Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

VÍZSZINTES: 1. Elmélkedik, töpreng. 8. Kávéfajta. 13. Finomra 'darálták. 20. A Kaukázus legmagasabb csúcsa. 21. Szőnyeget tisztít. 22. Disznóvágási ajándék. 25. Haranghang egyik fele. 27. A müszergyár egyik gyártmánya. Tűzveszélyes folyadékot tároló és szállító tartályoknál alkalmazzák. 28. Egyik minisztériumunk nevének rövidítése. 29. Oxigén, foszfor, kálium. 30. Helyrag, -be párja. 31. Becézett Adél. 32. Angolna németül. 33. Molibdén. 34. A szabadba. 35. Arany franciául. 36. Névtelen rövidítése. 37. Halfajta. 39. Személyes névmás. 42. Erem! 45. Togo közepe. 46. Egyszerű gép. 47. Diplomáciai kocsik betűjele. 48. Eres! 49. Két névelő. 51. Állóvíz. 52. Kutyája. 54. ME. 55. Főzeléknövény. 56. ö, latinul. 57. Igevégződés. 58. Bór. hid^o^n oxi^^n. 59. Ütőkártya. (második kockában kettős betű). 60. Megdermedt kolloid oldat. 61. Időszak, korszak. 63. Azonos betűk. 64. A müszergyár megbecsült terméke, amely a hegesztéshez szükséges valamennyi berendezést tartalmazza. 73. Kártyajáték. 74. Átrakta. 75. Méltányol, jónak tart. 76. Egy elmesport kelléke. 77. Erőgép. 78. Szülő, nagyszülő becézése.

FÜGGŐLEGES: 2. A felszabadulás előtti, alaDfokú közoktatási intézmény. 3. DBK. 4. Volt,, de a világ egyes részein ma is folyik ilyen hadjárat. 5. Nemrégiben játszott rajzfilmsorozat főhőse. 6 Kerti munkaeszközök. 7. Hangtalanul lázad! 8. öreg bácsi. 9. 48-as honvédtábornok (János). 10. Hivatal. 11. Ázsiai sivatag. 12. Olgács- ka. 13. összeszorított marok. 14 Fordított gleda! 15. Évszak. 16. LTE. 17. -tői párja. 18. Előrehaladott korúak. 19. Bebocsátást kér. 20. Villamossággal foglalkozz szakember. 20. (A nyíl irányában),

Elektromos ívhegesztésnél használatos eszköz, az MMG gyártmánya 23. Elvetél. 24. Nagyobb helyiségek istállók hőmérsékletének szabályozására szolgáló műszer. 26. A műszergyár fő profilját képező gyártmány. 27. A hallható rezgések amplitúdóján?> nagysár.n. 37. Szín. 33. Me/'rta i • • •'- >. 40. Zsidó papok. 41. Ultrahangos észlelő- és ieidtri'i.őbeie.'vdezfS. 43. Jugoszláv ételízesítő. 44. Helyzetre utaló névutó. 50. ...V’ sertés. 53 Régi török méltóságok. 62. Irat- kapocs (névelőve'. 65. Nfl I-es labdarúgócsapat. 66. ÁS A. 67. Ható” páratlan betű: <•» S-váz <öbb szláv nyelven. (első kockában kellős betű). 69. ...carte (étlap .szerint). 70. A versnél“ nem okvetlenül tartozéka. 71. Nyugati autótípus. 72. IMS.

Az I. fordulóból beküldendő a vízsz. 27., 64., a függ. 20., a nyíl

irányában, a függ. 24. és 26. számú sorok megfejtése. A megfejtéseket kérjük a III. forduló meg.- fejtése után. egyidőben beküldeni a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre, levelezőlapon, 1971. augusztus 23-án déli 12 óráig. A levelezőlapra kérjük ráírni: AZ MMG BEMUTATKOZIK.

Az 1971. július 18-i rejtvény helyes megfejtése: Kerék — Origó — Memel — A maró — Apóka — Karel — Atala — Danek — Telit — Odera — Garák — A mini — Irata —Rókák — Apadó — Tirét (térít).

Könyvjutalmat nyertek: Antal Mária Döbrököz. Tisza utca 21. Guld János Tolna, Wosinszky utca vl. Iker János Szekszárd, Tar- csay B 3, Kovács Mária Paks, Rákóczi utca 17. Lénárt Sándor Szekszárd. Cserhát utca 22.

A könyveket postán küldjük el.

Népújság 12

X971. augusztus X.

Süketek párbeszéde Washington

és Latin-Amerika között

ÍU Won de

írja:

Washington passzivitásának „következményei nyilvánvalóak: az erőszakból született rendszerek, amilyen például a brazíliai, az Egyesült Államok által nyújtott hitelek legfőbb kedvezményezettjei közé tartoznak; a demokratikus rendszereket, amilyen például a chilei, szankciók fenyegetik, ha arra vetemednek, hogy hozzányúljanak az amerikai érdekekhez, vagy „az amerikaközi rendszerhez”; a Latin-Ameriká- nak nyújtott állami segely globális volumenének számottevő csökkenését nem ellensúlyozza a magánberuházások felélénkülése, mert az észak-amerikai üzleti körök is panaszkodnak az ésszerű és világos politika teljes hiányáról Latin-Amerikában.”

Semmi nem világít rá jobban Kennedy és Nixon közötti különbségre, mint Latin-Amerikával kapcsolatos magatartásuk...” — mondja Pete Laine, a Miami Herald vezércikkírója. Áprilisban a két Amerika diplomatái számára rendezett vacsorán Nixon a Fehér Házban kijelentette, hogy „személyes kapcsolatokat” kíván létesíteni Közép- és Dél-Amerika országaival. Emlékeztetett rá, hogy ő volt „az Egyesült Államok első elnöke, aki a félteke összes országait meglátogatta, mielőtt bejutott volna a Fehér Házba. „Nászütra — mondta — Mexikóba mentem, és egy évvel később Pattal együtt egy banánszállító hajóra szálltunk, amely Panamába vitt bennünket...”

De azért Nixonnak nemcsak jó emlékei vannak Latin-Amerikából. ,,1958-ban — közölte velünk bizalmasan Jack Vaughn, az Egyesült Államok volt panamai nagykövete és a San Domingo-i különleges küldöttség tagja az 1965-ös válság idején — együtt voltam Nixonnal Caracasban. Mondhatom, majdnem megölték kocsijában a zendülések idején. Ezt sohasem felejtette el...” „Ki innen Nixon!”: ez a kiáltás talán még ma is visszhangzik az Egyesült Államok jelenlegi elnökének fülében.

Bármekkora része legyen is a személyes neheztelésnek, illetve annak a szándéknak, hogy szakítson a „Kennedy-vonallal”, egy dolog bizonyos: az északi és a déli félteke közötti kapcsolatok soha nem voltak ennyire túlfeszítettek, kétértelműek, vész« terhesek.

„Az Egyesült Államoknak természetesen az Amerikai Államok Szövetsége jelentős tagjává kell válnia, de különleges előjogok nélkül — jelentette ki Jova. Washington nagykövete az Amerikai Államok Szervezetében. — Nincs többé szó uralkodásról, vagy szoros ellenőrzésről...”

„Felvetődik a kérdés — mondta Charles A. Mayer —, vajon a demokratikus rendszer, úgy ahogyan mi gyakoroljuk, megfelel-e valóban a fejlődő országoknak...” És az államtitkár nem titkolta előttünk látványos gazdasági fejlődése” iránt, bar leszögezte, hogy ,,a Kínzások visszatetszőek” és hogy a minisztérium 1970 folyamán „két alkalommal” határozottan tiltakozott.

De a minisztériumnak ma nincs döntő szava az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározásában. A latin-amerikai „referatu- ra” sem kivétel e szabály alól. Ellenkezőleg. „Tartózkodóan kell kezet szorítanunk — mondta Nixon 1958-ban — a diktátorokkal, és lelkesen kell magunkhoz

i bemutatkozik I.

ölelnünk a demokratikus vezetőket...”

„ön ember a talpán —■ jelentette ki nemrég ugyanez a Richard Nixon Guillermo Sevilla Sacasá- nak, Nicaragua „tulajdonosának” a Somoza család elmozdithatatlan képviselőjének az Egyesült Államokban. ön ember a talpán, mert túlélt hat elnököt, kilenc protokollfőnököt, ’ kilenc minisztert, négy kongresszusi elnököt, és négy igazságügyi minisztert...”

„Kereskedelmet, nem segélyt”, ez a jelszó a „Szövetség a haladásért” célkitűzéseivel szemben Nixon nemzetközi és latin-ame^ rikai politikájának első megfogalmazását példázta, amikor az elnök bekerült a Fehér Házba, de ezt felváltotta egy másik, ritkán hallható jelszó: „Ha nincs veszély, nincs fegyelem”. .,Ez a jelszó — mondják a Fehér Házhoz nagyon közel álló körökben — Henry A. Kissingernek azt a meggyőződését tükrözi, hogy a harmadik világ és különösképpen Latin-Amerika Amerika szempontjából elhanyagolható szerepet játszik a nagyhatalmak politikájában.”

Miközben a latin-amerikaiak — akiknek Washingtonhoz intézett szemrehányásai vagy kérései gyakran bizony ellentmondásosak — preferenciális és összehangolt kapcsolatok rendszerét kívánnák az Egyesült Államokkal, Kissinger, Nixon tanácsadója nemzetbiztonsági kérdésekben, Latin-Amerikát „periférikus” területnek tekinti. Ez a szemlélet rugalmas, gyakorlatias diplomáciát igazol, fenntartva az elengedhetetlen és már intézményesített kapcsolatokat, de „lépésről lépésre” reagálva.

„A következtetés világos — jelenti ki egy Washingtonban állomásozó latin-amerikai diplomata. — Ez ugyanannyi, mintha Nixon azt mondta volna nekünk: fenyegessetek meg és segíteni fogok nektek...”

Szellemeskeclés? Nem egészen. Ebből a szempontból Nixon politikája kevésbé különbözik elődei politikájától, mint amennyire első látásra tűnik. Az Egyesült Államok közvetlen vagy közvetett beavatkozásainak listája a karib-tengeri térségben es Dél- Amerikában legalább olyan hosz- szú a „demokrata” elnökök idején, mint a „republikánus” elnökségek alatt. A demokraták látszólagos „nagylelkűsége” néha több kárt okozott, mint a republikánusok hideg „realizmusa”.

Végeredményben J. F. Kennedy volt az, aki légi és tengeri támogatást biztosított az 1961 áprilisában Kubában, a Disznó- öbölben^ partra szállt Castro-elle- nes erőknek. A szándékon semmit sem változtat, hogy a hadművelet kudarcot vallott, és hogy az észak-amerikai légitámogatást az utolsó pillanatban leállították. Johnson, egy másik demokrata- párti elnök 40 ezer válogatott katonát küldött 1965 májusában a Dominikai Köztársaságba.

„Trujillo talán gazember — jelentette ki F. D. Roosevelt elnök

Az elmúlt évtized egyik legnagyobb Tolna megyei beruházása a szekszárdi Mechanikai Mérőműszerek Gyára volt. Tiszta, világos, korszerű műhelyeiben ma már közel félszáz különböző gyártmányt állítanak elő, melyek közül egymást követő három keresztrejtvényünkben tizennégyet mutatunk be. A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki, többek között zsebrádiót, lexikont, világatlaszt, kávéfőzőt, stb.

1936-ban San Domingo kegyetlen diktátoráról — de a ,ml’ gazemberünk...”

„Mi mindig a gyengéket támadjuk — jelentette ki kíméletlenül a Szenátus előtt márciusban Henry Steele Commager, az amerikai történészek szövetségének doyenje. Megtámadtuk Hondurast, San Domingót, Nicaraguát, Panamát, Haitit, Guatemalát. Beavatkoztunk a polgárháború dúlta Kínában és Mexikóban, továbbá Vietnamban is. De sohasem katonáskodtunk Nagy-Britanniában, Olaszországban, Franciaországban, Hajlandók lettünk volna Southampton! bombázni, hogy kárpótoljuk magunkat egy tartozásért ?../'•

Egy pillantás a legutóbbi fél évszázad történelmére megmutatja, hogy az Egyesült Államok mindannyiszor komolyan vette Latin-Amerikát, valahányszor válság tört ki, vagy válság fenyegette az amerikai érdekeket: a karib-tengeri térségben, 1903 és 1925 között több Ízben Mexikóban, miuTán Lazaro Cardenas államosította az olajat, Guatemalában a földreform által megkárosított United Fruit védelmében, Kubában Castroék és a marxizmus—leninizmus győzelme után, San Domingóban egy népf felkelés elfojtására.

Tegyük hozzá, hogy a múlt évben Washingtonban megvitatták egy chilei beavatkozás lehetőségét, hogy megakadályozzák Salvador Allende népi egységfrontkormányának hatalomra kerülését. J. F. Kennedy „Szövetsége a haladásért” kettős nyomás hatására született meg: egyes latinamerikai vezeték, köztük a volt brazíliai elnök. Juscellno Ku- bitschek nyomására — aki egy „pánamerikai művelet” ügyét képviselte, és a kubai forradalom még döntőbb nyomására, amely 1960-ban „modellnek” Ígérkezett minden latin-amerikai számára« aki türelmetlenül változtatni akart az igazságtalanságon és fejlődésben elma’radottságot jelentő status quo-n.

A „Szövetség a haladásért*»

Richard Nixon és Nelson Rockefeller által szétkürtölt kudarca nemcsak annak tulajdonítható, hogy a javasolt tervek nem voltak reálisak és a Washingtonban felállított gépezet túlságosan nehézkes volt. Súlyos felelősség terheli a latin-amerikai kormány»* kát is, amelyek képtelenek komolyan hozzálátni az alapvető reformokhoz (földreform, adózási« közoktatási, közigazgatási reform.)

„El kell ismernünk — jelentette ki Charles A. Mayer —, hogy milyen döntő fontosságú Latin- Amerika számára általában világkereskedelmének, különösképpen pedig az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmének a ki- terjesztése..,”

„Belefáradtunk a soha be nem tartott nagyszabású vagy szerény Ígéretekbe” — felelik erre a latin-amerikaiak. Preferenciális vámtételek és importkvóták? Kolumbia erősen fejlesztette textiliparát, hogy többrétűvé tegye túlságosan a kávétól függő gazdasági életét. A washingtoni kongresszus jelenleg egy tervezetet tanulmányoz, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy bezárulnak az amerikai kapuk e fiatal iparág előtt. És ehhez még hozzá kell fűzni, hogy az amerikai állami segélyek gyakran csupán a magántársaságoknak Juttatott álcázott szubvenciók: ez a helyzet áll fenn, amikor arra kötelezik a kedvezményezett országokat, hogy a hiteleket csak az észak-amerikai piacon használják fel. így meglepődhetünk-e azon, ha a minisztérium tekintélyes és régi tisztviselői magánbeszélgetésekben keserűségüknek adnak kifejezést és ha vezető latin-amerikai személyiségek az AÄSZ Központjában Washingtonban már kereken kimondják: „Az amerikai gyerekek nincsenek felkészülve ügyeink irányítására...”