Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

I

GRÁBÓC

„Grábóc a török alatt elpusztult középkori Garab község helyén alakult ki, és annak idején e magyarok helyett rácok telepedtek itt le. Az oklevelek szerint Mérey szekszárdi apát gyűjtötte rile a birtokain levő rácokat, és számukra zárdát és templomot engedélyezett 1700 körül. Később, a XVIII. század második felében a környék német községeiből svábok is betelepedtek, és számukra épült 1765-ben egy kis kápolna, amelyet 1795-ben kibővítettek.

Érdekes látnivaló a hagymakupolás görögkeleti templom, belsejében szép képállvánnyal, ikonosztázionnal és több értékes kegyszerrel. Mellette az 1753-ban épült barokk stílusú emeletes zárda, ma szociális otthon. A műemlék jellegű görögkeleti templom fölötti dombon, a kalugyerek (keleti szer- tartású szerzetesek) elhanyagolt temetőjében jól kivehető egy kerek apszisu, kisebb méretű templom helye, amelytől pár lépésre újabb romok tűnnek elfr a bokrok közt. Itt volt a szekszárdi apátság fiókapátsága, a garabi bencések zárdája és temploma a XIII—XV. században” — írja Grábócról dr. Pataki József a Tolna megyei útikalauz-ban.

E falucska a szekszárdi dombvidék egyik keskeny völgyében húzódik. „Töményített elmúlás” — így jellemezhetnénk a jelenét. Fogyóban a lakosság, mint a legtöbb« kis községben. Görögkeleti temploma, idős kalugyere is maga az elmúlás. Egy, valamikor virágzó hitvilág elmúlása. Fokozatosan nyáj nélkül marad a pásztor. Amikor elérkezik a búcsú napja ,ugyan idesereglik az ország különböző vidékein élő görög- keletiek szerény kis tábora, sőt, még külföldről is sokan. De ez az egyetlen nevezetes vallási esemény ezen az egyébként egyházi központnak számító helyen. S ebben is icfestova' több a spontán idegenforgalom, mint a vallási kegyelet. Jellemző, hpgy mint külön búcsúi nevezetességet tartják számon á gyanútlan holland turista esetét. A búcsúi forgatagban váratlanul megjelent egy holland rendszámú autó — kis vitorlás ladikot vontatva. Mindenki jót kacágott a hollandon: „Ugyan mit akarhat itt ez a szerencsétlen a vitorlás ladikkal, amikor messze e' vidéken még a kacsák is alig találnak ilyenkor nyári időben egy kis pocsolyát.” Végül kiderült, hogy a holland nem is akart itt az égvilágon semmit, hanem hazánkat járva a Balatonra készült. És valahol Bajánál gépjárműoszloppal találkozott, és arra gondolt, hogy azok ilyen nyári kánikulában csakis a Balatonra mehetnek,

az utat pedig nem nagyon ismerte, ezért a nyomukba szegődött. Nagyon leesett az álla, amikor Grábócon megmagyarázták neki, hogy a görögkeletiek egyik zarándokhelyén kötött ki. Viszont volt érzéke az idegenförgalmi kuriózumokhoz, s egy napot elcsípett a balatoni fürdőzésből, részt vett a grábó- ci búcsún.

Majd minden valamirevaló újság felfedezte már egy-egy riport erejéig Grábócót. mint a görögkeletiek zarándokhelyét, így szokott ez lenni minden el- múlóban levő és kuriózummá váló dologgal. Mert ma még valami van, létezik belőle, de holnapra, holnaputánra... A kalugyer maga is öreg, és semmi remény, hogy utódja is lesz. Az „ÉS” mint időbeli sorrendben az utolsó kalugyerről írt róla. )

Mivel kihasználatlan volt a zárdái épület, s a hívőkben fogyatkozó egyház fenntartásáról sem tudott gondoskpdní, átadták 1960-ban szociális célokra. A feltételük: kapjon benne lakást és ellátást a kalugyer, és a tanács gondoskodjon az épület karbantartásáról. A görögkeleti egyház és a tanács megállapodása alapján

I960., óta tbc-s szociális otthon az egykori zárda.

Örömmel könyvelhetjük el, hogy alapjában túljutottunk a tbc-n, mint népbetegségen. De napjainkban is van, létezik. Megannyi emberi tragédiával párhuzamosan. E tragédiák esetében a tbc néha ok, néha pedig okozott. Szeretnénk azt hinni, hogy az ilyen emberi tragédiákon már túlvagyunk, hiszen minden társadalmi feltételét megteremtettük annak, ■ hogy ne következzenek be. De az egyének, egyéni sorsok nem mindig igazodnak a nagy egészhez. E tragédiák és a negatív következmények ‘ rendszerint nem az egyént, hanem a közösséget terhelik. A mi dolgos közösségünket. Azok egyéni tragédiái is, akik a múltból maradtak társadalmunkra, terhükkel együtt.

