Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
Személyes felderítés —„Sötét hírszerzés* az idegenforgalomban Mikor mindenki milliárdos volt Valuta-csoda. A nyugati sajtó adta ezt a tömör jellemzését annak, ami 1946. augusztus elsején Magyarországon lezajlott. Kevesen emlékeznek rá, pedig érdemes felidézni: a jó forint, a háború utáni új fizetőeszköz úgy toppant be a pénzpiacra, úgy vetette meg a lábát az értékálló valuták sorában, hogy a legöregebb polgári közgazdász-rókák sem akartak hinni a szemüknek. Egyszerűen képtelenségnek tartották, hogy egy ezer sebből vérző, kifosztott, romokban heverő ország külföldi tőke-injekciók nélkül megálljttmondjon a hiper-inflációnak ... Az volt, hiperinfláció, méghozzá olyan, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott a világ. Magyarország a milliomosok, sőt a milliárdosok országa volt. A bankóprések szinte áttüzesedtek: 1945. december 31-én 765,45 milliárd, 1946. június 30-án 6,277 trillió, 1946, július 31-én pedig 47,35 quad- rillió pengő volt forgalomban. (Ezek már olyan számok, amelyeket a gazdasági életben eladdig gyakorlatilag soha nem használtak.) A Szakszervezeti Közlöny 1946. májusi számában közölt statisztikai adatok szerint egy átlagmunkásnak 1 kiló zsírért 200, 1 kiló cukorért 300, 1 férfiingért 925, 1 gyermekcipőért 1066, 1 férfiruháért pedig 33 400 órát kellett dolgoz- nia. Egy másik adalék a hiperinfláció történetéből: 1946. június elején az árak átlagosan napi 40 százalékkal emelkedtek, 1946. június végén már óránként 10—12 százalékkal) Ilyen körülmények között csakugyan csoda-száynba menő közgazdasági haditett volt a forint megszületése. Persze a csoda mögött nem szemfényvesztés, hanem hónapokon át kimunkált, majd óramű pontossággal végrehajtott gazdasági intézkedések sora húzódott meg. S természetesen megfeszített^ kemény, áldozatos munka, amely — párosulva az objektív körülmények legapróbb részleteit is számba vevő stabilizációs haditervvel — lehetővé tette a szilárd pénz legfőbb feltételé-} nek, az árualapnak a megteremtését. Az MKP irányította valuta-csoda egyik jellemző epizód ja) hogy kevéssel a forint augusztus 1-re hirdetett megjelenése előtt derült ki: a jó pénzhez szükséges árualap, a stabilizáció első szakaszához kellő arany-alap már megvan — de hiányzik az alumínium-alap, azaz a fillérek, forintok veréséhez kellő nyersanyag. A „banánhéj” szerencsére nem okozott balesetet, mert a Mátravidéki Centrálé vezetékét éppen azokban a hetekben cserélték. A vezeték acélmagját pedig alumínium köpeny burkolta.. Az első csillogó forintokat ebből a köpenyből „varrták”, értékük pedig pontosan 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő volt. Ki az intelligens ember ? Az imperialista hírszerző szervek — kormányaik politikája alapján — különböző feladatok végrehajtását tűzik maguk elé. E feladatok lényegében a részletesen kidolgozott hírigények kielégítését, vagyis a kormányaiknak egyes bel-, vagy külpolitikai intézkedéséhez alapvetően szükséges információk biztosítását szolgálják. A hírszerző szervek nagy •mennyiségű információt gyűjtenek össze, azokat különféle szempontok szerint csoportosítják, tanulmányozzák, és mélyreható elemzésük alapján tájékoztatják kormányaikat, akik ezek ismeretében hozzák meg döntéseiket, vagy szabják meg a további részfeladatokat. A módszereik sokrétűek. Nagy apparátussal folytatják a „nyílt”, vagy „fehér” hírszerzést. amely a világ minden részében megjelenő újságok, folyóiratok, kiadványok, értekezések és nyomtatásban megjelenő anyagok alapos elemzésében, a tippként felhasználható, . legapróbb mozzanatok feldolgozásában jut kifejezésre és komoly támpontokat nyújt a hírszerző szerveknek. Nagy előszeretettel alkalmazzák — a kémügynökök fel- használásával megszerzett adatok. értesülések mellett — a „sötét” hírszerzés módszerét is. Énnek iényege, hogy megbízottaik ismeretséget kötnek a kapitalista országokba utazó, 'vagy; itthon, külföldiekkel szívesen barátkozó' állampolgárainkkal, -s tőlük beszélgetés, poharazgatás, szórakozás, kirándulás, stb. közben a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatokat igyekeznek megtudni. Mindezt anélkül teszik, hogy az illető magyar állampolgár tudná: valamely imperialista állam hírszerző szervének megbízottjával áll szemben. Általában a már előre tanulmányozott és erre a célra megfelelőnek és akalmasnak tartott személyekkel tudatosan igyekeznek kapcsolatba kerülni, az előre meghatározott információk megszerzése érdekében, de ezt a módszert alkalmazzák spontán ismeretségek során is. A „sötét” hírszerzést nagymértékben. megkönnyíti, hogy egyes magyar állampolgár — iithon, vagy külföldön — jól értesültsége bizonyítása céljából, különösebb lelkiismeret- furdalás nékül fecseg állami, vagy szolgálati titkokról, külföldi tárgyalópartnerének, vagy beszélgetőtársának. Több esetben előfordult, hogy pl. az üzletkötés előtt üzleti titkokat fecsegtek ki, tájékoztatták a tárgyaló partnert a konkurren- cia árajánlatairól, sőt olyan eset is akadt, hogy importigényeinket előzetesen közölték a külföldi tárgyaló partnerekkel. Egyes magyar disszedensek, akik Ausztriában, a különböző imperialista hírszerző szervek részére dolgoznak, magyar vonatkozású információkat a hazánkból kiutazó újságírók, művészek, sportolók, valamint értelmiségi körökből szerzik. Ügy állítják be magukat, mintakik megcsömörlöttek a nyugati világtól, szívesen hazajönnének, de előbb szeretnének a hazai körülményekkel alaposabban megismerkedni. Ezzel a „legendával” a jóhiszemű magyar állampolgároktól minden különösebb fáradság nélkül tekintélyes mennyiségű információt szerezhetnek. A Szabad Európa Rádió alkalmazásában dolgozók és fizetett ügynökeik — köztük ugyancsak magyar dissziden- sei< — arcátlanul felkeresik külföldre utazó állampolgárainkat. Céljuk kettős: egyrészt használható, friss adatokat szerezni Magyarországról, másrészt közvélemény-kutatást folytatni a SZER adásairól, hogy annak formálásával még jobban szolgálják az imperialisták fellazító politikáját. Kérdéseik közvetlenek, eleinte gyanútlanul válaszolnak rá kiutazóink. Pl. mi a foglalkozása? Hallgatja-e a SZER adásait, ha igen, milyen időközönként? Egyénileg, vagy csoportosan hallgatja-e az adásokat? Milyenek az otthoni vételi viszonyok? Mely műsorom nyerték meg tetszését? Milyen műsorokat szeretne hallani? Ha nem hallgatja a SZER-t, annak mi az oka? Fél-e, nincs rádiója, vagy nincs ideje? Ha nem hallgatja a SZER-t, szokta-e időnként meghallgatni a BBC. vagy az Amerika Hangja műsorait?, stb. Dr. R. J. Veszprém megyei lakos pl. az NSZK-ban járt, rokonlátogatóként. Rokonai lakásán felkereste egv magyarul jól beszélő férfi, aki azt állította, hogy a „keleti országokkal foglalkozó kutatóintézet” munkatársa. Ennek kapcsán közölte dr. R. J.-vel, hogy adatokat gyűjt Magyarországról, mivel a nyugatnémet kormány diplomáciai kapcsolatokat kíván létesíteni a Magyar Nép- köztársasággal. Ilyen indokok alapján politikai, gazdasági és katonai adatokat kért. N. J. Bács-Kiskun megyei lakos hazatérte után elmesélte ismerőseinek, hogy az NSZK- ban a Svábok Szervezete, (a Landsmannsehaft-ok) meghívta szórakozni, s ennek során részletesen kikérdezték a magyarországi viszonyokról, cél- zatos, provokatív kérdéseket tettek fel neki. Nem egy Nyugaton megjelenő fasiszta lap azzal dicsekszik, hogy tudósításainak nagy részét a szocialista országokból kiutazó állampolgárok információiból állítja össze. Ez a sajnálatos, jól értesült- séget fitogtató hajlam a hazánkba érkező külföldiekkel szemben is megnyilvánul, s természetesen ezt ki is használják a hozzánk érkező nyugati hírszerzők. Még egy sajátos helyzettel kell foglalkoznunk, éspedig avval, hogy a hozzánk érkező külföldiek, főleg Nyugatról érkezők előtt nagyon sokan gátlástalanul fecsegnek. A Nyugatról — természetesen megfelelő fedéssel — beutazó hírszerző tisztek és ügynökök szívesen barátkoznak egyenruhás személyekkel is, s burkolt formában érdeklődnek a szovjet és magyar katonai alakulatok elhelyezkedéséről, létszámáról, az állományjelzésekről, fegyverzetről, rakétaki lövő-helyekről, stb. A személyes felderítés, más néven vizuális felderítés, olyan tevékenység, amely^arra irányul, hogy a különböző minőségben beutazó nyugati állampolgárok egyedül, vagy magyar állampolgárok segítségével, nyíltan, vagy leplezett formában, de mindig közvetlenül felderítsék valamely katonai, vagy hadiipari létesítmény helyét, vagy az ismert helyen lévő objektumokat, különböző célzattal megfigyeljék és tanulmányozzák. Tevékenységük formája lehet még az ország terepviszonyainak, közlekedési helyzetének tanulmányozása, olyan területek, objektumok felkutatása, amelyeket rendkívüli esetekben stratégiai szempontból számításba kívánnak venni, pl. repülőtér létesítésére alkalmas területek, bombázási célpontok ismételt meghatározása, ellenőrzése, s ezek bejelölése saját térképeiken. Gyakran előfordul, hogy Nyugatról beutazó személyek szívesen keresik fel a hadgyakorlatok színhelyét és megkísérlik „megszemlélni” azokat. Előfordult olyan eset is. hogy a hadgyakorlat végeztével keresték fel a helyszínt, s a hátramaradt kerék- és eszköznyomokból próbáltak következtetni a részt vevő egységek számára, felszereltségére, stb. M. W. nyugatnémet mérnök pl. az egyik vasúti csomóponton szerelési munkálatokat irányított. E munka során több száz fényképfelvételt készített a csomópontról, anélkül, hogy magyar kísérői ebben akadályozták volna. A felvételeket hazautazásakor a vámvizsgálatot végző vámőr-tiszthelyettes fedezte fel, s kobozta el. Dr. Ernst Reinhardt svájci állampolgár két társával különböző ipari, közlekedési objektumokat, szovjet és magyar katonai létesítményeket és harci eszközöket fényképezett. Tevékenységüket — a lakosság bejelentése alapján. — az illetékes állambiztonsági szervek megszakították, s kiutasították őket az országból. Ügyükkel annak idején a sajtó is részletesen foglalkozott. Az ismertetett hírszerző módszerek mindig veszélyesek, de különösen akkor, ha észlelője érdektelenséget mutat, s nem hívja fel az illetékes szervek figyelmét. > Gál Ferenc A köznapi szóhasználatban a • legtöbbször tévesen értelmezik az intelligenciát — fogalmába beleértik vagy inkább belekeverik a tudás, az ismeretkör terjedelmét, a műveltséget, s a képzettséget vagy éppen az iskolázottság fokát jelzik e szóval. így önkéntelenül is az iskolai végbizonyítvánnyal, a diplomával veszik azonosnak. Hallható olykor olyan önkényes értelmezés is, amely szerint az idegen nyelv tudása jelentené az intelligenciát, tehát minél több nyelvet tud valaki, annál intelligensebb. Közelebb áll a szabatos tudományos szóhasználathoz, ha a logikai készséggel, a következtetőképességgel, általában a gondolkodás színvonalával kapcsolatban beszélnek intelligenciáról. Tág értelemben — gyakorlatilag — ugyanis az intelligencia olyan új problémák, helyzetek megoldásában nyilvánul meg, amihez nem elég a felhalmozott tudás, például az iskolai ismeretek egyszerű felidézése, amihez tehát éles ész, fegyelmezett gondolkodás, találékonyság, alkotó fantázia kell. Ilyenformán az intelligencia legfőbb ismérve: a környezeti feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás. Már a század elején megfogalmazták ezt a formulát, kiinduló alapként általában éli is fogadják a pszichológusok^ akik között különben jócskán vannak felfogásbeli különbségek, Álláspontjuk elsősorban az alkalmazkodás vagy konkrétabban a probléma- megoldás követelményét illetően tér el egymástól. Egyesek úgy látják: ahhoz, hogy valamely új problémát, helyzetet megoldjunk — a lényeges mow zanatok felismerésére van szükség. Ezek tehát a lényeglátásban határozzák meg a2 intelligencia legfontosabb jegyét. Mások meg a gondolkodókészséget, a helyzet összetevőinek, különböző elemeinek átcsoportosítását vélik az intelligencia elengedhetetlen jelének. Ugyanígy feltételezték — megint mások — azt is, hogy az absztraháló képességben, az elvonatkoztatás készségében nyilvánul, meg a legszembetűnőbben. Csak annyiban helytálló az a köztudatban elterjedt vélekedés, miszerint az intelligencia az emberrel veleszületik, amennyiben az a megszerzett tapasztalatok összességét, a tanulságot, az iskolázottságot jelenti. Természetes azonban, hogy a nevelés, a környezet^ hatás vagy éppen a tanulás is nagyban hozzájárul az intelligencia fejlődéséhez.
