Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
A NIXON—MAO késszorítás előtt (1.) A „PIROS KÖNYVECSKE” A TENGERÁRRÓL Genf és Varsó: a kéxsxorítás elöxményei i. Akad jó néhány nyugati — elsősorban amerikai — újság, amely könnyedén leírta az elmúlt napokban: „radikális fordulat történt Kína és az USA viszonyában”. Már fogadásokat is kötnek arra vonatkozólag: mit is jelent a Pekingben és Washingtonban egyszerre közölt bejelentés, amely szerint „Nixon elnök, Gsou En-Laj miniszterelnök meghívását elfogadva, 1972 májusa előtt látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban”. A kérdések lényege így foglalható össze: mikor utazik Nixon Pekingbe; milyen témákról tárgyal majd Csou En-Laj-jal (és egészen bizonyosan Mao Ce-tunggal is); milyen mélységű megállapodást kötött a további kapcsolatokra vonatkozóan rejtelmes pekingi repülőútján, Kína mai vezetőivel Henry Kissinger, Nixon elsőszámú külpolitikai tanácsadója? A feltett kérdésekre akkor könnyebb a válaszadás, ha kellő figyelemmel yizsgáljuk Nixon rendkívüli . tv-nyilatkozatának egyik részletét. „Amint az elmúlt három évben többször hangsúlyoztam, nem lehet tartós és szilárd béke a világban a Kínai Népköztársaságnak és 750 milliós népének részvétele nélkül. Ezért tettem több kezdeményező lépést, hogy megnyissuk a kapukat országaink normálisabb kapcsolatai előtt” — mondta Nixon. Az elnöki meg_ jegyzések természetesen nemcsak arra a különleges engedélyre vonatkoznak, amelynek alapján, sok év Után először, amerikai és kínai asztaliteniszezők lab_ dái pattoghattak egy kínai pinpongasztal fölött. A kereskedőknek és újságíróknak adott amerikai utazási engedélyek, számos kereskedelmi korlátozás, embargó-rendelkezés megsemmisítése előzte meg a republikánus elnök nemzetbiztonsági tanácsadója repülőgépének pakisztáni startját és kínai földre- szállását. Sőt: a Nixon-féle „nyitást” hosszú esztendők politikai előkészítő munkája előzte meg, egyáltalán nemcsak a republikánus párt politikusainak oldaláról. Most. hogy Nixon belpolitikai ellenlábasai, a demokraták, szinte egyöntetűen üdvözlik az elnök elhatározását, érdemes visszapillantani az USA Kína-politikájának néhány esztendejére. Volt persze az amerikai—kínai viszonyban igen «ok látványos szitkozód ás. átok-özön, fenyegetőzés is. Ha Pekingből körülbelül ötszáz „utolsó és legutolsó figyelmeztetést’* küldtek Washingtonnak amerikaiak légi vagy tengeri határsértései miatt, amerikai politikusok és sajtóemberek sem voltak restek nyugtalanítóan fenyegető hangú nyilatkozatok sorában „skrupulus nélküli agresszomak’, „véreskezű terrorista bandafőnök gyülekezetének” titulálni a pekingi vezetést, kormányt, politikai személyeket. Nemcsak Kínában ismerték jól Mao Ce-tung híres kis vörös könyvét, a „Mao-bibliát” —, ennek hatodik fejezetében található az a kínai csoportok által oly sokszor hangosan felolvasott idézet: „Az amerikai imperializmus mindenütt garázdálkodik, ezáltal önmagát teszi a világ népeinek ellenségévé, és egyre jobban elszigetelődik... A világ népeinek az amerikai agresszorok ellen zúduló haragos tengerárja feltartóztathatatlan...” Most azonban Peking, ben már készülnek az „elszigetelt” Egyesült Államok elnökének fogadására és teljességgel valószínűtlen, hogy Nixont „a harag tengerárja”, sokkal inkább a kínai udvariassággal korszerűen párosuló diplomáciai etikett várja majd. A Kissinger—Csou-En-laj beszélgetés ugyanis csak pont volt az i-betűn: befejezése a régóta folyó kínai—amerikai megbeszéléseknek. A két ország, amely között 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta sohasem volt nemcsak diplomáciai, de tulajdonképpen semmiféle szabályos államközi kapcsolat sem, régóta készül erre a magas szintű találkozóra. De térjünk csak vissza egy kicsit az előzményekre. 1945 szeptember 2-án Japán kapitulál és az addig Japán megszállás alatt lévő Tajvan szigetet ismét Kínához csatolják. l£45-től 1949-ig a kommunisták vezette népi demokratikus mozgalom forradalmi polgárháborúban megdönti a Csang Kaj-Sek vezette Kuomintang-klikk uralmát és 1949 október elsején kikiáltják a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-Sek, fegyveres erőinek maradványaival Tajvan-szigetére menekül, ahol az amerikaiak segítségével bábkormányt alakít, s ezzel megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben. 1950 júniusában Truman amerikai elnök, hogv megakadályozza Tajvan felszabadítását, elrendeli a sziget amerikai megszállását. Ezekben az években semmiféle kapcsolat nem volt a két ország között. Az Egyesült Államok — kissé leegyszerűsítve a dolgot *— egyszerűen nem akart'tudomást venni a Kínai Népköztársaság létezéséről. Lassan azonban változni kezdett a helyzet. A teljesség igénye nélkül — hiszen a kínai—ame-> rikai kapcsolatok teljes története könyvtárnyi anyagi — érdekes most felvillantani néhány epizódot a kínai—amerikai kapcsolatok előkészületi tevékenységéből. Az első, nem ritkán figyelmen kívül hagyott tény Csou En-laj 1955-ös kijelentése. A bandungi konferencián mondta: „A kínai kormány hajlandó az Egyesült Államok kormányával leülni és tárgyalásokat kezdeni, hogy a Távol-Keleten mutatkozó feszültségek enyhítésének kérdését és különösen a Tajvan-területén tapasztalható feszültség enyhítésének kérdéseit megvitassa'. Ez a mondat 1955. április 23-án hangzott el: a diplomácia titkos archívumaiban őrzött papirosok tudnának csak felelni arra, hogy a válasz-mondatot ki, és mikor mondotta ki — a lényeg azonban az, hogy 1955 augusztus 1-én Svájcban, Genfben a két ország követi—nagyköveti szinten tárgyalásokat kezdett. Három esztendőn át a semleges országban, a Léman-tó partjának csendjében tárgyaltak a kínai és az amerikai diplomaták. 1958 óta egy szocialista főváros, Varsó a megbeszélések színhelye. Igaz, voltak hosszabb-rövidebb (néha egy évig tartó) szünetek — de a Peking— Washington-párbeszéd lényegében tizenhat éve tart. De hát miről tárgyaltak? Hivatalosan soha nem mondották meg egyik fővárosban sem, csak (nagyon, is szándékos!) amerikai elszólásokból tudjuk, mi is zajlott előbb Genfben, aztán a lengyel királyok egykori vadászkastélyában, a Mysliwieczki-palotá- ban. Még mielőtt a részleteket próbálnánk összeállítani, hallgassunk meg két olyan amerikait, aki nyilván egészen pontos értesülésekkel rendelkezik, vagy rendelkezett a kínai—amerikai tárgyalások hangulatáról, tárgyáról, kilátásairól. Az első Dean Rusk — kijelentése pillanatában az Egyesült Államok külügyminisztere — 1965 augusztus 23-án egy sajtóértekezleten ezzel a mondattal képesztette el hallgatóit: „Azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben Pekinggel több vitát folytattunk, fontosabb problémákról vitáztunk, mint minden más kormány, amely Pekinget elismeri...” A másik, nyilvánvalóan igen jól értesült férfiú, John Gronouski volt varsói amerikai nagykövet, aki jó néhányszor ült a varsói tárgyalóasztalnál, szemben kínai kollégájával. „Ezek a varsói beszélgetések lehetővé teszik, hogy a két ország a problémák egész sorát vitassa meg, különösen a délkelet-ázsiai helyzetre vonatkozólag. A délkelet-ázsiai helyzet komolysága ezeket az összejöveteleket még fontosabbá teszi” — mondta Gronouski. 1966-ban, az amerikaiak vietnami agressziója kiterjesztésének egyik kritikus szakaszában. Egy harmadik tanú azonban még ennél is többet tud—’ GÁRDOS MIKLÓS (Folytatjuk) 7. Magas férfi közeledett asztalukhoz, egyenruháján sturm- bannführeri rangjelzés. Jobb arcát széles, vágott sebhely osztotta két részre, cvikkert viselt és haját pontosan úgy fésülte, mint a Reichsführer SS. Kloss már találkozott vele eligazításon Canarisnál. Schabe akkor odalépett hozzá, bemutatkozott és ezt mondta: „Maga is megjárta a keleti frontot. Nagyon helyes. Ilyen emberekre van szükségünk Berlinben”. A hangja most sokkal élesebben csengett. — Mór egy órája keresem, főhadnagy. Hol van Ingrid Kiéld? — Ezt én is szeretném tudni. — Felemelte poharát és a gestapós arcát fürkészte. — Iszik velünk egy pohárkával? Armagnac. — Mi nem tréfálunk. — Schabe arca merev volt. — Országos fontosságú ügyről van szó. Beszélgetésünk hivatalos jellegű. — Leült. Schultz odaintette a pincért, aki máris egy poharat tett le a tálcára. A gestapós nem érintette az alkoholt. — Nem értem — Kloss hirte- lenében úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a legjobb védekezés Schabe kérdéseinek elbagatelli- zálása lesz. — Kiéld kisasszony fél hét körül távozott otthonról, most tíz óra múlt néhány perccel. Elmehetett valamelyik barátnőjéhez, vagy... — Nem — szakította félbe Schabe szigorúan. — Maga is gyanút fogott, hogy valami történhetett ... A házfelügyelőt faggatta ... — Nem jött el a randevúra — nevette el magát Kloss. — Egy kicsit féltékeny természetű vagyok... Arra voltam kíváncsi, kinek a javára mondott le az én társaságomról. — És ezért tudakolta, hogy a két férfi a Mercedesben civilben volt-e, vagy egyenruhában ... — Pontosan ezért. — Mit csinált utána? — Semmit. Róttam az utcákat, benéztem néhány kávéházba, s végül itt kötöttem ki... De még mindig nem értem... — Ne játsszunk szembekö- tősdit, Abwehr urak — emelte fel hangját Schabe. — Ingrid Kieldnek legkésőbb kilenc órakor otthon kellett volna lennie. — Csak nem beszélt meg magával is randevút? — Kloss főhadnagy, maga túl sokat megenged magának. Ingrid Kieldre nem nekem van szükségem, hanem a Birodalomnak. Ennyi elég? — Elég — válaszolta Kloss. — Ott kellett volna kezdenie, hogy a lány az önök embere. Schabe öklével az asztalra csapott. A nyugalmat hazudó álarc egyszeriben lehullott a himmleri arcról. — Megvetnek bennünket, mi? De ha az orrunk elől elragadták ezt a lányt... — Megengedi Sturmbannführer úr — sziszegte Schultz — ezt a gyanúját jelentem az admirális úrnak .. . — Jelentse, akinek akarja! — Csillapodj, Schultz — szólt közbe Kloss. — Ami engem illet, kész vagyok segíteni... — Az is elég, ha nem zavar — válaszolta Schabe nyeglén. — Lehet, hogy a lány mégis elment a mozi elé? Egymás arcát vizslatták. Kloss nyugodtan cigarettára gyújtott és a pohara után nyúlt. — Majd alkalomadtán elmagyarázom — mondta —milyen magatartást tanúsítok azok iránt az emberek iránt, akik sértegetnek. Feltételezi uram, hogy két civilruhás vagányt küldtem Mercedesszel Ingridért, hogy randevúra a helyembe szállítsák? Schabe felállt. — Javaslom, uraim, hogy ez a beszélgetés maradjon köztünk. Megtaláljuk a lányt még akkor is, ha... — nem fejezte be a mondatot. — Az Abwehr urak — kezdte mondókóját, s közben vezére mozdulatát utánozva szemüvegét igazgatta — szeretik az éjszakai lokálokat. És természetesen egészen véletlenül találkoznak ott össze ... Schultz magához intette a pincért és még egy üveg konyakot rendelt. Úgy látszott, hogy a beszélgetés Schabéval nem tett rá semmiféle hatást. A Sturmbannführer még el sem tűnt az ajtóban, a százados már az ablak melletti asztalnál ülő két magányos nőről beszélt. Nem is voltak csúnyák, hasonlítottak is egymásra; gömbölyded szőkeségek nem túlzottan formás lábakkal. Közös szórakozást javasolt: még korai az idő, csak nem futnak már haza, legénylakásukra. Amíg Berlinben tartózkodnak, ki kell használni minden alkalmat, Ingrid ügyét pedig nyugodtan rábízhatják Schabé- ra. Törje ő a fejét —. — Elviszem a motorkerékpárodat — mondta Kloss. — Miért? — Schultz hangja azonnal érdessé vált, szeme éberen röpdösött, Kloss várta is az ilyen reagálást; a Sturm- bannführerrel folytatott beszélgetést latolgatva arra a következtetésre jutott, hogy a Gestapo csakugyan nem tudja, hol van Ingrid. Schultznak azonban tudnia kell valamit. Lehetséges, hogy kenyértörésre kerül sor Canaris és a Gestapo között? Eddig még nem fordult elő, ő maga legalábbis nem hallott olyan esetről, hogy az Abwehr emberei ügynököket raboltak volna el, s éppen Kaltenbrunnerét Neki különben teljesen mindegy volt, hogy Ingrid Kiéld az admirális apparátusának fog-e dolgozni, vagy Himmlernek. Berlinben nem voltak szövetségesei, csak ellenségei. — Miért? — ismételte meg Schultz. — Magad indulsz Kiéld kisasszony megkeresésére? — Mondjuk. — Jól figyelj..? Ajánlom, hogy maradj itt velem és szó- rakozd át az éjszakát.. Egy asszony sem éri meg, hogy a karrierünket kockáztassuk érte. — A karrierünket? Te alighanem mégis tudsz valamit!? Schultz mesterkélten fel- kacagott. — Nem, barátocskám, igazán nem tudom, hol lehet Kiéld kisasszony ebben a pillanatban ..., de bárhol legyen is, nem érdemes keresni. — Ideadod a motorodat? — Veszedelmesen csökönyös vagy, Kloss. Odaadom abban a reményben, hogy egy kicsit kerekezel az utcákon és aludni mész. A friss levegő jót tesz neked. Felejtsd el Ingrid Kiel- det. Egyszer és mindenkorra felejtsd el... (Folytatjuk) Magánosok, közületek FIGYELEM ! E 400-as Univerzál esztergapadra MUNKÁT VÁLLAL RÖVID HATÁRIDŐVEL A DOMBÓVÁRI UNIVERZÁL SZÖVETKEZET. Dombóvár, Fő u. 22. (volt AK ü V-telep) Ügyintéző: Broczki Imre. (280) Értesítjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy VÁLLALATUNK ÓRÁSRÉSZLEGE SZEKSZÁRD, SZÉCHENYI U. 36. SZ. ALÓL RÁKÓCZI U. 1. SZ. ALÁ KÖLTÖZÖTT. (Hármashíd mellett). Vállaljuk az órák szakszerű javítását, vegyszeres tisztítását, elektromos beszabályozását rövid határidőn belül 6 havi garanciával. Express javítást is vállalunk 48 órán belül. Szekszárdi, Vasipari Vállalat. (307) Népújság 4 1971. július 22,
