Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Y

7.

Kevesen jártak az utcán, a villamosok árván és sietősen cipelték a néhány didergő utast. Komor karácsony volt, latyakos, didergős. Már nyoma is alig akadt a pár napja hullott csenevész hónak, a párás hideg átjárta az embert. Csapó a körúti kirakatokat nézegette, egyik-másik előtt tíz percig is elácsorgott. Pedig nem érdekelték az almahalmck, a konzervesdobozok gúlái, még a fonott kosarakból előkandikáló palackok sem.

Nagyon árvának, magányos, nak érezte magát, azt hitte a hirtelen föltámadó emlék miatt — pedig azért érezte, mert tényleg az volt.

Nem volt határozott célja, aiztán mégis a Luxorban kötött ki. Ez volt a pesti törzshelye. Megállt mindjárt a bejáratnál, a pincér barátságos, jó ismerősnek kijáró cinkos meghajlással fogadta: „Jó estét Csapó úr, nálunk tetszik eltölteni a szentestét?” Ettől elkedvetlenedett. VégigpászV- tázta a gyér mezőnyt — néhány magányos lány, két-há- rom kisebb társaság ült csak a presszóban, gubbasztva, rosszkedvűen, mintha fáztak volna. Csapó legszívesebben elment volna, de aztán a hátsó asztalok egyikénél észrevette Etust. Egy szőke lánnyal ült, s mikor meglátta Csapót, oda. intett neki. „Leülhetek?” — kérdezte az asztalnál Csapó. A szőke lány hirtelen az órájára nézett, Étus bólintott. „Vártok valakit?” — „Nem biztos ügy, lehet, hogy a Bé- lusék jönnek” — mondta Etus.

Csapó konyakot rendelt, Etus valami repülős pacákról fecsegett, aki az ősszel saját gépén jött látogatóba Magyar- országra. A szőke lány időnként elővette a puderkompakt- ját, belenézett a tükörbe, igazított valamit magán. „Te is feljöhetnél Bélushoz” — mondta később Etus. „egyszer itt találkoztál vele, tudod, az a vizipolós”.

Csapó nem emlékezett a ví- zipolósra, nem is nagyon érdekelte. Elképzelte Etusék szentestéjét. Hátrafeküdt a széken, nyakát megfeszítette, bámulta a mennyezetet. Aztán hirtelen fölállt, menet közben fizetett. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza, előbb lement a Duna-partra, egy darabig nézte a vizet, aztán amikor már nagyon fázott, hazament. A hűvös szél jólesően csapkodta arcát.

A szobában a reggeli rendetlenség fogadta; szétdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az égy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konyakot, lehevert az ágyra. Nagy némaság vette körüL Üvölteni szeretett volna.

Mikor megcsörrent a telefon, mohón a füléhez kaptat pár percig nem lesz egyedül, itt lesz vele a szobában egy hang, legalább egy távoli hang! Biró kereste. „Van programod?” „Mikorra?” „Ma estére.”' „Nincs”. „Ha kedved van, átjöhetsz hozzánk, úgy1-: is régen láttad a srácokat”

Egy presszóban vett négy tábla csokoládét, két bonbo- nos dobozt, ital is vásárolt. Jókedve kerekedett. Szerencséje volt; azonnal kapott taxit.

Eltöltötte a család meghitt, barátságos melege, hálás szavakat keresett, de sehogysem tudott kinyögni egy szót sem.

Egy pillanatra megirigyelte Bírót. Később a gyerekek a karácsonyfa alatt összeszólalkoztak egy játék miatt. Biró dühösen rájukförmedt, az asz- szony azt mondta; „Még az hiányzik, hogy szenteste is ordítozz velük.”

Vacsoránál Biró kilöttyen- tette a vörös bort, a felesége fölugrott, sót szót rá. Nem szólt, csak egy pillantást küldött a férje felé. Csapó megmerevedett, szertartásos lett s nemsokkal később már szűk ketrecnek érezte barátja lakását. , Felállt, elbúcsúzott A férj is, a feleség is tartóztatta, Csapó valami olyasfélét érzett, hogy sokkal inkább attól félnek, hogy most itt maradnak bezárva ebbe a lakásba, mint attól, hogy ő egyedül lesz. így hát elment. Kint az utcán vidáman fütyörészett, s a Luxorban ott találta még Etusékat. Vidámak voltak, Bé- lus a szőke nő térdét fogdosla. Csapó leült közéjük, felszabadultan nevetett.

*

— Nincs ebben semmi — mondta Etus — minden családban így van.

Csapó nem válaszolt, nem nagyon érdekelte Etus megjegyzése. Egyedült szeretett volna maradni, távol mindenkitől, Etustól, Bírótól, a sárga Gawrontól.

— A Karesz micsoda egyedül lehet!

— Milyen Karesz? — kérdezte Etus.

Csapó nem a kérdésre válaszolt, de Etus megértette kiről van szó.

— Mikor repül a dzsungel fölött — folytatta Csapó — képzeld el! Olyan lehet, mint mikor én repültem a ködben.

— Miféle ködben?

— Múltkor ködbe kerültem. Biró feljött utánam és lehozott.

A hátán feküdt összeszorított foggal.

— Föl kellene Jönnöd Pestre — mondta Etus.

— Minek? — kérdezte, S fektében fölemelte a fejét.

— Elmehetnél a MALÉV- hez. Az jobb lenne neked. Városokat látnál, meg minden.

Csapó nevetett, kicsit csú- fondárosan, Etus dühös lett.

— Mit nevetsz? Talán nem különb munka, mint trágyát szórni!?

— Mit tudom én? — nevetett Csapó — nem csókolnál meg?

— Olyan vagy mint egy tízéves gyerek — mondta kedvesen, Etus és odaült met* \

::: Másnap üres; zsongÖ fejjel ébredt. Kényelmes állapot volt, nyújtózott, nem kellett törődnie semmivel. Dél felé indult vissza a bázisra, az autózás megint felvidította.

A bázis előtti elágazás után rnf'&iáíta az úton Fehér Krisztinát. Sietősen lépkedett a ben

tonon, könnyed volt, kecses.

Csapó akkor még nem tudta, ki ez a lány.

Hirtelen rálépett a fékre. Jó lába van — gondolta. Lassított a lány mellett. — Elviszem, ha akarja — mondta és ránevetett. Csinos — gondolta, és ettől még jobb kedve kerekedett. A lány kedvesen rámosolygott: „Nem messze megyek, csak ide a nyárfáig, látja ott letérek.” „Az is valami — mondta Csapó — bár magát Párizsig is szívesen elvinném.” „Ezt elég hamar el. döntötte” — nevetett a lány. Aztán mégis beszállt. Csapó nem állt meg a nyárfáknál, a lány kiabálni kezdett. „Mit

kiabál? Nem kell tőlem félni

— mondta Csapó — elviszem egy darabon, aztán visszahozom. Abban igazán nincs semmi. Ha akarja haza is viszem”. A lány tiltakozott, neki nincs sem ideje sem kedve autókázni.. „Álljon meg, kiszállok.”

Csapó egy ligetes résznél lekanyarodott az útról, megállt a fák között. A lány nyitotta volná az ajtót, de nem tudta hol a kilincs. Csapó nevetett. „Ö hát nem kell annyira megrémülni” és keze elindult a lány karja felé. „Engedjen el”

— mondta szelíden, kérlelve a lány, Csapó egy pillanatra meghökkent a hangtól, de aztán húzni kezdte maga felé. Erre eleredtek a könnyei, hangtalanul, megmerevedve sírt, Csapó elkedvetlenedett türelmetlen vonás szaladt végig az arcán, hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót, fejével intett és azt mondta: „Na tűnj el, szeplőtlen szűzanya”. A lány csendesen, sietség nélkül kiszállt, és a mezőn át, toronyiránt megindult a nyárfák felé. Válla rángott a sírástól.

Csapó egy darabig mozdulatlanul ült a volán mellett, aztán lebiggyesztette a száját, rándított a vállán, megindította a motort, kikanyarodott az útra, és ment tovább. Kis idő múlva megállt, hátranézett, kereste a mezőn a lányt. Már nem látta sehol. Keserves arcot vágott.

Később fölvett egy hat-hétéves forma kisfiút. A gyerek vászontarisznyát viselt a hátán, és már tudott olvasni. A Millecinquecento azért nehezen ment. De Csapó a faluig megtanította rá, bekanyarodott abba a mellékutcába, ahol a gyerek lakott, mintha nagyon fontos lenne neki, hogy ezt a kisfiút a házukig vigye, a háznál kiugrott a kocsiból, megkerülte az autót, mint egy grófi sofőr és kitárta a gyerek előtt az ajtót. „Parancsoljon. méltóságos uram”. A gyedek boldogan nevetett, katonásan tisztelgett és azt mondta: „Millecsinkveesento”. iFqiytaüuiy

•Siai&JásSÍE-.

FÉLÉVI MÉRLEG

A Magyar Posta a rohanó események és a szűk nyomdai kapacitás következtében az előzetes elgondolásoktól erősen eltért, még a módosított bélyegprogramot is többször megváltoztatták. Feltűnően sok blokkal jelentkeztünk, szinte úgy látszik nálunk nem ismerik a német filatelisták mondását: „A blokk ünnepi ruhába öltöztetett bélyeg.” Félő, hogy a túl gyakran használt ünneplő mindennapivá és elkopottá, tehát értéktelenné válik, öt blokk félév alatt sok és aránytalan is két sorozathoz, valamint öt egyes bélyeghez. Sajnálatos, hogy a ja. pán fametszeteket bemutató rendkívül szép és a lósport különböző ágait ábrázoló kiadások késnek. Az eltelt hat hónapban postánk kiadványai művészi színvonalban, kivitelben, témában az előzőleg megszokott szint körül voltak. A bélyegek világversenyében azonban minden állam arra törekszik, hogy újdonságaival elkápráztassa a gyűjtőket. A magyar bélyegek nívója további fejlődésre kötelez; érdekes, ötletes, szép új kiadásokat várunk.

SZÜLETETT 1971-BEN

„Minden család legnagyobb öröme egy újszülött érkezése, célt és értelmet ad a felnőttek életének.A szülők egyetlen gondja a gyermek életét szépíteni, kellemessebbé tenni. Számos helyen az új jövevény fejlődésének minden mozzanatát feljegyzik és az események leírását fényképekkel színesítik. Akik csak anyagilag kívánnak gondoskodni biztosítást kötnek, betétkönyvet váltanak. A szélesebb látókörű apák albumokat fektetnek fel, .ahová a születés időpontjától kezdve minden kiadásból elhelyeznek egy példányt. így a gyermek értékes gyűjteményt és olyan szenvedélyt kap, amely egész életén keresztül örömet és sok ismeretet nyújt.”

Ezeket egy filatelista leveléből idézzük, a közérdekű okfejtés további részét is olvasóink elé tárjuk:

„A napokban egy bélyegboltban szomorúan hallottam^ hogy egy apa két albumot kínált eladásra, mert fiai a bélyegek helyett az autómodellekhez vonzódnak. Az jutott eszembe, hogy nem eleget törődünk nemes szenvedélyünk népszerűsítésével, főleg a fiatalokat hanyagoljuk el. Hirtelen arra gondoltam, hogy a Magyar Posta segíthetne. Köszöntse az

1971-ben születetteket — ez tűnjék ki a feliratból — egy

kedves gyermekarcot (pl Rubens festmény alapján) ábrázoló bélyeg karácsony táján. Ilyen — esetleg évente ismétlődő kiadvány sokakat buzdítana arra, hogy gyermeküknek bélyeget gyűjtsenek, általánosabbá tenné a filatélia iránti érdeklődést.”

FÉMBÉLYEGEK

A szenzációk stzázadában is esemény volt, amikor a Magyar Posta kiadta az első fémbélyeget. 1955-ben különleges 0,009 mm vékony fóliát ragasztottak papírral össze és a Pénzjegynyomda elkészítette az alumínium bélyeget. A Szovjetunió 1961-ben ugyanilyen bélyeg kiadásával köszöntötte a XXII. kongresz- szust, majd négy évvel később a kozmonauták napját. 1968- ban a csendes-óceáni Tonga szigetek aranynak mondott fémlemezekre készített bélyeget. Az alapanyagról később kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik. Az afrikai államok, többek között Gabon, Kongo, Niger 1000 frank névértékű színaranyra préselt kiadásokat hoztak forgalom-1 ba. A Himalaya oldalában fekvő Bhutan egyik különlegessége a vas történetét bemutató sorozat, amelyet a té-t mához igazodva hajszálvékony acéllemezekre nyomtak. Elefántcsontpart és Felső-Volta azzal szórakoztatta a filatelista világot, hogy arany- és ezüstfóliára azonos bélyegrajzot préselt, igaz ez a párhuzamos kiadás elég drága mulatság. A fémbélyegeket legtöbb- nyire elég nehéz levélre ragasztani, de ez nem is fontos, mert ezek főleg a filate- listáknak készülnek. A bélyeg alapanyagának változása a vámhivatalokban is problémát okozott. Az újdonságot több helyütt aranytárgynak minősítették, de most már ezeket a különlegességeket egységesen bélyegnek tekintik mindenütt;

hírek

Suriname három bélyege a távközlés fejlődését ábrázolja. 1843-ban az első távírókészülék alig 100 méterre működött, ezután 83 évig kellett várni a tenger alatti telefonösszeköttetés megteremtésére, viszont 1969-ben már a Föld- Hold közötti 384 ezer kilométeres távolságot is áthidalta a televízió. — A kicsiknél is ki. sebbek rajzoltak bélyeget Lengyelország 4—12 éves „ter- veEŐk” rajzát adta ki nyolc bélyegen az ENSZ gyermeksegélyezési szervezete (UNICEF) tiszteletére.

Az Azovi-tenger kincse

Cirkon- és titántartalmú ásványokat fedeztek fel az Azo- vi-tenger mélyén. Egy külön e célra készült úszó-fúró berendezés segítségével 49 fúrással több száz ásványtani mintát vettek a tenger sekély részéről. A mélyebb helyekről búvárok segítségével nyertek talajmintákat. A tengerfenék domborzati viszonyait lokátor berendezéssel állapították meg. A talajmintákat fizikai és vegyi elemzésnek vetették alá. A geo- kémikusok tanulmányozták a tengerbe ömlő több mint 40 folyót, köztük « Dont és a Ku- bánt is.

tenger északi részén találták. Itt bukkantak többek között a titánércre és rutilra. Értékes ásványokban gazdag a kis Berg folyó deltavidéke is. A talajminták sok apatitot tartalmaztak. Cirkont és kisebb gyémántdarabokat fedeztek fel a sekély vizeken és strandokon.

A tudósok feltételezik, hogy az Azovi-tenger mélyén — mely geológiai szerkezetét tekintve rendkívüli mértékben hasonlít a környező szárazföldi részekhez — gazdag ásványlelőhely. A tengerfenék mintegy a környező táj folytatása. Ennek alapján a jövőben újabb, értékes ásvány lelőhelyek felfede- zését várhatjuk.