Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Kongresszusra készülnek az ipari szövetkezetek IVTegjelent a hír, hogy ősszel összeül a magyar ipari szövetkezetek VI. kongresszusa. Bejelentését az országban 1123 szövetkezetben, 26 területi és ágazati szövetségben készítették, s készítik elő. Az elmúlt esztendőkben az ipari szövetkezeti kollektívák megalkották, újrafogalmazták a korszerű el- , veknek megfelelő alapszabályaikat, valameny- nyi szövetkezetben újjáválasztották a vezetőségeket és a nem régen lezajlott szövetségi küldöttközgyűléseken beiktatták az érdekvédelmi és képviseleti szervek választott tisztségviselőit. Az ipari szövetkezetek VI. kongresszusa alkalmas fórum lesz ahhoz, hogy a megyékből és az ágazatokból érkező küldöttek újból áttekintsék két évtized eredményeit. Az 1950-es évek elején, az ipari szövetkezeti mozgalom megerősödésekor mintegy 80 ezer dolgozó tömörült — többnyire 20—30 fős kollektívákba — hogy kiragadja a kisiparosokat a létbizonytalanságból, s számukra biztos jövőt teremtsen. Jellemző adat a fejlődésről: ma a 30-nál kisebb létszámú szövetkezetek száma mindössze 2 százalék, jellemzővé vált a mind korszerűbb eszközökkel dolgozó árutermelő és szolgáltató, 100—200 fős szövetkezet. Népgazdaságunknak ma nélkülözhetetlen és dinamikus része a szövetkezeti ipar, amely az elmúlt esztendőben már csaknem 30 milliárd forintos árbevételt mutatott fel. E kollektívákban él a szocialista ipar dolgozóinak 13 szászukká, az építőiparénak 12 százaléka. A háziipari termelés kétharmadát, a bútor és textil- termékek egyharmadát, a cipőipari készítmények egynegyedét az ipari szövetkezetek állítják elő. Az országban évente 6—8 ezer lakást húznak fel a szövetkezeti építők. Az elért fejlődést pártdokumentúmok és kormányhatározatok ismerték el, kifejezve, hogy az ipari szövetkezetek jelentős mértékben hozzájárulnak az állami ipar kiegészítéséhez, a korszerűsödő kis és középüzemek rugalmasan alkal-' mazkodnak a piac igényeihez, a lakossági szükségletek kielégítéséhez. Becsülendő és a társadalmi érdekek szolgálatában áll az a törekvés, hogy mintegy 80 ezer arra rászoruló embert (rokkantat, bedolgozót) lássanak el rendszeres munkával. A gazdaságirányítás reformjának 3 esztendeje alatt különösen nagyarányú volt az ipari szövetkezetek előrehaladása. A korábban valóban kisipari keretek között működő kollektívák jórészt saját erőből több mint 2 milliárd forint értékű beruházással gazdagodtak, az országban mindenütt új üzemházak, szolgáltatófiókok jelzik a gyarapodás mértékét. A magyar ipari szövetkezetek évente több milliárd forint befizetéssel gyarapítják az állami költségvetést. Ezek az eredmények is megerősítik azt a megállapítást, hogy a szocialista szövetkezeti vállalat egyenjogú társa az állami vállalatoknak, tevékenységük nélkülözhetetlen a népgazdaság számára. Mindez mégsem jelenti azt, hogy az ipari szövetkezetek vezetőivel és tagjaival szemben a társadalom ne állítana fokozott igényeket. Ilyen igény és követelmény az, amit a párt X. kongresszusának határozata így fogalmaz meg: a szövetkezeti ipar tevékenységének középpontjába a szolgáltatások növelése kerüljön. Az országban ma közel 12 ezer szövetkezeti szolpáltatófiók működik, tevékenységük egy évtized alatt 50 százalékkal nőtt, de az mégis elmarad a társadalmi igények s a lehetőségek mögött. A IV. ötéves terv végére a szövetkezeti ipar — terveik szerint — mintegy 45 milliárd forint .értékű árutermeléssel és szolgáltatással veszi ki részét az országos, erőfeszítésekből. Ez a célkitűzés 65—70 százalékos termelésnövelést kíván. Az országban 50— 60 ezer lakást építenek öt év alatt a szövetkezeti kollektívák. Az OKISZ választmányának felhívása alapján augusztus 15-ig minden ipari szövetkezetben küldöttválasztó gyűléseket tartanak, ahol a tagság megválasztja képviselőit az ipari szövetkezetek október 11—13 között összeülő VI. kongresszusára. A tagság ezeken az értekezleteken megvitatja azokat az irányelveket, amelyek áttekintik az 1966. óta eltelt időszakot, értékelik a jelen feladatait és irányt mutatnak 300 ezer ipari szövetkezőnek a népgazdaság ötéves tervének teljesítéséhez. J. L. Nem történt szabálytalanság! Őcsényben sem mindig annak van igaza, aki panaszkodik — Azt szeretném megkérdezni, hogy helyesen jár-e el az őcsényi tsz, amikor nem ad munkát annak az asszonynak, akinek a férje tüdőbeteg, s szanatóriumban van. Most az asszony a két kislányával a férje után kapott táppénzből él. Hát lehet ilyen helyzetbe hozni egy családot? — interpellált Bogár Sár.dorné, őcsényi tanácstag a legutóbbi Tolna megyei tanácsülésen. Mr a líelyzet Őcsényben? * — Kiről van szó Bogár néni? — Hát, a Lázárnérói... , — A másik neve? — Azt nem is tudom, mert én az édesanyjával találkoztam az üzletben, s ő mesélte el a dolgot. Tanácsot kért, mit lehetne tenni. Gondoltam és mondtam is neki, hogy majd holnap megyek én a megyei tanácsülésre, ott megtudakolom a dolgot. — A tsz-ben mit mondtak? .— Nem beszéltem velük. Majd. Már készülök oda. * Az érdekelt, Lázár Sándor- né: — A férjem, hogy beteg lett, azt mondták, nem dolgozhatom tovább a borjú- nevelőben, menjek a kertészetbe. Én hoztam'igazolást, hogy teljesen egészséges vagyok. A férjem beteg, de hogy vinném én be az istállóba a fertőzést! Nem abban a ruhában megyek én dolgozni, amiben a férjem látogatni... De megmondtam azt is: én a kertészedbe nem megyek, mert azt a munkát nem bírom, meg ott nem is lehet keresni. Akkor inkább Őszig visszamegyek anyasági segélybe, még őszbe telik csak le az időm, ami jogos, aztán meg elmegyek Szekszárdra dolgozni, de a kertészetbe nem megyek. — Az elnökkel, vagy valaki vezetővel beszélt a problémájáról a tsz-ben? — A helyettessel, a Verner Adámmal, igen. Azzal lehet beszélni, a többivel eggyel sem. A Verner megígérte, hogy majd segít. Keres egy jobb helyet. A raktárt ajánlotta. Azt mondta, majd kiértesítenek, ha elintézte a dolgot. — Ennek mennyi ideje? — Úgy két hete, talán már több iá. — És...? — Nem értesítettek. — Hát miért nem ment érdeklődni? — Voltam ott a múlt héten, de a Verner nem volt ott. — És most...? — Hát, vártam az értesítést. Szekszárdon a főorvosasszony is jót nevetett azon, hogy ilyent csinálnak nálunk a tsz-ben, hogy kitesznek a borjúnevelőből. Hiszen nekem semmi bajom... Majd ma bemegyek érdeklődni... És így tovább, minden elölről... * — Ismerem a Sári ügyét. Valóban volt nálam. Meg is értem az ő családi tragédiáját. Most valahogy úgy néz ki a dolog, hogy minden összecsap a fejük felett — mondja Verner Ádám, az őcsényi Kossuth Tsz elnökhelyettese. — De már akkor amikor néhány hete itt járt, megmondtam neki. hogy segítünk másik, megfelelő munkát keresni. Annyit nem fog keresni, mint a borjúnevelőben. Clyan kedvező időbeosztású és jó keresetű helyünk nincs több. De a napi 80 forint körül lehet a pénze a vetőmagtisztítóknál, vagy a raktárban is. Mondtam neki, hogy választhat. De ő, csak a borjúnevelőben akar dolgozni. Nem hajlandó megérteni, hogy a tsz érdeke nem engedi. A tbc-mentes állományt r.em tehetjük ki a legkisebb veszélynek sem. Ez a közösségnek több milliós veszteséget jelenthet. Ezt meg kell, hogy értse. Jöjjön, és holnap kap munkát. * Az ügy egyszerű és tiszta. Minden azon mülik, hogy Lázár Sándorné, mikor akar dolgozni. Akktor megkezdheti a munkát. A borjúnevelőben, semmiképpen. Másutt szívesen látják. De abból, ha valaki heteket átpanaszkodik, fizetés még nem lesz. A tsz-nek nem kötelessége hívni Lázár Sán- dornét, Lazáménak, kell átvennie a családfenntartó szerepét: sopánkodás és méltatlan kodás helyett, munka után nézni. Tulajdonképpen az ügy egyszerű és tiszta. Nem kell hozza — vagy legalább is nem kellett volna! — sem interpelláció, sem újságcikk. Helyben, s talán egyetlen egy beszélgetéssel a végére járhatott volna Bogár Sándorné is. így aztán a Tolna megyei Tanács tagjaiban sem éledt volna a gyanú, hogy az őcsényi tsz-ben szabálytalanságot követtek el, s embertelenül, aszociálisan bántak el egy asszonnyal. Hiszen nem is tették ezt. Nem biztos, hogy mindig annak van igaza, aki panaszkodik. Jelen esetben, bizonyosan nem! MÉRY ÉVA [ídten—ketten a kánikulában Foto: Gottvald, Peo C. Koller: Kromoszómák és gének (Medicina Kiadó) Napjainkban kevés tudományos kérdés kelt nagyobb izgalmat és ébreszt szélesebb körű érdeklődést, mint a genetika terén felmerülő problémák. E Könyv — amelynek szerzője a nagy" angol rákkutató-intézet magyar származású professzora , — a genetikában központi szerepet játszó kromoszómákkal és génekkel foglalkozik. Mintegy 70 egyszerű ábrával és kitűnő fényképfelvételekkel illusztrálva, tömören, értnető formában ismerteti meg az olvasót áztál a bonyolult folyamattal, amely az emberek közötti különbözőséget és hasonlóságot — ép és kóros körülmények között egyaránt — biológiai szinten meghatározza. Nemcsak a klasszikus genetika alapelveivel és azokkal a kísérleti módszerekkel foglalkozik, amelyek alkalmazása során az alapelvek megfogalmazása lehetővé vált, hanem, az új tudományág, a molekuláris genetika kutatásainak leglényegesebb eredményeivel is megismertet. Foglalkozik a gének szerepével és működésével, a genetikai k&ddal, a genetikus információ mechanizmusával, a génmutációkkal, majd a kromoszómák különböző változásainak következményeivel, az emberben előforduló kromoszóma-rendellenességekkel és az ezekkel 'kapcsolatos öröklődő betegségekkel. Végül az utolsó fejezet azt a rendkívül izgalmas kérdést elemzi, hogy a genetikai terheltség milyen hatással van az emberiség jövőjére.