Sorra vettük az intézet lakóinak ‘ rövid élettörténetét. Nagyobb részük az alkohol rabja volt és rendes munkahellyel sosem rendelkezett. Mint mondani szokták: elcsellengte a munkaerejét. Csak itt-ott akad, aki dolgos múltjára -lehet büszke. Nagyobb részük beteg,' de gyakorta ez is éppen az alkoholizmussal függ össze. Akadnak, akik hozzátartozó- nélkül maradtak, ezért szorultak társadalmi gondviselésre és persze olyanok is. akikről nem hajlandó gondoskodni hozzátarozójuk.

Ez is van. Ez is létezik. Egy ilyen kis eldugott falucskába

összezsúfolva. De van. össztársadalmi változásaink örömteli . tudatában mind távolabb érezzük mögöttünk e kátyus „szigetecskét” — egyidőben a kiadások fedezésével. Az intézet évi költségvetése 1,2 millió forint. Tartásdíjként mindössze 100—120 ezer forint a bevétel. Az intézet még külön gazdaságot is fenntart, hogy azzal a rendelkezésre álló készpénzt megtoldja, azaz, hogy jobb, több ízletes étel kerüljön a gondozottak aszta Iára, amint azt Pérédi Ferencné intézetvezetőtől és Nagy Ferencné járási szociálpolitikai előadótól megtudtuk. Társadalmi humanitás ez a javából: .az elesetteknek is van gondviselőjük.

íme a jelenlegi gondozottak néhány életrajzi adata: név nélkül, zárójelben a szüle- +pci ■ évvel

(1901). Hozzátartozója ’}*?£?■ Kórházból került ide. Jövedelme nincs, sosem volt rendszeres ke(1908) Hozzátartozója nincs Kórházból került ide. Nyugdijat kap. asztalosként dolgozott. , .

(1909) Egy leánya van, aki azért nem tartja magánál az

mert beteg. Nagy Lajos ezenkívül iszákos. Jövedelme nincs. Alkalmi munkás volt. '

(1901) Hozzátartozója nincs, felesége meghalt. Jövedelme nincs. Alkalmi munkás volt.

(1931) Teljésen egyedülálló, yese- tbc-s. Jövedelme nincs, alkalmi munkából élt. mielőtt mtezetbe került. Az intézetben virágkerté- szettel foglalkozik. , ...

(1918) . nyugdíjas. Kötélgyártó volt egy TTtsz-ben. Kórházból került ide betegen, mert senki hozzátartozója nincs.

(1936) Teljesen elhagyatott, magatehetetlen, csak édesapja él, de ő is valahol szociális otthonban. Jövedelme nincs, nem is volt.

(1904 Borbélymester, ő latja el az intézet borbély teendőit. Nyugdíjas. Hozzátartozói nincsenek.

(1911) Súlyos beteg. Egy leánya van, de nem hajlandó róla gondoskodni, mert maga is nehéz anyagi körülmények közt él.

(1919) Egyik kezére nyomorék,

munkaképtelen. Itt kézbesítői teendőket lát el. Hozzátartozója nincs, nyugdija nincs, mert korábban alkalmi munkás volt, például temnlomszolga. *

(Férj: 1903. feleség: 1900) Mindketten betegek, nyomorékok, hozzátartozójuk nincs, nyugdíjuk nincs.

(1909) Amikor megbetegedett, családja elhagyta, ezért a kórházból ide kellett hozni. Nyugdíja nincs. Az otthonban virágkertészettel foglalkozik.

(1891) Nyugdíjas vasutas. Egyedülálló. Jómodorú, kiegyensúlyozott egyéniségű ember, hozzátartozó ja nincs, a felesége meghalt.

(Férj: 1893, feleség: 1901) Magánvendéglősök voltak. Gyermekük nem volt. Amikor megbetegedtek, az otthonba kényszerültek. Nyugdíjat kav a férj. Kául -néni állandóan kézimunkázik az otthonban, és tagja az intézeti fegyelmi bizottságnak.

(1907) Teljesen egyedülálló, fele-, sége, gyermeke nem volt, alkalmi munkából élt, nyugdíjat sem kap sehonnan.

(1888) Egyedülálló, lakással nem rendelkezik. Építőipari munkásként dolgozott, de nyugdíjjogosultságot nem szerzett.

(1910) Súlyos beteg. Egy leánya él, de nem hajlandó gondoskodni

A SZöCrallS

apjáról sem anyagilag, sem egyébként. Nem is látogatja meg édesapját. Gyúricza István sem szerzett nyugdíjjogosultságot.

(1902) Egészségügyi dolgozó volt, nyugdíjat kap, de mivel súlyos beteg és hozzátartozója nincs, intézeti gondozásba került.

(1902) Feleségétől elvált. Nyugdíjas hajókormányós. Bejárta az egész világot, több nyelven beszél, két gyermeke is van, de. nem törődnek vele.. Ellátását csak intézeti úton lehetett megoldani.

(1910) Teljesen egyedülálló, felesége, gyermeke nem volt, beteg. Jövedelme nincs.

(1905) j Egyedülálló, jövedelme, nincs. Eltartási szerződést kötött" valakivel, mert volt egy háza. Az eltartási szerződés alapján minden hónapban 450 forintot fizetnek utána, pontosabban, fizetnek, ha perelik az eltartásra kötelezetteket.

(1906) özvegy. Gyermeke nem gondoskodik az eltartásáról. Jövedelme nincs.

(1913) Súlyos beteg. Él a férje, négy gyermeke van, de betegsége miatt nem tudták megoldani az otthoni gondviselését.

(1905) Budapestről került az intézetbe. Kőműves mester, de nyugdíjat nem kap, mert nem szerzett jogosultságot. Az otthonban is sok iXoműves munkát végez.

(1906) Egyik lábát amputálták. Teljesen egyedülálló. Nyugdíja nincs. Beteges.

(1906) Teljesen elhagyatott volt, gyermekei nem törődtek vele, ezért, került az otthonba. Nyugdija nincs.

(1900) Több gyermeke van, de nem gondoskodnak róla, mert maguk is^ gyenge anyagi körülmények közt élnek. Nyugdíjjogosultsága nincs.

(1901) Beteg. Gyermekei kitagadták, nem fizetnek utána tartás- díjat.

(1930) Beteg. Szülei, testvérei, közeli rokonai nincsenek. Az otthon egyik kedvencének tartják.

(1893) A fia meghalt a háborúban, a férje még korábban halt meg. A fia sírját most találták meg messze idegen földön.

(1889) Nyugdíjas. Felesegétől elvált. gyermekeivel nem tart kapcsolatot.

(1904) Egyedülálló, beteg, megélhetési forrása nem volt, ezért az

otínon

otthon megalapításától kezdve itt) gondozzák.

(1883) Egyedülálló, jövedelem

nélküli.

(1917) Hozzátartozója nincs, jó- vedelme sincs, súlyos betegen ke- rült az otthonba.

(1904) Egyedülálló, jövedelmi nincs. Egy háza volt, amely alapján eltartási szerződést kötött, és most fizetik utána a tartásdíjat.

(1903) Súlyos beteg, jövedelmei hozzátartozója nincs. Az otthon egyik legrégibb lakója.

(1906) Nyugdíjas, de mivel még* betegedett és senkije nincs, nem tudta magát fenntartani.

(1909) Magányos, jövedelme iiinós, súlyos ’betegen került a kór* házból az intézetbe.

(1906) Teljesen magányos, nyugdíjas. Fiatal koráról az intézetben nem tudnak semmit. Több nyel- ven beszél.

(Férj: 1898, feleség: 1895) Gyermektelenek. Jövedelmük nines, több mint másfél évtizede szociális otthonban élnek. Szorgalmasan dolgoznak az intézet sertéstenyész- lésében.

(1919) Tsz-nyugdíjas. Nem házasodott meg, hozzátartozója nincs: Súlyos beteg.

(1931) Leszázalékolták betegségé miatt, és most rokkantsági nyugdíjat kap. Hozzátartozója nincs.

(1912) Súlyos beteg, sem hozzá4 tartozója, sem jövedelme nincs.

(1882) özvegyi nyugdíjat kap, egy unokája van, de az nem volt hajlandó gondját viselni, ezért került otthonba.

(Férfi: 1906, élettársL 1897) Cigányok. A férfi súlyos beteg volt, és gondviselő hiányában kerültek az intézetbe.

(1924) Súlyos beteg, hozzátartozója nincs.

(1897) Hozzátartozója nincsi

nyugdíja nincs.

(1927) Súlyos beteg, rokkantsági nyugdíjas. Nőtlen, egy testvére van, az időközönként meglátogat- ja.

(1896) Cigány. Jövedelme, hozzátartozója nincs. Elsősorban nem a betegsége, hanem a gondviselő hiánya miatt került ide.

(1899) Nyugdíjas, súlyos beteg, hozzátartozója nincs.

(1905) Súlyos beteg, bányásznyugdíjas, hozzátartozója nincs.

BODA FERENC

Részlel a bú&súi ívotfüictítiíből

Vállalatunk felvételre keres

GARÁZSMESTERT. FELTÉTEL: gépkocsiszerelői képesítés, szakmásított jogosítvány, 5—10 éves gyakorlat.

GÉPKOCSISZERELŐT, autóvillamossági szerelői képesítéssel is lehet, több éves gyakorlattal,

SÜTŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT.

Szekszárdi — nagy dorogi — dunaföldvári üzemekbe: TERMELŐÜZEMBE BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT;

18 éven felüli nőket és férfiakat szekszárdi — nagydorogi — dunaföldvári üzemekbp.

TMK MUNKAKÖRBE ESZTERGÁLYOST szakmunkás-képesítéssel. ÉJJELIŐRT.

Jelentkezni lehet: Sütőipari Vállalat Szekszárd. Rákóczi u. 10. munkaügynél. (151)