobb összeget, 11,6 milliárd forintot fordít a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. Csak távirati stílusban: 280 vasúti személykocsit, 24 villamos és öt Dieselmozdonyt, 10 motorvonatot vásárolnak még ebben az évben, a Déli pályaudvar átépítése és bővítése mellett — amelyet egyebek között a Metro építése tett szükségessé — sor kerül a debreceni pályaudvar rekonstrukciójára és az új szolnoki állomás építésére, befejezik a Budapest—szobi vonal villamosítását, több jelentős vasúti Csomópontot bővítenék. Mindez, meg még egy sereg itt fel nem sorolt pozitívum húzná le a mérleg egyik serpenyőjét, ha a másik oldalról ki tudnák dobni végre a haladást fékező ballasztokat. A közlekedés vezetőiben meg is van a törekvés erre, nem érdek nélkül szurkolunk, hogy mielőbb siker koronázza ilyen irányú erőfeszítéseiket. K. I. Jegyzetek — szabadságon Az emberek többsége az év nagy részében — nevezetesen egyik szabadságától a másikig —, abban a tévedésben él, hogy az az egy-két hét, amit távol tölt munkahelyétől, azért van, hogy kipihenhesse magát, és újult erővel térjen vissza. Ebben a tévhitben aztán már az első szabadságon töltött nap megingatja. Mert ugye, mivel kezdődik egy szabadság? Természetesen utazással. A vonatok pedig... Piszkosak, melegek (erről kivételesen nem a MÁV tehet), és késnek. Most, a nyár kellős közepén. Rossz elképzelni, mi lesz, ha leesik az első hó, hát még, ha olyan havas lesz a tél, mint amilyen meleg a nyár. Illetve dehogyis rossz elképzelni, hiszen két dolgot tehet az ember — o bosszankodáson kívül — ha vonaton utazik. Az egyik, hogy elképzeli, milyen is lenne egy jó kis havazás, vagy azt képzeli el, milyen lehet a Szaharában teveháton, ötvenfokos melegben, és mindjárt hűvösebbnek tűnik az a harminc- kettő, ami van. Bár lehet, hogy tevén utazni gyorsabb, mint vasúton egy-egy mellékvonalon, és úgy látszik, a Szekszárd—bátaszéki nagyon is mellék. Más megyében az ember jobban odafigyel a „hazai” hírekre. Rádióban, televízióban, újságban, azonnal észreveszi megyéje híreit, örül, ha más is észreveszi, és büszke, hogy lám, Szekszárdon, Tolna megyében, ez is van. A szenzáció most a Korzó Áruház volt. Gyönyörű, mesélem, minden van, pedig még nem is láttam. A pécsi „tükék" irigyek, én is irigy vagyok, de ezt gondosan titkolom, miközben a Nádor kávéházban hideg colát iszunk. Irigy vagyok, mert Pécsett két strand is van, a Balokány parkos, gyönyörű, nálunk pedig... A pécsi lap munkatársa pedig éppen arról beszél, megírja, milyen szép és nagy az egész évben üzemelő, fedett résszel is rendelkező kaposvári uszoda, hadd hábo- rogjanak a pécsi lokálpatrióták, és „verjék az asztalt”, hátha Pécsett is lesz. Ez a relativitás. Este unokaöcsém fiatal alföldi barátait kísérem a Rózsakertbe, és bevallom, megint irigy vagyok egy kicsit. A Rózsakért ugyanis ideális nyári ifjúsági szórakozóhely, és be lehet menni farmerban is, nyakkendő nélkül, és hosszú hajjal, csak megzavarni nem lehet mások szórakozását. Erre az ifjúgárdisták vigyáznak. Hétköznap este nincs is nagy zsúfoltság, percek alatt hozzák a kimért sört, és csodák csodája, még hideg is. A Dunántúli Naplóban olvasom, klubot szervez a legismertebb pécsi beat-zenekar. Szekszárdon mikor lesz kizárólag ifjúsági, táncos szórakozóhely, elfogadható árakkal? A fiatal pincér pedig már fordul is, látszik, hogy szívesen végzi a munkáját. Mint később megtudom, nem foglalkozása a felszolgálás, nyári munkát vállalt, hogy visszafizethesse szüleinek a júliusi lengyel út költségeit. Illés-koncert a szabadtérin Koncz Zsuzsával, Tettyei Szombat Esték, neves előadóművészekkel. Jó-jó, nyugtatom magam, Szekszárdon nincsenek festői romok, nincs szabadtéri színpad, viszont van sárközi lakodalom, szüreti napok, vadászati világkiállítás. Hogy ezek nem szekszárdi programok? Annál jobb, nemcsak a székhelyéből áll egy megye! Csak arra a kérdésre nem tudok válaszolni, mit lehet csinálni Szekszárdon nyáron. Olyasmire gondolok, ami máshol nem lehet. Szegeden szabadtéri, Gyulán várjátékok. Nem arra gondolok, hogy hatalmas szabadtéri kellene, vagy hogy „építsünk várromot”. Valami nekünk megfelelő, a város hangulatához illő nyári program hiányzik, még az sem baj, ha nem vonz sok idegent. Adjunk programot legalább az itthoniaknak! Pécsi barátnőm döbbenten néz rám, amint meglát. — Te itt, mikor az egyetlen hideg víz az országban a Duna? Amellől eljössz egy olyan városba, ahol még égy pici folyó sincs. Megint büszke vagyok, nem a Dunára, hanem az épülő-szépülő Domborira, miközben a Pécsvárad közelében lévő Dombai-tó ellátását szidják ismerőseim. A szabadságot — úgy tűnik — azért találták ki, hogy meglátogasson az ember más megyéket, országokat, és összehasonlítson. Mindennek célja és értelme pedig az, hogy hazatérve, vagy az országba, vagy szűkebb hazájába, elgondolkozzon azon, mit és hogyan lehetne tenni azért, hogy az összehasonlítás minél kedvezőbb legyen. i. i. Egyre több hazai és külföldi vendég fedezi fel a Duna-parti strand területén ax idén megnyílt, tisztálkodási célra épített termálfürdő gyógyhatását. Megnyitása óta csaknem hétezer felnőtt és gyermek kereste fel az esőben és hideg időben is üzemben lévő, fedett termálfürdőt. Egy vizsgálat szerint a termálkút vize mintegy tízféle vegyi anyagot, közte sok szénsavat tartalmaz, s kellemesen enyhítő hatású a szívbetegeknek, az érszűkületben és magas vérnyomásban szenvedők számára is. A termálvíz kiömlésénél 36, a fedett medencében 30 Celsius fokú. A fürdőmester szerint, háromszor amy- nyi medence megtöltését is elbírná, mint a jelenlegi, amely 10 méter hosszú és 4,5 méter széles csempézett medence, ív . • ér*** Szénsavas termálfürdő Dimaföldváron
