Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Joo2zc^t- ői-vCrL-'l ziii&repiií&s 4. Kivette a zsebkendőt Csapó kezéből és letörölgette a hom­lokát. Az elveszett pilóták másnap delre értek vissza a bázisra öt perc múlva már látták a gépek felé futó segédszemélyzetet és abba is hagyták a vitát. Lát­szólag nem volt komoly nézet- eltérés, és az előző napi vere­kedés árnyéka sem vetődött rá. Csupán a repülés miatt dorgál­ta Bíró Csapót. Ahogy fölszáll­tak a szolősi repülőtérről _ B író úgy képzelte, hogy termé­szetszerűen kötelékben repül- Csapó azonnal emelni kezdte a gépét, jóval a meg- engedett kétszáz méteres ma­gasság fölé, mikor magassá­got nyert, ejtette a gépet, így nagyon fölgyorsult, megelőzte Bíró gépét, egy darabig simán repült, aztan Bíró mögé kanya­rodott s újból kezdte az egé­szet. Játszott. — Mi a fenének csinálod ezt! * mondta dühösen Bíró, ami­kor a bázison kiszálltak. — Ne hülyéskedj — mondta a másik elkedvetlenedve. Úgy érezte, hiába minden szó, Csa­pónál érzéketlen falba ütközött. — Nem hülyéskedek — vá­laszolta Csapó. Elkomolyodott olyan arcot vágott, mint aki nagyon sajnálja a társát, ami­ért kellemetlenséget okozott neki. Bíró megvonta a vállát, el­hallgatott, s mert megjöttek a többiek — Huszár, Pálinkás, meg Kocsis — vidáman beszél­getve ^dúltak a puszta felé. Először a szállásukra men­tek — alaposan délutánba for­dult már, a munkát nem volt érdemes elkezdeni — s ahogy szokás volt, nemsokára a kis Ági kék kannában meleg vizet hozott nekik. Letette a mosdó­tál mellé, csillogó szemmel nézte Csapót. Máskor sohasem maradt a repülősök szállásán egy pillanatig sem, ha meghoz­ta a meleg vizet. Azonnal ki­fordult az ajtón, a pilóták nem is nagyon törődtek vele. De most nem ment el azonnal, ne­kitámaszkodott az ajtófélfának, mint aki trécselne kicsit. Na mi van? — kérdezte tőle Csapó. A kislány elpirult, lehajtotta a fejét és azt kérdezte: — Nem félt? Akkor már mindannyian oda­figyeltek, hangos hahota csat­tant a kérdésre, Csapó is neve­tett, hirtelen a kislány felé for­dult : — De. Féltem. A kislány kifordult az ajtón, ragyogott az arca, mintha ez a „féltem” valami fontosat jelen­tett volna neki. — Ki se látszik a földből és már szerelmes — jegyezte meg Pálinkás, mire ismét jó­ízűen nevettek, hiszen a kis­lányt gyakran heccelték Csapó­val, s néha Csapó maga is ug­ratta. Este elmentek a kocsmába megünnepelni a sikeres vissza­térést, nem ittak vadul, de jó­kedvük kerekedett. Bíró fröcs- csöt ivott, Csapó meg Pálinkás konyakot, Huszár és Kocsis sört. A ködről beszélgettek meg a szőlősi repülőtérről, közös is­merősökről, akik most a légi­erőknél szolgálnak, a szuper­szonikus gépekről, ahol az em­ber szinte már a műszerfalhoz tartozik, valamelyikük azt mondta, ott már nem az ember a gép ura, hanem a gép az em­beré. Ez a beszélgetés kissé el­szomorította a két pilótát, mert bár a brigád többi tagja is re­pülőnek számította magát — még Huszár a gépkocsivezető is — azért csak ők ketten vol­tak pilóták, akiket egy ilyes­fajta beszélgetés elszomoríthat. Szerencsére Pálinkás Berci is közbeavatkozott — kicsit már rózsaszínű felhőkön lovagolva — lekicsinylőén legyintett és kezdte a szokásos monológot­— A maiak, fiaim ... _ de nem tudta tovább folytatni, mert társai összevillantották á szemüket és azonnal megszó­lalt a szavalókórus: Varga János törzsőrmester átrepült a híd alatt s pizsamában lőtte le az angol légi hadakat. Vad röhej kísérte a versikét — nagyon jól jött, elfújta a rosszkedvűket, mint a pinty — Pálinkás sértődötten azt mond­ta „Nyaljátok ki", aztán velük nevetett ő is, mit tehetett volna mást, s az is lehet, azért kezd­te a mondókát a régiekről hogy jobb kedvre hangolja a