Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

Vasutas fiatalok nagygyűlése Dombóváron, a MÁV csomó, ponti KISZ-bizottság szerve­zésében ifjúsági nagygyűlést tartottak, melyen a csomópont gazdasági és tömegszervezeti vezetői mellett mintegy 300 vasutas fiatal vett részt. A KISZ városi bizottsága képviseletében Jutkusz Győző, a KISZ-bizottság titkára, az üzemi pártbizottság képvisele­tében pedig Tóth Ferenc, a pártbizottság titkára jelent meg. A nagygyűlés előadója Szabó Géza, a KISZ Tolna me­gyei Bizottságának első titkára volt. Hadi László a csomóponti KISZ-bizottság titkára köszön­tötte a mejelenteket, majd Szabó Géza ismertette a X. kongresszus határozataiból adó­dó feladatokat. Szólt a fiatalok tennivalóiról, a IV. ötéves terv célkitűzéseiről, a KISZ VIII. kongresszusának előkészületei­ről. végül pedig aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről adott tájékoztatóit. Szabó elvtárs előadása után Hadi László arról beszélt, hogy a kongresszuson meg­jelölt feladatok megvalósítása pontos, fegyelmezett munkát követel valamennyi vasutas fiataltól. Ezt követően Gombos Dé­nes. a KISZ-bizottság szervező, titkára javaslatot terjesztett elő, hogy a fiatalok tegye­nek mun'kaverseny-felajánlást a KISZ VIII. kongresszusának tiszteletére. A munkaverseny felajánlásában szerepel többek között a gazdasági munka él­üzem szinten történő teljesí­tése; a fiatalok mozgósítása gazdasági és politikai akciók­ra; anyagtakarókosság; jobb munkaidő-kihasználás és öt­ezer óra társadalmi munka. A nagygyűlés a felhívást egyhangúlag elfogadta, majd tiltakozó táviratot intézett az amerikai nagykövetséghez, An­gela Davis saabadonbocsátását követelve. A nagygyűlés után Szabó Géza külön is találkozott a csomópont ifjúsági vezetőivel és a párt-végrehajtó bizottság tagjaival, akikkel hosszan be­szélgettek a fiatalokat foglal­koztató problémákról és a cso­móponti KISZ-aiapszervezetak tevékenységéről. Halmai László Dombóvár, MÁV pft. főnökség Nézzétek, mi­lyen pompásan „értik” egymást! Á lány, tudja mit, hogyan kell tennie a szalag­ban, amiben dol­gozik és nem hiába tölt napi nyolc órát a géppel. Igaz, szak munkásnak még kezdő, de tu.-ása egyre hi- yebb engedel­mességre bírja mind az anya­got, mind pedig a gépet, „aki” megkedvelte a komolyarcú lányL Miért is ne ked­velte volna meg? Fiatal ,a . lány, mégis fontos „titkot” ismer, azt nevezetesen, hogy dolgozni csak pontosan, azépen érdemes.» (Foto: Gottvald). A bűnözésről Dr. Szénás! Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyé­sze sajtótájékoztatón számolt be a bűnözés 1970. évi hely­zetéről. A többi között elmondotta: az összbűnözés alakulásában 1970-ben 10,5 százalékos volt az emelkedés 1969-hez képest. A fiatalkorú bűnelkövetők száma mintegy 6 százalékkal emelke­dett. örvendetes viszont, hogy a fővárosban, ahol a fiatalkori bűnözés a legfőbb gondot je­lenti, számuk csaknem 9 szá­zalékkal csökkent. A fiatal­korúak bűnözési helyzetének súlyosbodására utal, 'hogy nőtt cselekményeik tárgyi súlya, emelkedett az erőszakos és ga­rázda jellegű bűntettek elköve. tőinek száma, s veszélyes mé­reteket kezd ölteni a csoportos elkövetés. 10—30 óra — magunkért Öt esztendő alatt mindenki elsajátítja hazánkban azokat az alapvető ismereteket, ame­lyekre rendkívüli körülmé­nyek között munkahelyén, il­letve lakóhelyén szüksége le­het feladatainak elvégzéséhez, életének megóvásához, a kö­zösségi és saját vagyon meg­védéséhez. Ez a lényege a polgári védelmi kiképzés ez év elején életbe lépett új rendszerének. Hazánkban régebben is folyt polgári védelmi oktatás, egyrészt szakképzés formájá­ban, másrészt az MHSZ szer­vezésében tájékoztató jelleg­gel. Míg a szakképzésben — amelynek szervezete a polgá­ri védelem katonai alakula­tainak kiegészítőjeként to­vábbra is fennmarad — ki­képzést tartottak, addig az ön­kéntes jellegű polgári védelmi tájékoztató oktatás egységes anyaga megismertetett a tö­megpusztító fegyverekkel és hatásukkal, s bizonyította: le­hetséges a védekezés. Ilyen alapismeretek nélkül természetesen nem lehetne to­vábblépni, de ma már nem elég csupán ezeket megtaní­tani! Ezt vették figyelemre, amikor kidolgozták a polgá­ri védelem oktatásának új rendszerét. Mi az új benne? Először is az, hogy nem tá­jékoztat csupán arról: milyen fegyverekkel milyen veszé­lyekkel kell esetleg szembe­nézni, s nem is magyarázza csak a védekezés lehetőse­gét, hanem megtanít a ho­gyanra is! A régi tájékoztató oktatás önkéntes jellegétől eltérően a mostani kiképzésen a részvé­tel mindazoknak kötelező, akik a honvédelmi törvény értelmében — az alkotmány előírásai alapján — polgári védelemre kötelezettek, tehát a férfiakra 14—65, a nőkre 14—60 év között Az új forma harmadik sa­játossága — rendkívüli dif­ferenciáltsága. Mindenki azt tanulja meg, amire háború­ban, vagy más rendkívüli helyzetben az államigazgatás­ban, a termelésben, vagy akár lakóhelyén szüksége lehet. A postai alkalmazottak például körülírtan megismerkedhetnek konkrét tennivalóikkal a le­velek megőrzésében, továbbí­tásában, vagy akár a pénz- átutalásban: a mozdonyveze­tőt olyasmire tanítják meg, hogy mit kell tennie, ha pél­dául a nyílt pályán radio­aktív szennyeződést észlel; a falusi embereket arra, miként védhetik meg állataikat, vagy éppen a friss termést, hogy csak néhány példát említsünk. A kiképzés három fő terü­leten folyik: a dolgozók — az államigazgatási és terme­lési feladatokat, a munka­helyi védekezést; míg a 14—18 éves fiatalok a honvédelmi ismeretek oktatásának kere­tében ismerkednek meg a pol­gári védelmi tennivalókkal. Míg eddig az előadás, a fel­olvasás volt az uralkodó, a jövőben a szemléltető, nudio- víziós módszerekre térnek át Több mint száz film készül, s a negyven legfontosabb té­máról 20 kötetes kis PV- könyvtárakat létesítenek, öt év alatt 250 ezer üzemben, iskolában, szövetkezetben, munkahelyen létesítenek ilyen könyvtárakat. Éppen a sok általános tud­nivaló elhagyása vette lehető­vé, hogy a kiképzés idejct 10 —30 órában szabják meg, at­tól függően, kinek milyen bo­nyolult ismereteket kell el­sajátítania Ezt a 10—30 órát nem évekre bontva kell ér­teni! A kiképzésnek minde­nütt a felügyeleti szerv szab határidőt, s ezen belül a mun­kahelyi, tanácsi vezetők dön­tenek pontos idejéről. Lesz üzem, ahol már az idén sorra kerül esetleg az egész tanít - lyam, másutt csak i974-ben hívják kiképzésre a dolgozó­kat, s akadhat munkahely, ahol két-három évre elosztják a tanulnivalót. A lényeg: 1975- ig minden erre kötelezett is­merkedjen meg a polgári vé­delem országos parancsnoksá­ga irányelvei és követelmény- programja alapján a munka­helyi, államigazgatási, területi feladatokkal. Védekezni tanul tehát ezek­ben az években az ország. A haza védelmét — nemcsak a fegyveres erők taglai s/o’gál- ják, s nem is csak nekik kö­telességük. Értékeink 'védel­me, életünk megóvása mind- annviunk érdeke. A sajátos tennivalók megismerése tehát egyrészt államé,-tiek, a szo­cialista haza érdeke, másrészt valamennyiünk jól felfogott, egyéni érdeke is I A Népi Ellenőrző Bizottság jelentőséből z Mit tettek a vállalatok dolgozóik lakáshelyzetének javításáért ? A Tolna megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság 1971. március 8-án ülést tartott. Egyebek közt tájékoztató jelentést is meghall­gatott a vállalati dolgozók la­káshelyzetének javítása érdeké­ben tett kezdeményezésekről. Nem kell különösebb éles­látás annak megértéséhez, hogy minden vállalatnak ér­deke dolgozói lakáshelyzeté­nek javítása. Aki megfelelő, emberi otthonból indul mun­kába az nyilvánvalóan jobban dolgozhat, eredményesebben termelhet. Az érdek és lehető­ség azonban kettő. A Népi El­lenőrzési Bizottság arról szer­zett tájékozódást, hogy a meg­lévő lehetőségekkel, hogyan élt tizenkilenc megyebeli válla­lat, melyeknek már alaphely- aete is különböző. Nyolc kö­zülük önálló jogi személy, hat tröszti felügyelet alatt áll, öt pedig valamelyik nagyvállalat gyáregységeként működik. A vállalatok közül hét a kol­lektív szerződésben sem foglal­kozik dogozói lakáshelyzeté­nek javításával. Nyolcnál la­kásépítési alapot képeztek, hat. nál a részesedési alapból biz- tositottak ilyen célra pénz­összeget. A rendelkezések sze­rint elsősorban a szervezett társasház-építési akciókat kell, kellene támogatni. Egyelőre ezt a dolgozók kevésbé igény­lik, így a támogatások zöme a családi házaik építésére jutott, ami sok esetben vitathatatlanul indokolt. Hisz például a II-es Volánnak a megyében szét­szórt dolgozóit technikailag sem lehetne társasháziakba tö­möríteni. A Mezőgép Vállalat lakásépítési alapját a tanács rendelkezésére bocsátotta, fenn­tartva magának a bérlő ki­jelölésének jogát. A Tolna me. gyei Állami Építőipari Válla­lat ugyanezt az általa kivite­lezett lakásépítés mennyiségi és határidőbeni túlteljesítése ará­nyában tette meg és jutta­tott öt év alatt hatvanhat csa­ládnak lakást. Más vállalatok fuvar-, anyag, és egyéb jutta­tásokkal segítették dolgozói­kat. Általános hibaként állapí­totta meg a vizsgálat, hogy a rendelkezésre álló anyagi esz­közöket a vállalatok elapróz­ták. Az alacsony kölcsönössze­gek miatt épp a leginkább rá­szorultak, azok estiek el a se­gítségtől, akik nem rendelkez­tek a kiegészítéshez szükséges anyagi erővel. A Bonyhádi Ci­pőgyárnál a mintegy három­százra becsülhető érdekelt kö­zül például a ténylegesen köl­csönt kértek száma elenyészői, mindössze nyolc személy. Azoknál a vállalatoknál, üze­meknél, melyek nagyobb fej­lesztésnek néznek elébe, a fej­lesztési alapok túlságosan le­terheltek, a vállalatok egyálta­lán nem képeznek lakásépí­tési alapot. A Népi Ellenőrzési Bizottság ezzel a felfogással nem tudott egyetérteni. Cél­szerűnek tartaná viszont, hogy a jövőben a vállalati vezetők anyagi érdekeltségének felté­telei között vegyék figyelem­be, hogy milyen és mennyire hatékony intézkedéseket tettek dolgozóik lakáskörülményei ja­vítása érdekében. A lakásépí­tési alap képzést teljesítő gaz­dálkodó szervek részesüljenek előnyben a fejlesztési hitelek odaítélésénél. A tröszt alá ren­déit vállalatoknál indokolt lenne nagyobb önállóságot biz­tosítani az alapok képzése és felhasználása terén. A tájékozitató vizsgálat során a vállalatok részér® is több érdekes és figyelemre érdemes javaslat érkezett. A Tolna me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság a következő helyeken tájéko­zódott a dolgozók lakáskörül­ményei javítása érdekében tett kezdeményezésekről: Simon­tornyiai Bőrgyár. Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vál­lalat. Bonyhádi Cipőgyár, Ga­bonafelvásárló Vállalat, Tej­ipari Vállalat, Ál latforgalmi Vállalat, Agroker, Bonyhádi Zo­máncgyár, Városgazdákodási Vállalat, Tervező Vállalat, ÉVM Építőipari Vállalat, Szek­szárdi Vasipari Vállalat. Ta­nácsi Építőipari Vállalat, Tol­nai Sélyemgvár. Paksi Kon­zervgyár, Mezőgép Vállalat, Mechan ik ai Mérőműszergyár és a 11, számú Volán. ORDAS IVÁN ; VISSZHANG m „Munkásvonaton...“ című cikkre Lakjuk MúSS év december 25-i számában „Munkásvonaton Nagy- dörög és Szekszárd között” cím­mel megjelentetett cikk számos kifogást tesz a vasúti közlekedés kulturáltságával kapcsolatban. Bírálatuk jórészt helytálló, rész­ben emberi mulasztások, részben a jelenlegi technikai felkészült­ségünk, részben anyagi okok mi­att. Tehát nem kívánunk ezek fö­lött vitázni, mert nekünk az a cé­lunk, hogy az utazóközönséget le­hető legjobban szolgáljuk ki. Arra szeretném viszont kérni önöket, hogy ne írjanak a MÄV- ról olyat, ami nem helytálló és ok nélkül marasztalja el. Ebben a cikkben a befejezés: „Csakhogy azért tenni kellene valamit. De kinek?” és még egy mondat az elején: „Úgy tűnik, hogy a MÁV nem veszi tudomásul, többen utaznak, mint mondjuk fiz évvel ezelőtt”. — ami a tényeket még helyi vonatkozásban sem fedi. A pálya átépítéséig korszerű Diesel-mozdonyokat, ezen a vo­nalon nem közlekedtethetünk, de a menetrendben, utaskiszolgálás­ban nagy volt a fejlődés. Ami a szerelvények utasbefoga- dó-képességének elégtelenségét il­leti, eddigi megállapításaink sze­rint Nagydorogon még az un. „műszakos” vonatok esetében sem állapítható meg zsúfoltság. Mind­össze arról lehet szó, hogy a szek­szárdi vonzáskörzetben közlekedő, hivatásforgalmat szolgáló sze- mélvvonataink közvetlenül a Szek- sz.á-d előtti állomásokon <Decs, illet­ve ToIna-Mö^-s) t.e^ek meg eseten­ként a vonat ü'^helvmenn^ic^gét meghaladó ménekben is. Az ina- ri gócpontok közvetlen közelében valamennyi utas részére ülőitek lyet nem tudunk biztosítani. E® azonban általános problémája & közlekedésnek^ nem a mi nent® törődömségünkről van itt szó. A helyzet konkrét érzékelésére azt is el kell mondanom, hogy például az 5220. számú vonatnál (amellyel Nagydorog térségéből a tanulók, a nappalos műszakra és hivatalokba, további a piacra utaznak) csupán Toina-Mőzs és Szekszárd között adódik az ülő­helyet meghaladó kihasználtság amely általában nem haladja meg a íoo utast, azaz a vonat ülőhely- kapacitásának cca. 15 százalékát. Összegezésképpen: a sajtócikk elvi gondolatával egyezően a MÁV törekvése is az, hogy a személy® szállítást — beleértve a hivatás« forgalmat szolgáló vonatokat is kulturáltabbá tegye. Látvány©« változtatásokról ezen a téren ép® pen a Bátaszék—Sárbogárd vona­lon nem lehet szó, azonban ha akár csak a néhánv év előtti ál­lapotokkal hasonlítjuk össze a je­lenlegit, akkor is meg kell álla­pítani, hntrv számottevő előreha­ladás történt. Ilyenek: A vonalon korábban rendszeresen közleked­tek favázas személykocsik. Ezekét szinte kivétel né»kü! kivontok. megszűntettük a régi gá"XTiiá«Fftású kocsik közlekedte­tését is. Két pár gyorsvonatot közleked­tetünk a vonalon: az eeviket í>»eia naev áldozatokkal, mert kevés az utasa, de a színvonalasabb utas- kis^nigáiás miatt mégis fennta?» főttük. Elvtársi üdvözlettel: Br. Szabó Tibor MÁV Pécsi Igazgatóság veretőjrs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom