Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Fontos és olcsó cikkek A műit évben a kormány illetékes szervei több alkalommal foglalkoztak a lakosság által keresett olcsó fogyasztási cikkek gyártásának és árusításának kérdésével. A kereskedelmi vállalatéit» szövetkezetek feladatául tűzték ki, hogy a lakosság keresletének megfelelően rendelkezzenek elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű olcsóbb árucikkel, az igényeknek megfelelően alakítsák ki az áruválaszték szerkezetét. Bpnylt a központi intézkedésről, s most nézzük meg, hogy történt-* változás, található-e olcsó áru az üzletekben, ván-e kereslet Ac olcsóbb élelmiszer, ruházati és iparcikkek iránt? A Belkereskedelmi Minisztérium tizennyolc élelmiszer és háztartási, negyven ruházati és harminc vegyesipari cikket jelöl meg, «*■ ezeket valamennyi szaküzlet tartani köteles. Többek között női flanellruhát, férfi fésűs öltönyt, gyermek melegítőt, olcsó kötött kesztyűt, 1606 forintnál olcsóbb hálózati rádiót, 1000 forintnál nem drágább széntüzelésű Itioybit és 15 ezer forint alatti lakószoba-garA választék bővítésén kívül a léu aa la, hogy az alacsonyabb ház mérten tudjanak vásárolni az CiaHáras Lajos, a Tolna me- , irat Kereskedelmi Felügyelőség veeetáje. — Tolna megyében a jelenleg folyó vizsgálatok szerint -olcsó cikkekből az üzletek elegendő készletet tartanak. Hiányosságok vannak ugyan, -de nem jelentősek. Például: az üzletek nagy részében nem kapható barna kenyér. Azok: nem keresik a vásárlók, — Így hát nem is rendelik az üzletvezetők. Hasonló a helyzet néhány más áruféleségnél is. Az üzletvezetők Így a keresletnek megfelelően állíthatják ke a kínált áruféleségek arányát Az olcsó cikkek jó része nem talál vevőre, s a vásárok, árleszállítások idején 30—40 százalékos árleszállítással adást tül rajta, — ha nem marad még ezután Is a kereskedelem nyakán. • A tapasztalat azt mutatÉ hogy a vásárlók zöme in- 6b a drágább, de finomabb, korszerűbb ruhaneműt, tartós fogyasztási cikket vásárolja. A kereskedelem nyelvén: nagyobb a bizalom a drágább, a minőségileg jobb áruféleségek fránt Megnéztük néhány üzletben tartanak-e olcsóbb áruféleségeket és ha igen, keresik-e, flásárolják-e azokat Narr Lajos, t pincehelyi 2-es Ildii! ruháiell bolt vezetője: ' — Több éves tapasztalatom Szerint itt Pincehelyen inkább rendelkezés célja volt nyilvánva- keresetű dolgozók pénztárcájuk- alapvető fogyasztási cikkekből. az olcsóbb ruhaneműt vásárolják. Tartunk drágábbakat is, de például 400 forintos fürdőruhából idén egyetlen darabot sem adtunk el és egész biztos, hogy a drága import fehérnemű máshol hiánycikk, míg nálunk stócba rakva po- ’ rosodik. Tartunk, illetve tartanánk többféle olcsóbb árut Is, de például típus öltönyöket, férfi vászonnadrágot, olcsó férfiszandált nem tudunk beszerezni. A legolcsóbb öltöny 675 forint, keresik, vásárolják, a drágább 1700 forint körüli öltönyökből már kevesebbet tudunk eladni. A tét-, szetős importból származó ruhaneműnek igen magas az ára, s igaz, hogy szép is és tartós is, de a borsos ár miatt rtem igen veszik. GyUlasl János, a pincehelyi élelmiszerüzlet vezetője: — Félbarna kenyeret évek óta nem tartunk. Annyira rossz volt a minősége, hogy inkább 60 fillérrel többet fizettek a fehér kenyér kilójáért, Most ott tartunk, hogy a 3,60-as fehér kenyér minősége a félbarnának felel meg. Kannástej árusításához nálunk nincsenek meg az alapvető higiéniai feltételek. Nemcsak olcsó, de drágább felvágottak is fogynának. Hetente csupán egy alkalommal kapunk, s egy-két nap alatt elviszik. S utána? Keksz, nápolyi, konzervek, szalonna, sajt, — ezt tudom adni. Tok Károly, a pincehelyi vasműszaki bőit vezetője: — Tartunk ezer forint alatti hálózati rádiót is, de a drágábbat veszik, amihez lemezjátszó is kapcsolható. Zománcozott asztali tűzhelyet képtelenség beszerezni. Vas-műszaki cikkekből inkább a középáras, de korszerűbb áruféleségeket vásárolják. Amma László, a bonyhádi áruház igazgatója: — Relatív, hogy mi az olcsó és mi a drága. Van, tartunk mi is az ajánlott, olcsóbb áruféleségekből. Ezeknek a kivitele azonban nem tetszetős. Az, hogy milyen árkategóriába tartozó cikkeket vásárolnak, , sok mindentől függ. Többek között függ a lakosság összetételétől, a pénzbevételi fprrá- soktól, az átlagkeresetektől. Munkáslakta vidéken, ha nem is éppen az exluzív, de a drágább fehérneműt, ruhaneműt, gyerekholmit vásárolják, míg a mezőgazdasági foglalkoztatottsági! vidékeken inkább az olcsóbb ruhanemű fogy. Van olcsó, 600—700 forint körüli NDK, cseh műszálas öltönyünk is, de ebből nem fogy nagy mennyiség, inkább a felső árkategóriába tartozó .minőségi öltönyöket, nadrágokat, ruhaneműt veszik. A vásárló- közönség azt mondja: az az olcsó, ami drága.. * A kép tehát meglehetősen tarka. Egyhelyütt inkább az olcsót, másutt a drágább áruk iránt nagyobb a kereslet. A kereslet szerkezete viszont — annak ellenére, hogy az olcsóbb áruk tartása, forgalmazása némi kockázattal jár — megkívánja, hogy az alacsonyabb keresetű dolgozók, nyugdíjasok, sokgyerekes családok nem igényük, hanem lehetőségeik szerint hozzájuthassanak a fontos cikkekhez. — olcsón. VM. Lehet ezer forinttal több? I ehet. Kétezerrel is. Sőt, annyival is lehet több, *■ mint amennyiből nem is kevés háromtagú család él. Lehet ennyivel több jövedelme, meg még többel is több jövedelme . annak, aki — megdolgozik érte! Megdolgózik? Nem tartom a tartalmat jól kifejező szónak. Minden bizonnyal sokan akadnak olyanok, akik megdolgoznak a szó fizikai, vagy szellemi erőfeszítését jelentő értelmében a kevesebbért is, vagy a néhány száz. esetleg néhány ezer forint többért. Ám mi a haszna a társadalomnak abból, ha valaki mázsás csillárokat kovácsol, napi tizenhat órai szakadatlan és megfeszített munkával és ezért csilláronként húszezer forintot kér és kap? Egy csillár egy hónap: ha kiszámoljuk órabérre, nem is kell irigykednie senkinek amiatt, hogy mennyit keresett a csillárkovács. Hiszen megdolgozott érte! De minek? De kinek? Egyik üzemünk korban még fiatal, de szakmai tudásban és gyakorlatban már korántsem annak mondható művezetője több százezer forintot vett fel néhány újításáért. Nem évtizedek alatt, talán ha két esztendő alatt. Havi jövedelme, legalábbis e két évet figyelembe véve. elérte majd a harmincezer forintot. A szó „fizikai'’ értelmében aligha dolgozott meg ezért a pénzért. Az agy, az emberi értelem igénybevétele azonban nem semmiség, s eredménye, a gyárnak hozott sok-sok milliós haszon még kevésbé. A több milliós haszon az üzem minden dolgozójá" nak bérében, évvégi nyereségében ott tükröződött és ha korántsem ennyire'kimutathatóan, de hozzájárult az egész népgazdaság fejlődéséhez, a nemzeti vagyon és jövedelem gyarapodásához. Lehet-e ezer forinttal több? Lám az adott esetben még a kérdés feltevése is fölösleges. A két példa — tudom — szélsőséges: a két példa, a két határeset között azonban számtalan változat létezik, még az is. hogy a hasznot hozó újító egy vasat sem kap, de a csill.árkovács feltétlenül, sőt azt is, hogy egyikük sem kap pénzt, míg egy harmadik, a „közreműködő” annál inkább Az az elgondolkoztató, hogy gyakran a gyári, vagy a termelőszövetkezeti közvélemény egy kalap alá veszi az ügyeskedő harácso- lót, a más elől mindent elkaparót, a törtetőit, azzal, aki a maga hasznára, s a közösség gyarapodására dolgozik, s teszi ezt úgy. hogy a fejlődés szolgálatába állítja szellemi, fizikai erejét, szakmai tudását. Nem a természetes — sajnos még mindig természetes — emberi irigységről van szó, hanem inkább egy hibás szemléletről, amely ellen valamiféle álszeméremből még a legerősebb politikai testületek, a pártszervezetek sem nagyon veszik fel a küzdelmeit: többet keresni az átlagosnál feltétlenül gyanús dolog, de legalább messzemenően illetlen! Annak az embernek, aki szereti a pénzt, mint eszközt, élete gyarapításához, s aki ehhez az eszközhöz nem a sikkasztó ujjaival nyúl, nem a harácsoló manipulációival szerzi meg, hanem a szellem, vagy a fizikai erő termelő készségével, annak nincs mit szégyenkeznie. S még kevésbé van oka arra. hogy pironkodva hallgassa el több, jobb. értékesebb munkával szerzett jövedelmét. Ezer forintot is lehet munkával többletként meg*■ keresni és egy forintot is lehet érdemtelenül! E bölcsesség — tudom —, már közhelyszámba megy. Bár a gyakorlati életben is már annak számítana! Vouai a könyvtárban A megyei könyvtár gyerekeknek szánt részében időnként vonat zakatol. Természetesen nem a Mecsek- expressz, hanem Játékvonat. Úgyis, mint az olvasáshoz vi- *ő szerelvény. . Amióta le kellett mondanunk árról a kellemes önál- tatásról, hogy „Olvasó nemzet lettünk”, egyre jogosabb Az iránt érdeklődni, miként leszünk, lehetünk valóban azzá? Ennek az útnak nagyon fontos, ha ugyan nem legfontosabb szakasza a könyv megkedveltetése a legfiatalab- hakkaL Mecseki Jánosné, a megyei könyvtár gyermekkönyvtárának vezetője és helyettese. Fehér Sva, ehhez a leginkább kézenfekvőnek tűnő módszert választotta. Magának a könyvtár — egyelőre szűk — helyiségének megkedveltetését Itt minden pénteken gyerekfog- lálkozás zajlik, ilyenkor zakatol az említett vonat is. Van játékdélután, vetélkedő, ki mit tud, készítsd el magad szórakozás, de inesemondó- veirserty Is, amelyet magnóra vesznek és a szalagot újra felpörgetve, a gyerekek maguk keresik saját előadásbeli hibáikat. Ez utóbbi már egyál- tálán nem Játék, hanem szervesén kapcsolódik az iskolai «ktatáshoz, ami — könyvtártól lévén szó — természetes. At elmúlt évben Szekszárd 2540 általános iskolása közül valamivel több mint minden második a gyermekkönyvtár beiratkozott olvasója volt, pontosan 1286-an. A könyv- állomány 12122 kötet volt, egy olvasóra 9,4 kötet jutott. A számok azt bizonyítják, hogy a szekszárdi iskolák élnek a könyvtár adta lehetőségekkel, úgyis mint a tananyag kiegészítő forrásával. Ez elsősorban a I. és Iíí. számú általános iskolákra mondható el, amelyeknek a könyvtár különösen a környezetismereti órák tartalmasabbá tételéhez ad segítséget, de a téli szünetben, a napközi otthonok programjával összhangban minden második napon olvasódélutánokat is rendez. A könyvtár azonban természetesen ennek ellenére sem iskola. Helye, mint mondottuk, egyelőre még szűk, csak az eljövendő átépítés során csatolják majd ide az ugyanazon emeleten lévő olvasótermet is. A szabadpolcos könyvválasztást segíti, hogy a kötetek nem betűrendben, hanem tárgykörönként vannak elhelyezve. Külön a mesék történelmi életrajzok, útleírások és így tovább. A gyerekek reáljellegűvé fordult érdeklődésére jellemző, hogy míg 1967 ugyanazon három hónapjában 838, 1968-ban 932, 1969-ben 995, 1970-bep pedig 1076 ismeretterjesztő könyvet vettek ki. Idézet a gyermekkönyvtár gyűjtőkörét lerögzítő szabályzatból : „A mai tárgyú művek iránt nagy az érdeklődés..” Akiben pedig lankad az akár mai, akár nem inai tárgyú művek iránti érdeklődés, annak rövidesen levelet kézbesít a posta. Érdemes idézni: „Kedves Pajtás! Mi történt veled, hogy hosszú ideje nem jártál könyvtárunkban? Tudjuk, hogy szeretsz olvasni, mégis régen ■ kölcsönöztél könyvet. Szeretnénk Téged ismét rendszeres olvasóink között látni. Egyúttal értesítünk, hogy az utóbbi időben sok szép könyvet vásároltunk. Társasjátékokat, újságokat, folyóiratokat is találsz a köhyv- tárban. Minden pénteken délután 3 órától társa síoglalko- zás! A Gyermekkönyvtár nyitva : mindennap délután 2—6- ig, szerdán és szombaton délelőtt is 10—6 óráig. Szeretettel várnak a Könyvtáros Nénik.” A „Könyvtáros Nénik” nemcsak adják, hanem kapják is a szere tetet. Érzéseket tolmácsolni (szerencsére, vagy sajnos?) a gyerek jobban tud, mint a felnőtt. Ez a2 olvasmányok csillogó szemű élménybeszámolójától, a váratlanul hozott Mikulás-csomagig terjed. Beszámolónkat azonban ne az érzelmek ecsetelésével zárjuk, hanem három, magában is sokat mondó százalékszámmal. A tavalyi ' általános iskolás olvasóit hatvan százaléka értelmiségialkalmazotti, huszonöt száza> léka munkás, tizenöt százaléka pedig paraszt család tagja volt. Ami más szóval azt jelenti, hogy az „olvasó nemzetté” válás érdekében még van tennivaló. (orda9)
