Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
?3 Táncosokkal Indiában 1. Megismerés ? Városi utcakép Az a szerencse ért, hogy a Pécsi Balett 38 tagú együttesének „kültagjaként” részt vehettem indiai, majd ceyloni vendégszereplésükön. Egy hónapig tartott az út, ez alatt 16 előadást tartottak öt városban. Vivaldit, Bartókot, Kodályt táncoltak az indiai közönségnek, bámulatot, értetlenséget, örömet, lelkesedést keltve, vegyesen. Végigjártunk műemlékeket, városokat, múzeumokat, templomokat, voltunk tánc- és zenei főiskolákon, színházakban. Delhiben az együttes vendéglátói, a központi kormány kulturális minisztériuma, Hyderabadban Andra Pradesh állam, Banga- lore-ban Mysore állam és Tri- vandrumtoan Kerala állam hasonló minisztériumai fogadták kifogyhatatlan barátsággal, kedvességgel a magyar táncosokat. A kultúra adta közeledési lehetőség, egymás művészetének megismerése, a két ország ilyenfajta kapcsolatápolása — ezek voltak utunk legnyilvánvalóbb közérdekű eredményei. Az utazó, az egyén számára egy különleges, idegen világ megismerése jelentette az is- mételhetetlenül nagy élményt. Megismerés? A szó erős túlzás, persze. Inkább csak bepillantásról lehet beszélni, úgy, mint amikor egy ablakról elhúzzák a függönyt egy pillantás idejére. Mi mindent rejt a szoba — arról nem ad képet a pillantás. Ám Indiában elég végigsétálni a városok utcáin és órákat lehet arról beszélni, amit ott lát az ember. A földön kuporgó bételárustól kezdve, a sok mezítlábas, sokszor nyomorék kolduson át a sokat emlegetett kígyóbűvölőkig mindenkit ott találni az utcán. A szent teheneket is. A fa- kerekű kordákat, bivalyokat, motoros riksákat, indiai taxikat, ritka luxusautókat is. A fejletlen gyerekeket, zárt ajkú, komoly, turbános szikhe- ket, a szárikban suhanó nőket. Akár a hangyaboly, minden talpalatnyi helyen ember, Szennyesfehér vászonrongyok, kékesfekete bőrű, csupacsont testek, sárgásán csillogó szem-, fehérje, lefátyolozott nők szekéren, türelmetlenül dudáló autók, (a .kormánykerék mögött szemüveges, telt arcú üzletember-félék), felpántlikázott lovak, szamaras kordák, amelyek hosszú alumíniumcsöveket vonszolnak, motoros riksák (akár a vursli dodzsemjei), ténfergő, sovány tehenek, tartálykocsik, bivalyok, targoncák, gyümölcsárus kocsik, fejtetőn utazókosarak, — áramlás szembe és áramlás keresztbe, apró örvények és lármás dugók. S mindez Delhi egy aránylag szűk utcájában... Falszögletben öregember tartja az ivóvízzel teli rézedényt a szomjasok szája fölé, amazok hátrahajtott fejjel, kitátott szájjal isznak (az ivóvíz állami, ingyen van!), s az úttest szélesen hömpölygő folyama és a falak mentén zajló fantasztikus kereskedelem között ott élnek az emberek: az utcai kutaknál mosakszanak, réz- kancsókba vizet eresztenek, esznek, alusznak, beszélnek, fekszenek, gyereket húzkodnak, cipekednek, alkudoznak. Egy férfi körül, aki falmélyedésben guggol, fekete füst száll, s mellette a kormos láng fölött valami olajos édesség sül, aszott öregember fekszik hanyatt a ház tövében, hegyes, meztelen térdei az úttest felé merednek; szólnak a tülkök, az emberek közt őgyelgő állatok vizelnek, égnek az erős illatú füstölők, égett hús, virágszirom és olajos sütemények vad szagorgiája önti cl a teret. S emberek, emberek, emberek mindenütt... A Föld egyik legnépesebb országában (a legutolsó statisztika 534 milliót mond, de odakint már legalább 560 milliót emlegetnek!) és egyben a döbbenetes' ellentétek országában valóban az az ott megforduló idegen elsődleges élménye, hogy nagyon szegény és nagyon nagy a tömeg, s mégis, valahol ott ragyog e fölött a „mesés India” kincseinek, gazdagságának különös varázsa. Nem is a mai gazdagokról van szó — azok olyanok, akár a földkerekség valamennyi gazdagjai: simára borotvált. elutasító arccal nyomják a dudát kocsijuk felhúzott ablaka mögött. Ami az európai embert leginkább megfogja, az a régi urak valóban mesés gazdagságának ma is álló, megannyi emléke. A paloták, a templomok. Agra, a Delhitől 200 kilométerre fekvő műemlék- és turistaváros a világ egyik legszebb épületével, a Tadzs Mahal-lal, az agrai vár monumentális vörös falaival, Fatehpur Szik- rivel. a halott várossal, amelyet egyetlen uralkodó, Akbar nagymogul építtetett, midőn végre megszületett megjövendölt fiúutóda.,. Delhiben a Kutb Minar, a csodálatos torony, a Dzsantar Mantar csillagvizsgáló, égy kertre való fantasztikus, gyönyörű formájú márvány-műszerrel. . . A Red Fort, Delhi régi vára, amelynek drágakőberakásos, márványcsipkével díszített falain ma barátságos, apró majmok szaladgálnak, kertjében pedig félmeztelen gyerekek, öreg koldusok kerülgetik a turistákat. .. Csakhogy a Red Fort — a .. Vörös Erőd — falaiból is hiányzanak a drágakövek, akár a többi épületből. Aranyat, gyémántot, drágakövet, szép- mívű tárgyat — minden moz- díthatót rég elvittek innen is. Az erőd egyik termében, ahol a márványmedencében hajdan illatos víz csobogott, keleti szőnyegek borították a beraká- sos padlót és a falak csillogtak a csiszolt kövektől, az angol katonaság, mert India gyarmatosítása után ezt az épületet is katonai célra használta), éppen itt rendezte be konyháját. .. Milyen másként cseng a kifosztott falak közt járva á régen ismert név; Keletindiai. Társaság! S kint az utcán maszatos, fekete képű gyerek szalad felénk. „Memszáb!” ismételgeti, hasára és tátogó szájára ütöget felváltva, szemében egy éhes kutya reménykedő alázatával. HALLAMA ERZSÉBET Következik: 2. Művészet és élet. JAPÁN FAMETSZETEK A Magyar Posta nyolc értékből álló sorozaton mutatja be a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum legszebb japán színes fametszeteit. Az alkotások szépségét, eredeti színpompáját hűen tükröző kiadással az első. japán bélyeg kiadásának centenáriumáról és az ebből az alkalomból rendezett Philatokyo kiállításról emlékezünk meg. Postánk már bemutatta a hazai és európai művészet magyar múzeumokban őrzött szí mos nagyszerű alkotását, most szerencsés választással olyan területre vezet, ahová még a művészet ismerői is ritkán kalandoznak. A japán festészet szigorú irányzatai, arisztokratikus ábrázolási módjai közül a XVII. században szakadt ki az Uki- yoye festőiskola (a múló élet festése) és hódította meg a mindennapok ábrázolásával a szigetország polgárait, valamint egész Európát. A bemutatott nyolc kisméretű (eredetiben mind kisebb 40x26 centiméternél) színes fametszet könyvek, képeslapok illusztrálására szolgál. A 40 filléres értéken To- yokuni egyik követőjének munkáját látjuk, amelynek címe: Séta a kertben. Toyokuni mozgalmas, túlzsúfolt kompozícióiról, rikító színeiről ismert. A bélyeg igazolja, hogy a mester stílusát sikeresen adta át tanítványának. A következő két érték Eishi (1764 — 1829) munkája: Gésák csónakban, illetve Képet néző nő. Eishi alkotása a befejező címleten látható. Sétáló nők és gyermekek c. metszet is. Munkáira a légies megjelenésű, túl magas és túl finom női alakok jellemzőek, színösszeállítása ízléses. Az 1,59 forintos Kyonaga (1742—1815): Ománok (=.feslett életű nők) című alkotását ábrázolja. A mester gyakran örökített meg nőket, művei a kor szépségideálját varázsolják elénk. A 2 forintos bélyegen ábrázolt Awabi halásznék c. metszet alkotója, a művészeti irányzat egyik kimagasló alakja. Kitagawa Utamaro (1753—1806). Női alakjait rendkívüli finomság jellemzi, a hajlékony vonalak, a különlegesen lágy színkompozíciók mestere. A 2,50 forintos érték Harunobu (1725—1770) kezétől származó Ülő oiran-t. Nevéhez fűződik a Japánban készített első sokszínű fametszet. A 3 forintos névértékű címlet Hokusai (1760—1849) Rozsét vivő leány című munkáját ábrázolja. A távlat rajzolását európai művészektől tanulta, ugyan a1-kor ő volt az első japan fesi <. aki európai alkotókra (francia impresszionisták) hatott. Rengeteget dolgozott, 1812—1886 között 15 kötetes rajzgyűjteménye jelent meg. Tőle származik a „Fuji 36 látképe”, amelyek egyike a tavaly kiadott magyar EXPO-sorozat 2 forintosán is látható. A 15 forint névértékű sorozat a festménybélyegek szokott méretében és szép kivitelében jelenik meg. A keretet és a feliratokat Bokros Ferenc grafikusművész tervezte. ÖTMILLIÓ FORINT BÉLYEGÉRT Három éve folyósít magyar bélyeggyűjteményekre zálogkölcsönt a Bizományi Áruház Vállalat. A jubileum alkalmából, május 16-án kerül sor a negyedik bélyegárverésre, most először a vállalat Kinizsi utcai székházában. Az aukción valószínűleg jól lehet majd vásárolni, mert az eladásra kerülő 69 tétel. kikiáltási ára nagyon alacsony, ugyanakkor a gyűjtemények értéke a Magyar Bélyegek Árjegyzéke árain számolva 300 ezer forintot is kitesz. Az elmúlt három év alatt 5 és negyed millió forint összegű kölcsönt adott hatezer gyűjteményre a zálogház. Aranytárgyaktól fényképezőgépekig, sokféle cikkre vesznek fel kölcsönt az emberek, de bélyeggyűjteményükhöz ragaszkodnak legjobban. Csak 146 esetben maradt kiváltatlanul bélyeg, az ilyén tételeket viszont az árveréseken kapkodták el, legtöbbször a kikiáltási árnál jóval magasabb összegért. A 16-án tartandó árverésen a zálogból ki nem váltott gyűjt temények mellett először lehet licitálni önként beadott tételekre. Az idén szeptemberben Budapesten, majd ősszel három vidéki városban rendeznek bélyegaukciót. A FILATÉLIA VISSZAADTA APJÄT Margary Van Dooren, New York-i asszony kisgyermekkorában elszakadt szüleitől. Évtizedeken át sikertelenül kutatott anyja és apja után. Dooren asszony néhány éve gyűjtő és tavaly, 49 éves korában belépett az egyik filatelista- egyesületbe. Hamarosan megkapta a tagok jegyzékét, amelyben a 23 ezer filatelista között meglepetve olvasott egy apjáéval azonos nevet. Érintkezésbe lépett az illetővel és a boldog válaszból megtudta, hogy megtalálta 40 éve elveszett apját. Kiderült, hogy egy hatalmas vasúti szerencsétlenséget követő pánik során szakadtak el azok, akiket most a gyűjtés vezetett egymáshoz. Népújság 4 1971. május 9.
