Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
jZöldségtermesztési gondjaink III. Pénzszerző ágazat lesz Cím helyett nem véletlenül alkalmaztunk fényképfelvételt. Húsz esztendeje annak, hogy a VIII. osztály feliratú táblák felbukkantak az általános iskolák folyosóin. Törvények, törvényerejű rendeletek számát általában csak a szakemberek jegyzik meg. Az, hogy most háromra hivatkozunk, a negyedikre pedig emlékezünk, nyilvánvalóan nem a véletlen műve. Valamilyen formában mindegyik korszakalkotó volt. Az elsőt, az 1868. évi' XXXVIII. törvényt egyetlen személy nevéhez is hozzá lehet fűzni. Eötvös Józsefhez aki írónak, társadalombölcsésznek sem volt kicsi, a hazai közoktatás azonban joggal tarthatja számon a legnagyobbjai között. Ezzel a törvénnyel született meg népiskolai oktatásunk. Az 1908. évi XLVI. törvény ugyanennek az oktatásnak az ingyenessé tételéről intézkedett, az 1948-ban létrehozott XXXIII. törvény pedig teljesen az állam kezébe adta Magyarországon a közoktatást. 1951. május 29-én — ma húsz éye — megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 15. számú törvényerejű rendelete „a tankötelezettségről és az általános iskoláról.” Azóta már százezrek hagyták el az iskolapadot, valamennyien e törvényben előírtak alapián. A végrehajtás módja, a tanterv változhatott és változott is nem egyszer, de sok évszázados történelmünk során ez volt az első eset, amikor hatályos jogszabály leszögezte, hogy — idézzük: .......minden gyermek köteles hatodik évének betöltése után, nyolc tanéven át általános iskolai tanulmányokat folytatni. Az általános iskolában az oktatás ingyenes, a tanulók sem bz- iratási díjat, sem tandíjat, sem pedig egyéb díjat nem fizetnek... A tankötelezettség a gyermek hatodik életévének betöltését közvetlenül követő szeptember hó 1. napjával kezdődik és megszakítás nélkül annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a gyermek a 14. életévét betölti.” E z ma már természetes, mégis illőnek véljük, hogy emlékezzünk a rendeletre és alkotóira, akiket felesleges lenne néven nevezni. A nagy író-miniszter előkelő arisztokrata volt, a 15. számú törvény- erejű rendelet alkotói pedig egy kollektív államvezetői testület tagjai. Felesleges a mindenki által ismert történelmi fejlődést most ezen a jogcímen nyomon követni. Tükrözi azt a törvényerejű rendelet egy másik passzusa is, melyet ugyancsak idézünk: „Az általános iskolának nyolc osztálya van, s alsó és felső tagozatra oszlik... az általános iskolában az oktatás nyelve magyar. Azokban a községekben és városokban, ahol legalább tizenöt, egy nemzetiséghez tartozó tanköteles gyermek szülője, gyámja kívánja: biztosítani kell, hogy a tanulók anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, vagy anyanyelvűket az általános iskolában kötelező tantárgyként tanulják.” Maradjunk egy rövid időre a szavaknál. A régi formájú népoktatást, melyet Eötvös József báró megteremtett, a mindennapok során „elemi” iskolainak emlegették. Valóban csak elemi ismereteket adott. Az általános iskolában: „A nyolc osztály sikeres elvégzése valamennyi középiskolában továbbtanulásra jogosít” A nyolcosztályos rendszerben az alsó tagozat hivatott az elemi ismereteket megadni, a felső az általánosakat vagy — pontosabban — általánosabbakat. A technikai és társadalmi fejlődés odáig jutott, hogy a régi (és a maga idején minden elismerést megérdemlő) oktatási formák felett túlhaladt az idő. Ezt felismerték a törvényerejű rendelet alkotói, de ami véleményünk szerint sokkal érdekesebb, felismerte — joggal használjuk a kifejezést — az egész magyar nép is. Iskolapadból már régen kinőtt generációkhoz tartozó tízezrekről „váratlanul” kiderült. hogy keveslik a régi elemiben szerzett ismereteiket. Meglett, vagy idős paraszt- és munkásemberek mentek el újra diáknak, egyáltalán nem mindig az elóbbre- jutás, valamiféle érvényesülés okából, hanem, mert többet akartak tudni. Nem célunk most statisztikai adatok idézésével untatni az olvasót. Egyebek között azonban éppen megyénk is színhelye a Népművelési Intézet által kikísérletezett. új oktatási formának, mely azt szolgálja, hogy legalább ezt a szintet — a nyolc osztály által nyújtott — általános ismeretekét mindenki megszerezhesse. • Érdemes emlékezni erre a törvényerejű rendelet megjelenésének huszadik évfordulóján is. Némi vitatkozó szándékkal és éllel is. A Magyar Hírlap e hó 25-i számában N. Sándor László „Vágyak” című (egyébként teljes egyetértésünkre számot tartható) publicisztikájában így ír: „A dolgozók iskoláiba — országos tapasztalat szerint —, jórészt olyan fiatalok járnak, akik korábban nem tűntek ki szellemi képességeikkel; a gyerekévek közepesei; olyanok, akikkel annak idején több gondjuk volt a pedagógusoknak, mint amennyi örömük.” Úgy véljük, egyáltalán nem csak a fiatalok és egyáltalán nem jórészt csalt ilyenek. Az önmaguk iránt igényesek is, minden korosztályból. Sajnos nem a legfrisebb, hiszen 1965-ben jelent meg, R. Wiesner, H. Brauer és W. Mann összehasonlító pedagógiai tanulmánya, a „Hét szocialista ország oktatásügye”. Mégis tanulságos. Egyebek közt ugyanis megállapítja a következőket: „Az említett hét országban az általános iskola célkitűzése: magas színvonalú általános és politechnikai ismeretek oktatása, olyan készségek és jártasságok kialakítása, melyek a gyermekeket munkaszeretetre nevelik és előkészítik a közhasznú munkára. Az ifjúság sokoldalú képzése mellett az általános iskolák fontos feladata az erkölcsi, politikai, esztétikai és testi nevelés is. Ezen a fokon az oktató-nevelő munkát úgy szervezték meg, hogy az oktatás és tanulás szoros kapcsolatban álljon az élettel és a szocializmus felépítésével. Az általános iskola feladatai összhangban vannak az említett országok társadalmi fejlődésével.” Az említett könyvben ismertetett adatok szerint a szocialista országok közül az NDK-ban tízosztályos, Csehszlovákiában kilencosztályos, a többiben nyolcosztályos volt az általános iskolai oktatás. A belső felépítés változott, de nem ez amit itt hangsúlyozni érdemes és kell. Csak azt, hogy a többiekkel együtt a társadalmi fejlődés új útjára lépett hazánkban húsz esztendeje jelent meg egy törvény- erejű rendelet, mely közoktatásunkat új alapokra helyezte. Biztos, hogy a fejlődés ezzel nem állt meg. A hazánkban ma előállított zöldségmennyiség hatvan százalékát a közös gazdaságok termelik. Harminchét százalékkal részesednek a háztájik és a kiskertek, s csupán három százalék jut az állami gazdaságokra. Megfigyelhető azonban, hogy az állami gazdaságok érdeklődése fokozódik. A zöldség ugyanis nem hoz sok hasznot, de egy holdon nagy érték termelését teszi lehetővé. Aki tehát a belterjesség felé fordul, annak nem mindegy, hogy egy holdról tízezer, vagy harmincezer forint értékű termést takarított-e be. Most, amikor a gépesítés első eredményei már láthatóvá válnak, az állami gazdaságok pénzszerző növénynek tekintik a zöldséget. Remélhetőleg ezt a szerepet tölti majd be a termelőszövetkezetekben is. Elvben nincs különösebb akadálya. A vevő — konzervgyár, belkereskedő, külkereskedő, vagy hűtőipar — adja a gépet és a vegyszert. A téesz termel. A fiatalokat, akik még könnyen és gyorsan tanulnak, gépre ültetik, ök végzik el a munka oroszlánrészét. Az asz- szonyok, az idősek pedig még a gépi szedés előtt néhányszor végigmennek a táblán, össze- sTvűitik a korai, tehát legdrágább hozamot. Mikor az ideális pillanat elérkezett, megindul a szedőgép. Az asszonyok ekkor a gépet szolgálják ki, illetve válogatnak, csomagolnak. .. Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű. A konzervgyárnak átadott tömegtermés átvételi ára jó néhány zöldségnél már most sem fedezi az önköltséget. A korszerű kísérletek köz- gazdasági elemzése viszont megmutatta, hogy a gépesítés és vegyszerezés sok esetben nem csökkentette, hanem növelte az önköltséget. Tehát a termelékenyen, nagy tömegA bécsi Collegium Hungari- cumban a sajtóból értesültek Szekszárd nemzetközi rendezvénysorozatáról, a néprajzi filmszemléről. Az értesülést tett követte. Az elmúlt év augusztusában bemutatott magyar néprajzi filmeket a Kulturális Kapcsolatok Intézetének közreműködésével hívták meg és vetítették le Bécsben. A négynapos program keretében bemutatták a MAFILM 2-es telepén készült — Lakatos Vince rendezői munkásságát dicsérő — filmeket, a másik három napon pedig 3—3 órás vetítési időben a Magyar Néprajzi Múzeum, a Népművelési Intézet, a Tolna megyei és a Bács megyei amatőr filmstúdió, valamint a jászberényi művelődési ház által készített filmeket vetítették. A magyar néprajzi filmek — a szekszárdiak által is jól ismert Magány, a Bocskoromon van egy ták, a Tanulmányok a Sárközből. az Utolsó matyó szűcs- mester, stb. — osztatlan sikert arattak külföldön is. A legnagyobb elismerés hangján beszéltek az osztrák szakemberek Kiss István: A patkolókovács című filmjéről. ben előállított zöldség önköltsége mázsánként több volt, mint a hagyományosan termesztetté. Ha szükségünk van a zöldségre, — márpedig szükségünk van — akkor biztosítanunk kell a termelő anyagi érdekeltségét is. Ennek módjain napjainkban még tart a vita, sokféle álláspont ütközik meg, s bonyolult összefüggéseket kell mérlegre helyezni. A termelőszövetkezetek nem ellenségei a zöldségtermesztésnek. Csinálják is, becsülettel. Ha a terület és mennyiség csökken, akkor az elsősorban nem a közgazdasági megfontolások következménye, hanem a vetésszerkezet kialakításának sajátos tünete. A közös gazdaságok ugyanis ma már általában úgy terveznek, hogy előbb megkérdezik a tagokat, ki mennyi paradicsomot, paprikát, uborkát, stb. vállal. A vállalásokat összeadják és annyit ültetnek. A már említett okok miatt azonban a téeszek zömében a tagok évről évre kevesebbet vállalnak. A legjobb gazdaságok technikai eszközökkel ellensúlyozzák ugyan az itt fenyegető területcsökkentést, de erre nem mindenütt képesek. A termelőket zavarja, hogy a távlati koncepciók már kialakultak, de a jelenre, a legközelebbi jövőre kevesebb figyelem jut. Ha pedig egy gazdaság abbahagyja a kisüzemi zöldségtermesztést, lényegesen nehezebben kezdi majcj el a korszerű nagyüzemit Ezért bíztató, hogy az esztendő második felében az egész problémakör a Minisztertanács ülése elé kerül. Ott pedig kellő súllyal mérlegelik majd a közelebbi és távolabbi, a biológiai és technológiai, a tervezési és közgazdasági tennivalókat is. Földeák! Béla A siker legfényesebb bizonyítéka, hogy az eredeti műsoron kívül is kellett vetítéseket tartani. Az Osztrák—Magyar Baráti Társaság grazi csoportjánál két alkalommal — első ízben a szűkebb, a szakmai közönség, majd a szélesebb körű érdeklődők részére — mutatták be a kivitt kollekciót Bécsben és Grazban is hosz- szas beszélgetés követte a vetítéseket. Bécsben dr. Wolf- ramm profeszor, Grazban pedig az Egyetemi Néprajzi Intézet vezetője, Koren profesz- szor méltatta bevezető előadása keretében a magyar néprajzi filmezés helyzetét. A bécsi magyar néprajzi filmnapok alkalmából és a grazi vetítések után ismertették a III. nemzetközi filmszemle tervezetét S bár a jelenlévők elmondták, hogy osztrák néprajzi filmet nem- nagyon várhatunk a szemlére, mivel országukban nem ren- . delkeznek ilyen hagyományokkal. — az 1972. évi rendezvénysorozaton azonban szép számmal részt kívánnak venni. ORDAS IVÁN Június hónapban vásárolt Tallin — Satura — Cardó 69 hálószobabútorhoz 500 Ft-os vásárlási utalványt és ingyenes házhozszállítást ajándékozunk a Népbolt Vállalat szekszárdi, tolnai, paksi, bonyhádi bútorszaküzleteiben ___________________________________________(504) Szekszárdi III. Nemzetközi Néprajzi Filmszemle Magyar néprajzi filmnapok a Collegium Hungaricumban um. OSZTÁLY
