Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
V áltozatlant]] helyeseljük a vállalatok nagyobb önállóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket* Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többletnyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb megszervezésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el. Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vállalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve, olcsó eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság vagy a vásárlóközönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelem- szerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. (A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolójából). AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A mennyezetnek legalább ötven százaléka beázott. A metlahillapok hepehupás „rendben” gödröződnek az előcsarnokban. A mozihelyiség oldalfalait borító textíliát műanyaggal takarták le, hogy megóvják a viszontagságoktól. S az épület külső képe sem biztatóbb. A homlokzatról málik a vakolat. Mindez pedig megtalálható a harci új klubkönyvtár épületén, amelynek építési dátuma, a jelen. Csurrant-cseppen t több helyről is A harciak harca három évvel ezelőtt kezdődött. Még 1968-at mutatott a naptár, amikor Harcon elhatározták, hogy a rriár düledezőfél- b'en lévő kultúrházat rendbehozzák és bővítik. A községnek erre a célra nehezen ösz- szerakott 250 000 forintja Volt. A tervbíráló bizottság visz- szautasította ez.t az elkéoze- lést. A harciak nem is nagyon bánkódtak emiatt. S a bánkó- dásból végképp nem lett semmi, amikor megszületett az elképzelés; épüljön Harcon új klubkönyvtár. Elkészült a terv. A költség- vetés közel másfél millió forintot követelt a beruházótól, azaz a harciaktól. Ha már megvolt a javaslat, s megvoltak a tervek, — hát az anyagiakat is sikerült előteremtei 3 3 5 Á HARCIAK HARCA ni. Csurrant-cseppent több helyrőt is a pénz. Hozzá lehetett látni az építkezéshez. 1968 őszén elkészült az alapzat A kivitelező a tolnai tanács házilagos brigádja lett Igaz, ma már beszélik, hogy ők akkor még egyáltalán nem voltak alkalmasak ilyen 900— 950 ezer forint értékű munka elvégzésére. Meg azt is mondják, hogy rákényszerítettélc erre a brigádra e munkát. Hogy miként volt, az már mindegy. A lényeg, hogy 1968 őszén megszületett a megállapodás. — Mivel generálkivitelezőt nem kaptunk, a tolnaiakkal egyezkedtünk. Mi is sok mindent vállaltunk — mondja ma Karácsonyi György, a harci vb-kirendeltség vezetője. — Az anyagnak mintegy 70 százalékát mi szereztük be, s az alvállalkozókat is nekünk kellett biztosítani. 1968 őszén elkészült az alapzat. A harciak csodájára jártak. Bíztak és örültek. Dolgoztak is, meg nem is Aztán eltelt egy év. Dolgoztak is az épületen, meg nem is. Közben a két tanács, illetve a beruházó és a kivitelező tárgyalt. Hivatalos és baráti, személyes és telefonbeszélgetések váltogatták egymást. Közben átalakult a kivite-' léz.ő Vállalat. A házilagos brigádból a tanács önálló költségvetési üzemévé nőtte magát. A létszáma is megsokszorozódott. A vezetőgárdában is cserére került sor. S ma már közel százas létszámú, a tolnai tanács mellett működő üzemmé értek. A sok változás közepette a harci klubkönyvtár meg a Luca széke lett. „Mi tanács ne bántsuk egymást Megkezdődtek a határidőmódosítások. Az átadást 1970. április 20- ra tervezték. Mivel ebből nem lett semmi, 1970. szeptember 1-re módosították az átadás napját. De arról volt szó barátilag, hogy augusztus 20-át már ott ünnepelhetik a harciak. Augusztus 20 is elmúlt, meg a szeptember elsejétől is tovább kellett lapozni a naptárt. No, majd szilveszterre! Nem is rossz tipp! Az új évet együtt köszönti majd a falu apraja-nagyja egy pompás házavató keretében. Ez is elmaradt. — Miért? —( Fehérgyarmaton kellett két/ házat felépítenünk — mondja Marton István, a költségvetési üzem vezetője. — . Azt nagyon szépen elvégeztük, így nem jutott erőnk Harcra. — Hogyan vélekedett minderről a község? — Háborogtak az emberek. Hiszen ez alatt a két és fél év alatt más sem épülhetett a 'községben, — mondja Karácsonyi György — a klubkönyvtár minden pénzünket lekötötte. Nem lett volna baj! De ez meg nem haladt előre. — Mennyi kötbért fizettek mindezért a kivitelezők? — Semennyit. __ 77? Ú gy gondoltuk, ml tanács ne bántsuk egymást. . Lojálisán viselkedtünk velük szemben. — Gondolja, hogy ez helyes volt? — Barátilag akartuk elintézni. .. — Én úgy vélem .üzleti ügyben nincs barátság. S a község pénzéről lévén szó, köny- nyelműség barátságot emlegetni. Nem így gondolja? — Igen... Most már hogy elmérgesedett a helyzet .. Átvételről szó sem lehet! A helyzet igazán néhány hete mérgesedett el. Ekkor ugyanis a kivitelező bejelentette, hogy átvehető az épület. Az átvételre népes bizottság érkezett És a jelenlévők szörnyűlködtek. Az új épület mennyezetének legalább 50 százaléka beázott. A metlahillapok hepehupás „rendben” gödröződnek az előcsarnokban. A mozihelyiség oldalfalait borító textíliát műanyaggal takarták le, hogy megóvják a viszontagságoktól. S az épület külső képe sem biztatóbb. A homlokzatról málik le a vakolat. Átvételről szó sem lehetett! — Én többször szóltam őszszel, hogy szigeteljék már le a mennyezetet, mert az esőzés a küszöbön áll, s baj lesz. Nem csinálták, illetve későn, s akkor sem lelkiismeretesen — így Karácsonyi György. — Állandóan sürgettek bennünket. Műszakilag nem lett volna szabad ősszel vakolnunk. Ez az oka, hogy a külső nemesvakolat tönkrement. A szigetelési hibákat is a siettetésre írom — mondja Marton István. Most aztán megszületett az újabb határidő: 1971. augusztus 20. akarnak járatni bennünket<k — Addigra valóban elkészülnek ? — Addigra igen. Csak néhány hetes munkánk van, hogy azt a kis javítást elvégezzük — adja a választ Marton István. — Ha csupán néhány hétről van szó, miért ragaszkodnak olyan messzi dátumhoz? Más vállalásunkat kell teljesítenünk. S különben sincs még kiszáradva a fal. Nem akarunk ismét úgy járni, ahogy jártunk. Majd ha teljesen kiszárad, csak akkor dolgozunk rajta. Egyébként átvehették volna a harciak, úgy ahogy most áll az épület. Majd kijavítottuk volna azután. Az az igazság, hogy le akarnak járatni bennünket! De ez nem fog sikerülni nekik! Hogy csak egyet említsek: mi építjük például a mözsi kenyérgyárat. Négymillió forintos beruházás... Azt majd meg lehet nézni... A harciak nem valószínű, hogy bárkit is le akarnának járatni. De különben is lejáratni, nem külső emberek járatnak le egy céget, hanem a munkája. S a harciaknak kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Nekik a klubkönyvtár kellene. Szakemberek szerint különben sincs semmi értelme a mennyezet teljes kiszáradására várni. Rossz a kivitelezés. A kivitelező abban reménykedik, hogy egy kis festéssel megúszhatja a dolgot. Csakhogy! Az ilyesfajta javítás az újabb esőzésig tarthat. A „Luca széke(i erkölcsi kára A jelölőgyűléseken nem a legjobb a hangulat Harcon, Gyakori a kérdés: mi van a klubkönyvtárral? A válasszal senki sem elégedett. Még az sem, akinek adnia kell, hát még az, aki kapja! Luca széke meg máladozik tovább. A kötbér — a határidőcsúszásért kijáró büntetéspénz — már valószínűleg tetemes ősz- szegre rúgna. A szemlélet, hogy „mi tanács, ne bántsuk egymást” — káros, és a jelen helyzetre alkalmazva sántít is. Valahogy ugyanis úgy hangozhatna: csak az egyik tanács okozhat kárt a másiknak, sőt: a nagyobb a kisebbnek. Mert mindenképpen kár az, amit a kivitelező okozott a beruházónak. S nem is csak anyagi kár, sokkal inkább erkölcsi is. MÉRY ÉVA Űj szálloda Sétány Bajz: Érdi Judit
