Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
fv rrm tv* v%TrfTft'f>v’t vyfY't f * rr ¥f YYvyr? v YfYTf'ywv yTTTV? ► y rr tvrv y v y v YvrrfWfTrvYV y ¥ v t rr f ftvrvvrrfYrrrwrrj y mmrmy £ ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► : * p ► ► ► ► ► ► ► ► ► > ► ► ► ► ► ► * * » *■ ► ► ► ► ► ► *• ► '► .► ► ► > i ► ► ► ► : ► ► ► ► ► ► ► : * ► ► r ♦ ► ► ► > ► * ► ► ► ► ► ► * ► ► — 8. — A maffia kezét sejtik az ügy mögött. A nyomozás során a gyanú árnyéka rávétődött egy köztiszteletben álló idősebb urra, Manzellá-ra is, aki a palermói főpolgármester szoros baráti köréhez tartozott és a város előkelőségei közül a legbőkezűbb adományozó volt minden kari- tász-megmozduláson. Manzellá-t ez ideig sem kihallgatni, sem letartóztatni nem lehetett. Nem volt rá törvényes alap. de még csak ürügy sem. Casetti most a fejét verte a falba, mert hiszen addig-addig kerülgette a macska a kását, mígnem Manzella, tegnap, villája kapuja elől odébb akarta tolni a bejáratot eltorlaszoló és ott .üresen parkírozó sport Gluliettá-t... Az eredmény: Casetti-ék a robbanás után csak Manzella táskáját találták meg a közeli fa tetején. A robbanás ugyanis autóstól, kapustól és a gazdája segítségére siető inasostól eltüntette az „ájtátos manónak" becézett öreg milliomost. Hogy a palermói rendőrség gyanúja nem volt alaptalan és helyes nyomon járt, amikor Di Pisá-ra gyanakodott, kiderült a Manzella táskájában talált feljegyzésekből. 1 Casetti szerint arra is találtak utalást, hogy a, közelmúlt napokban Manzella villájában valamilyen okból a maffia nagytanács ülésezett... Az események elemzésére egyelőre nem maradt idő, mert a palermói rendőrséghez tegnap óta egymásután érkeztek az elhagyott és felrobbanó sportkocsikról szóló bejelentések. „Valaki újított” — mondta Casetti. Ez az újítás Fleurot szerint a maffia modernizálásának folyamatába illeszkedett be és feltehetően valami üzleti nézeteltérés tisztázása kezdődött két egymással rivalizáló banda között. Fleurot , felügyelőt töprengéséből az ügyeletes tiszt megjelenése zavarta fel. Rádiógrammot tett az Interpol képviselője elé. Fleurot rápillantott és mint akit a kígyó marí meg, felugrott. — Mikor megy a legközelebbi repülőgép Milánóba? — kérdezte izgatottan. — Félóra múlva indul egy gép Nápolyba és annak közvetlen csatlakozása van Róma—Milánó felé — válaszolta a rendőrtiszt, miközben a kopott faliórára pillantott. — Kérjem az ügyeletes kocsit? — Igen — bólintott Fleurot, miközben a fogasról sebtében magára kapta felöltőjét és kalapját. — Legyen szíves, adja át embereimnek az üzenetemet is: Milánóba mentem, a csoport továbbra is működjön szorosan együtt a palermói hatósággal. ., 12. ... Már magasan a város fölött keringett a repülőgép, amikor Fleurot lenézett a kéken fénylő öbölre, a parti sétány medúzafejű pálmafáira és eszébe ötlött, hogy idefelé hajón jött, kényelmesen és lassan és most, mintha csak menekülne erről a sejtelmektől terhes, elátkozott szigetről. „Talán Milánó több szerencsét hoz”, vigasztalta magát. Maga elé képzelte főnökét, a jó öreg Marc-ot. A párizsi központ padlásszobának is beillő második emeleti kuckóját, ahol egy lomha keresztespók mozdulatlanságával ül a háló közepén és vizslaszemekkel pislog át a falon, át Párizson, át Európán és mint egy keleti mágus, bűvöli ellenfelét: jöjjön végre rpár. ... A milánói repülőtéren a helyettese és a milánói rendőrség bűnügyi csoportvezetője fogadta Fleurot-t. — Estére várjuk a nagyfőnököt is — hadarta helyettese, a gyors beszédű Jannot. „Marc tata is befut?” meditált Fleurot, „akkor ezek elkapták a madzag végét”... — Nos, mi újság? — kérdezte hangosan, miután a milánói kolléga magavezette gépkocsijában elnelyezkezdtek... — Azt hiszem, nyomon vagyunk, főnök — kezde — Janr.ot — sikerült egy szálat kihúzni a gombolyagból... azt maga is tudja, főnök, hogy a Liggio-csel nem sikerült... Hagytuk meglépni Svájcból és vissza is ment Szicíliába, de amint hallom, ott most valami vendetta tombol és ebbe belekeveredett a mi Liggionk is... Fleurot értetlenül hallgatta Jannot első mondatait: — Mi az ördögöt akar maga ezzel a Liggioval? Az a fickó a palermói kollégák ügykörébe tartozik. — Hát ez kolosszális... — csapott combjaira mindkét kezével Jannot. — Micsoda fej az öreg Marc! .. .Szóval, még magát se avatta be a Liggiot nyomon követő kampányba... Igaz, így legalább maga, főnök, nyugodtan folytathatta történelmi tanulmányait... — és kajánul. Fleurot-ra vigyorgott. — Idefigyeljen, Jannot! Unom az olcsó szellemeskedéseit. A lényegről tájékoztasson,.. Azt meg, hogy ki; mit. csinált Palermóban, bízza azokra, akik illetékesek abban... —• húzta fel sértődötten orrát Fleurot. Egyébként is dühös volt Maréra, amiért mindig ót tisztelte meg az őskortól a közelmúltig című fejezetek kiderítésével. Az éppen időszerű bűnügy kapcsán Marc folyton Ádám—Éváról beszélt, és Fleurot csak szt nem tudta még ez ideig főnöke módszeréből ellesni, hogy a látszólagos és teljesen feleslegesnek tűnő történelmi kutatások szálain haladva hogyan tudja szinte minden esetben elkapni a tettest? — Szóval, miért csődített Milánóba? — dör- mögött Jannotra. — Meleg nyomra bukkantunk... Bevált az ön tanácsa — és Jannot jelentőségteljesen nézett csoportvezető főnökére, mintha ezzel is enyhíteni akarná előbbi kajánságát. — Ugye, ráálltunk Liggiora, miután a berni rendőrség legrozogább cellájából sikerült megszöktetnünk anélkül, hogy a pasas gyanút fogott volna. Lig- gio Bernből egyenesen Palermóba repült. Itt találkozott egy Giuseppe Panzeca nevű fickóval... Ekkor hívtam, főnök, magát is a repülőtérről és kértem egy embert, aki Liggiot tovább követné, mert én meg Panzeca nyomába szegődtem... Fleurot bólintott Ezzel nyugtázta: valóban úgy történt, ahogy Jannot mondja. Azt a Lig- gio nevű gengsztert átadta Casettinek, aki gondoskodott annak további Íigyeltetésérőí. — És?! Mire jutott ezzel a Panzeca-val? — Meg se állt Bécsi?. Ott bement egy olasz fagylaltüzletbe, de nem csinált semmit. Két órával később már a schwechati repíilőtéren volt. Alig tudtam felkapaszkodni utána a római repülőgépre. Szerencsémre Rómában értesítettem ottani rezidensünket, Luigi főfelügyelőt és még mielőtt a pasas gyanút foghatott volna, íí tudtam nekik adni a figyelést... A fickó aztán Aosta-ban, Milánó közelében, másnap egy Amporeale nevű volt amerikai gengszterrel találkozott.. Ezt az Ampo- realet az egyik olasz detektív, aki korábban a szicíliai Lercara Friddi-ben teljesített szolgálatot, felismerte. Képzelheti, főnök( mennyire meglepődött a kolléga, amikor Panzeca nyomán egy ócska garázsban ismerősre bukkant. Panzeca ezután újra Bécsbe utazott, ahol a már említett olasz cukrász egyik segédjéről kiderült, hogy az osztrák rendőri szervek egy idő óta azzal gyanúsítják: személyében kell keresni a bécsi kábítószer-kereskedelem egyik közvetítő és elosztó figuráját. — Remélhetőleg nem tartóztatták le? — és Fleurot krákogott. — Az ördögbe is. Sosem gondoltam volna, hogy Milánó is ennvire füstös város. — Jön a főn. — fordította fejét oldalt az autót vezető milánói detektívfelügyelő — Északról, az Alpokból ereszkedik alá... Ez bizony az ősz közeledtének csalhatatlan jele nálunk. Az iparnegyedek északon vannak és így azok felől nyomja a gázos levegőt a belvárosra. Úgy látszik, a levegő romlását, a bűnözés emelkedését egyetlen gyorsan fejlődő nagyváros sem kerülheti el. (Folytatjuk) «**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* AAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 Készül a pakk... Ma reggel először esett a hő. Vékony kis réteg, múlandó hó, de azért hideg. A gyerekek örültek. — Én nem. Nem jó a tél a szegénynek. Megkínozza, meggyötni az majd egy fél éven át. De azért a gyerekek hadd örüljenek, mert ők még gyerekek, örülhetnek neki. Hm. Én is örültem ilyenkor. Egyszer régen, még talán hétéves sem lehettem, a testvéreim, akik szép számmal voltaic, azzal leptek meg, hogy az első hóból nagy munkával hóembert készítettek. Ügy örültem. hogy tapsolva körülugráltam. Egész nap azzal játszottunk, amíg csak meg nem „halt” a hóember. Haiála elszomorított. Most meg örülök neki. Ez is szépen példázza, hogy mennyire más lesz az ember, mire felnő. Brr, de hideg van: ocsúdik fel az anya merengéseiből. Dolgozni kezd. Vizet tesz fél a fazékba, fát hoz, beim;. Jó hidegszagot hoz be magával. A gyerekek lassanként fölébrednek, néhány kinyitja a szemét, s majd ráeszmélve, hogy. fölébredt, rémülten újra becsukja. De az élet sodrából nem lehet kibújni. Hiszen olyan sok itt a gyerek! Pedig egy hiányzik. Misi, az anya kedvence. De úgy látszik, s ezt a többi gyerek is észreveszi, nem feledkezik meg róla. Tesz-vesz. kihúz néhány fiókot, ki is vesz belőle valamit, — Vajon mit? — gondolják a gyerekek, s hogy lássák, körbeállják anyjukat. Az, mintha észre se venné, tovább készíti a pakkot. Majd hirtelen megszólal: — Na, gyerekek, mit csinálok én most? — Csomagot a Misinek! — mondják néhányan, majd mindnyájan. — Csomagot! — Ügy bizony, mondja az anya, s büszke érzés tölti el, hogy csomagot küldhet Debrecenbe, és hogy egyáltalán az ő fia a Misiké. Majd lassan, szinte méltóságteljesen fölveszi az ünneplő kendőjét, megfogja a pakkot és a gyerekek lelkére köti, hogy jók legyenek, míg megjön és föltartott fejjel, büszkén megy végig a falun. — Hát hogyne menne olyan büszkén, amikor csomagot küld Debrecenbe, a legkedvesebb fiának!? Somorjai Klára Szekszárd Somorjai Klára nyolcadik osztályba jár. Nemrégiben a Légy jó mindhalálig című regényből írtak dolgozatot. Olyan történetet kellett megírni, ami a regényben nem szerepel, de kapcsolódik hozzá. Klári dolgozata ötös lett. Élt egyszer Bagdad városában egy nagyon gazdag, öreg kereskedő. Számtalan, áruval megrakott hajója szelte a tengerek vizét. Az öreg kereskedő mégis azt mondta mindenkinek, hogy ő a város legszegényebb, legszerencsétlenebb és legboldogtalanabb embere. Azért érezte magát szegénynek, szerencsétlennek és boldogtalannak, mert három fia soha nem tudott megegyezni egymással. Az öreg kereskedő jó szóval is, meg könyörgéssel is számtalanszor próbálta békességre és összetartásra bírni a békétlenkedőket, azonban mindig hiába. Történt egyszer, hogy éppen akkor lépett ki a kertjébe, V öröskeresztes vetélkedő A bonyhádi 4. sz. általános iskola színes plakátokkal díszített termében zajlott le február 3-án az iskola pajtásai között a vetélkedő. Károm öttagú csoport versenyzett egymással, holtán tanárnő játékvezető felkészítette a csapatokat és máris megkezdődött a versengés. AZ elméleti kérdések után gyakorlati feladatok következtek. Ismertetni kellett a tisztasági csomag egy-egy tárgyának használatát. Ezután elsősegélynyújtásból vizsgáztak a pajtások. Kellemesebb Játékok is voltak, mint cSokievés higiénikusan. A verseny befejeztével a pontok alapján az 1, és a 3. csapat holtversenyben lett az első. Az értékeléssel befejeződött a verseny és mindannyian megnéztünk egy oktatófilmet. A versenyzők és a nézők egyaránt sokat tanultak a látottakból és hallottakból. Mporterőrs Bonyhád amikor a három fiú azon civakodott, veszekedett, hogy melyikük öntözzön, melyikük nyírja a füvet és melyikük gereblyézze fel a kert útjait. Az öreg ember most már meg sem kísérelte, hogy szóval tegyen igazságot a három fia között, hanem az egyik virágágyról felemelt egy vesszőt és odanyújtotta a fiainak. — Rajta fiúk, törjétek darabokra ezt a pálcát! A három fiú könnyedén, minden erőfesztés nélkül, szinte szempillantásnyi idő alatt törte darabokra a pálcát. Az öreg kereskedő összeszedte az apró vessződarabká- kát és egy fahánccsal szorosan egy csomóba kötötte azokat. Készül a sportpálya A zombai úttörőcsapat nag? munkára vállalkozott. Az úttörő- mozgalom 25 éves jubileuma tiszteletére sportpályát szeretnénk létesíteni akadálypályával. Ezenkívül elkezdtük a kézilabdapálya és a játszótér építését is. Ha valaki most látná iskolánk környékét, bizony ,,megijedne”. Feltúrt föld, körülbelül 100 köbméter salak nagy halmokban . . . Járhatatlan kocsiút, ahol a zetorok a sas lakot hordták. De amikor mi körülnézünk, nekünk örömet jelent, mert elkezdődött a munka. Üi';V-Őcsapá!unk tagjai már az őssz?.l elkezdték a munkát, de természetesen e;. vedül nem megy. A zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet; felkarolta c.~ apaiunkat. és jelentősen hozzájárult munkánkhoz. De félünk, hogy még az Ő segítségükkel sem lesz kész, amit elképzeltünk. Szemfüles riportereire Zomba — Nos, fiúk — nyújtotta azután a vesszőcsomót fiai felé —, most ezt próbáljátok darabokra törni. A három fiú a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta a ress- szőcsomókat összetörni. — Látjátok — mondta az apa —, egy pálcával milyen könnyű elbánni, de ha azok össze vannak kötve egymással, akkor nem bírtok vele. Ebből láthatjátok, hogy milyen erő ran az összetartásban. A három fiú elszégyellte magát és megértve apjuk példázatát, attól a naptól kezdve a legnagyobb egyetértésben éltek egymással. (Arab meséből feldolgozta: Pfeifer Vera.) A verseny házigazdái leszünk A szaktárgyi vetélkedő ,,házl” versenyeit január 1—31 között bonyolítottuk le. A 7. osztályosok oroszból, matematikából és magyarból, o. nyolcadikosok úgyszólván minden tantárgyból összemérhették tudásukat. Az izgalmas küzdelmek során aztán kialakult a legjobbak névsora, ök továbbjutottak. Részt vehetnek a járási szaktárgyi versenyen, melyet február 18- ára hirdetett a járási úttörőelnökség. Csapatunkat nagy megtisztelte!és érte: a rendezési jog ugyanis iskolánké, a bonyhádi II. sz. általános iskoláé. A l^enin-raj vállalta az ünnepélyes alkalomra a csapat fal díszítését. Szeretettel várjuk a bonyhádi Járás úttörőit! Genczler Rozália Az összetartás ereje AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-AAAAAAAAAAAAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAA
