Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-02 / 78. szám
A torzsgárda Méltóak a megbecsülésre R endszerint feszültségek támadnak abbéi, ha a munkaadó többet fizet az új embernek, mint a réginek. Ilyenkor egy forint is sokat számít, önérzetet sértő, légkört rontó tényező. S igaz, ami igaz, gyakran megesik, hogy az új ember azonnal több órabért, magasabb fix- fizetést kap, mint a régi. A szükség törvényt bont, mondják a közlekedésben, az építőiparban a vezetők, hi vatkozva a munkaerőhiányra, a szakemberhiányra, összességében a nehézségekre. Mindenesetre a töl zsgárda önérzetét joggal sérti, a kivitelezés, még akkor is, ha olykor a gazdasági vezetés indokolni tudja saját álláspontját. Érdemes közelebbről szemügyre venni a kérdést, annál is inkább, mert összefüggésbe hozható a munkaerő-gazdálkodás fehér foltjaival, továbbá a törzsgárdata- gok fokozottabb megbecsülésével. A megyei pártértekezleten is elhangzott tavaly őszszel, hogy a vállalatok többségénél aligha beszélhetünk munkaerő-gazdálkodásról. A munkaügyi osztályok tevékenysége többnyire leegyszerűsödik a felvétellel, az alkalmaztatással, a munkaviszony-megszüntetéssel foglalkozó adminisztrációval. A kézenfekvő tennivalók helyett gyakorlatilag asszisztálnak csupán az adott helyzethez. Miként jön ide a törzsgárdatagok fokozottabb megbecsülésének kérdése? A válasz egyszerű. Elöljáróban hivatkoznánk a DÉDÁSZ-ra, ahol tervszerűen folyik a dolgozók szakmai és politika műveltségének növelése házi tanfolyamok keretei kozott. Az a cél, hogy az emberek mind szakmailag, mind politikailag „felnőjenek” a feladatokhoz továbbá az a cél, hogy a munkaadó a régi megbízható gárdából neveljen magának magasabban képzett szakmunkásállományt. A DÉDÁSZ- nál ezt teszik. Nem ritkán a régieknek azért nem lehet többet fizetni, mert nincs bizonyítvány a gyakorlatról. Az új ember meg papírokkal igazolja a magasabb szakmai tudást. A dolog világos és érthető: egyrészt a feszültségek elkerülhetők, másrészről az egzisztenciális alapok méginkább biztosíthatók, ha a munkahely nem pénzen vásárol új szakmai-szellemi kapacitást, hanem neveli, taníttatja hűséges, megbízható dolgozóit. S a törzsgárdatagok igazi megbecsülése itt kezdődik. Ott, ahol a többre képes ember csakugyan többre viheti, mert biztosítják ehhez számára a feltételeket. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa tegnap délelőtt tartotta elnökségi ülését Szek- szárdon, a Balbits Mihály művelődési központ oktatótermében, Schröttner Károly, az SZMT vezető titkára az 1970— 71. évi alap- és középszervi szakszervezeti választások tapasztalatairól számolt be az elnökségnek. A szervezett dolgozók a választások során 183 alapszervezetet. 176 műhely-, oszitály- bizottságot, 34 szakszervezeti tanácsot, 3835 bizalmit, illetve helyettest, 8 szakmai megyebizottságot és a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsát választották újjá. Ebben a választási ciklusban 7991 tisztségR engeteg köze van ennek a munkerő-gazdál- kodáshoz. A Dombóvári Vegyesipari Ktsz-ben az alapítótagokat, a régi kézműves kisiparosokat átképezték. A ktsz mérnökei tartottak részükre tanfolyamokat. A műanyaggyártásról van szó, amely a szövetkezetnek új profilja. A ktsz azt a megoldást is választhatta volna, hogy a környező városokból toboroz „vásárol ’ gépekhez értő szakmunkásokat Nem ezt tette. A már nem éppen fiatal cipőfelsőrész-készítők, szabók, varrónők stb. „álltak át”, az új szakmára. Az átképzést még a gépek beszerzése előtt, illetőleg azzal egy- időben megkezdték. Ide kívánkozik, hogy miközben Dombóvárott általánosnak nevezhető a munkaerőhiány, a Vegyesipari Ktsz-nek ilyen gondja nincs. Nyilvánvaló, hogy a szakmát változtató tagokat jól megfizetik, de ez még mindig ésszerűbb, mint kivárni egy kényszerhelyzetet, és túlfizetni a más üzemekből „elcsábított” szakértelmet. A törzsgárdatagok megbecsülése és az ésszerű munkaerő-gazdálkodás nem választható el egymástól. Ha van munkaerő-gazdálkodás, akkor ez egyet jelent a törzsgárdatagok megbecsülésével. Ha élő valóság a törzsgárdatagok megbecsülése akkor ez az észszerű munkaerő-gazdálkodást is jelzi. A megyei pártértekezletre hivatkozunk ismét. Ott hangzott el egyelőre mutató, mégis gondokat feszegető felszólalás. Az építőipar gépesítéséről volt szó, s ezzel összefüggésben arról, hogy kik kezeljék az új korszerű gépeket. A tartalék sehol másutt nem kereshető, mint a vállalaton belül. A gépek „bevetése” egyúttal azt is jelenti, hogy a hagyományos mesterségek egy része elavult. De vigyázzunk a mesterség avul el. Ebből következik, hogy a kőművesek, az asztalosok, a vízvezeték-szerelők, az ácsok, a kubikosok, a burkolok egy részét kell most mar átképezni a gépesítés üteme szerint univerzális építőmunkássá, pontosabban épületszerelővé. Amikor tehát az Állami Építőipari Vállalat tanfolyamokat szervezve megkezdte az átképzést, akkor célszerű munkaerő-gazdálkodást folytatott, és érvényre juttatta a törzsgárdatagok megbecsülését, olyképpen, hogy a régi szakma helyett — e- mellé — új szakmát ad a kezükbe. Jól felfogott vállalati érdek is ez, de érdeke a munkásnak is. : t . i. i viselőt választottak, ami az 1967-es választásokkal szemben 27 százalékos növekedést jelent. Második napirendi pontként Zrínyi János, az SZMT munka- védelmi bizottságának vezetője. az üzemek. vállalatok munkavédelmi minősítésének az elmúlt évi tapasztalatairól számolt be. A továbbiakban az SZMT, á megyebizofctságdk, a szakmaközi bizottságok és a kultúrintézmények elmúlt évi pénz- gazdálkodását vitatták meg, majd Schrotteer Károly a két elnökségi ülés között végzett munkáról tájékoztatta a megjelenteket, , -- S maradjunk még az állami építőipar berkeiben. A törzsgárdatagok messzi falvakból járnak az építkezésre. Vállalják az utazgatás fáradalmait. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert érzik a megbecsülést és a gondoskodást mind anyagiakban, ’ mind erkölcsiekben. Nincs olyan törzsgárdatag, akit ne ismerne személyesen az igazgató, a pártitkár, vagy a szakszervezet titkára. Itt kezdődik a régi jól dolgozó emberek megbecsülésének másik vonulata. Szava, beleszólása, a munkahely ügyeibe, dolgaiba elsősorban annak legyen, aki erre éveivel is rászolgált. S igényelni a munkástekintélyek véleményét, javaslatát annyit jelent, mint teljesebbé tenni az üzemi demokráciát, növelni az emberek alkotó készségét, azonosulását a termeléssel, a termelékenységgel, a helyi érdekekkel. Miként azt a Simontornyai Bőrgyár meszes üzemében, vagy a Dalmandi Állami Gazdaság kerületeiben teszik. Ebből az alapállásból kezdi működését megyénk egyik legfiatalabb üzeme, a BVK műanyag ajtókat, ablakokat készítő szekszárdi gyára. Azok a dolgozók, akik munkahelyükön „régi embereknek” számítanak, óriási ismeretanyaggal rendelkeznek, és csakugyan első számú segítői lehetnek a vezetésnek. Harminc munkában eltöltött esztendő a Bonyhádi Cipőgyárban, a Szekszárdi Nyomdában üzemi tapasztalat, helyismeret szempontjából felér egy mérnöki diplomával. Az erkölcsi megbecsülés mellett ezt a bölcsesség-pluszt forinttal dotálni nemcsak illő — kötelező. A munkáskollektíva egésze számára haszon és pénzben kifejezhető érték az egyhelyben eltöltött tíz évek tapasztalata, bölcsessége, helyi ismerete. önmagát becsüli az a kollektíva, amely a törzs- gárdatagnak azt adja, amiét megilleti. Az eltöltött éveket a nyereségrészesedésnél figyelembe veszik. Ez így helyes és így van jól. De távolról sem fejezhető ki a megbecsülés csak forinttal, csak jelvénnyel. Sokkal inkább kifejezhető azzal, hogy legyen több joga a törzsgárdatagnak továbbképeznie magát, számítson a munkahely rangosai közé, s hangadóként lépjen fel. H ozzátartozik a teljességhez azonban még valami. Az, hogy némelykor félreértések vannak a törzsgárdatagság körül; önmagában véve nem az esztendők határozzák meg, hogy egyik vagy másik ember munkahelyén a megbecsült törzsgárdatagok körébe tartozik-e vagy sem. Beszéljünk világosan. Az egy munkahelyen eltöltött húsz év semmit nem jelent, ha nem párosul vele elismerésre méltó munka. Az éveket tehát nem szabad misztifikálni. Előfordulhat, hogy a húszéves munkaviszony mögött csak üresen töltött évek vannak, s ebben az esetben nem a munkavállaló tett szívességet a munkaadónak, a munkaadó volt nagylelkű éveken át a munkavállalóhoz. Vakság lenne az ilyen embert törzsgár- datagként kezelni. •— Szp—Pj —* Népújság 3 1971, április 2. Amióta hazánkban a hatalom a dolgozóké lett, százezerszámra nőttek fel azok az emberek, akik nemcsak érdeklődnek a közügyek iránt, hanem alkalmasak is embertársaik képviseletére a leg- felelősebb posztokon. A szocialista demokrácia fejlődését szolgáló törvénymódosításokon túl, nem utolsósorban ennek tudható be, hogy a korábbiaknál lényegesen több a kettős jelölés mind az országgyűlési, mind a tanácsi választókerületekben. Megtiszteltetés jelöltté válni, de akár ország- gyűlési képviselőnek, akár tanácstagnak jelölték, szolgálatot is vállal, méghozzá nem könnyűt. Erről is sok szó esett a jelölőgyűlésen. Komoly hangon — az ügyhöz méltóan és olykor vidámabban — a jó közhangulatnak megfelelően. Volt, aki arról beszélt; időnként maga is beállt a morgolódók csapatába, s szidta a tanácsot ezért, meg azért, s csak most, a jelölőgyűlések beszámolója alapján döbbent rá arra, mennyi mindent is tett egy ciklus alatt a közönséggel együtt, a közönség javára a tanács és az ő tanácstagja, képviselője. Az érzékenyebb lelkiismeretűek még azt a kérdést is szóba hozták, hogy ők maguk kivették-e részüket a közös erőfeszítésből, a közügyekből. „Szidtam a tanácstagomat — hangzott el egy városi jelölőgyűlésen —, hogy a télen befagyott vízvezetéket nagyon lassan javítják ki. Ám azt, hogy az ő lakásába utoljára jutott el a víz, csak akkor vettem észre, amikor egy este bekopogott hozzám: segítsen ki egy vödör vízzel”. A szolgálatot nem anyagiakkal, csak megbecsüléssel honorálhatja a közönség. Kifejezésre jutott ez a jelölőgyűléseken abban, hogy a választópolgárok többségében a korábbi képviselőt, tanácstagot jelölték megint. Akiket nem jelöltek újra, általában azokat sem alkalmatlanságuk miatt mellőzték. Az egy.k választói kerületben például a régebbi, idős képviselő helyett egy fiatalabb férfit jelöltek. Ugyanakkor a választók egyhangú lelkesedéssel köszönetét szavaztak a korábbi képviselőnek, s kérték: erejéhez mérten a továbbiakban is vegye ki részét a közösség szolgálatából. Nem ünneprontásként, hanem tanulságul, tegyük szóvá a köz szolgálatát hellyel-köz- zel külön is megnehezítő — és megkeserítő nehézségeket is. Tanácstagok — paraszt- emberek — panaszolták: előfordul, hogy tanácsi vezetők csak azon mérik jó. vagy rossz munkájukat, hogy hányszor és milyen szépen szólalnak fel a tanácsülésen; pedig nekik nem kenyerük a sok beszéd. Választópolgáraik meg csak azon, mit sikerült ki- járniok, elintézniük; pedig a tanácstagnak nemcsak a saját körzetét, az egész falut kell ellátnia, gyakran túlnézni annak határain is. Nem eg y munkás tanácstag meg azt mondta el: az üzemvezető még csak támogatja tanácstagi tevékenységében, de a részlegvezető, vagy egy-egy munkatárs, ha nem is mondja, érezteti vele, hogy mások dolgoznak helyette, amikor ő hivatalos elfoglaltsága miatt távol van. Ez pedig nagyon megnehezíti az amúgy sem könnyű funkció ellátását. A közösség szolgálata méltói a közösség megbecsülésére. S nemcsak ilyenkor, választások előtt, és nemcsak szóban. A közösség belőlünk, eg> énekből áll. Egyéni megbecsülésünkből és egyéni támogatásunkból adódik össze az az erő, amiből jelöltünk meríthet megválasztása után egy egész cikluson át. Mert szüksége lesz az erőre, hiszen a pihenésből is kévesebb jut neki. Sok helyen több jelöltet is állítottak egy körzetben, de április 25-én szükségszerűen csak egyet választanak meg közülük. A megbecsülésre az is méltó, akiből nem lesz országgyűlési képviselő, vagy tanácstag. Méltó, mert jelölésével alkalmasnak tartották a megtisztelő megbízatásra. Rátermettségét nem szabad kiJ aknázatlanul hagyni; ha nem azon a poszton, hát egy másikon kell gyümölcsöztetek' Több helyen tervet dolgozott már ki a Hazafias Népfront arra, milyen munkára kérje fel azokat a jelölteket, akiket most nem választanak meg: mert a közösség velük is számol, igényt tart munkájukra a közügyekben. JUHÁSZ ROBERT XIV. sz Autójavító Vállalat felvételre keres: 1 FÖ PORTÁST, 1 FÖ műhelytakarítót, 1 FÖ ÁRUFORGALMI ELÖADÖT I (férfj munkaerő). Jelentkezni leheti Szekszárd, Tolnai u. 2. Olcsót még olcsóbban! 30-40-50°/o árengedmény egyes cikkekre amíg a készlet tart Szekszárdon: Leértékelt Méteráru Bolt Tolnán: Alkalmi Aruk Boltja Ülésezett az SZMT Elnöksége A szakszervezeti választások tapasztalatairól Vállalatok munkavédelmi minősítése
