Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
Francia—magyar együttműködés KORUNK Városkutatás, városfejlesztés Nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy a város és az emberi civilizáció lényegében egyidősek. A világ első városait több ezer esztendővel időszámításunk előtt alapították, s jól nyomon követhető a fejlődés az ősrégi településtől napjaink metropolisáig. Az elmúlt' évszázadok és évezredek városait a szükségszerűség, a célszerűség és a szokás alakítgatta, miután bizonyos természeti tényezők már eleve adva Voltak. Ehhez képest a mai, nagyipari jellegű századunk és á Föld minden korábbinál nagyobb mértékű benépesedése egészen új problémákat vet fel, ezért ma már tevőlegesen be kell avatkozni a városi struktúrák alakulásába, illetve új, tudományos alapokra kell fektetni a korábban jobbára csak ösztönös városfejlesztést. ÖSSZENŐTT VAROSOK Már jó ideje felmerült a gondolat, hogy létezik a városnak bizonyos optimális nagysága, s az ezen a határon túl növekvő városokat növekedésükben korlátozni kell. Sajnos, ez nem mindig sikerül, mint azt New York, Tokió, London, stb. esete is példázza, ahol már egyre nehezebben oldható meg a közlekedés, akadozik a víz- és energiaellátás, sok gondot okoz a szennyvízelvezetés, a levegő szennyeződése pedig már-már a kritikus határt éri el. Ügy tűnik, hogy a személyautó mind nagyobb mértékű elterjedésével egészségesebb irányba halad a meglévő városok fejlődése, (ha már a növekedésüket nem is lehet csökkenteni), amennyiben kertvárosok (szu- borbok) épülnek ki a városok szélén. Ebből viszont az a visszás helyzet adódik, hogy egyes világvárosok átmérője a 80—100 kilométert is eléri, sőt túl is haladja. E folyamait az ún. konurbációhoz vezet, amely alatt a városok összenövését értjük. Jól megfigyelhető ez az USA keleti partvidékén, a Boston és Washington közötti területen, Európában a Ruhr- vidéken, vagy a csehszlovákiai Morava-Ostravában, (kisebb mértékben hazánkban is, pl. Miskolc és Tatabánya környékén). A szúburbanizáció végeredményben egészséges terjeszkedési folyamat lenne, ha az ipar megmaradna az eddigiek során jól-rosszu! körülhatárolt helyén, s nem terjeszkedne a kertvárosok irányába. S amikor a kereskedelem a maga üzleteivel, áruházaival, raktáraival is terjeszkedni kezd. a kertvárosok elveszítik eredeti rendeltetésüket, maguk is a terjeszkedő nagyváros részei lesznek, s annak összes hátrányait kénytelenek elviselni. A JÖVÖ VAROSA Pedig számolni kell azzal a világméretű tendenciával, hogy az emberek többsége városokban akar lakni már ma is, de a jövőben még inkább, elhagyva a kisebb településeket. De amíg napjainkban a Föld népessége nem éri el a 4 mil- liárdot, addig 2060-ra kb. 45 milliárdra (!) szaporodhat — állítják a futurológusok. A szaporulat nagy része — várhatóan — városokban fog tömörülni, új épületek, lakások millióit kell részükre felépiteni a következő 90 év alatt, így az egymásba folyó metropolisok utódaiként létrejövő megalo- polisokat még nagyobb települési egységek, az ún. ecumeno- polisok (országokat és kontinenseket átfogó városhálózatok) fogják követni. Akik ellenzik a városok egyre nagyobb elterebélyesedését, a magas házak építése mellett törnek lándzsát. Kétségtelen, hogy a nagy, illetve magas épületeknek olyan előnyös tulaj donságaik vannak, amelyekről a jövőben sem lehet lemondani (kisebb terület- felhasználás, kedvezőbb közművesítés, stb.). A felfelé való terjeszkedés hívei sokféleképpen képzelik el a jövő városát; 40,60, sőt 100 emeletes házak is szerepelnek az építészek, várostervezők perspektivikus terveiben, de az az igazság, hogy a felhőkarcoló-városok gondolata nem túl népszerű, hiszen végső soron a természettől való teljes elszakadás útjára vezet. Kétségtelen, hogy a továbbiakban valamelyest fel kell adni a „kétdimenziós” terjeszkedés gyakorlatát, s meg kell oldani a városok „térbe emelését”. A metropolisok terjeszkedését egészséges és mértéktartó irányba terelő elgondolás az ún. szalagházak építése, amely egy bizonyos vonalra koncentrálja az adott terület lakosságát, természetesen felhasználva a legegészségesebb környezettelés legszebb kilátással rendelkező, (ugyanakkor könnyen közművesít- hető és jó közlekedési kapcsolódású) vonalakat. HAZAI GONDOK Nem sok ország van a világon, ahol a népességnek mintegy 20 százaléka él a legnagyobb városban — Budapesten —, mely lélekszámút tekintve tízszer akkora, mint a soron következő település. Magyarország még sok tekintetben előtte áll azoknak a műszaki változásoknak, amelyek — főként nyugati országokban — a településrendszer átalakulásához vezettek (itt elsősorban a személyautó tömeges elterjedésére keil gondolnunk). Amikor hazánkban' kiépül majd a megfelelő úthálózat és sokkal jobb lesz a gépkocsi- ellátottság, nagyobb szerepet kaphatnak az ún. régió- központok, fejlődésük dina- mikusabbá válhat, s ezzel általában a magyar település- fejlődés jellege is megváltozhat. A ma általában kívánatosnak tartott, decentralizált városfejlődéssel szemben ugyancsak elképzelhető alternatíva Magyarország olyan mértékű „metropolitán” fejlődése, ami hazá>nkat — talán egy kis túlzással fogalmazva — „városállammá” változtathatná. Ne felejtsük el, hogy számos országban már a hazánkénál nagyobb területre kiterjedő és nagyobb népességet magában foglaló település-agglomerációk is létrejöttek. A nálunk már fejlettebb településrendszerrel rendelkező országok tapasztalataiból azt szűrhetjük le, hogy városaink jövője a városközpontok életképes fejlesztésétől függ, melynek párosulnia kell a szub- urbanizáció nagyon is kívánatos folyamatával. Ekként alakulhat ki a jól felépített „mag” köré a tetszőlegesen terjeszkedhető város. Ami pedig a futurológusok által felvázolt ideális — bár egyelőre utópisztikus — városok kialakulását illeti, azok megvalósításához, a gyorsan szaporodó emberiség lakásgondjainak megoldásához, a háborúmentes világ fizikai és szellemi energiájának hatalmas koncentrálására lesz szükség. A Budapest-újpalotai leendő városközpont Kisszámíiógép-gyáríás hazánkban Manapság már közhelyszerű a számítástechnika szükségszerűségéről beszélnünk. Nemcsak a tudományos életben nélkülözhetetlen, ahol nem egy probléma megoldását éppen a nagy sebességű számítás tette lehetővé, nemcsak a látványos és számunkra jószerével elérhetetlen űrkutatásban nélkülözhetetlen; hanem egyre inkább az a hazai kereskedelemtől (a készletek nyilvántartása, a könyvelés) az állami igazgatásig szinte minden területén. SPONTÁN KEZDEMÉNYEZÉSEK Az első lépések tulajdonképpen spontánnak nevezhető kezdeményezések voltak. így született meg az Elektronikus Mérőműszerek Gyárának |(EMG) 830-as típusú közepes teljesítményű gépe vagy az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének TPA típusú kis számítógépe, amelyet most a már harmadik generációs TPAI számítógép gyártása követett. Ezzel párhuzamosan a perifériák fejlesztése és gyártása is elkezdődött. Ezek azok a berendezések, amelyeken keresztül a gép a „külvilággal” a kapcsolatot tartja. Különösen lyukszalagtechnikai berendezések készültek így az Elektromechanikai és Finommechanikai Kutató Intézetben (EFKI) és a Magyar Optikai Művekben (MOM). FRANCIA AJÁNLAT Rövidesen azonban világossá vált, hogy hatékony számítástechnikai bázis, központi kezdeményezés, koordinációs és támogatás nélkül nem képzelhető el. Az is nyilvánvaló lett, hogy célszerűtlen volna hazánknak, egy kis országnak, teljes önállóságra törekednie. Ezért élünk a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségekkel. így fogadtuk el a francia ajánlatot számítógép- licenc vásárlására, amely egyébként összhangban van kormányunk általános licenc- vásárlási programjával. A francia partnerek ajánlották azt a kis számítógépet, amelyre Magyarországnak leginkább szüksége van. A francia CII 10010-es géphez, mint központi egységhez a későbbiekben az ún. Fex 3-as fix, tárcsás tároló licencét vettük meg, biztosítva ezzel egy megfelelő külső, háttérmemóriát. A cél természetesen komplett számítógép előállítása szalaglyukasztóval és -olvasóval, sornyomtatóval, esetleg mágnesszalagos és sok más perifériával. KOOPERÁCIÓ A VÁLLALATOK KÖZÖTT Ä „számítástechnikai program” nagysága az átlagost meghaladó fejlődési ütemet követel és eleve a vállalatok közötti kooperációra épül: így a székesfehérvári VIDEOTON mintegy ipari fővállalkozóként foglalkozik az ,101-0-es számítógép gyártásával, amelyhez pl. az EMG és több gvár kooperációval kapcsolódik. Már ez évben' a 1 VIDEOTON gyár több számítógépet gyárt a felhasználó részére. A lyukszalag perifériák egy részét az EFKI (amely időközben a VIDEOTON Fejlesztő Intézetévé lett) fejlesztette ki, és végső, ipari gyártásra a MOM tette alkalmassá az egyrészt másodpercenként 300 vagy 1000 karakter sebességű olvasót (karakteren egy betűt, vagy számot vagy pedig valamilyen egyéb jelet értve),' másrészt pedig a másodpercenként 30 karakter sebességű lyukasztót. A Villamos Automatikai Intézet (VILATI) Prepámat és Prepádat néven kifejlesztett adatelőkészítőjébe (amely az írógéppel írt ún. alfanumerikus szöveget lyukszalagra „teszt át”) is a MOM készít lyukasztót és olvasót. Ezek a lyukszalagtechnikaf berendezések már eddig is szép karriert futottak be. 1969 óta máig több millió rubel értékben adtunk el belőlük a Szovjetuniónak, ahol többek között a szovjet építőipar számítás- technikai programját megvalósító rendszerekbe kerülnek. Ebben az anyagelőkészítéstől az építési folyamat utolsó fázisáig minden mozzanatot átfog az új számítógépes technológia. mmm.% h. ö. Á modern tudomány és technika lexikona DülS - RIUS A szerves kémia és a biológia igen fontos vegyületcsoportja a nukleinsav, amely úgynevezett nukleotid egységekből épül fel, a sejtmagvtok nagy molekulájú, fonálszerű képződménye. A nukle- insavak két csoportra oszthatók: a ribonukleinsavakra (RNS) és a dezoxiribonukleinsavakra (DNS). Mindenkettőnek igen nagy szerepe van a sejtek életében, szaporodásában. A különböző RNS-ek mind a fehérjeszintézissel vannak kapcsolatban. Egyesek közülük alkatrészeik annak az anyagnak (a ri- boszomának), amelyeken a fehérjeszintézis végbemegy. Mások, az ún. transzfer-RNS-nek a fehérjeszintézis egyik alapanyagának a megkötését végzik. Egy harmadik típus, az ún. messanger- (hírvivő) RNS pedig az egyes fehérjék alkatrész-sorrendjére (aminosav sorrendjére) vonatkozó információkat adja át a fehérjeszintézis során. Az információt három egymásután következő alkatrész (nukleotid) határozza meg. Minden RNS négy ilyen alkotórészből és az uracilból). Vagyis az adeninből, a guaninból, a citozin- ból és az urocilból). Vagyis az RNS-nek négy „elemből” kell mindig hármat kiválasztania, így összesen hatvannégy különböző kombináció képzelhető el. A DNS a sejtek egyik legnagyobb óriásmolekulája. Molekula- súlya 100 milliós nagyságrendű (vágyig a hidrogén atomsúlyának kb. 100 milliószorosa), két párhuzamosan összecsavarodó fonálszerű molekulából, az ún. kettős spirálból jön létre. A DNS molekula a sejtek örökletes tulajdonságainak információját tartalmazza. A sejtosztódás alkalmával pontosan megkettőződik és alkatrészsorrendje (nukleinsav-sorrendje) irányítja az új DNS keletkezését. A sejt élete során' a DNS irányítani képes a messenger-RNS keletkezését és ezen keresztül meghatározza, hogy milyen fehérjék keletkeznek az illető sejtben. Ha a DNS molekula egyes részeiben változás áll be, akkor a sejt tulajdonságaiban mutációt tapasztalhatunk: ilyenkor az öröklődő jelleg egy nemzedékén belül ugrásszerűen megváltozik, és ez a változás öröklődik is. 1971, július 22.
