Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
Kidobott pénz ? Dombóvár jövője A IV. ötéves tervről tárgyalt a városi vb. Nehéz helyzetben van az a termelőszövetkezet, amely éveken keresztül tartó gyengélkedés után végre fel tudta magát tornászni a közepesek szintjére, sőt egyik-másik termelési ágban a legjobbakkal azonos eredményeket produkál. Például ott tart, hogy a korábban csaknem kivágásra ítélt — új telepítésű — szőlőjének termésével érmeket szerez a különböző borversenyeken, hogy a már teljesen amortizálódott hizlaldában 3,80 kiló takarmányból állít elő egy kiló húst, hogy évente 20—25 vagon napraforgót exportminőségben termel, hogy cukorrépa-termelése évek óta a legjobb a környékben... Nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy a tavalyi, rendkívül nehéz évben is kitudta fizetni tagjainak a tervezett részesedést... Mert a szövetkezet tagsága az eredményekkel együtt eljutott egy szintre, amelyet úgy neveznek : elöregedés. Az utóbbi két évben száznál többen váltak ki a munkából, a nyugdíj- korhatár elérése, vagy a teljes munkaképtelenség bekövetkezése miatt. — Itt van a tagnyilvántartásunk — mondja az F-i szövetkezet elnöke —, eszerint 33 az olyan tag, aki nincs állandó munkán. Tizenhárom férfi és húsz nő. A férfiak egyhar- madának is legfeljebb ötven százalékos a munkaereje. Ugyanakkor reggelente külön, vállalati autóbuszok, gépkocsik hordják a falubelieket Vidéki munkahelyekre, nagyrészt férfiakat. Mellékesen megjegyzem, tíz-tizenöt munkaképes férfival nagyrészt megoldhatnánk a munkaerőgondot. — Mi a megoldás akadálya? — A tavasszal kilenc eljáró férfit hívtam meg beszélgetésre és a vezetőség nevében felajánlottam, jöjjenek dolgozni a szövetkezetbe. Lehet — mondták — 2500 forintért. Mindegy, hogy milyen munkát végeznek, a szövetkezet fizesse a havi kétezerötszáz forintot. Ezt a feltételt nem fogadhattam el, mert havonta húszezreket nem fizethetünk ki, csak úgy, Jézus szent nevében. Ez volt az elutasítás egyik oka. A másik tán még nyomosabb, az erkölcsi ok. Ha a vezetőség nekik megadja a kért havi fizetést, azokat a tagokat csalja meg, akik nem mentek el, akik kitartottak a legnehezebb években, aligkereset mellett is. Úgy is lehet kérdezni — és a tagság teljes joggal kérdezheti a vezetőségtől — meddig mehetünk el előlegezett fizetésekkel, mennyi lehet az előlegezett, és utólag feleslegesen kidobott pénz? — Ne mondjak mást; a télen hat tagot taníttattunk traktoros tanfolyamon — nem volt túl nagy választási lehetőségünk — aki éppen jelentkezett. A hat traktoros tanítási költsége kereken 19 000 forint volt, két növényvédős képzése pedig 8309 forint. A napokban zárult pozsonyi bemutató után csütörtöktől Kassán szerepel a budapesti Kossuth Könyvkiadónak a CSKP megalakulása 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítása, amely több mint 700 kötettel — az utóbbi három esztendő termésének legjavával — ad keresztmetszetet a magyarországi politikai könyvkiadásról. A kiállítást Kassán, a technikai és műszaki múzeumban dr. Nonn György, a Kossuth Kiadó igazgatóhelyettese nyitja meg, A bemutatón a budapesti kiadó „repertoárjába” tartozó valamennyi műfajt reprezentálják: S az eredmény? A hat közül kettő alkalmatlannak bizonyult, ketten megbuktak KRESZ-ből, csak ketten szereztek jogosítványt. A KRESZ- ből megbukott két tag talajmunkát végezhet, de közúton nem közlekedhet. Viszont sokszor a földre is csak a közúton lehet eljutni. Ha az ismételt vizsgán túljutnak, akkor a pénz egy része visszatérül. Az elnök megnyugtatására mondhatná bárki; semmiség a feleslegesen kiadott tíz-húszezer forint, mert nyilvánvalóan nagyobb veszteség is érte már a szövetkezetét. De ha az egyes emberekre elpazarolt ezrek másokat is indokolatlan, vagy teljesíthetetlen követelésekre ösztönöz, akkor ki kell mondani; egy felesleges fillért se. Az F-i termelőszövetkezet helyzetéből ítélve, jó néhány szövetkezet még mindig hátrányban van különböző vállalatokkal szemben. Azokkal szemben, amelyeknek még megéri, hogy a kapun belüli munkanélküliséget is az átlagon felül fizessék. Még a kimondottan jó szövetkezetek között is kevés lenne, amelyik „hozom”-ra fizetne egy-egy jelentkezőnek két és fél ezer forintot havonta. Nem is any- nyira anyagi, mint erkölcsi megokolásból. BI. felsorakoztatják a szocialista építésről szóló friss köteteket, marxista—leninista könyveket, a magyar és az egyetemes munkásmozgalomról szóló kiadványokat, az olvasók körében rendkívül népszerű különféle — filozófiai, esztétikai, közgazdasági, stb. — kislexikonokat. A kiállítással egyidejűleg könyvvásárt is rendeznek. A magyar könyv- bemutató pozsonyi és kassai szerepeltetése viszonzása annak a kiállításnak, amelyet tavaly ősszel Budapesten láthatott a közönség a pozsonyi Pravda és a prágai Svoboda kiadó produktumaiból.. Egy napilapban számokat olvasni ritkán szórakoztató. A dombóvári városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésének anyagát természetesen és szokás szerint, előre megküldték az érdekelteknek. Ebben az írott anyagban hosz- szú táblázatok is foglaltatnak, melyeket érdemes lenne, de mégsem idézhetünk teljes terjedelmükben. Megyénk második városa jövőjének anyagi megalapozásáról tárgyalt a végrehajtó bizottság. Két adat a végsorokból: öt év alatt több mint száznegyvenkétmilliót kap az egészségügyi és szociális, nyolcvannégy milliónál többet a kulturális ágazat. A város útjainak helyzete e pillanatban nem a legrózsá- sabb A javításra, karbantartásra jutó tizennyolcmilliós tételből a legnagyobb összeg a kertvárosi utcákra jut ugyan, de csak két-három év múlva. A legsürgősebb és még az idén megkezdődő beruházások közé tartozik a Molnár György utca és a Népköztársaság útja javítása. Az „egészségügy” — így, ahogy leírjuk —, tulajdonképpen gyűjtőfogalom. Talán jobban érzékelteti az olvasóval azt, ami mögötte rejlik, hogy csupán az idei évben a négyszázötvenkét ágyas új kórház egyetlen ágyának fenntartása a tervek szerint negyvenötezer forintba kerül majd. A megyénk határain túlterjedő hatósugarú kórházban 132 130 betegnappal számolnak. Egy tanulócsoport (osztály) fenntartása évi hetvenkétezer forintot igényel. A számok mögött természetesen tények rejlenek és elsősorban munka. Idézzük a vb elé terjesztett beszámoló néhány sorát: „A IV. ötéves terv mindnyájunk számára várakozást jelent. Azt várjuk..., hogy városunk nagyobb ütemben fejlődjön, tovább növekedjék gazdasági szerepe és az ellátás minden területén növekedés legyen biztosítható. A IV. ötéves tervünk összeállításánál a város ellátási szükségleteiből indultunk ki, s azokat próbáltuk közel hozni a lehetőségekhez, amelyek egyrészt központi forrásokból, vagy a helyi erőforrásokból rendelkezésünkre állnak. Az volt a legfőbb törekvésünk, hogy a ÍV. ötéves terv eddigi eredményeinkre épüljön, legyen összhangban pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájával, biztosítsa a város dinamikus fejlődését, hogy a városi ellátás minden területen az országos szinthez ütemesebben zárkózzon fel”. Ehhez az elgondoláshoz és alapelvhez nem sokat lehet hozzátenni. Dombóvár lélek- száma a legutóbbi népszámláláskor 17 321 volt. A következőre húszezres lakossággal számolnak. Köztük majdnem tizenkét és fél ezer munkaképes keresőre, A végrehajtó bizottság által tárgyalt és számos hozzászólással kiegészített tervezetek valamennyi dombóvári érdekét szolgálták. O. I. Kiállítás Kassán A Gyönki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nagyon tiszteletreméltó módon emlékezett meg negyedszázados múltjáról: feldolgozta, írásban rögzítette és emlékfüzet formájában sokszorosítva kiadta az alakulástól napjainkig eltelt idő fontosabb adatait. Ez azért tiszteletreméltó mód, mert — sajnos — nem sok vállalat, intézmény, szövetkezet gondol és és áldoz energiát ilyenre. így aztán kezd feledésbe menni még a nem is olyan nagyon régi múlt: változnak a vezetők, változnak a dolgozók, és mind kevesebb az olyan, ember, aki akár csak az egy—másfél évtizeddel ezelőtti eseményekről is érdemben tudna valamit. Márpedig régi igazság, hogy a jelent sosem értékelhetjük reálisan a múltbeli dolgok figyelembevétele nélkül, s a legkülönbözőbb intézkedések is éppen az előzményekre alapozva válnak reálisabbakká. Mint mondani szokták, mindig a levegőben lóg az a gazdasági terv, amely csak puszta elképzelés, és nélkülözi az előzmények, majd a jelen beható elemzését, mert hiszen csak így körvonalazható a várható jövő. A múlt, jelen és jövő szerves folyamatot képez, és ha jól belegondolunk, kicsit az önmegbecsülés fokmérője is az, hogy adott helyen a jubileumot hogyan intézik el: néhány ünnepi szólammal, eszem-iszom- mal, avagy a tovatűnő, de sosem feledhető események felmérésével, elemzésével. A z emlékfüzet előszavául ban a szerkesztő bizottság emlékeztet a háború utáni batyusvilágra, amikor a falusi Jubileumi emlekffiizet ember csak úgy juthatott hozzá a legminimálisabb iparcikkekhez is, ha összepakolt egy csomó élelmiszert, és a lehetetlen utazási körülmények közt azt elvitte Budapestre. E kényszerhelyzet végül arra ösztökélte a falvak vezetőit, hogy megpróbálják az árucsere-kereskedelmet szervezettebbé tenni, és az általános konszolidációval párhuzamosan megkezdődött a szöi'et.kezés: földművesszövetkezeteket alakítottak. A gyönki fogyasztási szövetkezet múltját bogozgatva feltétlenül több földművesszövetkezetről kell beszélni, mert hiszen a történet nagyon fontos része, hogy a jelenlegi egy több kicsiből jött létre. A felszabadulás után Belecskán, Diós- berényben, Gyönkön, Keszőhi- degkúton, Miszlán, Szakadáton, Szárazdon, Udvariban és Varsádon külön-külön alakult földművesszövetkezet, és ezek hosszabb-rövidebb ideig teljesen önállóan működtek. Tegyük hozzá azt is, hogy több-kevesebb, de inkább kevesebb eredménnyel. Gyönk kivételével valamennyien kisebb községek voltak, következésképpen a földművesszövetkezet sem fejlődhetett naggyá. Széiforgácsolódtak az anyagi lehetőségek, és mindegyik szövetkezet inkább csak vegetált, mint virágzott volna. Megfelelő szövetkezeti szakember sem volt annyi, hogy minden kis szövetkezetbe jutott volna belőlük. Gyönk ugyan járási székhely volt még akkoriban, de nem tartozott a nagyobb lélekszámú és élénkebb vérkeringé- sű községek közé, így még az ottani szövetkezet önálló: nak is megvoltak a maga korlátái. Természetes lehetőségként kínálkozott az egyesülés. A tagság többsége mindenütt kimondta az egyesítési igent, de sok volt az ellenző is. Az idő mindenesetre azokat igazolta, akik az egyesítés mellett tették le a voksot. A kilenc község földműül vesszövetkezeti mozgalmának kialakulását külön-külön részletezi az emlékfüzet. Meglepő, hogy minden szövetkezet önálló múltja mennyire tele van személyi változásokkal: az ügyvezetők, könyvelők, boltosok, kocsmárosok rendkívül gyakran váltogatták egymást. Megesett, hogy valamelyik boltost, kocsmárost csak az egyik leltártól a másikig tudták megtartani, m;ri megfogyatkozott a gondjaira bízott társadalmi tulajdon, hiánnyal számolt el. Néha mások kezéhez is tapadt a közvagyonból. Előfordult, hogy nem is a tudatos rosszindulat, hanem a hozzá nem értés miatt csorbult meg a közös. Minden szövetkezet kezdeti évei tele voltak ezernyi buktatóval, gonddal, küzdelemmel. Mai szemmel nézve szinte hihetetlenül rossz technikai feltételek mellett kellett dolgozniok. Az természetes volt, hogy lovas kocsival mentek Gyönkről Szekszárdra áruért, vagy valamelyik boltos a hátán cipelte a vasútállomástól a faluig a súlyos bolti csomagot. Mert eleinte még kerékpár sem igen akadt. A földművesszövetkezetek nemcsak kereskedtek, hanem feladatkörükhöz tartozott úgyszólván minden ipari és mezőgazdasági ténykedés, ami a kis falvakban a szocialista átmenet időszakában adódott. Malmot üzemeltettek, bonyolították a tertnényfelvásárlást, de az ipari növények termeltetését is, cséplőgéppel rendelkeztek, vetőgépeket kölcsönöztek, volt nagybirtokosföldeket hasznosítottak, állatokat tartottak. Később pedig szervesen kapcsolódtak a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakoztatásához. Nem számoltam meg, de így saccra is több száz név szerepel az emlékfüzetben. Azok neve, akik ott álltak az első sorokban, és erejüket, emberségüket — gyakran megtakarított pénzüket — adták e szövetkezeti mozgalomhoz. Nagyon sokan voltak. Annál is többen, ahányan az emlékfüzetben szerepelnek. Mindenkinek nem juthatott benne hely. Csak így válhatott e mozgalomból egyesített, erős szövetkezet. íme néhány jellemző adat. A szövetkezet összforgalma 1953-ban még nem érte el a 14 millió forintot, tavaly pedig már a 73-at is meghaladta. 1953 óta csak egy évben — 1957-ben — volt veszteséges, minden évben nyereségről számolhattak be a tagságnak. 1953-ban 204 000 forint volt a nyereség, tavaly pedig több mint 2,5 millió forint. 'J1 ermészetesen ma is sok-* a gond. De már nem a kezdet kátyúiban bukdácsolnak, hanem a kis falvakban élő tagság, lakosság kultúrált, városi szintű ellátásáért fáradoznak. BŐD A FERENC Népújság . 0 1971. június 23.
