Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN + MAGAZIN * MAGAZIN « MAGAZIN, ' vJfp j'Sif"- ’.*• iV*- :í­Palotaforradalom az ENSZ-ben Már a XIX. században is óvakodtak a „vándormadaraktól’” Az ENSZ genfi palotájában dolgozó 3000 alkalmazott a napokban egységbe tömörülve hajtott végre egy váratlan ak­ciót. A világszervezet európai szék­házának bárja és étkezdéje, amelyet a sok nemzetiségű al­kalmazottak kényelme, illetve munkafeltételeinek könnyítése céljából rendeztek be a palo­tában —, enyhén szólva drága. A bárnak és az étkezdének magánszemély a tulajdonosa, aki — az alkalmazottak szerint — igen magas árakkal érez­tette velük azt a megtisztelte­tést, hogy a világszervezet pa­lotájában csillapíthatják alkal­milag éhségüket, fokozhatják munkaerejüket egy-egy fekete­kávéval és kedvüket egy-egy pohár itallal. Azok at ENSZ-alkalmazot- tak, akik a legelégedetleneb­bek vol tak a magas árakkal és a magas árakhoz viszonyított gyenge minőséggel, megszer­vezték a bojkottot. Hozzávető­leg ezerötszázan vettek részt az akctóban, most már hozzá­tehetjük, teljes sikerrel. A boj­kott első napján, bár a palo­tában épp oly nagy volt a sürgés-forgás, mint mindig —. a tárgyalások, a felek foga­dása, az ügyek intézése a megszokott hangyaboly-hangu- latot idézte —, mégis az ét­kezdében összesen csak hat személy kért ebédet. Ezt a hat személyt is étkezés köz­ben, a sztrájktörőkké átvedlett csinos titkárnők felvilágosítot­ták a helyzetről. Végül vala­mennyien részt vettek a boj­kottban. A bojkott megszervezésének magas fokára volt jellemző, hogy vagy hatszáz alkalmazott tartotta ülősztrájk formájában megszállva az étkezdét és a bárt, de számukra a kollégák gondoskodtak ingyen szend­vicsről és üdítő italról. Ezen­kívül az ENSZ-alkalmazottak szervezete határozatot hozott, amely szerint mindenki maga hozza be a palotába saját fo- gyasztanivalóját, mindaddig, amíg a vállalkozó le nem szállítja az árakat és nem ja­vít a minőségen. A sztrájk­szervezők röpiratokat osztogat­tak az ENSZ-palota látogatói­nak a következő, angol és francia nyelvű mondatokkal: — Bőségesebb élelmet — ki­sebb számolócédulát! — Le az árakkal, fel a mi­nőséggel! — Egységben az erő! A legnagyobb magyar temp­lomnak, az esztergomi Bazili­kának az építését 1822-ben kezdték meg. Az ország leg­nagyobb építkezése volt, így nagyon sok vándor és külföl­di munkás dolgozott ott. Ezért a város 1825-ben köz­rendi és közbiztonsági sza­bályrendeletet adott ki. „Az egymással szomszédos királyi és érseki Esztergom, úgy Szenttamás és Szentgyörme- ző városokban tapasztalt egyenetlen rendetlenségeknek, szinte pedig a várbeli munká­ra összecsődülő mindenféle szedett-vedett népségnek za­bolabéli elhatárolása tárgyá­ban.” „Mivel a várbeli munkára vágyódásnak örve alatt sok rossz szándékú gonosztevő csupán a kikémlelőzésekkel végrehajtó rablás okáért lep­nék meg ezen községeket, a közbátorságnak fenntartására” szigorúan előírták, hogyan le­het a magánlakásokban ide­geneknek szállást adni. „Ne merészeljen sem a há­zigazdák, sem a zsellérek kö­zül is idegen jövevényeknek az illető elöljáróságnak teendő béjelentés nélkül szállást ad­ni, és pedig a nemesekre néz­ve 12 forintok, a nemtelenek­re pedig 24 pálca ütéseknek büntetése alatt”. Hosszú! Rövid! Hosszú! Rövid!... New York-i divatszakem­berek állították össze ezt a rajzsorozatot, amely a női ru­hák hosszának alakulását mu­tatja a századfordulótól nap­jainkig. Ha az éveket követve gondosan végignézzük a divat alakulását, az 1900-as évek földig érő ruhacsodáitóL, az 1971-es év divatslágeréig, az úgynevezett «hot pants”-ig, azaz a merészen rövid mini- shortig — hozzátéve saját ta­pasztalatainkat is — nyugod­tan mondhatjuk: ami a ru­hák hosszát illeti, nevezzé;: azt maxinak, midinek, var” mininek, sok újdonság nini:; a nap alatt.- ” K -Uoüsza ‘sÄÄmyäHi’&vid,- vagy még rövidebb, majd is­mét hosszabb, vagy még hosz- szatbb követted De volt aaár divat ft tunikáv á test vona» iát lazán követő, és a testhez-;, erősen simáid karcsúsított voé' * . mal» aa jtasszítoít fie- -,- lékvuméf éa ft «faékvonal pontosan) dáraaá&w Volt ;"-j vak a szoknya szűkeit és [ ven, fodor; hajtás; a rövidebb és hosszabb : nyán. És valójában a mini- short sem újszülötte az esz­tendőnek, mert ha közbfen hosszabb, vagy egészen hosz- srú nadrág lett is a divat, úgy jó 10 —15 észténdő’-el ez­előtt, a nyán üdülőhelyeken, .J. ­strándokon; íly«v rövid nadrá, jócskákat, shortokafc hordtak egyre-másra az ifjabb és idő­sebb korosztályhoz tartozó nők: Ss. Hogy a mini-shorthoz most dől rendszerint nyitott ás legombolható midi srokiryát is terveztek a divattervezők? ‘Valami újat -valóban hozni keö. 36, hogy a tunika ismét divatos, 9 a. lassan divatja­múltnak mondott mini ruha, divatosat»*. tunikaként hordha­tó. dó, ■ hogy a rövid ruha megtoldható, a hosszú fel­hajtható. A divat szélsőségei között pedig valójában a leg­divatosabbak talán mégis ak­kor vagyunk, ha^a középutat járjuk, A bejelentési kötelezettsé­get már akkor előírták a vendégfogadókban is ilyen módon: „A megszálló ide­geneknek lakhelyükről és já­rásaiknak okáról kikérdeztet- nének, erre való nézve ha- tározattatik, hogy a királyi városba szokás szerint a ven­dégfogadósok nyomtatott leve­leket tartsanak, amelyekbe hogy az utasok sorozat sze­rint a kérdésekre feleletjeiket béírják ...” Szigorúan őrizték az éj­szaka nyugalmát is. Erről így ír a szabályrendelet: „Az éj­jeli dombérozások, az utcá­kon való kószálások tilalmaz- tatnak, minek sikerére a korcsmárosoknak parancsolta­tok, hogy nyáron 10 órakor, télen pedig 9 órakor kocsmá- jok ajtaját bécsukják ... A vérbosszú rabjai Jugoszlávia egyes vidékein ma is íratlan törvény a vér­bosszú, s bár ősi átoknak tartják, miatta még mindig sokan élnek rettegésben. Ulcijn környékén, a mon­tenegrói (Crna Gora-i) ten­gerparton évekkel ezelőtt meggyilkoltak egy férfit. A két gyilkos fivér vérbosszútól tartva eltűnt a faluból, hírük sem jött többé. Ámde az ál­dozat családja világszerte ku­tatott utánuk, míg megtudták, hogy a gyilkosok New York­ban élnek. Az áldozat fivére felkutatta őket s lesből gép­pisztollyal mindkettőjüket szi­tává lőtte. Évekre nyúlik vissza két környékbeli család viszályko­dása is. Kutyevity Cafo taní­tót kicsalták a faluból s ott megtámadták, hogy leszámol­janak vele. Ámde fegyveré­vel ő terítette le két táma­dóját. 