Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
Lakótelepeit élni jó ? — Lakótelep, vagy családi ház? Óriási különbség. Mi 1964. február 1-én költöztünk ide, a Tarcsav lakótelepre. Azóta tudom, hogy mi a gond nélküli élet... Se lépcsőház- takarítás, se hólapátolás. — mondja Hómann Sándor, a szekszárdi Tarcsay lakótelep B 2-es épület egyik lakója. —- Egy kisfiú társaságában üldögél egy betongerendán. Beszélgetés közben gyakran nézeget az út felé __ — A haverokat várom. Kettőre beszéltük meg a találkát, de úgy látszik késnek. Garázst építünk. S tudja, hogy van. Együtt a munka is könnyebb. Hogy ne mondjak mást, tavasszal közösen kifestettük a 'lépcsőházat. Mindenki „beszállt” ötven-ötven forinttal, s az egyik lakó — aki festő — segítségünkkel kifestette. Meg lehet nézni. Azért azt hozzá kell tenni, hogy mi szerencsés helyzetben vagyunk. Egy lépcsőházban nyolc család él, s mondhatom, hogy választani sem tudtunk volna jobb lakótársakat. Olyan kis család vagyunk. — így van ez másutt is? — Nem hiszem. Egyáltalán nem az idősek ellen beszélek, de ők kissé bizalmatlanok. Nekik kell néhány esztendő, hogy megszokják az ilyen jellegű kollektívát. Közben megérkezik Vass Mihály az F 1-ből. ő az egyik „garázsos-kollega”. Néhány percig hallgatja a beszélgetésünket, majd rágyújt egy cigarettára, s így szól« — Tudja mi az én véleményem? Nagyon nagy hátránya van a lakótelepeknek. Helyesebben a Tarcsaynak —, de annak is a vasút menti oldalának. Egyszerűen nincs zöldövezet. Hova engedjük le játszani a gyerekeket? Ide a salakba? Van igaza, össze sem lehet hasonlítani a lakótelep két oldalát. A telep vasútparti környéke igaz, hogy nagyon változatos, de nem a pázsit, a virágágyások, meg a játszóterek váltogatják egymást, mint a túloldalon. Itt nyolc tömbre jut két hinta meg egy homokozó, s egyetlen átkelőhely sincs a túloldalra, noha az üzletek mind ott vannak. Ki meri átengedni egy fél kiló cukorért, vagy egy csokor petrezselyemért 4—5 éves gyerekét a forgalmas úton. Inkább abbahagyják a munkát, átöltöznek, s mennek maguk. Pedig a gyerekeket apró megbízásokkal, kiskorukban kell önállóságra szoktatni. Akik a Tarcsay úton végigmennek, valóban szépnek láthatják az új, modern lakótelepet. Vajon a vonaton utazók elé milyen kép tarul? Hatalmas területen kiégett a gaz. S ilyen környezetben a házak is — hiába csinosítják őket — csak szürke, kopott tömbök. A nyolc épület egyik hin- tájánál három srác guggol. Kis golyócskákkal játszanak. — Szerettek-e itt lakni? — Nem. — mondja a 13 éves Leipold Feri, aki az F/3- ban lakik. — Miért? — Mert itt nem szabad állatot tartani — sóhajt egy nagyot. — Pedig egy klassz kutya ... — Meg játszani sem lehet rendesen. Kellene még egy hinta, meg focipálya. Ott lehetne is csinálni, ha már nem parkosítanak, — mutat a hepehupás gazos térre Vörös Tivadar. — Az újvárosban építettek. Barátja pedig így folytatja: — Tavaly télen korcsolyapályát kezdtünk építeni... — Hogyan? — Hát csákánnyal. Ügy akartuk, hogy majd slaggal vezetjük oda a vizet. Kétszer korcsolyáztunk is. De addig hány vasárnap melóztunk?! — És a lakásotok szép? — Szép, csak nagyon kicsi a konyha. Mondja is az anyukám, hogy ott nagy ebédet főzni nem is lehet. Főleg, ha vendégek vannak, mint most. — Hogy alusztok éjjel? Van hely a vendégeknek? A kis kerek képű Tivadar nagyot nevet. Biztosan egyik esti „rekamié-osztás" jutott az eszébe. így válaszol: — Mindenki mással alszik. Szóval van egy négyszemélyes heverőnk is. Nem régen költözött egy család a lakótelepre. Ócska, rozoga házból ragyogó, új, modern lakásba. Háromesztendős kislányuk így nyugtázza a nagy változást: — És az ablakunk nem a vécére néz! Úgy fiatalasszony lép ki az E 1-ből. Kezében kék műanyag szemetes badella. — A lakásunk nagyon megfelel. Hárman vagyunk. Köm szönj szépen, Szilviké — szól közben kislányának. — Másfél szobás a lakás. Pontosan negyvenkilenc négyzetméter. Mi aztán igazán tudjuk értékelni a lakótelep szép, kényelmes lakásait. Előtte hatan laktunk egy szoba-konyhásban ... — És a lakókkal kijönnek? — Az elején sikerült. Most meg gyakran még köszönni is elfelejtenek. Elfelejtették, hogy honnan jöttek. S ha mondanak is valamit, az csak a lakótelep lefitymálásáról szólhat. Mert „tömegszállás” az ilyen, mondják. A társasház, meg a négyszobás családi ház; szerintük más ... — Szóval maga elégedett. Nem is kívánna semmit? — Azért annyira nem. Persze, az én kívánságom nem egy kacsalábon forgó vár. Mindössze annyi, hogy a mi oldalunkon is legalább annyira parkosítsanak, mint ott. A túloldalon most is folyik a munka, öntözik a hivalkodóan zöld pázsitot, új virágokat ültetnek a még mindig szépek helyébe. Hogy még szebb legyen. A munkát nem a lakók, a kertészet emberei végzik. flzvegy Varga Jánosné a ” túloldalon lakik. Nyolcvannégy esztendős. — Hogy milyen lakótelepen élni? Sokan vagyunk, sokfélék. Előtte a Felsővárosban laktunk. Családi házban. Ott talán jobb volt. De az én családom mindig nagyon jó volt, s ha ott nincs baj, akkor sehol sincs. — S mi a különbség a két életforma között? — Az, hogy légen csak akkor értek rá pihenni, ha nagyon elfáradtak. Most meg akkor, amikor akarnak. Ez azért kényelmesebb. De ide más is tartozik. — Mi? — Mondok egy példát. Az én édesanyám egy nagy, erős asz- szony volt. Amikor megbetegedett, akkor is ugyanúgy beszámítottuk a munkába, mint az egészségeset. Mert a mezőn, a ház körül is el kellett végezni a munkát. Ha most kettőt tüsszent egy fiatal, máris lefekszik. Megteheti. S ez így van jól. HORVÁTH MÁRIA Asszonyok a paksi Dun»-pui'iou. Foto: Goitvald. Milyen lesz Minden nagyobb rendezvény esetében fő kérdés, hogy milyen lesz az ellátás. Azért az, mert ilyenkor az igények jóval meghaladják a szokványos hétköznapokét, következésképpen a szokványostól eltérő intézkedéseket kell tenni. És hogy ez mennyire nem kis gond, azt már jópár esetben tapasztalhattuk Tolna megyében is, másutt is, Nem túlzás azt mondani, hogy a tömegellátás magszervezése néha nagyobb erőfeszítést kíván, mint maga a rendezvény. Az emberek megéheznek, megszomjaznak, pihenni kívánnak. Sőt, éhesebbek, szomjasabbak, fáradtabbak a szokottnál, mert hiszen utaztak, kizökkentek a megszokott életmódjukból. De ebből az is következik, hogy igényesebbek az étel és ital minőségére, a kiszolgálásra, a szoba tisztaságára, a szoba- asszony figyelmességére, a portás előzékenységére egyaránt. Ha jól belegondolunk, a vadászati világkiállítás előkészületei során Tolna megyében is a megfelelő ellátás feltételeinek biztosítása jelentette a legnagyobb gondot. Uj vendéglátó helyek létesültek, amelyekre persze később is nagy szükség lesz, de ha nem készültek volna él időre, valósággal csődbe jut a kiállítási ellátás. A megye vezetői kUlön zsűrizés alapján jelölték ki azokat a vendéglátó helyeket, amelyekben a turistacsoportok szervezett étkeztetését biztosítják. A különböző túrák árai meglehetősen magasak. A kétnapos gyulaji—gemenci túra részvételi díja például személyenként 1500 forint... Ezért a pénzért nyilván adni is kell valamit a vendégnek. Persze, a részvételi díjból igen nagy hányadot tesz ki az utazási költség. Viszont a kalkuláció olyan, hogy kifogástalan ellátást tételez fel, olyat, hogy a vendég szívesen emlékezzen vissza e kirándulásra, a vendéglátó helyre, és rajta keresztül hazánkra. A külföldi vendégek aránylag gyakran kerülnek közvetlen kapcsolatba a vendéglátó helyekkel, élményeik igen nagy része ott gyűlik össze, és semmiképpen sem mindegy, hogy milyen emlékekkel távoznak onnan a külföldi vendégek. Mindenesetre tudomásul kell venni, hogy az éttermek a világkiállítás idején nem egyszerűen a táplálkozás színhelyei lesznek, hanem nemzeti küldetést is teljesítenek. Éppen ezért jelölték ki Tolna megyében is körültekintő gonddal a szervezett ellátásba bevont vendéglátó helyeket. Ezek a következők: a Gemenc-szálló Sírok- szárdon. a Szarvas-csárda a Szekszárd melletti Keselyűsben (gemenci rezervátum), a szekszárdi Garay étterem, Sió-csárda, Kadarka utcai borozó, Báró-pince, Tamásiban, a Dám Hotel, Dombóváron pedig a Hotel Dombóvár. Az üzemeltető szervek: Pannónia Vállalat, Gemenci Álaz ellátás? lami Erdő- és Vadgazdaság, Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat, Szekszárd és Vidéke Áfész, szekszárdi Garay Tsz, mözsj tsz. Tamási és Vidéke Áfész. Dombóvár és Vidéke Áfész. Tehát jó néhány szerv érdekelt az ellátási gerincet jelentő szervezett étkeztetésben. Ehhez hadd tegyük még hozzá, hogy a dunakömlődi halászcsárdát, mint minden nagyobb fővárosi kiállításra, a vadászati világkiállításra is meghívták: ez lesz a kiállítási terület egyik legnagyobb ven-. déglátó helye. Nemcsak a kijelölt vendéglátó egységeknek kell készülniük, hanem a legeldugottabb kiskocsma vezetőjének is. A készülődés, a vendéglátás — leszámítva az újonnan készült vendéglátó helyeket — általában nem beruházás kérdése. A vendéglátó hálózatunk technikai szintje olyan, amilyen. Sok minden van, de még sok minden kellene. Arra semmi remény, hogy a kiállítás megnyitásáig gyökeres technikai változást tudnák elérni. Ez nem is volt cél. Viszont a jelenlegi technikával is lehet sokkal jobb vendéglátást biztosítani a jelenleginél, és ez a „sokkal jobb” nagyon szükséges lenne a kiállítás idején. Azért, mert végeredményben nem köszönömért adjuk, amit adunk, hanem a vendégek értékes valutával fizetnek, és azért, mert hazánk megítélése nem utolsósorban a vendéglátáson alapszik. Nem kétséges. a budapesti kiállítás és az ország különböző részeiben lévő rezervátumok, vadász- területek feledhetetlfen élményt nyújtanak majd, de egy pillanatra sem szabad feledni, hogy az összkép nagyon csonka lenne, hagy lépten-nyomon elemi ellátási problémákkal találkoznának a vendégek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jó ellátás nem mindig költséges beruházás kérdése. Egy új csárdában is rossz az ellátás, ha az üdítő ital nincs lehűtve. Nagyon sokat lehet javítani az általános ellátási szinten olyan apróságokkal, hogy nem akkor teszik be a hűtőbe a sört és a jaffát, amikor a vendég már megrendelte, és hogy kimossák rendesen a poharat, tisztán tartsák az asztalterítőt, és hogy előzékenyek legyenek a vendéggel, ne türelmetlenkedjenek akkor sem, ha nyelvi problémák adódnak. Ilyenre feltétlenül kell majd számítani, mert sokan jönnek olyanok is, akik nem beszélik a nálunk ismert nyelveket. És hogy legyen étel, ital mindenütt. Elsősorban ez is rendelés kérdése. Apróságok, de mégis nagy dolgok. Fontos kellékei annak, hogy a vendég kellemes szájízzel távozzon hazánkból. És amikor majd a vendégek elmennek tőlünk, mi itthoniak is szívesen élveznénk a magasabb szintű vendéglátást... BODA FERENC Egy darab SZ—80-as lánctalpas traktor üzemképes állapotban ELADÓ. Ár megegyezés szerint. Érdeklődés: Paks, Aranykalász Mg. Tsz. Tel: 192. (275)