tár­saságot. Ezerszer mesélte már a történetet Varga János repü­lő törzsőrmesterről, aki 1943- ban fogadásból átrepült a veszp­rémi viadukt alatt — ráadásul pizsamában — 3 még azon- nyomban lelőtt egy kéttörzsű angol gépet. Kéthavi laktanya­fogságot és kisezüst vitézségi érmet kapott érte — ezzel szok­ta befejezni Pálinkás a törté­netet, s amikor semmiféle froc- lizásra sem volt hajlandó le­mondani legalább heti egy elő­adásról, akkor találta ki Csapó ezt a versikét. Azóta ezt rríond­kórusban, valahányszor Pálinkás belekezdett a pizsa­más törzsőrmester történetébe. Ez a kis intermezzo jólesőm kilendítette őket korábbi han­gulatukból, játszani támadt kedvük — vagy talán azért kezdtek játszani, mert már nem tudtak mit mondani egymás­nak — rexezni kezdtek. Vala­mennyien kitűnően játszottak — talán Kocsis meg Bíró volt köztük közepes játékos — hi­szen valahányszor rossz idő, vagy valami más miatt bent­ragadtak a tanyán, semmi más teendőjük nem akadt, mint a rex. Nem is sok élvezetet je­lentett már a já^ék, — a vén, koszlott asztalt úgy ismerték, mint a tenyerüket és a leglehe­tetlenebb helyekről is könnye­dén lökték a golyót a százasba. , Most is hülyéskeöés lett a já­tékból, Huszár nekiállt fújni Pálinkás golyóit — néhányszor sikerrel térítette el így a golyót eredeti útjától — ilyenkor Pá­linkás kergette az asztal körül a dákóval. ..Jól szórakozott a kocsma kö­zönsége is — meg ék maguk is. Aztán megérkezett egy kopasz bajuszos férfi, Bíróval kezet fogott, látszott, már ismerik egymást — Huszár is odaintett heki — Huszár ugyanis min­denkit ismert, nemcsak a pusz­tán, hanem a környéken is, a rossz nyelvek szerint mindazok, akik nem csereberéltek vala­mit, vagy legalább néhány szót nem váltottak Huszárral Ma­gyarországon, azokból még egy futballcsapatot is nehezen tud­nának összeállítani. A kopasz Csapónak meg a másik kettőnek bemutatkozott; Kéri, vagy valami ilyesféle ne­vet mondott. — Górékám, iszik velünk va­lamit? — kérdezte tőle Huszár, s odavonultak az asztalhoz. — Már régen beszélni akar­tam magukkal — mondta a ko­pasz — és jelentősen hozzá­tette: — barátilag. Csapó meg Huszár össze­néztek, Huszár elhúzia a szá­ját, ha ebből valami nem jó sül ki. Pálinkás — őrajta lát­szott legjobban az ital —föl­kapta a poharát: — Ha barátilag, akkor elő­ször igyunk egyet! Megkérdezték a kopaszt, mit iszik, mondta, hogy nem nagyon szokott nini, de ha már itt van, iröcssót kér. — Nem ital — mondta Pá­linkás — ez az igazi nedű — és elhuzigálta az orra alatta konyakját, mélyeket szippant­va az illatából. — Éppen erről lenne szó — mondta a kopasz és igye­kezett . barátságosan moso­lyogni. Nem nagyon sikerült. — Sokat iszunk, mi? — Kérdezte némi ellenséges éllel Bíró. — Hát igep, valahogy így. Bár az elvtarsról nincs szó. Inkább magukról. — Pálin­kásra meg Csapóra mutatott és megint megpróbálta egy kierőszakolt mosollyal enyhí­teni a helyzetet. — A gazda­ságban elég sokat beszélnek magukról. — A nőket nem említették? — kérdezte kedvesen Csapó. — Kéremszépen... — dado­gott a kopasz. — Ne hülyéskedj! — mond­ta szemrehányóan Csapónak Bíró. A kopasz most már kimért és hivatalos lett, az eléjera- kott fröccshöz sem nyúlt, pe­dig Bíró odakoccantotta a po­harát. — Nem hiszem, hogy a munkájuknak jót tenne. — Csináltunk valamit rosz- szul? — kérdezte Csapó. — Kérem, én azt nem tu­dom, nem értek a repüléshez, de kérem, ahogy a gépkocsi- vezetők és a traktorosok... — Mi pilóták vagyunk, ha eddig nem tűnt volna fel ma­gának — mondta Csapó. — Nem szoktunk részegen dolgozni. Nem tudom, ~ki mondta magának ezt a mar­haságot. — Senki, és ez különben is a maguk dolga meg a felette­seiké. De ami a pusztán tör­ténik, abba nekünk is van be­leszólásunk. — És mi történik a pusz­tán, amibe ilyen nagy bele- szólnivalója akadt? Az önök viselkedése, önök műveltebbek az itteni átlagnál, műszaki emberek, ha jól tudom városiak, s akkor az ember azt hallja állandó­an, hogy a pilóták már me­gint a kocsmában vannak ésatöbbi, ésatöbbi... — Mi az, hogy ésatöbbi? — Nehogy azt higyje, hogv a maguk szőlősi viselkedésé­nek nem jutott el a híre hoz­zánk. — Könnyen meglehet, ép­pen az előbb meséltük. — Más úton is eljutott, nyu­godjon meg! — Jól van, eljutott. És?! — Én csak azt mondom, hogy gondolkozzanak. . ~ Bármennyire furcsának tűnik önnek, néha szoktunk _ m ondta ingerülten Csapó és föl akart kelni az asztaltól, Bíró megfogta a karját és visszahúzta. Ülj csak le. Mit ugrálsz? — Ezt nem ellenségesen mond­ta, inkább úgy, hogy kutyába AenL^?n, venni ezt a kopaszt. A férfi érezte, hogy hiába pa­pol itt, dühös is volt, fel akart állni. A borát itthagyia? _ k érdezte tőle Huszár. A hang kicsit megijesztette a kopaszt visszaült. — Mondja, repült már ma­ga? _ kérdezte ekkor Csapó. — Utasszállítón — mondta a kopasz. — Nem félt? — Nem. Miért féltem vol­na?! — Értem — mondta gúnyo­san Csapó. A kopasz megint ingerült lett. Azt akarja mondani, hogy a pilóták azért isznak, mert félnek? (Folytatjuk.) A KRESZ: a Tolna megye közútjain ta­valy a gyalogosok hibájából 57 baleset történt. Ebből a tény­ből, és mert a gyalogosok hi­bájából előidézett balesetek rendszerint súlyos kimenete­lűek, arra következtettünk, hogy a gyalogosokra vonatko­zó szabályok ismertetése nem elhanyagolható. Alapvető szabály, hogy a gyalogos köteles a közlekedés­re vonatkozó általános szabá­lyokhoz alkalmazkodni. Olyan közúton, ahol járda van. a gyalogos — a zárt csoportokat kivéve —, csak a járdád köz­lekedhet. A járdán kell köz­lekedni a gyermekkocsit toló személynek is. Olyan közúton, ahol járda nincs, vagy azt le­zárták, a gyalogos az úttest szélén, és — álló jármű, vagy egyéb akadály kikerülését ki­véve —, annak legfeljebb egy méter széles sávján, lakott te­rületen kívül csak a menet­irány szerinti bal oldalon az ott közlekedő járművek menet­irányával szemben közleked­het. Ha az úttesten mindkét olda­lon külön kerékpárút van és járda nincs a gyalogos csak a kerékpárúton közlekedhet. Ha az úttestnek csak egyik oldalán van kerékpárút és jár­da nincs, a kerékpárúton mindkét irányban közleked­het. A gyalogosforgalmat akadá­lyozó. vagy zavaró, valamint a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető tárggyal csak az úttesten szabad közlekedni. A járdán sérülés, rongálás, vagy szennyeződés előidézésére al­kalmas tárgyat csak megfele­lően csomagolva szabad vinni. Nagyon lényeges és a főút­vonal környékén lakók figyel­mébe ajánlandó az az előírás, amely szerint a főútvonalon 6 éven aluli gyermek csak fel­ügyelet mellett tartózkodhat. Ütelzáró korláton, vagy lán­con átmászni, azok alatt át­bújni, azokat kinyitni, vagy azok megkerülésével a lezárt útszakaszra lépni tilos. Zárt­pályás vasúti és villamos- pályatesten a gyalogos is csak a kiépített átkelőhelyen halad­hat keresztül. A jogszabály az úttesten való áthaladást is részletesen sza­bályozza. Az előírások szerint lakott területen lévő főútvona­lon a gyalogos csaik a kijelölt gyalogátkelőhelyen, ha az út­kereszteződésben kijelölt gya­logátkelőhely nincs, a járda méghosszabbftotS vonalában mehet át az úttesten. Lakott te­rületen kívül, valamint a la­kott területen lévő mellék- útvonalon a gyalogos elsősor­ban a kijelölt gyalogátkelő­helyen, ha az útkereszteződés­ben gyalogátkelőhely nincs, a járda meghosszabbított vona­lában, ha a közelben kijelölt gyalogátkelőhely, vagy út­kereszteződés nincs, az úttes­ten a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át. Az áthaladási helyénél a gyalogos — mielőtt az úttest­re lép —, köteles meggyőződ­ni az áthaladás veszélytelensé­géről. Magatartásával a jár­művek forgalmát nem zavar­hatja és nem léphet az út­testre, ha a jármű már olyan közel van, hogy a jármű ve­zetője veszélytelen áthaladását nem képes biztosítani. Az út­testen késedelem nélkül köte­les áthaladni és 'tartózkodni köteles minden olyan váratlan magatartástól, amely a jár­művek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti. Különösen veszélyes az álló jármű, vagy a kilátást gátló egyéb akadály mögötti úttestre lépés. A gyalogos ezért az akadálytól csak olyan távol­ságra léphet a közútnak szá­mára fenntartott részén az út­testre, illetőleg haladhat át azon, hogy az akadály felé kö­zeledő járművet, annak veze­tője pedig a gyalogost kellő gyalogosokról időben észlelhesse. Közhaszná­latú járművek megállóhelyei­nél a járdasziget teljes hosz- szaban — külön tilalom hiá­nyában — csak a járdasziget­hez közelebb álló járdára, il­letőleg a járdához közelebb álló járdaszigetre szabad át- menni% A járdaszigettől távo­labb lévő járdára, illetőleg a távolabb lévő járdáról a járda­szigetre átmenni tilos. Néhány esetben a gyalogos­nál? a járműforgalommal szem­ben elsőbbsége van. Ezeken a helyeken a járművezetőknek az adott forgalmi és útviszo­nyok figyelembevételével meg­felelő mértékben csökkenteni 'kell a sebességet és szükség ■esetén meg is kell állni, ha a személy- és vagyonbiztonság megóvása érdekében ez szük­séges. Elsőbbsége van a gyalogos­nak a járműforgalommal szem­en: a kijelölt gyalogátkelő­helyen; az úttestnek a köz­használatú járművek megálló­helyénél lévő járdasziget és az. ahhoz, közelebb lévő járda közötti részén; továbbá a jár­mű kanyarodása esetén. A gyalogos azonban ezeken a helyeken sem léphet le a járdáról, ha nyilvánvaló, hogy . vezetőíe a gyalogos athaladasi elsőbbségét jármű­vének kötelező lassításával, vagy megállításával sem képes biztosítani. A gyalogos áthala- dasi szándékát karjának fel­emelésével jelezheti. A gyalo­gosnak e helyeken is késedel­meskedés nélkül kell áthalad­nia és az áthaladás során tar­tózkodnia kell minden olyan váratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavar­hatja, ^ vagy megtévesztheti. A zárt csoportok közlekedé- set is szabályozza a KRESZ. Az előírások szerint közúton zart csoportnak a menetirány szerinti jobb oldalon, az útiest jobb szélén kell haladnia. Egy- egy csoport 150 méternél hosz- szabb nem lehet és két csoport kozott legalább 50 méter táv- kozt kell tartani. Szürkülettől napkeltéig, továbbá ha a lá­tási viszonyok egyébként szük­ségessé teszik, a zárt csoport első es utolsó sorában a bal szélén _egy-egy fehér, vagy sarga fényt adó lámpát kell vinni, úgy, hogy azt a jármű­vek vezetői kellő időben ész­lelhessék, Ha a csoport élén es közvetlenül utána a cso­porthoz tartozó, szabálysze­rűen kivilágított jármű ha­lad, a csoport külön megvilá­gításáról nem kell gondos­kodni. Ezek a rendelkezések , nem vonatkoznak iskolás és óvodás gyermekek zárt csoportban való haladására. Az ilyen, legfeljebb . hármas sorokból álló csoportok a járdán közle­kedhetnek. A zárt csoport hídon üte­mes lépésben nem haladhat. A gyalogosokra vonatkozó rendelkezés betartása a gyalo- gos°k és a járművezetők ré­széről nagyon fontos követel- meny, mert csak így teremt­hető meg a helyes kapcsolat a gyalogosok és a járművezetők között, a közúti közlekedés e fontos területén. Dr. Bodony István A VOLÄN 11. sz. Válla­lat Dombóvár és Tamási telephelyére felvesz GÉPKOCSIVEZETŐKET. RAKODÓGÉP­KEZELŐKET. Jelentkezni lehet a dom­bóvári üzemegység mun­kaügyi előadójánál. (20)

Next

/
Oldalképek
Tartalom