Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

I A kitelepítéssel, a tömegmozgások irányításával, befolyásolásával kapcsolatos lélektani kérdések ..A korszerű háborúban — írja Szeleznvev — a rakéta­atomfegyver mérhetetlenül nagy lélektani hatást gyako­rolna az emberekre. Még be sem vetették ezt a tömeg- pusztító fegyvert, s az embe­rek máris a szorongás állapo­tában élnek, pusztán a ter­monukleáris háború lehetősé­gétől.” A veszélyt sokan, ha nem is érzik közvetlenül, köz­vetve azonban igen. Más a helyzet, ha háború veszedelme közvetlen közel­ségbe kerül. A pszichikai fe­szültség fokozódik, az embe­rek erősebb stress-hatás alá kerülnek. A gyengébb idegze- tűek nyugtalanabbá, -'degeseb- bé, türelmetlenebbé, hisztéri- kusabbá válnak. E helyzetben a motivációs harc bonyolul­tabbá válik az emberekben és a közösségekben. A moti­vációk (indítékok) az egyes emberekben nagymértékben megnövekszenek, minőségileg mélyebbek, s közvetlen átér- zetten, dinamikusan (erőtelje­sen) hatnak, átragadnak és szédítő gyorsasággal képesek elterjedni. A kitelepítés elrendelése a veszély jelzése. Ezért legelő­ször a kitelepítési és befoga­dási szakszolgálat és a rend- fenntartó erők tagjai talál­hatják magukat szembe a la­kossággal felmerülő veszély- érzet következményeivel. A lakosság védelme a polgári védelem legelső rendű felada­ta. Ezért a kitelepítés gyors és folyamatos végrehajtása érdekében a rend fenntartása, a rendbontás megakadályozá­sa. a pánik kitörésének meg­előzése kerül előtérbe. A kitelepítés szervezőinek, a rend fenntartóinak tisztában kell lenniük — feladatuk ma­radéktalan végrehajtása érde­kében — azokkal a lélektani törvényszerűségekkel, amelyek ilyenkor aktivizálódhatnak és veszélyeztethetik a kitelepítés tervszerű végrehajtását. Csak ezeknek a törvényszerűségek­nek az ismerétében képesek hathatós intézkedéseket tenni — a kitelepítés megvalósítása érdekében — a rend fenntar­tására. I I. Néhány pszichikai kérdés értelmezésének áttekintése ' 1 A marxizmus-leninizmus a tömegeket a történelem alko­tó elemének — tehát pozitív tényezőnek — tartja, amely­nek nagy jelentőséget tulajdo­nít. A szocialista tömegek előtt egységes célok vannak, összeforrasztva őket a közös célért vívott harc, kölcsönö­sen elősegítik egymás tény­kedését, a közös cél érdeké­ben. Ezek a vonások minősé­gileg mássá teszik a szocialis­ta közösségeket és megkülön­böztetik minden más tömeg­től. Ennek nyilván a veszély­hez való hozzáállásban is je­lentkeznie kell. Minél egysé­gesebb és szervezettebb a tö­meg, ez a szabály annál érvé­nyesebb, de természetesen for­dítva is fennáll. „A burzsoázia és ideológu­sainak többsége az elnyomott tömeget alantasnak, ösztönös­nek, nyáj szelleműnek tartják. Ezt a leértékelt tömeget kell nekik — mint a burzsoá tár­sadalom elitjének, szellemi elemj ének — kordában tarta­sd, rendre kényszeríteni” A reakciós burzsoá ideoló­gusok elméletét látszólag ta­pasztalati tényezők is igazol­ják. Valóban nagy veszélyek esetén láthatunk értelmetlen védekezési reakciókat, pl. tűz, árvíz stb. esetén az emberek riadt menekülés közben egy­mást agyontaposták és sok­szor a veszélynél is nagyobb kárt okoznak embertársaik­nak, sőt akadályozzák a men­tést. Hasonló esetekben az élet­ösztön olyan erős megnyilvá­nulásáról van szó, amely el­nyomja az ember értelmét. Ez valóban így van, de ez nem­csak az elnyomott tömegek sa­játja, hanem a burzsoáziára is érvényes. Helyesen a kér­dést így lehet feltenni: mi­lyen feltételek és körülmé­nyek között, milyen tömegek­re, milyen .veszély, miképpen hat? A kitelepítésre és széttele- pítésre kerülő csoportoknál — különösen üzemek vonatkozá­sában — is kialakulhat a har­coló egységekhez hasonlóan egy csoportszellem, ahol min­denki hisz abban, hogy a cso­port felelős érte és ő felelős a csoportért. Ez egymagában is tomoítia a veszély érzetét és ezáltal következményeit. | A veszély értelmezése I A veszély lehet természeti és társadalmi eredetű. Ter­mészeti erők által okozott ve­szély pl. szélvihar, árvíz, gát­szakadás, földrengés, szökőár stb. Társadalmi az emberek okozta veszély: háború, gaz­dasági válság, rémhírek, ka­rambolok stb. Ezek valame­lyike különbözik egymástól, lefolyása, váratlansága és kö­vetkezménye tekintetében. A veszély tehát nem min­den esetben okoz kárt vagy katasztrófát. Azonban magá­ban hordozza a katasztrófa, vagy károsodás különböző fo­kozatait, mint objektív lehe­tőséget, de hogy milyen hatá­sú lesz a lelki, vagy fizikai károsodás, a pusztítás, azt számtalan szubjektív tényező is meghatározza. Ilyen szub­jektív tényező: a kitelepítés elrendelésének körülményei; van-e a lakosságnak tapaszta­lata veszély elleni küzdelem­ben; rendelkezik-e a lakosság megfelelő fegyelmezettséggel; milyen a kitelepítési és befo­gadási szakszolgálat és rend- fenntartás színvonala; milyen a lakosság polgári védelmi képzettségének, gyakorlottsá­gának színvonala stb. I A szociálpszichológia álláspontja a laza társadalmi alakulatokról I A szociálpszichológiai (tár­sadalomlélektan) kutatásai kí­sérletileg igazolták, hogy a közösségben, csoportban lévő egyének véleménye, ítélete kö­vetkeztében és érzelmei egy­máshoz közeledő módon vál­toznak és a csoport tagjai ön- tudatlanul is nagy hatást gya­korolnak egymásra. , A lakos­ság tömege felerősíti, átfogja, megszűri, alakítja az egyének közötti pszichikai viszonyo­kat.” Ennek eredmény essége^ illetve eredménytelensége at­tól függ, hogy a szakszolgálat és rendfenntartó erők milyen gyorsan és hogyan reagálnak a jelenségekre, eredményesen irányítják-e, átfogják-e a köz­véleményt és a hangulatot? A szociálpszichológia a vi­selkedés hasonlóságán alapu­ló közösségeknek nevezi a vi­szonylag laza társadalmi ala­kulatokat, amelyek azonban néha rendkívüli cselekvőké­pességről tehetnek tanúságot, intézményesített belső kötelé­kük nincs, de tagjaik visel­kedésének hasonlósága alap­ján elkülöníthetők. Itt olyan csoportosulásokra gondolunk, mint a különböző formában előforduló tömegek. Kissé bő­vítve a közösségnek előbb tár­gyalt meghatározását, mi eze­ket is közösségnek tekintjük, tekintettel cselekvési képessé­gükre és a szélesebb közös­ségekben általuk előidézett kö­vetkezmények. A lazán szervezett közösség, a tömeg nagyobb számú em­ber futólagos (átmeneti) cso­portosulása közvetlen érint­kezést lehetővé tevő területen, amelyben a résztvevők ugyan­azokra az ingerekre spontá­nul hasonlóan, vagy azonosan reagálnak. „Az embereket a tömegben az ugyanazon inger által elő­idézett hasonló, vagy azonos érzelmekből és ösztönökből álló pszichikai kötelék fűzi össze.” A tömegnek nincsenek megállapított szervezeti nor­mái, sem pedig erkölcsi nor­mái. A tagokra gyakorolt ha­tása az érzelmi és ösztönkö­telék természetéből ered. A tömegben primitív, de erős ösztönök és érzések kapnak hangot, amelyeket nem fékez semmiféle teikai vagy szerve­zeti forma. A tömegek különböző faj­táit ismerjük: az agresszív tö­meg, a menekülő tömeg, a vá­sárló tömeg és expresszív, avagy demonstráló tömeg. Minket most a menekülő tö­meg érdekel. A menekülő tömeg két for­mában fordul elő: a csődüle­tet vagy szervezetlen közön­séget hatalmába kerítő pánik, pl. kitelepítés előtt vagy alatt keletkezett spontán tömegmoz­gás, vagy színházban tűz ese­tén kitört pánik, vagy a föld­rengés okozta pánik, amikor sokan vakon menekülnek, egyedül a félelem és az ön­fenntartó ösztön hatására. A menekülő tömeg másik for­mája a szervezett alakulat vagy más formális és mesz- szemenően szervezett csoport rémült menekülése, amikor azt pánik félelem keríti ha­talmába. A kitelepítésre ke­rülő lakosság valahol a két forma között kaphat helyet. A tömeg valamennyi for­májában sok közös és hason­ló jelenséggel találkozunk. Ezek mindenekelőtt pszichikai jelenségek, amelyek t.óbbé-ke- vésbé határozottan jelentkez­nek. így tehát mindenekelőtt a személyiség egyéni tulaj­donságainak részbeni eltűné­sével, a deindividualizálódás jelenségeivel van dolgunk. Ennek következtében rend­kívül felerősödik az utánzási hajlam. A külső ingerekre vá­laszolást nem reflexió, hanem az első érzelmi impulzus vagy mások viselkedésének utánzá­sa irányítja. A gondolkodási tevékenység csökkenése és az egyéni jelleg elvesztése fokoz­za az egyes résztvevő szoli­daritás érzését az egész tö­meggel és maga után vonja azt is, hogy kevésbé érzik fontosnak az erkölcsi és jogi normákat és azok megtartá­sát. A tömegben erős érzés alakul ki a kezdeményezett akciók helyességéről. Az érzelmek által megsza­bott cselekvési módokat a gon­dolkodás nem értékeli kriti­kailag. Ezenkívül a tömegben uralkodó érzelmi feszültség fokozza a saját erő érzését és csökkenti a végrehajtott cse­lekvésekért való felelősség ér­zését. A feszített légkör alkalmas táptalaj a rémhírek terjedé­sének, az ellenség ideológiai zavarkeltésének, a tények el­torzításának, felnagyításának, az álhírek spontán keletkezé­sének és terjesztésének, az ellenőrizhetetlen eredetű rém­képek, találgatások keletkezé­sének. Nem egy esetben a rémhírek és találgatások na­gyobb kárt okoznak, mint ma­ga a valóságos Veszély. Ezért a kitelepítési és befogadási szakszolgálat és a rendfenn­tartó erők tagjainak különös figyelmet kell fordítani az ilyen hírek megcáfolására és elszigetelésére. A pánik meghatározása A pánik az esetek többsé­gében a meglepetésszerű ha­tások következményeként lép fel. Ennek oka legtöbbször a jelentkező veszély tényleges hatásainak hiányos ismerete, az ellene való védekezésben való tájékozatlanság, de oka lehet az érintett szervek — kitelepítési és befogadási szakszolgálat, illetve rend- fenntartó erők — szervezetek felkészületlensége. Az adott pillanatban helytelen intézke­dések kiadása vagy a tétová­zás, tehetetlenség, a meglepő­dés, vagy akár a visszahúzó­dás. „A pánik egy olyan lélekta­ni jelenség, amely akkor lép fel, amikor az egy, vagy né­hány embernél keletkezett fé­lelemérzés megakadályozza a megfontolt cselekvést és nem állván rendelkezésre a hely­zetről megfelelő értesülés, né­ha átragad az emberek jelen­tékeny csoportjára”. Pánik törhet ki pl. annál a csoport­nál, amelyiknél nincs szilárd vezetés és nincs megbízható, az eseményeket mindig isme­rő és tájékoztató személy a kitelepítési és befogadási szak- szolgálat vagy a rendfenntar­tó erők részéről. I Egyéb pszichikai jelenségek-j A háborús körülmények egész rendkívüli módon be­folyásolhatják az emberek gondolkodását, sőt nélia bete­gesen el is torzíthatják. Gyak­ran keletkeznek érzéki csaló­dások, illúziók és halluciná- ciók. Ezen alapszik legtöbb­ször a rémhírterjesztés is. A rosszul tájékozottság (de^ zorientáltság) is tipikussá vál­hat. Olyankor jelentkezik az etnbernél, amikor áttekinthe­tetlen helyzetbe kerül, rend- szertelenül kap értesüléseket, tájékoztatást, gyors fordula­tok váltják egymást, s az egy­másnak ellentmondó zűrzava­ros és hiányos hírek hatása alatt a környezetről és az egész helyzetről hamis kép alakul ki benne. Ez rendkí­vül károsan hat az ember gondolkodására, pániktünetek­hez, zűrzavaros cselekvések­hez vezetnek. Az ilyen légkör rendkívüli módon fokozza a befolyásol­hatóságot, szuggesztibilitást. Akkor beszélünk szuggesztivi- litásról, amikor a kritikai gon­dolkodás, a józan ésszel va­ló logikus mérlegelés helyébe a felületes hiszékenység, a szájról-szájra járó rémhírekbe való hit lép. Ebben az eset­ben a szuggesztió hordozója maga az emóció (az érzelem) márpedig az emóciók a há­ború idején rendkívül akti-- vak. A II. világháborúban és a tömegkatasztrófák alkalmával tapasztalt tények bizonyítják, hogy a pánik megelőzésére irányuló rendszabályok idő­ben, a veszély megjelenésé­nek első pillanatától kell fo­ganatosítani, mert a pánik, a félelem gyorsan terjed és rendkívül lassan és nehezen csökkenthető, lokalizálható. Ennek egyik alapvető okai hogy a háború egy olyan egye­dül álló esemény, amely a la­kosság többségének pszichiku­mát oly mértékben, oly mélyen érinti, amelyet máshoz hason­lítani nem lehet. Az összes kí­sérő jelenségekkel együtt pá­ratlan erőpróbának veti alá az ember személyiségét, nézeteit^ érzelmeit, akaratát, társada­lomhoz és önmagához való vH szonyát. A háborúval — így a kite­lepítéssel is — együtt járnak a tömegek viharos érzelmi megnyilvánulásai. Az érzelmi élmények és azok megnyilvá­nulásai rendkívül sokrétűek: felháborodás, düh, az ellen­ség gyűlölete, mély és gyöt- relmes szorongás, a félelem, a rémület, a kétségbeesés stb. A megszokott környezetből való kiszakadás is elősegíti a félelem, a bizonytalanság, a talaj veszte ttség érzéseinek ki­alakulását. Ismert tény, hogy hogy sokszor nehéz beleélni magukat a megváltozott, új viszonyokba. A kitelepítés e téren is próbára teszi a la­kosságot. „Az új környezetben minden bizonytalan, csak nehezen ala­kulnak ki az új élet keretei, a tájékozódást megkönnyítő biztos támpontok. Minden új, mindenen gondolkodni kell, minden lépésünkhöz szellemi erőkifejtés szükséges és nem bízhatjuk magunkat szokása­inkra, beidegzett automatikus mozdulatainkra, amelyek elő­ző környezetünkben az éle­tünket megkönnyítették.” Már ilyen helyzetnek az elképze­lése is bizonytalansági érzése­ket eredményez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom