Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
VÁRKONYI NÁNDOR: Az ókori tudomány rejtélyei Tikal 40 nagy építményt számlál és 200 kisebbet. Hogy mekkora munkaerő kellett e roppant tömegek felállításához az ellenséges dzsungelben, kiszámíthatatlan, kivált, ha meggondoljuk, hogy a mayáknak nem voltak fémszerszámaik, sem igavonó állataik. Mi több, vélhetőleg kényszermunkát sem alkalmaztak, mert mindenki kisebb vagy nagyobb rangú mesterember volt. Uxmal mellett az őserdőben egyszerre omladék- táj közepén találja magát az ember, falak, faragott kövek, gúlák, törmelékhalmok tengerében, mely mérföldekre terjed minden irányban, s egy helyen a fák koronái fölé emelkedik: itt teraszokon és lépcsős piramisokon 13 palota és templom áll szorosan egymás mellett. Chichén Itzá, a „Szent Kút” városának rommezeje égy-egy piramis tetejéről áttekinthető; nagyobb mint Uxmalé, mindenfelé templomok, omladékok ágaskodnak ki az őserdőből, s egy 8 km sugarú körben száz lépést sem lehet tenni úgy, hogy épületekre, oszlopokra, hieroglifes, domborműves kőtöredékekre ne bukkannánk. A város átmérője 16 km volt, s több százezer embert befogadhatott. Nem sokkal kisebb a többi város sem, voltaképp nem lakóhelyek voltak, hanem szakrális középpontok, s a földművelő nép, a lakosság közöttük szétszórtan, tanya- rendszerben élt. Ha meggondoljuk, hogy a kollektív művészet csak szellemi és anyagi gazdagságból születhetik, és a tömegerőknek csupán kisebb részét veheti igénybe, akkor nem érjük föl ésszel, hogy ezen az aránylag kis területen élő néptől hogyan telt ekkora pazarlás. S még kevésbé értjük, ha tudjuk, hogy ezeket az épület-mostrumokat, kőhegyeket, templomokat elsősorban nem liturgikus célokból, nem a vallási élet tömegigényeinek kielégítésére emelték, hanem mert a híres mayanaptár,, a világtörténet legtökéletesebb naptára előírta: minden 52 éves ciklus alatt megszabott számú lépcsőzetet kellett építeni. S a ciklus leteltével, befejezvén egy-egy ily templomváros építését, nyomban újba fogtak. De ami végképp érthetetlen, iu. 600 körül az egész nép fölkerekedett, odahagyta minden szakrális pompával ékes, felmérhetetlen munkával rakott birodalmát, 350 kilométer mesz- sze, északra vonult, s új ország építésébe kezdett. Soha senki nem tért vissza többé az elhagyott városokba, benőtte, megfojtotta őket a trópus kusza rengetege. h15ííi\TALÁNYOK fp' Dél-Amerika valósággal tár- . háza a rejtelmeknek. A piscoi- öböl partján a meredek hegyoldal sziklafalába oly óriási háromágú gyertyatartóforma kereszt van vésve, hogy 24 km távolságból szabad szemmel látható, jelentése, kora, készítője ismeretlen. Ez hagy- ján; nem messze tőle, Nazca városa mellett, a Palpa völgyében kietlen sivatag terül el, 60 km hosszúságban és több km szélességben rozsdaszínű kőgörgeteg födi a talajt; az ottlakók pampának nevezik, noha fűszál sem nő rajta. A földön járó semmit sem lát köveken kívül, de a levegőből roppant hosszú, párhuzamos vonalak, derékszögek, téglá- nyok vehetők ki, továbbá madarak, pókok, bálnák óriási „szürrealisztikus” figurái. Véletlenül fedezték föl mindezt terepkutató repülőgépekről, s a régészek a vonalakat inkautaknak vagy csillagászati avagy naptári jeleknek minősítik, az állatábrákat vallásos szimbólumoknak. Ám az inkák aligha építettek párhuzamos, egymást keresztező és sehova sem vezető utakat, a figurák pedig semmi közösséget nem mutatnak az ún. nazca- kultúra emlékeivel, maradványaival. Valószínűbb, hogy a nazcákat megelőző, eltűnt nép hagyatéka állít kérdőjelek elé itt is, mint Tiahuanacoban, s minket leginkább annak a rejtélynek megoldása érdekelne, vajon hogyan tudták ezt a föld színéről át nem tekinthető, óriási művet végbevinni alkotóik olyan pontosan és szabályosan, mint a levegőből felvett képei mutatják? Némileg ehhez hasonló talány a Felső Nílusban fekvő Elephantine szigete, illetve a neve; a legrégibb feljegyzések is ezen a néven említik, mert körvonalai elefántalakot formálnak. Ám ez csak madártávlatból, repülőgépről vehető ki, mert a környéken nincs olyan magaslat, ahonnan rálátni lehetne. Vajon hogyan észlelték a névadók a sziget alakját? A nazcainál nem kisebb rejtélyre bukkantak Marcahuasi sivatagában; ez a nyugati Kor- dillerák hegyei közt fekszik, 3800 m magasságban, oly félreeső helyen, hogy csak öszvérháton közelíthető meg. A három négyzetkilométerre terjedő, teljesen élettelen archeológiái zónában Dániel Ruzo számtalan sziklavésetet fedezett föl, emberek és állatok ábráit, melyek azonban csak a nyári napéjegyenlőség idején válnak láthatókká a fény és az árnyék' eloszlása révén. Ez az egyik érdekesség; a másik; olyan állatokat ábrázolnak, melyek sohasem éltek Dél-Amerikában, oroszlánokat, tevéket, sőt Ruzo szerint egy másodkori ősgyikot is, sztegoszauruszt, ami nem valószínű. A harmadik különlegesség; az egyik rajz aggastyánfejet mutat, a fénykép ne- gatívja azonban sugárzó ifjú arcot. C. 14-es datálás nem lehetséges, mert Marcahuasi fennsíkján szerves életnek semmi nyoma, s a geológiai jelek igen régi időkre mutatnak vissza. Ruzo azt állítja, hogy ez a fennsík volt bölcsője az un. masma-civilizáció- nak, mely „talán a legrégibb magas műveltség a világon”. Azaz vetekszik TiahuanacovaL Most tást vessünk egy pillanA KÍSÉRLETI TUDOMÁNYOKRA Rejtély itt is akad. Irakban és Egyiptomban olyan csiszolt kristálylencséket találtak, aminőket ma csak caesiumoxyd felhasználásával lehet készíteni, vagyis olyan oxyddal, amelyet elektrokémiai úton kell előállítani. A nagyító és a gyújtólencse az Ókorban eléggé ismeri volt, ezt az irodalomból is tudhatjuk: a görögöknél egy Orpheusznak tulajdonított költemény zengi dicséretét, s Arisztophanész is említi egyik darabjában. A bagdadi múzeumban szárazelemek láthatók, melyek a galvánelv szerint működnek. Peruban platinából készült tárgyakat találtak, ez a fém I860 fokos hőben kezd olvadni: vajon hogyan nyerték és alakították? Delhi mellett (Indiában) áll a híres 17 m magas. rozsdátlan acélból kovácsolt oszlop, anyaga nem tartalmaz sem ként, sem foszfort, s így ellenáll az idő hatásainak: hasonlót csak a XIX. század kohászatának sikerült előállítania. A legérthetetlenebb és mondhatni legkorszerűbb REJTÉLYT az ókori földrajz-tudomány produkálta. Ki fejti meg végre a Piri Reis-féle térképek Harkányban és Balaton- lellén épülő társasüdülőben GARZON. ÉGY- ÉS KÉTSZOBÁS LAKRÉSZEK ELÖJEGYEZHETÖK a Pécsi 2. sz. ügyvédi munkaközösségnél, Pécs, Kossuth u. 22. Telefon: 23—13. Kérjen díjtalan tájékoztatót! (464) ifiiopn különleges hőszigetelésű állattartási épületek, hűtőtárolók, üzemi épületek, raktárak kaphatók és rövid átfutási határidőre megrendelhetők a Baranya megyei „AGROKER" Vállalatnál, Pécs, Megyeri út 90 Az épületek: 7,5x3 és 6 10.5x3 és 6 12,0x3 és 6 m-es pillérállással, 2,55, 2,95, 3,55, 4,20 m-es tiszta belmagassággal „WOPA” oldal tetőpanellal és szakipari elemekkel AZONNAL IS SZÁLLÍTHATÓ. Összeszerelési kapacitást vállalunk. KÉRJEN AJÁNLATOT! (387) titkát, amellyel évtizedek óta fáradoznak a legjobb szakemberek — eredménytelenül? A XVIII. század elején a konstantinápolyi Topkapi palotában térképeket találtak, melyek Piri Reis, török tengernagy hagyatékából származtak, ki valahol Keleten fedezte fel őket. Ugyancsak az ő hagyatékából őriz két térképet a berlini Staatsbibliothek. 1952-ben az egész gyűjteményt átadták az amerikai kartográfus specialistának, Arlington H. Mallerynek, aki azt a furcsa megállapítást tette, hogy minden részlet rajtuk van ugyan, de nem a maga helyén. Ekkor Waltershez, az USA haditengerészet Hid- rografiai Intézetének vezetőjéhez fordult segítségért: lépték-rácsot szerkesztettek, a régi térképeket rá veti tették egy modern glóbusra, s azt az elképesztő fölfedezést tették, hogy a térképek tökéletesen pontosak, s nem csupán a Közel-Kelet és a Mediterrán medence van felvéve rajtuk, hanem Észak- és Dél-Amerika, sőt az Antarktisz partjai, hegy- és vízrajza is. Mallery és Walters bemutatták munkájukat az 1955-i geofizikai év rendező bizottságának, amely Dániel Linehamre, a westoni csillagvárta igazgatójára, az amerikai haditengerészet felelős kartográfusára bízta a „dossier” felülvizsgálását, ki ismét megállapította a térképek abszolút pontosságát ma még alig felkutatott területeken is (pl. az Antarktisz hegyláncait csak 1952-ben mérték fel). Ezután Charles H. Hepgood térképész és Richard W. Strachan matematikus foglalkoztak a térképekkel, s az 1962. évi Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszuson számoltak be vizsgálódásuk eredményeiről: a Földgolyónak a mesterséges holdak által készített fényképeivel való összehasonlításokból kiderült, hogy a térképeket rendkívüli magasságból kellett felvenni, és pedig az egyiptomi Syene városa fölött, (ahol Eratosthenész az ie. III. században kiszámította a Föld kerületét és az ekliptika hajlásszögét). Röviden és érthetően szólva: olyanok, mintha valaki Syene fölött akkora magasságból vette volna fel őket távlencsével), ahonnan 8000 kilométeres körben mindent pontosan „láthatott”, azonban a távolabbi részek vonalait eltorzultan, mivel nézőpontjából tekintve a Földgolyó gömbfelülete „lesüllyed”. A dolog érthetetlen, vagy pedig el kellene fogadnunk, hogy a térképet Egyiptom fölött vették fel kellő magasságban olyan műszerekkel, aminőket a mesterséges holdakon és űrhajókon használnak. Ez lehetetlen, de más magyarázat nincs. Megállapították még, hogy a legrégibb térképek időszámításunk eleje táján készültek, a többi ezek későbbi másolata. Tény áll előttünk tehát, mely lehetetlen, mégis igaz. Vagy Rabbi Akibának volna ismét igaza: Nincsen új a Nap alatt? — Vége. — A „BIO-STRIP” a legkorszerűbb tartós rovarölő Magyarországon! A „BIO-STRIP” felfüggesztés után három hónapon keresztül teljes védelmet nyújt egy 40 légköbméteres helyiségben. 15—20 perc alatt elpusztítja a helyiségbe berepülő rovarokat. Emberre, állatra ártalmatlan, szagtalan rovarölő. A „BIO-STRIP” felhasználható még szállodák, éttermek, konyhák, campingek, üdülők, egészségügyi intézmények rovartalanítására. Eredményesen alkalmazható a tsz-ek állat- tenyésztési üzemeiben. Gyártja: AGROKÉMIA Szövetkezet Sellye. Forgalmazza: a Sellyéi Áfész. Kapható: az áfészck és az állami kereskedelmi szakbolthálózatban. (458)
