Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Előkészületi hangulat Vadászati világkiállítás Budapest, 1971. augusztus 27 — szeptember 30 Közeledik a vadászati világ- kiállítás- megnyitásának napja, augusztus 27-e. E rangos ese­mény színhelye hazánk főváro­sa, s ez egyben azt jelenti, hogy Magyarországon még nem volt ilyen nagyszabású kiállí­tás, a vadászati kiállítások tör­ténetében pedig ez lesz az el­ső igazán világméretű. Mindez jól tükröződik az előkészületi hangulatban is. A szervezés, a technikai -feltételek előteremté­se évek óta folyik. Hazánk, mint szállásadó házigazda, min­dent megtett és megtesz az el­következendő napokban a ki­állítás sikere érdekében. Azzal fogtunk munkához, hogy ebből nemzeti ügyet kell csinálnunk, hiszen olyan kiállításról van szó, amelyben világszerte nagy tömeg érdekelt, s amely jó al­kalom arra, hogy a maga sok­oldalúságában, monumentalitá­sában érzékeltesse a természet és az ember szerves kapcsola­tát. A kiállítás nemes célkitű­zése megfelelő visszhangra ta­lált a hazai közvéleményben Jellemző, hogy az újságok ha­sábjai, a televízió és a rádió adásai tele vannak kiállítási hí­rékkel, és ami ugyancsak fon­tos fokmérő, az utca embere épp olyan sokat beszél róla, mint a legizgalmasabb labda­rúgó-mérkőzésről. Hallható a pletykától a valóságos hírekig minden, és sokszor nem is le­het eldönteni, hogy melyik ho­va tartozik. íme néhány ilyen beszéd­foszlánv: „X államelnök is jön, meg Y kormányfő is itt lesz. Már készítik .elő a programjukat, csak nem hozzák nyilvánosság­ra.” „Olyan trófeák érkeztek a ki­állításra, amelyek eddig még minden szakembert megdöb­bentettek. A hivatalos közvéle­mény eddig semmit sem tudott róluk, és most újra kell majd értékelni egy sor vadászati té­telt.” „A külföldiek annyira el­árasztják majd a kiállítást, hogy a hazai érdeklődők a be­járatig is alig tudnak eljutni.” Az hivatalosan is elhangzott, hogy nagy protokoll-vendéges- kedésre számíthatunk, de a protokoll-vendégek listája — amint az ilyenkor lenni szo­kott — állandóan módosul. Le­het, hogy eljön X államelnök és Y kormányfő, lehet,. hogy nem... Nyilván mindenhonnan a legértékesebb trófeákat küld­ték el a kiállításra, és a láto­gatókat sok kellemes meglepe­tés várja majd, de mire fel je­lenthetnénk ki a teljes hiteles­ség igényével, hogy újra kell értékelni egy sor vadászati té­telt, amikor a szakemberek át­fogó értékelése még vissza van. Körülbelül itt tartunk. Az embereket mindenesetre lázba hozta a kiállítás, és ez jó jel, még akkor is, ha a közvéle­mény néha túlzásoktól sem mentes. Vitathatatlanul nagy a kül­földi érdeklődés. Magam is ta­pasztalhattam, hogy külföldön „felnéztek” arra, aki már egy évvel ezelőtt azzal dicseked­hetett, hogy sikerült foglalnia szobát a kiállítás időtartamára Budapesten. És hogy ez ügyben mennyi levelezés bonyolódott le, azt egyszerűen nem is lehet felmérni. Mindenesetre sokat mond az is, hogy a nemzetközi postaforgalomnak még a ma­gánleveleiben is gyakran akad­nak e kiállításra utaló sorok: az egyik érdeklődik, a másik meghív, a harmadik Budapes­ten beszél meg randevút a har­madik országban élő ismerősé­vel, a negyedik prospektusokat kér... Be az mindenképpen vak­lárma, hogy a hazai érdeklő­dők a bejáratig is alig juthat­nak majd el. Az általános kép után néz­zünk egy kicsit körül Tolna megyében, természetesen a tel­jesség igénye nélkül. t Felkértük Horváth Józsefet, a megyei tanács elnökhelyet­tesét ezzel kapcsolatban egy kis beszélgetésre. A kiállítási intézkedéseket megyénkben Horváth József fogja össze, és funkciója, személye már eleve azt mutatja, hogy megyénkben sem sokadrangú feladatként kezelik a kiállítást. — Megyénk területén két vi­lághírű rezervátum helyezke­dik el — a gemenci és a gyu- laji —, de értékesek az egyéb vadasterületeink is, ezért köz­vetlenül is igen sokoldalúan vagyunk érdekeltek a világ- kiállítás széles körű program­jában — mondotta Horváth Jó­zsef. — Nem kívánom felsorol­ni mindazt, amit tettünk, egyet azonban hangsúlyozni kell: an­nak idején a világkiállításhoz kapcsolódva összeállítottuk a megyei programot, amely még olyan feladatok megvalósítását is magába foglalta, amelyek realitását többen vitatták. Örömmel mondhatjuk, hogy a mi területünkön is megfelelő kerékvágásban halad az előké­szület. Sorra megvalósultak — vagy közvetlenül a befejezés előtt állnak — a célul tűzött technikai és szervezeti terve­ink, amelyek összességükben sok millió forint kihatásúak. Mindez azért vált lehetségessé, mert ez ügyben is sikerült igen nagy számú embert megmoz­gatnunk, vezetőket és beosz­tottakat egyaránt. Számukat meghatározni nem lehet, mert hiszen mindenki végzi az egyéb teendőit is, és így a kiállítási és az egyéb munka nem min­dig választható külön. De any- nyi bizonyos, hogy nemcsak azok vállaltak áldozatos mun­kát, akik egyéni kedvtelésük­nél vagy munkakörüknél fog­va egyébként is közel állnak a vadgazdálkodáshoz. A világ- kiállítás vezetői közül többen és többször jártak megyénk­ben, hogy megszemléljék az seinek meghatározásáról, az egyéni, csoportos, társadalmi érdekek összhangjáról, a szö­vetkezetek és szövetkezeti tár­sulások, illetve az állam kap­csolatainak fejlesztéséről, stb. Ezek a témák végeredmény­ben minden kongresszuson szerepelnek. A napirendeket tekintve lesz néhány sajátos ágaizati téma is. A kisipari szövetkezetek küldötteinek például komolyan szükséges beszélniük arról, hogyan fej­leszthetik a szolgáltatásokat, valamint a lakásépítést és karbantartást. A SZÖVOSZ- kongresszuson megalkotják az úgynevezett föderatív felépí­tést, tehát gondoskodniok kell arról, hogy a takarék- és la­kásszövetkezetek önálló vá­lasztmányt is létrehozzanak, hogy saját ügyeikről a fo­gyasztási szövetkezetektől függetlenül dönthessenek. A termelőszövetkezeti kongress­zuson hangsúlyt kap majd az ónkormányzati ellenőrzés té­mája, tehát a szövetkezeti el­lenőrző bizottságok munkájá­nak külső támogatása. A kongresszusok végered­ménye természetesen nem lát­ható előre. Sőt, esetleg kiéle- z®ff vitákra, gyenge szavazat- többséges döntésekre is szá­mítani lehet. Ennek okai többfélék. Mire az első kongresszus összeül, megszületik a:z egysé­ges s-ü vetkezeti törvény, amely az eddigi előjelek sze­itt folyó előkészületeket, s ők is csak elismeréssel beszéltek az itt tapasztaltakról. — Olyan hír járja, hogy a két rezervátum a kiállítás idején nyitva áll majd min­denki előtt. Mi igaz ebből? Azért teszem fel ezt a kér­dést, mert még a közelben lakók közül sem mindenki járta be e nevezetes erdő­ségeket. — A rezervátumokat min­denki megtekintheti, de csak szervezett formában, az egyéni turizmusra nem lesz lehetőség. Ezt azért hangsúlyozzuk jóelő- re, már most, mert bizonyára akadnak majd, akik egy vá­ratlan pillanatban megérkez­nek a bejárathoz és csodálkoz­nak, hogy nem mehetnek be. A magánerrtberek gemenci és gyulaji kirándulásának szerve­zett kereteit a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal bizto­sítja, a magánosok csak e cso­portok keretében juthatnak be az erdőségbe. Hadd tegyem hozzá, hogy mindkét rezervá­tumnál minden eddiginél na­gyobb ellenőrzés lesz, a mel­lékbejáratoknál is őrök állnak, a rezervátumok zárt jellegét semmiképpen sem szabad fel­oldanunk, mert az pótolhatat­lan károkkal járna. Nem sza­bad elfelejteni, hogy e rezer­vátumokat, mint nemzeti kin­rint lényeges változásokat is előír. Viszont, az egyes ága­zatokra vonatkozó törvény- erejű rendeletek megalkotása, illetve a különben jól bevált termelőszövetkezeti törvény módosítása csupán a kongresz- szusok után történik meg. Te­hát a választott küldöttek fel­adata lesz, hogy tudomásul ve­gyék a kerettörvényt, de még beleszólhatnak a sorsukat lé­nyegesen befolyásoló ágazati jogszabályok megalkotásába. Vitát válthat ki az a tény is, hogy a SZÖVOSZ és az OKISZ hatósági szerepüket el­vesztették ugyan, de mind mostanáig csupán ideiglenes szervezetben és ideiglenes sza­bályok szerint működnek. A kongresszusokon kell megal­kotni — talán a TOT bevált szervezetéhez hasonlóan — a kisipari és fogyasztási ágazat országos és területi érdekkép­viseletének szervezetét, vala­mint működési szabályát. T elentős kérdések várnak ** eldöntésre az egyes szövetkezeti mozgalmakon be­lül is. Ä SZÖVOSZ-nak pél­dául országos vállalatai vol­tak, illetve vannak. De a SZÖVOSZ ma már csupán érdekképviseleti szervezet, eb­ben a minőségben vállalatai nem lehetnek. Mi történjen akkor ezekkel a létező és ha­talmas gazdasági erőt képvise­lő vállalatokkal? Az OKISZ szervezeti körén belül van­EMENC eset, a világkiállítás utánra ig meg kell tartanunk; — Már hírt adtunk arról, hogy megannyi Tol­na megyei készítésű em­léktárgy kerül forgalomba. Pakson Leber József ká­dármester vadászmintás kishordókat készít. Eőri Szabó Dezső kurdi népmű­vész a vadász sakk-készle­tek mellett vadászjelenete­ket ábrázoló faragásokat készít karosszékekhez. Mindkét műhelyben számos tanújelét tapasztalhattam a ki­állítási előkészületeknek, da nyomtatott propaganda-anyag-, gal még ritkábban lehet talál­kozni. Szó volt arról, hogy el­készül a két rezervátum mór nográfiája is... — A nyomtatott propagan­da-anyag zöme most kerül for­galomba. A gyulaji rezervátum monográfiája már elkészült, ki­került a nyomdából — tegyük hozzá, hogy nagyon szép kivi­telben. A gemenci anyag — sajnos — még a nyomdában van. Az országos terjesztésűéi« mellett jó néhány megyei pro­paganda-anyag is forgalomba került, illetve kerül, köztük a gemenci címke — fejezte be nyilatkozatát Horváth Jó­zsef. BŐDA FERENC nak valóságos gyárak, vállas lati formában, de cégtábláju­kon a „kisipari szövetkezet”, megjelöléssel. Meg kell talál­ni a módját annak, hogy ezek- bői a cégekből is valóságos szövetkezet váljon. Míg az előbbi esetben a szövetkeze­tek ütköznek az érdekképvi­seleti testületükkel, az utób­biban a tagok érdekei ütköz­nek a saját szövetkezetük ér­dekeivel. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom egyik izgalmas kérdése lesz az alkalmazottak ügye. Vannak törekvések, amelyek a szövet­kezeti alkalmazottakat szeret­nék ugyanolyan kalap alá venni, mint az állami alkal­mazottakat, tehát gyakorlati­lag kiterjeszteni rájuk olyan jogszabályokat, amelyek eddig csak a másik kategóriára vo­natkoztak. Ez viszont esetleg a szövetkezetek rugalmasságát bénítaná meg. A dolog tehát megvitatást kíván. JLJindebből is látszik, hogY 1TX a szövetkezeti kong­resszusok megrendezése és le­bonyolítása nem valamiféle rutinmunka lesz, hanem szo­cialista demokratizmusunk újabb megnyilvánulása, sőt, fejlődése; tehát közéletünk je­lentős eseménye. Népújság 6 1971. augusztus 15, Szövetkezeti kongresszusok előtt K ongresszusra készülnek a magyar szövetkezeti lozgalmak. Az OKISZ Orszá- 3s Választmánya, illetve a ZÖVOSZ Országos Tanácsa iár határozott az ezzel kap- :olatos teendőkről, megalkot- i az irányelveket. A TOT El- i-ksége még csupán az elő- iszítő stádiumnál tart. Vég- ges már, hogy a kisipari övetkezetek kongresszusát az lén október 11 és 13; a fo- msztási és értékesítő szövet­hetek kongresszusát pedig ícember 14 és 16 között tart- k meg. Minden valószínűség érint 1972. márciusában lesz termelőszövetkezeti kong- . ■sszus. Ezek egyébként __ nem íkényesen kitűzött időpon- k, mert mindhárom testület­in lejár eddigre a két kong- 'sszus közötti, • alapszabály- in meghatározott idő. A magyar szövetkezeti moz- űom kezdetei óta most va­uink először, abban a hely­iben, hogy a kongresszusok-, >1 együtt, egységes fogalma- isban beszélhessünk. Ennek ja részben, hogy újabban az lám is — amennyire csakle- itséges — együttesen közelí- 1 még a három fő ágazatot, őst készül például az egysé- :s szövetkezeti törvény. Má­id ok, hogy az Országos Szö- itkezeti Tanács keretében a írom ágazat vezetői rendsze­rén - tájékoztatják egymást összehangolják elképzelé- iket. A kongresszusok előkészítő-' jórészt új elvek szerint tör­ténik. Ezek közül talán a leg­fontosabb az úgynevezett köz­vetlen képviselet elve. Ez azt jelenti, hogy a kongresszust előkészítő megyei, vagy terü­leti tanácskozásokra kivétel nélkül minden szövetkezet de­legál küldötteket — az is, amely nem tagja a szövetség­nek — és ezek közvetlen sza­vazás útján választják meg a megye, vagy a terület képvise­lőit a kongresszusra. Sőt, a le­endő országos tanácsok, vagy választmányok tagjainak nyolcvan százalékát már itt, a megyei tanácskozásokon meg­választják. Teljes jogú kong­resszusi küldött kizárólag csak szövetkezeti tag lehet. Ezek alkotják majd a tanácskozó kongresszusok résztvevőinek legalább 80 százalékát. A húsz százalék, országos funkcioná­riusokból, tudósokból, közéleti személyiségekből áll majd, de nekik csak tanácskozási joguk lesz. Azt gondolná az ember, bogy „hétköznapi” vagy szok­ványos kongresszusok lesznek ezek, hiszen a közelmúltban a főbb kérdések kora már el­dőlt. ' Valóságos jogi szemé­lyek, a tagok tulajdonában lé­vő, önálló vállalatok lettek £Z egyes szövetkezetek, az orszá­gos központok elvesztették ko­rábbi hatósági jellegüket. Er­re mutat az elképízelt napiren­dek futólagos áttekintése is. Miről lesz Szó á kongresszuso­kon? Az elmúlt időszak ta­pasztalatéinak elemzéséről, a következő időszak célkitűzé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom