Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

Korszerű várostervezés és ipartelepítés a II. világháború tapasztalatainak tükrében A közelmúltban bemutatót tartottak a polgári védelem egyik katonai alakulátánál. A bemutatót megelőzte Tornai József ezredesnek, a polgári védelem országos törzspa­rancsnoka első helyettesének tájékoztatója, a polgári véde­lem feladatairól, szerepéről, a felkészítés jelenlegi rendszeré­ről. Tornai ezredes utalt Szoko- lovszkij marsall könyvére, amelyben a szerző megállapít­ja: a polgári védelem hadá­szati tényezővé vált; a kor­szerű háború körülményei kö­zött a polgári védelem az or­szágvédelem szerves része. A védelemben fontos feladat vár a speciális katonai egységekre, azonkívül a szakszolgálatokra, a szakszolgálati alakulatokra, de az egész lakosságra. Min­denkinek ismernie kell az alapvető tennivalókat, ameny- nyiben támadás érné az orszá­got. A lakosság a korábbi, tizenöt órás tájékoztató oktatás kere­tében bizonyos ismereteket szerzett, ez az oktatási forma megfelelt az elsődleges célok­nak. A jövőben viszont előbb­re kell lépni, változtatást esz­közölni az oktatások korábbi, állandóan ismétlődő rendsze­rén. A most induló oktatás alapja az, hogy mindenki a maga munkahelyén, munkate­rületén sajátítsa el, mit kell tennie háború, radiológiai, bio­lógiai, vegyi támadás esetén. Ezek az ismeretek egyúttal fel- használhatók más veszélyhely­zetben, természeti csapások esetén is. A nagyszámú lakos­ság bevonásával lezajlott pol­gári védelmi gyakorlatok köz­vetett sikere volt a tavalyi ár­víz alatt a védekezés, a men­tés szervezettsége is. Az új oktatási rendszer lé­nyege az is, hogy azt 1975-ig be kell fejezni, az oktatás idő­tartamát az adott munkaterü­letre vonatkozó tudnivalók ne­hézségi foka határozza meg. Változnak a módszerek is; míg korábban az MHSZ végezte a lakosság oktatását, most elő­térbe kerül az írásos, a szem­léltető propaganda is. Egy egész füzetsorozat jelenik meg, amely különböző területek vé­dekezési módszereihez ad ta­nácsokat. — A Borsodi, a Bács me­gyei, a Fejér megyei gyakorla­tok, a kisebb, városi gyakorla­tok azt igazolták — állapította meg Tornai ezredes —, hogy a lakosság megértette a polgári védelem fontosságát. Amikor 1965-ben próbaképpen megszó­laltatták a szirénákat, néhány helyen megrohanták a bolto­kat. Ma már nincs pánikhan­gulat, sőt, a kitelepítésre szám­ba vett helységek lakosaival azt is előre lehet közölni, hova telepítik ki, kihez, akár mégis ismerkedhetnek a befogadó családokkal, A bemutató bevezetőjeként egy új találmányt ismertettek a katonai alakulat tisztjei, az epimetert. A szabad területre kihelyezett érzékelő műszer nyomásra és vakító fényre rea­gál, hangjelzéssel figyelmeztet, meghatározza az atomrobbanás .helyét, irányát, erejét. Jelzé­seit a vele összefüggő műszer­rendszer papírszalagra rajzolt diagrammal rögzíti. Ezt a dia­grammot értékelik a szakem­berek és teszik meg a szüksé­ges intézkedéseket. Aztán következtek sorra az alakulat szabadtéren kiállított „fegyverei”, amelyek közül nem egy használatos a min­dennapi, polgári munkában is. Terhek emelésére, különböző más célokra a Tatra darusko­csik, árokásók, a különböző munkaeszközökkel ellátott kompresszor és a különleges munkagép, amelynek hatalmas gyaluja egyaránt alkalmas út­építésre, romeltakarításra, egy­szóval, a mentés helyére érke­ző járművek útjának szabad­dá tételére^ Ott sorakoztak egymás mel­lett a speciális berendezések­kel ellátott gépjárművek is; egyebek között víztisztító be­rendezéssel, amely adott eset­ben egész tömegeknek biztosít­ja a tiszta vizet, az élet egyik elsődleges feltételét. A beren­dezést olyan laborfelszerelés egészíti ki, amely gyorsan ki­mutatja a víz sugár-, vegyi­vagy baktériumfertőzöttségét is. A vegyi-, a sugármentesítő berendezés védőruhába öltö­zött kezelői hatásosan mente­sítik a felszerelést, a ruháza­tot, a fegyvert, a járműveket. A felállított sátrakban egy segélyhelyet mutatnak be, amelyben ott sorakozik min­den olyan eszköz, amelyek a könnyen, a közepesen, vagy a súlyosan sérült személyek ellá­tására szolgálnak. A műtőben egyszerre három helyen végez­hetnek életmentő műtéteket. A bemutató azt juttatja ki­fejezésre. hogy kellő szerve­zettséggel, alapos felkészült­séggel lehet védekezni bármi­lyen pusztító csapás ellen, an­nak hatását lehet csökkenteni. Mégis, a szemlélőben azt a gondolatot kelti; azért van szükség a polgári védelmi is­meretekre, azért kell a mű­szerek, a gépek, a berendezé­sek kezelését elsajátítani, hogy ténvleges alkalmazásukra soha ne kerüli ön sor. Ebben a meg- pilarntásbao nincs semmiféle, ellentmondás. A háborúban a hátországot sújtó légitámadások során a nagyvárosok és a koncentrált ipartelepek voltak legjobban kitéve a . puszii tásnak. Az el­lenség elsősorban az ipartele­pek megsemmisítése, megron­gálása útján igyekezett az or­szág háborús potenciálját csök­kenteni, a lakosságot demora­lizálni, gátolni a harcoló csa- natok hadifelszereléssel, lő­szerrel és élelemmel való ellá­tását. Az elsőrendű hadicélponto­kat jelentő ipartelepek, pá­lyaudvarok, közlekedési csomópontok, üzemanyag­tároló helyek és közműbe­rendezések bombázása minden esetben a környe­ző lakóterület pusztulását is maga után vonta. Ä második világháború ta­pasztalatait elemezve, a ma­gyar légoltalom újjászervezése után meghatározták azokat az általános irányelveket, ame­lyek betartását célszerűnek látták a lakosság védelmének fokozásához; Ez annál is inkább kínálko­zó lehetőség, mert a városter­vezés és az ipartelepítés kor­szerűbb légoltalmi követelmé­nyei nem ellenkeznek, hanem szervesen megegyeznek. a kor­szerű várostervezés követel­ményeivel. Természetesen az irányelvek az új ipartelepek, új lakótelepek, illetve új váro­sok esetében könnyebben ér­vényesíthetők, mint meglévő városaink belső területeinek újjáépítése során, ahol a törté­nelmileg kialakult városkán, az összefüggő, tagolás nélküli, maximálisan beépített lakóne­gyedek sokszor gátolják és korlátozzák a korszerű köve­telmények érvényesítését. Az új szabályok a városok lakó­területeit védősávok beiktatá­sával, a beépítettség és a lak­sűrűség csökkentésével java­solják megoldani. (A lakóne­gyedeket övező parkok, zöld­területek a ma emberét egy kicsit közelebb viszik a termé­szethez, feloldják a régi város­negyedek kőrengetegének nyo­masztó hatását. Elég csak Bu­dapest régi és új városrészeit összehasonlítani.) A zöldterület, a széles utak, terek, valamint a vá­roskörnyékhez kapcsolódó; összefüggő zöldövezetek a tapasztalatok szerint nagy mértékben csökkenteni tudják a területi tüzek és tűzviharok kialakulását, il­letve terjedését. A korsze­rű, széles úthálózat mene­külési lehetőséget biztosít a lakosság számára és egy­ben lehetővé teszi a kár­felszámoló egységek felvo­nulását is. A tervezési irányelvek nagy figyelmet szentelnek a dom­borzat adta lehetőségek ki­használásának, és ahol azok lehetővé teszik, törekedni kell a lakóterületek, valamint az ipartelepek függőleges tagolá­sára is. A korszerű városterve­zési és ipartelepítési elvekkel teljes mértékben megegyezik az a légoltalmi előírás, amely szerint a lakóterületeket el kell választani az újonnan létesí­tendő ipartelepektől, teherpá­lyaudvaroktól és egyéb ipari létesítményektől. Ezek az el« vek teljes mértékben érvénye­sülnek például a dunaújvárosi városépítésnél és ipartelepítés­nél. A korszerű úthálózat-fej­lesztési és útépítési irányel­vekkel pedig teljesen megegye­zik az a légoltalmi előírás; hogy a távolsági forgalmat le­bonyolító főútvonalak a váro­sok centrumát kerüljék el és a város forgalmi úthálózata minden körülmények között biztosítsa az átmenő forgal­mat, ahol a megkerülési felté­tel nem teljesíthető. Korszerű és a városfejlesztési elvekkel teljesen megegyező volt a köz­műhálózatok többirányú kié-; pítése, a közműtelepek beren­dezéseinek decentralizált elhe­lyezése, valamint az üzemi tar­talékok biztosítására vonatkozói előírás; A fenti előírások az elmúlt \ időszakban alapvetően nem i változtak és többnyire a | megelőző műszaki intézke- j dések, valamint városren- í dezési tervek polgári vé- J delmi irányelvként ma is 1 létjogosultak. J Áz 1950-es évek polgári védel­mi szakirodalma részletesen elemezte a II. világháború ta­pasztalatait az ipartelepek vé­delmére vonatkozóan; A levont következtetések ésa előírások a következő fő kér­dések közé csoportosíthatók: —■ Az új ipartelepeket az or­szág területén elosztva, a túl­zott koncentráltság megelőzés sével, lehetőleg az energia- és nyersanyagbázishoz célszerű telepíteni. — Az alapanyaggyártó és feldolgozó üzemeket komplex csoportosításban célszerű el­helyezni. — A terep, a domborzat ad­ta lehetőségek, valamint a ter­mészetes és mesterséges táro­lók, földalatti terek lehetőséi gének kihasználásával telepí­teni. A decentralizálásnál és a széttagolásnál esetenként je-; lentkező gazdaságtalanság el­kerülése végett légoltalmi szempontból helyesnek tartot­ták az ikervállalatok létesítés sét; Ugyanis az ikervállalatok ai legcélszerűbben tudják bizto­sítani az iparcikkek folyamai tos gyártását és a vonzási kör-5 zet igényeinek kielégítését. A légoltalmi irányelvek aá üzemek telepítésénél pem ja­vasolták a gigantikus méretű, koncentrált ipartelepek létre­hozását, illetve a meglévő üze­mek túlzott méretű, mértékű továbbfejlesztését. Ugyanis az ellenség elsősorban az ilyen üzemek lerombolása útján kí­sérli meg az ország védőképes­ségének tönkretételét. Az or­szág ipari üzemei korábban mintegy 50 százalékban Buda­pest területére koncentrálód­tak. E tényből kiindulva — és a munkaerőhelyzetet figyelem­be véve született — kormány- határozat a budapesti üzemek vidékre telepítéséről, e határo­zat szellemében települt több üzem Tolna megyébe, és tele­pül még a jövőben is; Ambrus István mkj őrnagy. _ Felkészülés és védekezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom