Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
Urban Ernői Előforduló Bazsóné palacsintát süt. Gumicsizmában, bő szövetszoknyában és magas nyakú, alul harangosra tágult kötött ujjasban áll az alacsony csikótűzhely mellett. Arcán enyhe pír. Szárnyas, koromfekete szemöldöke össze-össze fut, ahogy a kész palacsintákat tányérba fordítja. Azt már tisztáztuk, hogy muszájból zavarom déli egykor. Odakünn araszos hó, a szél is feltámadt, egyre va- dabbul orgonái, még tüstént elindulva is azzal tréfálhat meg, hogy a szőlők alján máris színig befújta a mély- utat, és hát — a delet is rég el harangozták, nem gondolhattam, hogy faluhelyen is divat a kései ebéd. — A kislány miatt — mondja Bazsóné. — Most várom haza. A nyolcadik általánost végzi. — És a férje? — Ö munkában, a lágymányosi építkezésen. A fiammal együtt. Mind a ketten villanyszerelők. Még utóbb elakadnak a busszal, ha ez a bolond szél még jobban nekivadul. Erre csak bólintok. Az égett zsír szaga émelyít. I.ábam alatt a konyha döngölt földjén hóolvadás pocsé- tája. Finánclábas a cigarettám is. Perzselt szőr-füstje köhögésre ingerel. Az ősi, divatjamúlt sémát veszem hát elő, hogy a megrekedt beszélgetést előbbre lendítsem. __ Ejnye, kérdezze már m eg, miért zavarom? Bazsóné még tudja az illemet. Mosolyog a csípőjét is megringatja kissé, és a vállán át veti oda: — Majd megmondja a Vi". kartárs. Meg is mondom: — Maga negyvenöt januárjában, egy épp ilyen zimankó.? napon megmentette egy szovjet tiszt életét. Egy fél- halott, súlyosan sebesült ember életét. így volt? Bazsóné csak félszemmel pillant rám. Figyelmének ja-f va a sülő palacsintán van. Földobja, megfordítja és a serpenyőt ismét a lángra he-_ lyezve kérdezi: ' — Ki beszélt magának erről? — Egv szovjet tábornok. Moszkvában. Ismeri, föl is keresi magát. Pár nappal azután, hogy a páncélosai visz- szafoglalták a falut. Nem hiszi? — Nehezen ... Hogyne, jártak minálunk tisztek, aztán tfíbornok is lehetett éppenséggel egyikük, de . .. engemet akkor még nem hívtak Bazsónénak. — Tudom. A lányáé vét jegyezte meg a tábornok. A többi az én bűnöm. Úgy jöttem ide, hogy előbb a tanács- házán puhatolództam. A tornácon dobaj. helyben- tánc, topogás, majd nagyot zörren a megvetemedett ajtó, és a kohyhába a ház nyúlánk, hólepett iskolás lánya viharzik be. — Hű, micsoda pocsék egy idő! — süvölti. — Tisztára jegesmedve lettem, anya! Meglát, meg is torpan, de nem jön zavarba, csak a hangját fogja halkabbra: — Csók-lom. — Zsuzsa, a kislányom — mondja Bazsóné. — Tedd ko- móttá magad, aztán asztalhoz. Bablevest főztem, palacsintával, Zsuzsa. A kislányon takaros műbőrkabát. Leveti, és a havat is lerázza róla. Majd a kucsmát kapja le kurtára nyírt, csibészes holló-hajáról, és bájos esetlenséggel — hiszen még kamasz — a kezes-lábas ujját tűri föl. Nem, nem az evésnek gyürkőzik neki. Lavórt kongat, lábast emel le a tűzhelyről, meleg vizet vesz és karjára törölközőt csapva kézmosáshoz Iát. Mire elkészül, az asztal túlsó végén, egy mélytányérban ott gőzölög már a leves. Tetején zsírfoltot vető kolbászkarikák. De két egymásra borított lapos tányér között ott a palacsinta tésztája is. Továbbá két mázas cseréptáL Az egyikben szilvalekvár, a másikban pedig tejfeles túró, jól megszórva, kristálycukorral. — Láss hozzá, életem ~ mondja Bazsóné. Hátát a konyhaszekrény sarkának veti. kezét karba fonja, és csak most fordul ismét felém. — Szóval. 1; tiszt volt az a sebesült — mondja, — Nem tudta? — Künn, a kút mellett, egy hőkupac tetején jajveszékelt, az árva. Se ing, se zubbony rajta. Egy szál nadrágban hagyták itt. Éppen kötözték volna, azért volt félmeztelen, amikor Bicske felől betörtek a német tankok... Szergej. Igen: Szergejnek hívták. Csodálom is, hogy tiszt volt. Én húsz évesnek: se néztem. — Vérzett? — Nagyon. Válltól bokáig a? egész bal oldalát végigverte valami sorozat. Mi is csupa egv vér lettünk, mire fedél alá, be a hátsó szobába tudtuk cipelni a szomszéd bácsival. — A maga szülei hol voltak akkor? — Búi tok. Hátid a kertben. A krumplis veremből csinált bunkert az édesapám. Én is csak műszálból, az ételt melegíteni tartózkodtam a házban. mikor a kútnál jajgatni kezdett Szergej. Csend, csak a kislány kann la koccan oda egvre r:*káh’~ időközökben a fényár szó’ * hez, és a szélvihar huiioga- tása fokozódik odakünn eszelős üvöltéssé. — Tehát... a szomszéd bácsi segített becipelni Szer geit. — igyekszem ismét tovább lendíteni a beszélgetést — Aztán mi történt? Mesélje már el. ne kéresse magát. Bazsóné fölhúzza, majd leejti a vállát: — Mit meséljek még? A szomszéd bácsi el onnan, mert úgy vert. úgy robailott az akna. mintha az ablak alatt végszám repegtették volna a vásznat, én meg ... bekötöztem Szergeit. Ahogvan tudtam. Mert hat sebből szivárgott n vére. Szivárgott? A combjából. így az ágyéka táján, csak úgy bugvogott. Lüktetve. Biztos valami fontos eret szakított föl a golyó. — Honnan volt kötszere? — A kútnál találtam. Mondom, hogy éppen kötözték volna Szergeit, amikor jöttek a tankok. De nem lett elég, hamar átvérzett. a fásli. Volt egy szép nyári ruhám, a bér- makeresztanvámtól kaDtam. Azt hasogattam föl pótlásnak. — Nem sajnálta? — Meg is sirattam. De.. azt se nézhettem, hogv elvérezzék nekem a sebesült. Bazsóné elmosolyodik, és ettől a fanyar, fura kis mosolytól valósággal serdülő lánnyá fiatalodva folytatja: — A ruha még hagyján, ezt nem nagyon bánta. annak utánacsapott édesanyám. De az ágynemű miatt máig is neheztel. — Az is tönkrement? — Persze. A toll is, nemcsak a ciha. Valósággal ragadt a vértől. Két vánkosunk meg egy dunyhánk bánta, hogy a társai nem tudták magukkal menekíteni Szergejt. — És a németek? A halálfejes SS katonái? Ök mit szóltak a maga sebesültjéhez? Vagy... nem is látták? El tudta rejteni előlük? Bazsóné tekintete felhős lesz. Dús, szépen Ívelő szemöldökének hirtelen szárnya törik. El is fordul. A tűzhelyen matat valamit, és tompa, megfáradt hangon mondja: — Ezt inkább hagyjuk. Én is megvagyok, az a tiszt se pusztult el. A többi nem fontos. A többi csak engem illet. Meg azt a tisztet, ha ugyan emlékszik még rém. Megdöbbenek, a szavak is cserbenhagynak, ahogy kapkodva bizonygatni próbálom Bazsónénak: milyen nagy dolog, amit csinált, de csak sokára és csak ismételt unszolás árán tudom rávenni, hogy a kérdésemre feleljen. — Nem, nem tudtam elrejteni a sebesültet, — mondja. — És hova is rejtettem volna? Még félmeztelen volt, épp egv öreg pulóvert próbáltam rákinlódni, amikor az SS-ek beállítottak. — Hányán? — Ketten. Egy szakállas, meg egy egészen fiatal — És? — Tárgyaltak. Pusztuljon a ruszki, egyből szétveri a fejét mondta a fiatal. Mire a szakállas: úgyis kaputt, hagyja a fenébe. — Maga tud németül? — Értek. Vegyes község voltunk, játék meg napszám közben ragadtak rám r, legszükségesebb szavak.-— Aha ... És aztán ? — Könyörögtem. Állva is, térden is. Meg a puskáját is elkaptam a fiatalabbik halálfejesnek. M«,rt csak ütött volna, hiába mondott mást a társa... Á, nem lehet meg nem is érdemes elsorolni, hányán jöttek még aztán! Volt köztük rendes ember is. Volt. A legrendesebb vagy kát tu- vat ultraszeptil-tablettá'-’al is megajándékozott. Nagy kincs volt az akkor. Életmentő szer. Hanem a többség... ?! Bazsóné legyint, és ismét elhallgat. — Meddig tartott ez a szörnyű állapot? — faggatom. — Három nap — három éjjel. — Hogyan bírta? — Nem tudom. Annyi bizonyos, ha aludtam is, csak ülve, a Szergej lábánál aludtam egy-egy verset. — És a bátorság? Hogyan volt bátorsága újra meg újra megvívni annyi SS-sel? — Nem volt az bátorság. Sajnálat. Sajnáltam Szergejt. Ha elfogta a sebláz, szegény feje folyton az anyját szólon- gatta. Meg sírt Is. Mama, mamka és csak úgy patakzott a könnye. Bazsóné ismét elmosolyodik. — Asszonyom! — üt szíven ez a derengő, keserédes mosoly. — Valójában hány éves volt maga akkor? — Tizenöt múltam? — Mennyi?! Valami nagyot koppan. Zsuzsa a kislány ejtette el a kanalát, és csak néz, bámul, az anyját bámulja, mintha megbabonázták volna Tekintetében ijedtség, imádat, s hitetlenség is. Bazsóné rászól: — Egyél, életem. Mér’ nem eszel? — mondja. — Mind megfásul, tisztára cipőtalp lesz az a palacsinta. Érdi Judit rajza. Homoródi József Békalift Selejtezem a kiolvasott újságokat. Mielőtt eldobnám újból átfutom az oldalakat, hátha rábukkanok valamire, amit érdemes elolvasni. így fedezek föl a londoni Times-ban egy kis tudósítást, a címe: Ifjúsági kampány Britannia békáinak megmentésére. Vajon milyen vész fenyegeti Albion brekegőit, hogy mozgósítani kell megmentésükre az ifjúságot? Nos, a tudósításból kiderül, alig van, mit menteni, mert a szigetországban jószerivel kipusztultak a békák. Egy tekintélyes testület, az Ifjúsági Vadvédelmi Szolgálat húzta meg a vészharangot: üresek a pocsolyák, elnémult a békazene! Az okát is kiderítette- szeméttel tömik be a szittyós, mocsaras, iszap- párnás békalakosztályokat, s ahol még bűzlik is néhány, abból is kipusztultak a var- tyogók, mégpedig az esővízzel beléjük mosott gyomirtó vegyszerektől és a műtrágyától. Az Ifjúsági Vadvédelmi Szolgálat ezért elhatározta — tudósít a Times —, hogy Operation Froglift néven békamentő akciót szervez, március hónapban. Reméli, hogv másfél százezeres tagságához sokan csatlakoznak még' az iskolák fiataljai közül, és sikerre viszik az akciót. A tekintélyes világlap így fejezi be tudósítását: „A gyerekeket felkérik, telepítsenek békákat és ebihalakat a pocsolyába." A mondat végén nincsen pont, a cikkecske csonka sorral végzőlik. Valószínűleg helyszűke miatt töröltek belőle, a lapzárta is szorongathatta őket, nem értek rá újraszedetni az elvágott sort. A nyitott mondat azonban nyitva hagyott egy sor kérdést is. Például; ha egyszer kipusztultak a brekuszok, honnan vesznek telepítenivalót a srácok? Némi támpontot nyújt a tervezett akció elnevezése: Operation Froglift, békalift- hadművelet. A verzátus újságolvasónak nyomban eszebe jut az Operation Biglift, a nagv- lift-hadművelet, amikor egy egész amerikai hadosztályt dobtál; át az óceánon, légiszállítással, Európába. Azt jelentené a Froglift, hogy most békahadat dobnak át Amerikából Angliába? Vagy csak a kontinensről? Netán csupán a Vadvédelmi Szolgálat fogja légi úton szétosztani a pocsolyákba valót? Mennyi kérdés, amelyekre talán sohasem kapunk már választ» így hát a képzeletemre szorulok. S elképzelem, amint az angol gyerekek, tanáraik vezetésével, pattogó indulókat énekelve, kimasíroznak a ha-: tárba, a megmaradt pocsolyákhoz, a szeméttel és vegyi anya. gokkal fertőzötteket kitisztítják előbb, aztán ünnepélyesen iszapba dugják a békákat, vízbe eresztik az ebihalakat. Talán őrséget is szerveznek a békák nyugalmának, egészségének és szaporodásánál! védelmére. Aztán, langyos nyári estéken, kisétálnak majd a benépesült pocsolyákhoz ts el- andalodva hallgatják a békazenét. Joe oldalba böki Sallyt, hogyha a koncertből kihallat- szik egy érces kuruttyolas és azt mondja: — Hallod, darling? Az én békám! Én telepítettem! A Vadászati Világkiállításra készülő hazánkban, Gemenc s a többi vadparadicsom földjén, az ember nehezen tudja megállni nevetés nélkül amikor belegondol, hogy ezeknek a szegény angol nebulóknak már a béka is védelemre és telepítésre szoruló vad. amelynek megmentésére országos akciót kell szervezni. Ám amikor tovább dolgozik kaján fantáziám és elképzeli a béka- liftakciót katonai szállítógé- • pekkel, vagy helikopterekkel, ejtőernyőn ledobott békaszállítmányokkal. óriási csinnadrattával, százezrek mozgósításával, akkor lefagy a mosoly az arcomról. Operation Froglift: enn.'-i energia és pénz a brit ifjúság — szórakoztatására ? Nem valószínű. Inkább az a valószínű, hogy szervezői „vigyázó szemüket” Párizsra vetik. Ahol napjainkban már nemcsak az egyetemisták, de a középiskolások is kivonulnak az utcára. Felemelt ököllel! Szervezzünk tehát Albion ifjúságának békaliftakciót. Nehogy eszébe jusson másféle akciókban részt venni! És amikor az ember a nevetésre ingerlő béka-hűhó mögött fölfedezi ezt a cseppet sem nevetséges szándékot, \ már egyáltalán nincs kedve nevetni. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk.
