Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Kende Sándor: ELLENMÉREG ________ ________ | ____ E gyszerűen. Értelmesen. • Föltétlenül célszerűen. Célszerűen — ez a legfontosabb. A célszerűség mindenek fölött. És minden másnak a rovására. — EZ századunk képe? Puritán, dísztelen célszerűség. Ésszerűség — közben esztelen rohanás. És minden valami helyett — valami épp-csak-hogy. Ami épp-csak-hogy elegendő, amin túl a többi már, úgymond, értelmetlen. Gondolat helyett — * jelzések. Beszéd helyett — kulcsszavak. Érzelem helyett — szigorúság. Vagy vállrándítás. És indulat helyett) — logika. — Valóban EZ lenne a modern eszmeképlet s a jövő követelése ?. Logika, logika; recept mindenre a „tiszta” logika. Arc és arcéi, redők és barázdák helyett — idomok és síkok. Otthon helyett — lakás. Lakás: a világmindenségből, az eső és a szél elleni védelem céljára behatárolt, fűthető, kocka alakú x-köbmé- ternyi légzőterület. KÁLD1 JANOSi - . , .. .. EQY ÜRES TELEKRE El-elnézem nap-nap után ezt az üres telket, amit tengernyi halott giz-gaz koszorút, s ahol fanyar, mélabús balladákat fütyül a szél, s ahol — oly kor-oly kor — delente már meleget is ad a március. A képzeletem — a nyugtalan tevő-vevő — az ablakon át türelmetlenül dolgozik rajtat alapot ás. házat rak, ülteti a fát, s kigyújtja a virágok gyertyalángjait Hányszor állt már az a ,ház! Készen. Szórva, az otthgnias meleget, a fölemelő, emberi derűt, És virágok és fák és virágok és fák mindenütt! Hányszor volt már rendezett az a telek! Olyan. ha valóban az lesz, akkor se különb: akkor se, ha valódi házra, fákra önti majd a m"5 a megérdemelt, tiszta fényözönt. Hányszor szülte meg az agy előre, ami megszülhető! Amit megcsinál majd — ha kínnal is, ha jajjal is — a jódolgos idő. BMHMm——BMMB HEGEDŰS LÁSZLÓ: FÉRFIKOR Má'r egyre több titkot rejtek önmagamba, szólna a szám aztán lemondón hallgat, így maradok mind -bezártabb önmagámra, elintve föloldó reményt, bizalmat. Hol van már az útvesztőkkel is derűs-szép ifjúkor szóval könnyítő magánya: szerelem, barátság borultra derült ég, egy mosoly, egy szó — s ami roít, ki bánja? Az érett férfilélek mind-bezártabb, hallgatagabb a száj, az arc komorlóbb, mélyebb a seb, némelyik sírig hordott, s daccá, haraggá sötétül a bánat. Marad vigasznak család, nő vagy munka, s maradunk belül puszta-önmagunkra. — Nem. A szervezet, ha folyamatos mérgezés ingerli, lassan kitermeli magában az ellenmérget. Ez biológiai tény. De, szerencsére, alighanem a lélekre is igaz. Mert például, egyszerre csak, váratlanul divatba jött — a virág. Soha ennyi virág! Bekúszott hát a kockaházak lépcsőkorlátaira, a párkányokra, a rideg folyosókra. Bro- méliák, pálmák, fény felé erőlködő diefenbachiák és százfelé futó pletykák meg boly- hokat bocsátó kaktuszok. A hivatalokban is, poros postai kötegek tetejére állítva, az íróasztalok csücskére tolva, már-már minden munkahelyen, a legsivárabb huzatban is ott áll egy-egy cserép zöldféle. — Ki tervezte oda? Ki számította ki, hogy szükséges-e pontosan ott?... S hogyan történt, miféle logikai bukfenc törvényesítette divattá például a campinge- zést? Hogy e század modern embere, kinek sikerült. egész heti rohanása árán végre meleg vizes, puhapárnás, forgó- karosszékes, hangulatlámpás és automatizált kényelmet préselnie magának — mihelyt . ' • ' ", ■■ \ -1 Az olvasó naplója Simonyi Imre: Hatodnapon Ayar fejedelmi kincsleleí Kunsientmiklós határában, egy homokbányában kincsek sokasága került napvilágra. A lelet: rituális arany ivóedény, arany- kürt, más ékszerek, fegyverek és a ruházatot borító díszítések — 150 aranytárgy. Részben bizánci, részben avar ötvösök művészi munkája. A hatodik századi —■ kora avarkori — magányos fejedelmi sírban talált csontok és tárgyak a kecskeméti Katona József Múzeumba kerültek. A szakértők szerint a magyar régészet történetében — szépségben és gazdagságban — ez az egyik legjélentösebb lelet. Képünkön: Néhány példány a nagy értékű fejedelmi kincsekből: Ragadozómadár (toiemállat) feje, ivókürt részlete és a pogány szertartásoknál használt ivóedény. (MTI-foto: Kunkovács László felv.) kicsit élvezhetné is mind e jót: kirohan inkább a fák alá, víz mellé, hegy oldalába, s ha csak fél napra is, sátrat ver, kényelmetlen matracon kuporog, bográcsból főz, görnyedve eszik, hajlong, törődik, viaskodik a széllel, verí- tékezik a napban, mint valaha az ősei. — A kényelem és a célszerűség értelmében berendezkedve, kitermelődött lám az ellenméreg: a kényelmetlen és a célszerűtlen gyötrődés vágya, kacérkodás az ősemberi múlttal... Vagy íme a ?ene! E logar- léces világban épp a zene, mely .bármennyire matematika is egyben, azért mégiscsak a legelvontabb szféra. Ráadásul, hgy milyen zene! Egyik végletként a beat, tömegextázis- sal és tömeges agresszivitással — minden bizonnyal nem azért, mert értelmes és logikus. Másik oldalról meg éppen Bach, Händel, Vivaldi váratlan korszerűsége, és ugyancsak a tömegek áhita- tos kapaszkodása, már-már imádata — szintén nem a logika és a célszerűség jegyében. .. Szóval, igenis, hiszek az emberben. Nem fog, mert nem tud elembertelenedni. Végtelen mélységből — önmagából ugyanis — újra és újra kitermeli a szükséges ellenmérget, mihelyt a mérgező hatás az életét veszélyezteti. Kétségbeesésében kitalálja akár az aszimmetriát is: — elfogadja ugyan a házgyári terméket lakásául, persze, de mihelyt teheti, vagyis ha a hely engedi; , elhúzza ágyát a faltól,: s a síkra ferdén, aszimmetrikusan tolja rá. Ráadásul meg is hirdeti, hogy EZ a diyat,: EZ a modern! így harcol — miért is? — a változatosságért. A fantázia jogáért „Ha én egyszer Isten volnék, így szólanék hatodnapon: / teremtsünk embert saját képünkre és hasonlatosságunkra.” Simonyi Imre negyedik kötetében megteremti önmagát, elvégzi az utolsó simításokat. Költészete „csont- rafaragott", lényegre koncentráló. Kevésbeszédü szavai a helyükön vannak. Vállalta azt, amit Dosztojevszkij így fogalmazott meg: „Az ember titok. A titkot meg kell fejteni, és ha egész életedet e titok megfejtésének szenteled, nem mondhatod, hogy elvesztetted idődet.” Ötven évvel a háta mögött a minden titkok tudója, „szép szóval oktat” is bennünket. S az oktatás nála nem jelent kioktatást. Az évtizedek alatt évszázadokat, évezredeket átélt ember nyilatkozik meg, enged bepillantást magába. Magunkba, Mert azt mondja el, amit az olvasó is érez, csak nem tud ilyen pontosan, ilyen lágy szépséggel elmondani. Nem modem versek ezek abban az értelemben, amire manapság ezt a jelzőt szoktuk aggatni. Népies zamatú kifejezései sem e századi fo- gantatásúak, s az olvasó örömmel forgatja nyelvén „őket”, a már-már elfeledett, embermeleg szavakat. Igealakjai (látván, rohanván, ád), kötőszava (valamint), megszólításai (kedveseim, leikeim) — nem nyelvi anakronizmusok: szerves részei költészete faunájának, flórájának. A Hatodnapon című Kötetének legrégibb versei az 1940- es évekből datálódtak. Azon kevesek közé tartozott, akik azt a célt tűzték ki: „A meredeknek föl, s alá / a mélynek — végre — megtaláld / búvá nyomát a népnek!” A nagy világégés emléke több versében is felbukkan: Hangok harangok harangozó, Hullák. Az ötvenes években keltezett alkotások költője a jogot perli vissza a „karéj búsuíás- ra". Tolla hegyén akk'.rr félelemtől feketéllt pár költemény. Ezekből az ' évekből származtatható mostani fanyar hangvétele, melyre bölcs derű, felülemelkedni tudás is jellemző. Halk hangon elmon-. dott ítéletei, s ■ önmaga (önmagunk) leleplezései — igazságok. Vallomása: „Igen. szeretem az embert. Méghozzá hármat is. / Krúdyt, Bartókot és József Attilát.” Vagyis a kicsinyességtől, gyarlóságoktól szabadult embert tiszteli. A fehér gyolcsba öltözött, cégső letisztultságú embert, Témavilága tulajdonképpen nem tágas. A család, a szerelem és önmaga. Ezen belül tágul egyetemes érvényűvé közlendője. Varga öreganyja ‘elkerekedése a Szentföldre a hazai tanyánál ér véget. Simányi is otthon találja meg újra „szentföldjét” zaklatott évei után. Igen, itt van a „szentföld”, itt, ahonnan vétettünk — érzi ezt az olvasó is — ahol dágvány^ marasztaló sár húzza le cipőnket, s talán lassabban ballag a gondolat is. Verseinek gyakran önmagukba visszatérő gondolatai sarkigazságok. S mint a kígyónak, ha saját farkába harap: fájnak ezek az igazságok. (Parancsra) Régóta gyanítom, hogy a legegyszerűbb szavak egyben a legjobb alapkövek is. Simonyi Imié versei, melyek ezekből építkeznek — bizonyítékok erre. Szép versek a szó legigazabb értelmében. Szerelmi lírájának gyöngyszeme / Két változat egy nagyon régi témára / egyben a magyar szerelmi költészet remeke is. Játékos fricskáiba kesernyés hang vegyül. Kiáltása a közöny ellen — vádirat, (Tető, szakadék) A kötet legjelentősebb verse ars poeticája is: „ ... kapu ha tárulna visszafelé / s bejárni mindent még egyszer elölről ha nyílna út! / Mit. tennél? / — Hogy mit tennék? Ugyanazt. És ugyanúgy.” (Kérdések egy halottas ágyhoz s a hulla válaszol) Méltó hittétel a példaképekhez: Krúdyhoz. József Attilához, Bartókhoz. Minden méltatás hitvány közhellyé halványul Simonyi nemes veretű sorai, mondandója mellett. Hiszem, hogy az utóbbi évek legjelentősebb verseskötetei- nek egyikét tartom a kezemben. ’ LESKÖ LA3ZLÖ
