Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
ÉS ENNYI Molnár M. György: RÄBA-HlD zók is. Olyanok, amiktől kínos utóérzéssel kell ellépni. De mindezzel együtt a kiállítást meg kell nézni, mert bizonyos, hogy egy boldog, tartalmas órával lesz tőle gazdagabb az ember. HORVÁTH MARIA G. Sahnovics rr Őszinte beszélgetés — Beszéljünk őszintén — ojón- lotta az igazgató. — Rajta I — egyeztem bele. — ön korábban mérnökként dolgozott? — Igen. — Meg tudott birkózni a feladatával? — Nem tudtam megbirkózni a feladatommal. — Mi elnézőek voltunk, és részlegvezetővé neveztük ki, hogy bizonyítson. De ismét adós maradt ismét nem tudta kellően ellátni a föladatát. — Ismét így volt. — Mi újból a hóna aló nyúltunk. Főmérnökké léptettük elő. Ezt a feladatát sem volt képes ellátni. — Ezt sem — mondtam. — Ideje, hogy megváljunk egymástól. Azt ajánlom, írásban önként mondjon fel a cégnek. — Beszéljünk őszintén — ajánlottam most már én. — Beszéljünk — felelte az igazgató. — Mérnökként nem végeztem .el a feladatomat» igaz? — Igaz. — Elnézőek voltak, és kineveztek részlegvezetőnek, igaz? — Tökéletesen igaz — hagyta jóvá az igazgató. — Ismét képtelennek bizonyultam a munkám ellátására, de önök előléptettek főmérnökké — vagy nem így van? — De így, ez az igazság. — Ha ez így van, akkor ajánlom, beszéljünk még őszintébben, — mondtam erre én. — Ha eddig jó voltam, akkor miért kellene elmennem éppen most? Van lehetőség még tovább emelkedni a ranglétrán. Halálos csend következett Én az igazgatót néztem. Ö pedig engem. — Igen, igaza van — mondta elgondolkozva az igazgató. — Legyünk következetesek. Az következik, hogy kineveztessem a saját helyettesemmé, műszaki igazgatónak. De figyelmeztetem, hogy ez az utolsó állomás, ettől feljebb már nem juthat! Oroszból fordította: SIGÉR IMRE Úgy ír-verset a költő, mint aki temetőben szélrázta, huhogó fák közt átfut éjidőben s hogy rettegését űzze dúdol, vagy fütyörész. Es ennyi az egész.' 'Az egy hete Szekszárdan, a Babits Mihály megyei művelődési központban megnyílt déldunántúli képzőművészek tárlata nívós, jó a szemnek, jó a léleknek. A kiállításnak egyik fő célja, hogy a művészet rajongói megyéjükben, városukban ismerhessék meg tágabb hazájuk —Dél-Dunántúl — legrangosabb képzőművészeit. Sajnálatos csak az, hogy Martin Ferenc Munká- csy-díjas festőművész egyetlen képet sem állított ki, nem gazdagította a mindössze 36 alkotásból álló tárlatot. Egy nagy táj — ahol sok tehetséges művész él és dolgozik — képzőművészeti életébe nem enged betekinteni e néhány mű. Egy művészt egy alkotásáról pedig közel sem lehet megismerni, gondolatait átérezni. A kiállítás megnyitása előtt néhány nappal örömmel hallottuk, hogy 80 művel kerülhetünk közeli kapcsolatba. A, nyitás előtti napon már csupán 60 alkotás bemutatásáról adtak hírt a művelődési központból. A csalódást a nyitás pillanatai okozták igazán, amikor egy kissé szegényes bemutatkozást láthattunk csak. S néhány igazán tehetséges fiatal művésznek, valószínűleg nem is a legjobb alkotása szerepelt a tárlaton. Persze, mondhatnánk, hogy mindenért kárpótol az a néhány szép kép vagy szobor, de az nem minden. Többet kellett volna kap- niok — számban és tartalomban egyaránt — a nézőknek. Több mű ragad meg, többjükből láthatatlan karok nyúlnak „nézz’ kiáltással, s nem engednek továbblépni. Bizse János „Tópart” című olajfestménye tartott soká „karjaiban”. Félelmetes erejű kép. A ^színek árnyalatváitakozásából Szabolcs Péter: ANYA GYERMEKÉVED CSUKA ZOLTÁN: a hévízi tónál Ne hagyj el engem, ifjúság mosolygó, kék világa, borulj rám, mint a napsugár e szelíd pannon tájra. ölelj át, mint e gyöngyszinű kerek kis tó, szelíden, s tündérrózsáid nyíljanak szívemben, mint e vizen. Köröskörül e tó körül csak ifjú arcot látok, ó élet, hintsd el bennem is örök megújulásod. Nincs, nincs öregség, alkonyat, s ha egyszer el kell menni, arcomon tudjam akkor is e bölcs derűt viselni. A sírban„sincs más, csak a lét piros, kerengő násza, hiába zúg fel olykor itt Berzsenyi bóreásza. ■ Kéziratokat nem őrzünkmeg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. j Staub Ferenc: ÖNARCKÉP szekszárdi bemutatkozás# gyűrűzik a víz, mozdul a levegő. Ezer mesét, mondát regél a finoman kidolgozott „Sámán tükör”, mely Honthy Márta alkotása. A vegyes technikával készült falikép talán túl- mozgalmasságát jól ellensúlyozza a kék, ezüst és szürke finom, lágy keverése. Molnár M. György „Rába- hídja” érdekes színösszeállításával hajlékonyságával ad sokat. A „Paksi temető” Simsay Ildikó akvarellel és krétával készült képe. Betegesen hajlott emberek a temetőben. Nosztalgiát, elmúlást jelez. „önarckép”. Staub Ferenc tükre. A 40x25 centiméteres olajfestmény megrázó, mert annyira él, megrázó, mertany- nyira megtört az arc. Talán ez a kiállítás egyik legszebb alkotása. Szily Géza „Táj és fa” című szén és krétarajza plasztikus, erőteljes vonalvezetésű. Kolbe Mihály „Csónakok” és Kustár Zsuzsa „Táj holdfényben” című festménye újat adó, szép kompozíció. A kiállításon egyetlen szobor szerepel. Szabolcs Péter diófából faragott „Anya gyerekkel” című alkotása. Az anya teste kissé görnyedve, féltéssel, szeretettel fogja át gyermekét. Az életnagyságú anyaság jelképe gyönyörű. A 36 kiállított alkotás között vannak még szépek, nagyon szépek. Viszont a tárlat anyagába kerültek csalódást okoBAUPAP FERENC: NYÁRI TEMETŐBEN Kiszáradt-néma rózsatő kongása ül a kerten Hajlongó-vékony az idő átöleli a lelkem Nem tudni miért sír a csőri Érzem valami bántja Száraz szemekkel néz a föld arcomon át a fákra