15 évi börtönbüntetését tölti. Ö maga a börtönben biztonságban van, mert őrei védik a vérbosszú ellen is. De a családjának 15 férfi tagja nagyapától unokáig tisztában van azzal, hogy valamelyikü­ket minden pillanatban elér­hetik a meggyilkoltak fivé­reinek golyói. Házukat magas betonlapokból álló, lőrésekkel ellátott kerítéssel vették kö­rül s még ponyvákkal is ta­karják, hogy senki ne láthas­son be még az udvarukba sem. Nappal nem merészked­nek ki a házból s még a gyer­mekeket sem engedik ki a szobából. S így élnek immár öt éve Megkíséreltek mene­külni e rettegésből. Éladták Grissom özvegye Grissom amerikai űrhajós özvegye kártérítésért bepe­relte annak az Apolló-űrka- binnak a gyártóit, amelyben a férje elégett. A tragédia felszállás előtti , tréning közben történt Gris­som, White és Chaffee űr­hajósok még egyszer végig-- gyakorolták teendőiket, ami- ’ kor az űrkabinban tűz ütött ki. A három férfinak a legcse­kélyebb életbenmaradási le­hetősége sem volt. Elevenen égtek el. A földi személyzet rádión kapcsolatban állt ugyan az űrkabinba zárt űr­hajósokkal, de nem volt mód rá, hogy beavatkozzék: az űr­hajón nem volt még egy vészkijárat sem. Most, több mint négy év­nél a szörnyű tűzkatasztrófa után Betty Grissom, az űr­hajó-parancsnok özvegye, kár­térítési pert indított- a North American Rockwell cég el­len, amely a fülkét gyártotta. Jogi és űrhajózási szakértők az Egyesült Államokban úgy mindenüket s egy éjszaka ti­tokban elhagyták a falut. Is­merősükhöz Isztambulba utaz­tak, ámde midőn kéthavi tar­tózkodásuk letelt, a török ha­tóságok az egész nagy csalá­dot kitoloncolták. Házukat földrengés rombolta. Maguk készítette téglával állították úgy-ahogy helyre. Idegent nem engednek magukhoz, ha megbetegszik, a gyermeket sem viszik orvoshoz. S ha va­lamelyik fájdalmában könyö­rög, azzal csitítják, hogy meg­szűnnek fájdalmai, ha majd foga magától elrothad. Pusz­tul a család körül minden, mert a mezőre csak az asz« szonynép merészkedik, akikéi nem ér a vérbosszú. Jellemző, hogy a családot az egész falu sajnálja, mert tudja mindenki, hogy a vér vért. kíván, A cikk írója felkereste az áldozatok családját is. A haj­lott korú szülők már a meg­békélést kívánják. Az áldoza­tok fivére is elmondja, hogy nem képes mást megütni sem. De nem tud szabadulni a • gondolattól, hogy az egész fa­lu kineveti, mert eltűri, hogy Cafo, a gyilkos gyermekei életben vannak, békésen játszhatnak, míg két fivére halott. Ezért nem nyugodhat, míg a családjában folyt vé­rért bosszút nem áll. A jugoszláv büntetőtörvény s a bíróságok is szigorúan büntetik a vérbosszúból elkö­vetett emberölést. Ámde a hagyomány, e vér as, átkos népszokás erősebb a törvény­nél. "i pereli a NASA-t vélekednek, hogy a bíróságok helyt adnak majd a kereset­nek. Az: 1967. január 27-0n be­következett szerencsétlenség hivatalos vizsgálata már ki­derítette, hogy az űrhajó épí­tésénél és az indulás előkészü­leteinél szinte hihetetlen ha­nyagságról tettek tanúságot. A felszerelés egyes részei gyor­san égtek az űrkabin levegő­jében. Egyébként a katasztro­fális gyakorlat idején még tűzoltók sem álltak készen­létben Cape Kennedyn. Miután ezek a körülmények ismeretessé váltak, támadások érték a NASA-t. amelyet o legélesebben Erik Bergaust űrhajózási szakértő „Murder on Pad 34” című könyvében ítélt el. Időközben a NASA átalakította az Apollo-űrhajót. Az új ' biztonsági előírások alapján semmiféle . éghető anyagot nem tárolhatnak az űrkabinban. Sőt, a biztonsági előírások megkövetelik, hogy az űrhajósok íráshoz használt papírja is éghetetlen legyen. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom