Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-04 / 53. szám
Megújítani, kivívni, tenni érte Gondolatok a párt vezető szerepének értelmezéséről és érvényesítéséről I tt a pártszervezet fóru- 1 mán, amott a kívülállók körében, élénken, vagy lany- hulóan, de visszatérő eszmecsere tárgya: érvényesül-e helyben a párt vezető szerepe. A gyakorta megújuló vitának tápot ad a régi, a formai értelmezés további élése, a helyes munkastílus keresése, de abból is fakad, hogy esetenként megesik a mellőzés, a lebecsülés is. Megyénk egyik, több száz ^mbert foglalkoztató, jóhírű intézményének pártvezetősége hasztalan kérte fel a szakszervezeti titkárt a tájékoztatásra, ki tudja, minek folytán, az még arra sem vette a fáradságot, hogy hiábavalóan ne várakoztasson. Mutatja ez a forma hézagát, de náluk nemcsak a formáról van szó. A pártszervezet megosztottsága is jelzi: baj van a politikai szerep betöltésével, mindenképpen .indokolt tüzetesen feltárni és felszámolni a tekintélyt romboló, erejüket megosztó áldatlan helyzetet. Sopánkodni lehet, de siránkozással sem ott, sem másutt nem sokra jutnak. Nem elég reklamálni a vezető szerepet, hanem tenni, dolgozni kell érte, mégpedig helyben, mert ezt nem biztosíthatják a felső pártszervek. Az alapot képező bizalom és tekintély nem örökre adott, kész valami, hanem munkával kell újra és újra kivívni. Mitől függ a tekintély? Miből tevődik a pártirányítás? Politikailag is felnőttek már annyira az emberek, a rendszeres és egyre színvonalasabb iskoláztatás is hozzájárult, hogy el tudják bírálni; vajon az országosan ismert és helyeselt elveknek, céloknak megfelelően cselekszenek-e a kommunisták. Értékmérő a vezető szerep helyi leméréséhez, motorként lendít-e a tagság, megvalósulnak-e az adott területen a gyakorlatban az elvek, teljes, vagy megközelítően teljes-e az összhang a lehetőségek és a valóság között. Mind a kommunista kollektíváknak, mind az azokat alkotó egyénéknek sokat mondanak a kongresszus eligazító szavai. ,,'A párti rányítás rendkívüli fontos feladata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és továbbfejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra.” Kell hozzá felkészültség és tájékozottság, — és nem hiányozhat a munkahelyi információ sem —, mert csak ennek birtokában képes mind a kollektíva, mind az egyén megfelelni az elvárásoknak, választ adni a régi és új kérdésekre. Semmissé válhat viszont a magasabb szintű. iskolázottság, esetleg a diploma is a tömegek szemében, hiába a befektetés, ha annak tulajdonosa nem hasznosítja ismereteit, ha hiányzik belőle a kiállás, a küzdeniakarás. A kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyűlések némeivikén plenum előtt is megrótták a lagymatagságot, sőt, az is megtörtént, hogy előbbi, magatartásbeli hibák miatt vonták meg a bizalmat egy-egy jelölttől. A z emberek szemében szorosan összefügg a kommunisták példamutatása, s alkalmassága a párt tekintélyével. Különösen kisebb helyeken, falusi pártszervezetekben nem egyszer azon mérik, le a párt politikáját, hogy. mit tesz valaki érte, milyen a raaA^roinform —IBUSZ tanácskozás Szekszárdim Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei szervezetének székházában az Agro- ihform Mezőgazdasági Utazási Iroda a megye mezőgazdasági szakembereivel tartott megbeszélést. Részt vett az értekezleten dr. Varró József, a MÉM Információs Központja szaktanács- adási osztályának vezetője és Horváth Attila, az Agroinform vezetője is. Biró István, az IBUSZ Tolna megyei vezetője üdvözölte a ‘ megjelent mezőgazdasági szakembereket, majd dr. Varró József szólt a külföldig tapasz- talatcserés utak jelentőségéről, céljáról és fontosságáról. M;nt elmondotta: évről évre több mezőgazdasági szakember jut el külföldre. Ezeknek a látogatásoknak- az az elsődleges célja, hogy a külföldön szerzett szakmai tapasztalatokat itthon hasznosítsák. Éppen ezért az Agroinform nem általános utakat szervez, hanem konkrét szakmai, szakági érdeklődésnek megfelelő tapasztalatcsere- . látogatásokat. Népújság 3 1971. március 4. Dr. Varró József a továbbiakban arról szólt, hogy előfordult, hogy egy szövetkezetből, vagy gazdaságból az elnök Franciaországban, a fő- agronómus Angliában volt — ugyanazon időben, az aratás kellős közepén. Ez éppúgy nem helyes, mint az. amikor egy megyéből egyszerre 30 tagú csoport indul a bolgár kertészetet tanulmányozni. Horváth Attila az Agroinform munkáját ismertette. Elmondta, hogy három évvel ezelőtt alakult és kizárólag tanulmányi utak lebonyolításával fogalkozik az iroda és 1968- ban 800, 1969-ben 4559, míg tavaly 3154 mezőgazdasági szakember utazott külföldre az iroda szervezésében. — További terveink közül azt tartjuk legfontosabbnak, hogy még inkább specializáljuk a látogatásokat egy-egy szakterületre, hiszen valamely ország egész mezőgazdaságával nem lehet megismerkedni 5—10 nap alatt. Nekünk sem célunk segíteni olyan törekvéseket, hogy „mindegy, mi célból, csak Franciaországba mehessek”, mert ez nem helyes. Éppen ezért, ha tejipari szakemberek kérik segítségünket — például nem Párizsba, hanem Dél- Franciaországba, a merinói területekre szervezzük az utazást — fejezte be a tájékoztatást Horváth elvtárs. gatartása. Noha nem azonosítható a párt egészével, de még a pártszervezettel sem, az egyén öregbítheti, vagy csökkentheti a tekintélyt. Nem idejétmúlt a kommunista önvizsgálat, különösen nem az azoknál, akik életközelbéri tevékenykednek, akiknek mérlegre teszik szavaikat, tetteiket, sokszor jobban, mint hiszik. Cselekvésszámba mehet a döntést elhatáiozó taggyűlésen való szereplés — ott történik a közös teendők tisztázása —, de nem minden, mert az el_ határozások megvalósítása az igazi, a gondolkodást és állásfoglalást követelő hétköznapi helytállás. Erélyesebben kell érvényesíteni a vezető szerepet — hang. zik el gyakran. Ha az erélyes- ség alatt a következetességet értik, teljes az egyetértés, ha azonban a mindenbe beavatkozás igényét fedi az óhaj. már nem vezethet jóra e felfogás. Időszerű emlékeztetni szűkebb pátriánk legfelsőbb fórumára, a megyei pártértekezletre, ahol. óvtak a vezető szerep hibás értelmezésétől. a leegyszerűsítéstől. Két járási titkár is szólott a megújhodó munkastílus aktuális problémáiról. Változott a helyzet, többen vannak a hozzáértők, lehetséges és szükséges a politikai elemzés. Kiszélesedett, megnőtt a politikához értők, az eligazodni és eligazítani tudók tábora. A politikai feladatokkal is felruházott gazdasági vezetők ma már mentesíteni tudják a pártszervezeteket a régebben szükséges. ma már se- kélyesítő és visszahúzó operatív feladatoktól, sőt, be akarnak. be is tudnak segíteni a 'politikai munkába. így lett erejük és energiájuk a Dal- mandi Állami Gazdaságban, a döbröközi tsz-ben, a Volánnál, a Paksi Konzervgyárnál, a tol. nai üzemekben és másutt ahhoz. hogy előrelátó és okos gazdaságpolitikai döntéseivel az egész közösséget szolgálja a pártszervezet. 1VT egvan a közös irányvonal. van eligazítóan jó politika. Ennek a nagy politikai bankónak ..aprópénzre váltása” az ott dolgozókat érintő és érdeklő, leghétköznapibbnak tűnő, kis és nagy kérdésekre való progresszív válaszadásban történik. Ahol magukkal ragadják a többit, ahol fegyelmezetten és céltudatosan cselekszenek, ott nem tagadják, nem vitatják a párt vezető szerepének érvényesülését, mert arra koncentrálnak, ami rájuk hárul. SOMI BEN JAMIN N É Figyelő Bízott a madocsai fsz-tagok józan ítélőképességében, helyes döntésében Rada Antal a madocsai termelőszövetkezet volt elnöke 1971. február 1-én keltezett levelében „felhívással’ fordult a közös gazdaság tagjaihoz. Egyebek között bevezetőjében azt írja: „Ez év során már többen felkerestek Önök közül annak közlésével, hogy a korábban betöltött madocsai Igazság Mg. Termelőszövetkezeti elnöki munkakört ismételten vállaljam el". Legutoljára Szekeres János és Francsik .József munkatársak látogattak el és hasonló kívánságukat közölték. A. kívánságra válaszom az volt, hogy jelenlegi munkakörömet, mely erkölcsi és anyagi megbecsülést nyújt kétévi nyugdíjba vonulásomig nem vagyok hajlandó ‘felcserélni...” A madocsai szövetkezeti gazdákhoz intézett levélből a továbbiakban kiderül, hogy Rada Antal nem elnökként, hanem szaktanácsadóként kívánná boldogítani a közösséget. így „kérésem és javaslatom, hogy becsületes gondolkodású elnököt válasszanak maguk közül, elsőként javasolni tudom Gyatyel Imre magtáros munkatársat, aki véleményem szerint mindenki által csak megbecsülésre érdemes, s az az érzésem e feladatot szaktanácsadásom mellett el tudná látni.” Levelében Rada Antal kifejti még, hogy mire volna szükség a gazdaságban az előrelépéshez, és megálla pit ja: „Bízom józan ítélőképességükben és helyes döntésükben.” Ezek után nézzük az előzményeket. Szekeres János és id. Francsik József csakugyan felkeresték a Kiskunfélegyházán élő és dolgozó Rada Antalt azzal a kéréssel, vállalja el újból a termelőszövetkezetben az elnöki beosztást. Ez igaz. Az is igaz azonban, hogy ez a két tsz-tag nem képviselt senkit. Az is hozzá tartozik még a teljességhez, hogy annak idején, évekkel ezelőtt idős Francsik József ellenőrző bizottsági elnökként Rada Antal leváltását követelte, ami a tagok egyetértésével meg is történt. Most viszont minden felhatalmazás nélkül elment a régebben leváltott elnököt visszahívni. Ki tudja milyen meggondolásból? Hogy nem éppen a közösség érdekeit tarthatta szem előtt, az szinte bizonyosnak látszik. Mindegy. Rada Antalban kialakulhatott egy olyan feltételezés, hogy őt valóban ismét elnöknek kívánja a madocsai szövetkezeti tagok többsége. Ez nem felel meg a valóságnak. Ez minden alapot nélkülöz, mert a jelenlegi elnök felolvasta a közgyűlésen Rada Antal levelét és a közgyűlés a levél felolvasása után az alábbi határozatot hozta: „A termelőszövetkezet tagsága nem kívánja Rada Antal tanácsadóként történő működését és egyáltalán semmilyen formában való működését ebben a termelőszövetkezetben. S egyben az ilyen irányú kezdeményezésekkel bemben nemtetszését és elítélését tejezi ki.” A volt elnök tehát joggal bízott a madocsai tsz-tagok józan ítélőképességében, helyes döntésében. A szövetkezeti gazdák nem hagyták megbolygatni a kedélyeket, és elutasítottak mindenféle kalandorkodást. Látják és tudják, mire megy a játék. Éppen a közös gazdaság további megszilárdítása érdekében újból bizalmat szavaztak a tsz jelenlegi vezetőinek. Mindenesetre figyelmet érdemel ez a zátonyra futott rendbontó szándék, amelynek kezdeményezője az a két tsz- tag, aki Rada Antalt Kiskunfélegyházán felkereste. A volt elnök különös találékonysággal szaktanácsadóként szívesen dolgozna egy neki tetsző elnök mellett. Nincs szó arról, hogy miként vállalná az elnököt kiskorúsító szaktanácsadói beosztást. Társadalmi munkában talán? Fizetés nélkül? Vagy esetleg oly módon, hogy az elnök a saját fizetéséből javadalmazná a szaktanácsadót? Ezt nem tudjuk. Azt azonban igen. hogy egy elnök, vagy elnök, vagy nem elnök. Ha gyámság alá kell helyezni, akkor nem elnök. Ebből következik: a madocsai termelőszövetkezetnek nincs szüksége olyan elnökre, aki mellé az elnöki teendők ellátásához szak- tanácsadó keli. és nincs szüksége olyan szaktanácsadóra, akinek „a szájíze szerint” kizárólag az az ember felel meg elnöknek, aki mellett Rada Antal szaktanácsadó lehetne. ' — SzP — Visszhang Hozzászólás a „Kevés iílén végző nyolcadikos választja a mezőgazdasági pályát44 című cikkhez Megdöbbenve olvastam a Népújság február 27-i számában, hogy „Kevés idén végző nyolcadikos választja a mezőgazdasági pályát”. Ezen cikkel kapcsolatban kérném az alábbiak közlését közérdekből. Nemcsak a szülők, és nem elsősorban ők, hanem a pedagógusok hibának abban, hogy egyre kevesebb tanuló választ mezőgazdasági pályát. Felkerestem a bonyhádi Petőfi Gimnázium igazgatóját február 13-án, azzal a céllal, hogy a végzős IV. éves tanulókkal osztályfőnöki órán beszélhessek növényvédő felsőfokú technikumba történő beiskolázás ügyében. A tanterembe nem mehettem be, tehát az egész osztály- lyal nem beszélhettem, olyan indokkal, hogy már majdnem minden tanuló eldöntötte, hova kíván tovább! anulásra jelentkezni. Szavaiból ítélve kár is volna őket befolyásolni, mivel félő, hogy valakinek megtetszik e pálya. Pár perc beszélgetés után mégis kaptam pár tanulót azzal, hogy ők még sehova nem jelentkeztek, ■velük beszélhetek. Beszélgetésünk során kiderült, hogy már félig döntöttek, de az igazgató elvtárs többüket lebeszélt például Gödöllői és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre való jelentkezésről. Helyesebb, ha az iparban helyezkednek el, vagy válasszanak más pályát, „csak ne mezőgazda- sági jellegű legyen”. Hasonló eset játszódott le Dombóváron a gimnáziumban is, Csonka Imre kollégám beszámolója alapján. A pedagógusok nagyon sokat foglalkoznak a tanulókkal a továbbtanulás érdekében. Tehát elsősorban a pedagógusok szemléletén kellene változtatni, hiszen az igazgató elvtárs még a mezőgazdasági politechnikai, foglalkozásokat is helytelennek tartja, s szeretné, ha megszűnne, mivel nincsenek a feltételek biztosítva. Ezekben az iskolákban érthetően kevés tanuló választ mezőgazdasági pályát. Kérésem az, hogy ne riasszuk el a tanulókat e pályától, főleg ha kedvük van, hiszen a mezőgazdaságban a nehézségek mellett sok szép és hasznos feladat várja a fiatal szakembereket. Bea Józsefné bonyhádi járási növényvédelmi főfelügyelő
