Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Magasabb szinten Hogyan készül egy termelőszövetkezet középtávú terve? A párt határozott, a kormány cselekedett i. » 44 óra — kétmillió embernek A dunaszentgyörgyi Ezüst- kalász tsz gazdái néhány hét­tel ezelőtt Fáth Lajost válasz­tották elnöküknek.' A tsz új elnöke a termelőszövetkeze ti mozgalomban mintegy két év­tizedes szakmai múlttal ren­delkezik. Legutóbbi évekig Hercegszántón dolgozott, s on­nét hívták vissza Dunaszent- györgyre a falujába. Vele be­szélgetünk. — Gondolom elnök elv­társ, ez a termelőszövetkezet modell arra nézve, hogyan nem szabad tervezni. — Sajnos. Az előrelátás hiánya két és fél millió fo­rintjába került az üzemnek. — Lehetséges mindent előre látni? __ A részletek mindegyikét e lőrelátni lehetetlen. Más szó­val, fillérnyi pontossággal ki­számítani a dolgokat mondjuk 1975-lg megintcsak lehetetlen. Ennek ellenére a biztonságos tervezés feltételeit ismerjük, azok adva vannak. Körülte­kintés dolga az egész. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a tervezés -nem szerencsejáték. Mérhetetlen nagy felelősséget és felkészültséget igénylő munka. Ez' nem olyan, mint az itt a piros, hol a piros, tehát vagy eltalálom, vagy nem találom el. Biztosra kell menni, illetőleg minden eshe­tőséget számításba véve teli­találatra kell törekedni. A termelőszövetkezet önállósága ezt fokozottan elvárja és meg­kívánja. a tagoktól és a veze­tőktől. v — Hogyan kezdik? író­asztalhoz ülnek és kijelen­tik, na most összeállítjuk az üzem középtávú tervét? — Maid a végén csakugyan íróasztalhoz ülünk. De előtte tájékozódunk, információ-telí­tettségre törekszünk, hogy bi­zonyos kockázatvállalással a lehetőségek közül a legjobb­nak látszó elképzelés megva­lósításán fáradozzunk. Az üzem terve nem lóghat a le­vegőben. Kapcsolódnia kell a helyi lehetőségekhez, az árpo­litikához, a piac igényeihez. Ebből is az következik, hogy mielőtt íróasztalhoz ülnénk, nekerrt és a szakvezetőknek a tájékoztatók, az ajánlások tö­megét kell áttanulmányozni Ismerjük a X. kongresszus határozatát, a népgazdaság IV. ötéves tervét Alapállásunkat meghatáro-ó dokumentum mindkettő. Lefordítjuk a mi nyelvünkre, a mi üzemünkre. — Adottság dolgában a dunaszentgyörgyi Ezüstka­lász Tsz előttem kiismerhe­tetlen. Ebben a termelőszö­vetkezetben sok dologba be­lefogtak és szinte mindegyik elképzelés megbukott, meg­bukik. — Adottságaink semmivel sem rosszabbak, mint a köc­• nyező, jól, eredményesen mű­ködő közös gazdasagoké. Az adottságokkal azonban nem szabad szerencsejátékot űzni. Hogy mást ne mondjak, az el­múlt években ebben a tsz- ben nagyon szépen „berendez­ték” a borászatot megvették a borpalackozót, mikor min­den megvolt, a bort villám­gyorsan eladták a borforgal­minak. Hát így nem lehet. Előre felmérni, áttekinteni a lehetőségeket az adottságodat azt jelenti, hogy a vezetésnek el kell jutnia arra a végkö­vetkeztetésre. hogy mit érde­mes, mit szabad, mit nem szabad az üzemben fejleszte­ni, létrehozni, megvalósítani. Itt a baromfi. Az adottságok, a feltételek egy része hiány­zott, s ennek következtében fél év alatt félmillió forint veszteséget sikerült összehoz­ni. Ha ezt nézem, akkor az elmúlt évek gyakorlatát figye­lembe véve a mi termelőszö­vetkezetünk csakugyan modell arra nézve, miként nem sza­bad tervezni. — Azt mondia elnök elv­társ, hogy mielőtt íróasztal­hoz ülnének, az ajánlások, a tájékoztató rendeletek töme­gét tanulmányozzák át. És még? — Személyes tárgyalások előzik meg a középtávú terv összeállítását. Ezenkívül korúi- nézünk nemcsak a megyében, hanem a megye határain túl is. Megjegyzem, a tájékozó­dáshoz nagy segítséget kapunk a megyei laptól, az országos lapoktól, a szaksajtótól, a te­levíziótól és a rádiótól. Jel­zem: igen hasznosak a TOT és a területi tsz-szövetség ajánlásai, a TÁSZI híradói, piac-előrejelzései. Itt van pél­dául a cukorrépa. Személyes tárgyalások során a cukorgyár illetékesei elmondták: betaka­rító gépsorokkal tudnák se­gíteni a cukkorépa-t emész­tést. Számításokat végzünk A mi gazdaságunkban az adott­ságok kiválóak. A Duna mel­lett 3—400 holdon tudnánk cukorrépával foglalkozni. To- vábbmenve van egy 100 hol­das legelőnk, ahová egv sza­kosított szarvasmarhatelepet létesíthetnénk. Ilyen • mó'ion helyben a trágya, helvben a tömegtakarmány, helyben minden. Az összefüggések gon­dolom érthetőek, hiszen a cu­korrépa-termesztés kihat az állattenyésztésre is. Erősen hajiunk tehát afelé, hogy a cukorrépatermő terü'etet a középtávú tervben 400 katasz­teri holdban rögzítjük. J — Igen, de van-e garan­cia arra nézve, hogy a cu­korrépával csakugyan , jó lóra tesznek”? Nem fordul­hat elő, hogy más 'növény­féleséggel esetleg jobban járnának? Teszem azt, nem lenne kifizetődőbb a sárga szárú kender? — Mielőtt valamire igent mondunk, mi is feltesszük a kérdést, hogy nincs ennél jobb? Egyébként őszinte le­szek, a felvásárló, a termel­tető vállalatokkal arról is tár­gyalunk, mi az, ami most megy, s megkérdezzük: mit ajánlotok abból, ami pár év múlva is menni fog? A ken­dertermeltető vállalat megbí­zottja például felkereste a ter­melőszövetkezetet azzal az ajánlattal, hogy foglalkozzunk sárga szárú kenderrel. Még nem döntöttünk. Először tá­jékozódunk. Ezzel szemben a cukorrépaügyben már úgy érezzük, tájékozottak vagyunk. Mielőtt a kenderügyben igent, vagy nemet mondanánk, fel­keresünk néhány olyan üze­met. ahol ezzel a növénnyel foglalkoznak. — A középtávú terv ösz- szeállításának előkészítése során igénkbe veszik a gaz­dák javaslatát, véleményét? — Időm nagy részét az em­berek között töltöm. Ma dél­ben is két órán át beszélget­tünk a tsz jelenéről és jövő­jéről. Ilyen beszélgetés alkal­mával került szóba az öreg­hegy ésszerű kihasználása. 130 holdas területről van szó. Dió­val és mandulával akarjuk be­telepíteni. Miért éppen dió­val és mandulával? Számítás­ba vettük a tagok átlagos élet­korát. Arra nincs ember, hogy mondjuk a barackot és a meggvet leszedjük a fáról. A mandulát és a diót viszont még az idősebb emberek is le tudíák verni a faról. De gondoltunk arra is, hogy ha pang a Piac, a dtó és a man­dula minden további nélkül tárolható. A lédús gyümölcs esetében ez már nem ilyen egyszerű. Azt szeretném ér­zékelteti. hosv aki ötven éven keresztül ismerte az öreghegyet annak a javasla­tára oda kell figyelni. — Ismerik a kutatóintéze­tek, a növénynemesítök munkáját? Tudnak arról, hogy az elkövetkezendő években V'ihien új növény­éi állatfajták megjelenése várható? — Termel őszö vetkezetünk főagronómusa igen képzett, és széles látókörű szakember. 1964. november 28.—december 3 között tanácskozott a párt IX. kongresszusa. Útmutatásai, hatá­rozatai világos, s népszerű prog­ramot adtak az 1967 tavaszán le­zajlott országgyűlési és tanácsvá­lasztásokhoz. Az eltelt négy esz­tendő nem maradt adós e prog­ram valóra váltásával. Cikksoroza­tunkkal arra a kérdésre igyekszünk választ adni, hogy a párt útmu­tatásai, a kormány cselekedetei nyomán mindennapi életünk né­hány területén miként gyarapod­tunk, hogyan jutottunk előbbre. A IX. kongresszus határoza­ta kimondta: „Vállalatonként, üzemenként az eddigi teljesít­ményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 vé­géig fokozatosan az összes ipa­ri dolgozó munkaidejét átla­gosan heti 44 órára kell csök­kenteni. A kongresszus fel­kéri a kormányt és a szak- szervezeteket,. hogy a munka­idő-csökkentés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák.” Népszerű, a dolgozók körében nagy visszhangra talált fel­adat volt ez: annyira népsze­rű, hogy lényegében egy évvel korábban, 1969 végéig megva­lósult, 1970-re már csak teljes­sé tétele mnaradt. A múlt év ■'égén több mint kétmillió em­ber élvezte a rövidebb, heti 44 órás, vagy annál is keve­sebb munkaidő előnyeit. A kormány határozata, a SZOT állásfoglalása, a Mun­kaügyi Minisztérium rendel­kezései egyaránt hangsúlyoz­ták: a rövidebb munkaidő be­vezetése miatt sem a terme­lés, sem a dolgozók keresete nem csökkenhet. Ami nem kis dolog, hiszen a 44 órás munkahét átlagosan nyolc százalékkal kurtította meg a termelést szolgáló időalapot. A szervezettség növelésére, a műszaki fejlesztés meggyorsí­tására. az állóalapok jobb ki­használására volt szükség ahhoz, — s ezekhez kötődve intézkedések regimentjére. —, hogy á cél elérhető legyen. A termelés növekedése ugyan át­menetileg lelassult, de egésze n°m csökkent. A munkaidő- csö'-kentés megkezdése előtt, 1967-ben a szocialista ipar­ban 1880 forint volt a foelal- koztatottak átlaeVnresete. 1970- ben ez az összeg 8102 forintra emelkedett. Ezen belül a mun­káskeresetek havi átlaga 1809 forintról 2026-ra nőtt; a hatá­rozatnak ez a része sem ma­radt tehát írott malaszt. Több mint kétmillió ember élvezi (pecázás, családi kirán­dulás, forró ulticsaták, vagy éppen „fusi”) — most ne fir­tassuk íri, mivel tölti — a min. den második heti szabad szom­batot. De növekvő számban vannak, akiknek heti munka­ideje a 44 óránál is kevesebb. A szocialista ipar összes fog­lalkoztatottjának 4,8 százaléka dolgozik 40—41 órás munka­időben; a vegyiparban például már 32,8 százalékra rúg ez az arány, s ezen belül a gyógy­szeripar minden száz dolgozó­ja közül 58-nak gyakorlatilag ötnapos a munkahete. Igaz, az országos kép elfed néhány helyi szeplőt. Előfor­dult, hogy a munkaidő-csök­kentést némelyik üzemben csu­pán a normák szorosabbá té­telével ellensúlyozták. Több helyen nőtt a túlórák száma, s megtörtént, hogy itt-ott a ke­resetek átmenetileg csökken­tek. Bizonyos ágazatokban (így például az élelmiszer- iparban) az átlagosnál lassúbb, nehézkesebb volt a 44 órás heti munkaidő bevezetése. Mindez arra figyelmeztetett és int ma is, hogy a kisebb munkaidő nagyobb szerve­zettséget, a munkafeltételek és munkakörülmények gyor. sabb javítását követeli meg. A munkaidő napi egy órával va­ló csökkentése ugyanis egy évre számítva összességében tízmilliárd forint értékű ter­mékkel egvenlő. E hatalmas summát kitevő árut rövidebb idő alatt előállítani csak fo­lyamatos műszaki fejlesztés­sel, korszerűbb munkaszerve­zéssel lehet. Jó dolog, hogy egyre több embernek növekszik a sza­bad ideje. Am a nyugodt pi­henéstől elválaszthatatlan — mert anyagi alapjait, fedeze­tét az teremti meg —, hogy a heti 36—40—42—44 óra mun­kaidő a szó szoros értelmében munkával telt idő legyen. MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: Ösztöndíjas mamák) anyagot vásárolt. Csak elbal­lagok majd és megnézem. Ér­dekel a dolog, hiszen tudom, hogy a sonkatípusú sertésé a jövő. Meghallottam, hogy a mözsi termelőszövetkezet nyérctenyészetet létesít. Egye­lőre nem tudom, mi az, de fi­gyelni fogom... — Elnök elvtárs, mennyi idő kell ahhoz, hogy a du­naszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz utolérje magát? — Sok munkával, még több tisztakezűséggel, két év. Ezzel már azt is megmond­tam, hogy a középtávú terv összeállítása során számolunk azzal is, amit a kutatóintéze­tek és a nővén vnemesítők produkálnak. Alapelvünk a termelékenység r.-övelése. Négyszáz holdon termelünk borsót. Ezen belül kétszázöt­ven holdon m a "termesztés fo­lyik. Nyilvánvaló, hogy a leg­jobb új fajtákat részesítjük előnyben. Ez vonatkozik a lu- cernamag-terpiesztésre is és a napraforgóra is. A táplálko­zás, az élelmiszerfogyasztás tendenciáit figyelve nagy fan­táziát látunk a napraforgóban Éppen ezért az idén is 750 holdon termeljük ezt az ola­jos növényt és középtávú ter­vünkben is jelentős helyet • foglal el. Ha már az imént kiejtettem a számon a terme­lékenységet. meg szeretném je­gyezni, hogy Dunaszentgyörgy határában nagy jövője van az öntözésnek. Mi ezer holdon szeretnénk öntözni. — Azt vallja tehát elnök elvtárs, hogy egyfajta tájé­kozottsági optimum nélkül nem szabad tervezni. — Érdeklődni, érdeklődni, érdeklődni. Meghallottam, hogy a2 aparhanti termelő- szövetkezet osztrák tenyész­Hasznos húsvéti ajándék minden nő részére a Móra harisnyanadrág, mely kapható minden NÉPBOLT és ÁFÉSZ ruházati szaküzletben leszámított áron. (14)

Next

/
Oldalképek
Tartalom