Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
’YYYYY^YTVYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYVYYY’rYYYYYT rYYYYYYYYYYYVYYVYYTYYVTYYYYYYYVVVTYVYYYYYYVTYVYTYYYTYyfYYYY» ► ► ► ► ► ► ► o s> I» ► >■ !»• ► ► ► ► ► ► ► > > > ► ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► É. ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► > ► ► .. .1950. július 4-én Luca ezredes váratlanul visszavonta Casteivetranonban lomásoZó csendőrkülönítményének valamennyi -ugját. Ezzel egy- időben, az esti órákban Pisciotta is elindult, hogy a testvérárulás ógörög tragédiájának első jelenetében színre lépjen. Kísérője Perenze csendőr százados és néhány markos csendőrlegény volt. A eastelvetranoi körzet parancsnokának, Paolantino ezredesnek és beosztottjának. Lo Bianco-nak Cas- telvetrano előtt kellett volna csatlakoznia Pisciotta vállalkozásához. Már a megbeszélt hely közelébe értek, amikor az ezredes megállította az autót és így szólt Lo Biancohoz: — Ütünk végén, Castelvetronoban sem férfias harc. sem dicsőség nem várhat ránk. Közönséges gyilkosságról van szó, méghozzá egy áruló bandita közreműködésével... Az ügy csúnyára fordult, de se maga, sem én nem változtathat a dolgok menetén. Ezért leghelyesebb, ha visszafordulunk és hazamegyünik. Castelvetrano Palermótól 60 kilométernyire délre fekszik. Castella Maré után az út elágazik és rövidebb szára a Kopár Hegyek .zenélő” mészkőszikláin vezet a déli part keskeny síkságán épült városkába. Castelvetrano lakóinak ősidők óta a Ko_ pár Hegyek lábánál elterülő fennsík a Pignatelli- Montéleone hercegi családok birtoka adott megélhetést. A városka, ezer esztendővel alapítása után, ma sem különb az Atlas-hegység berber hegyitörzseinek kecske- és birkaszagú településeinél. Jellegzetes nyugat-szicíliai hegyi városka. Vaksi ablakok, hullámbádog és sásfonatú lapos háztetők. Mindenfelé fátlan kopárság. Rejtett udvarok, ahonnan az összezsúfolt állatok savanykás istállószaga árad a sikátorokba... Az egyetlen Európára emlékeztető utca, a Fő-utca és a város_ ka peremén a fennsíkig emelkedő domb oldalába épített klinika, ahol a hírhedtté vált mafiozó orvos, dr. Allegra a szó szoros értelmében élet és halál ura volt... Azon a fülledt nyári estén, július 4-én, Pisciotta kilenc óra tájban érkezett előkelő kíséretével a városkába. A Via Mannone-n, néhány száz Lépésnyire De Maria ügyvéd házától, ahol a maf■ A■ fia utasítására Giuliano rejtőzött, Pisciotta meg- állíttatta az autót. A koromnál sötétebb, szinte valószerűtlenül fekete mediterrán estét nem világította be a hold. A Cassiopeia kettős vébetűt formázó csillagai észak felé nyújtották képzeletbeli nyilaikat. A csillagkép egyik szára De Maria háza fölött lógott. Pisciotta a fénytelen utcán, a csillag mutatta úton lépkedett óvatosan. Ismerte már a csillagok járását, s ha nem, néz a földre, csak az égre tekint, az utat akkor sem tévesztené el. A nehéz cédruskapun lógó vaskarikával hármat koppantott és nem érzett semmit. Se szégyent, se szorongást. Géppisztolya jobb válláról, fekete pelerinje alatt rövid szíjon csüngött. Az elmúlt hetekben annyiszor hallotta és ismételte maga is a varázsigét: ennek meg kell lennie, hogy szentül hitte is, az isten ujja lett. Szent Mihály arkangyal lángpallosa, aki most isten nevében sújt le a gonoszra. A második: kopogásra halkan nyikorgott a kukucskálónyílás fedőlapja. — Nyissa már ki, Don Avueatu — türelmetlenkedett Pisciotta. — Honnan tudod, ki vagyok? — hangzott a halk kérdés. — Hát nem ismer meg? Gaspare vagyok. A fivéremet akarom látni. Fontos. — Ki küldött? — szólt a további gyanakvó _ kérdés. — Magatói jöttem és a tiszteletre méltó férfiak üzenetét hoztam. — H a n y a dma gadd al vagy? — Egyedül... Nézze meg föntről, hazudok-e? Sápadt villanyfény gyűlt és nyikorogva fordult a vaslemezzel borított kapu kisebb szára. Pisciotta köszönés nélkül, határozottan indult az udvarház hátsó emeleti traktusához vezető lépcsőhöz. Az ajtót nyitó házigazda a boltíves folyosó végéig settenkedett és még hallotta védence, Giuliano ingerült kérdését: — Mit keresel itt? Ki küldött? A jövevény bűnbánóan, szinte alázatosan válaszolt: — Ne légy hozzám ilyen, bátyám. Nem érdemiem meg a neheztelés és gyanakvás szavát. Ez fáj nekem. — Ellenségeimmel szövetkeztél és azt mondod, nem szolgáltál rá megvetésemre. . . Minek küldött kenyéradó gazdád, a híres Luca? Mondd gyorsan és tűnj el, amíg meg nem gondolom magamat. — Fáradt vagyok. Engedd, hadd’ üljek le és adj szállást... Egyébként hazudik, aki azt mondta rólam, hogy elárultalak Lucá-nak. Bátyám, nehéz a helyzetünk. Magunkat megvédeni már nem tudjuk... 2. Döngve csapódott egy ajtó. A sötét folyosón halk beszédfoszlányok haltak el az ódon falak között. A házigazda megkönnyebbülten sóhajtott és visszacsoszogott szobájába. Pisciotta színpadias mozdulattal térdelt Giuliano elé. Körgallérját és géppisztolyát a heve- rőre dobta. — Bátyám! Minket rútul rászedték. Huszonnégy emberünket már Róma mellé, Viterbóba szállították. Pert, törvényes komédiát akasztanak a nyakukba. A barátod, Verdiani kapitány hazudik. .., hónapok óta ígéri az útlevelet... és hol az útlevél? — Luca is hazudik — szólalt meg komoran. Giuliano. — Mondd, mivel hálózott be? Menynyiéit vásárolt meg magának? — Engem nem lehet megvásárolni — tápász- kodott fel térdeléséből sértetten Pisciotta. — Én az életünket akarom megmenteni, a családunkat. .. Anyád, testvéreid ismét börtönben ülnek. Ellenünk fordult a maffia is. Itt mindenki ártatlan, csak te meg én, mi vagyunk a gyilkosok... Luca legalább írásban ígért útlevelet. Neked is. Még ma éjjel átvinnánek bennünket a szoroson Tuniszba, ha te is akarod. Gyere velem... — Minden elveszett, Gaspare. És mi tulajdonképpen még nem is éltünk. Ma lennék huszonnyolc éves. És te? — töprengett hangosan Giuliano, miközben le, s fel sétált a szobában. — Én? — hökkent meg a váratlan kérdéstől Pisciotta... — Én huszonhét múltam akkor, ha te huszonnyolc vagy... De hiába mondasz bármit, vagy gondolsz, én nem vagyok aljas... — Azt hiszed? — és Giuliano hosszasan fürkészte unokaöccse arcát. — Miért izzadsz? Pisciotta összerezzent. Nyirkos tenyerével ösztönösen homlokához kapott: — Én?... Hogy micsoda vicceid vannak! — nevetett 'kényszeredetten. — A menekülésről, a jövőnkről beszélek, te meg azt kérded, miért izzadok... Meleg van. Fülledt az éjszaka. Te nem érzed? Giuliano tagadóan ingatta fejét. — Te vagy az áruló! — csattant fel váratlanul Pisciotta. — Megszegted adott szavadat. Azt hiszed nem tudom, hogy a hátam mögött átadtad Verdiani kapitánynak írásos nyilatkozatodat és ebben a Ginestra-kapui vérfürdőből mindent magadra, magunkra vállaltál! Miért tetted?! — Hogy a viaterbóí tárgyalás majom’ketrecébe zárt fiúkon segítsek... — Röhögnöm kell! Ezt mondja Giuliano, az okos, a bölcs. Tudod kiken segítettél? A nagyhatalmú és tekintélyes haverjaidon... Don Calón, azon a szemét, malacfcépű Matrangán, aki a parancsot hozta, Don Paolo Bontán, és a kereszténydemokrata főkorifeusdkon... Hiszen leírtad, egyedül te, meg én vagyunk a bűnösök, és nem ők. Verdiani, az a rothadt kopó, rászedett, testvér... Hol a cserébe beígért útlevél? Mutasd meg! Hol a szabadság? A menekülés? És ezzel nemcsak a saját bőrödet kockáztattad, hanem az enyémet is... Mindenkiét, aki hozzánk tartozott. — A fiúk rács mögött vannak — védekezett meghökenten Pisciotta vádjaitól Giuliano. — Hát aztán?! Hónapok óta folyik már a cirkusz ellenük. Eddig a római urak óvatosaik voltak, mert attól tartottak, hogy őket is bele tudjuk keverni, de most felmentetted őket és ezzel megpecsételted kettőnk balsorsát. (Folytatjuk) Mit mond a ^ ? A földadóról Eötvös József: GONDOLATOK Tolna megyében is igen sokan vannak azok, akik kisebb- nagyobb földterületet használnak, s azon konyhakerti növényeket, szőlőt, gyümölcsöt stb. termelnek. Sok bosszúságot. s gyakran szabálysértési felelősségre vonást is eredményez azonban az, hogy az állampolgárok nincsenek tisztában a földadóról szóló jogszabályi rendelkezésekkel. Ezek szerint — csak főbb vonalakban megjelölve a rendelkezéseket — földadót kell fizetni minden (az állami földnyilvántartás szerint kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkező) mező- és erdőgazdasági földterület után akkor is, ha azt más célra használják, vagy meg sem művelik. A föld használatára jogosult abban az esetben is köteles földadót fizetni,'- ha a használati jogával nem él. A felesbérletnél kisebb részes bérbeadás (harmados stb.) esetében a bérbeadót kell a föld használójának tekinteni. Általános szabály szerint az adókötelezettség megállapítása szempontjából az adóév első napján fennálló állapot az irányadó. Ha azonban a föld- használatban olyan időben történik változás, amikor az adóévben az új használó részére a földterület teljes értékű használata biztosítva van, az adófizetési kötelezettség az új használót terheli. A földterület használója a földadó kivetéséhez szükséges adatokról köteles minden év március hó 15. napjáig az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon adóbevallást adni az illetékes községi vagy városi tanács vb. adóügyi csoportjához, illetve pénzügyi osztályához — kivéve, ha a földterülettel kapcsolatos adatok az előző évhez képest nem változnak. A kivetett adó nagyságáról azután a fizetésre kötelezettet adóívvel (fizetési meghagyással) értesítik. A földadót évente két egyenlő részletben kell megfizetni: az első részlet január 1. napján, a második részlet július 1. napján esedékes. Az első részlet március 15., a második szeptember 15. napjáig adópótlékmentesen fizethető. Az adóbevallás késedelmes benyújtása miatt felemelt adó kivetésének van helye, a jogszabály egyéb megsértése, vagy az adóbevallás elmulasztása miatt pedig szabálysértési, súlyosabb esetben büntetőeljárásra kerülhet sor. Fontos és sajnos gyakran igénybe vett engedmény az elemi kár (jégeső, árvíz, belvíz, tűz, a szántó, szőlő és gyümölcsös művelési ágban pedig a fagy is) miatti földadócsökkentés vagy elengedés. Erre akkor van lehetőség, ha az elemi csapás a földterület terméseredményének 25 százalékát, vagy ennél többet elpusztított olyan időben, amikor a termés a földtől még nem volt elválasztva, illetve ha az árvíz vagy belvíz miatt a terület nem volt megművelhető. (Gépi erővel végzett kétmenetes aratás esetén a rendre vágott terményeket úgy kell tekinteni, mintha a termés a földtől még nem lenne elválasztva, s a terményeket a levágástól számított 8 napon belül érte a károsodás.) A károsultnak az adó csökkentését, illetve törlését elemi csapás esetén 30 napon belül, a gépi aratás esetén 48 órán belül kell kérnie, s az előterjesztéséhez csatolni kell a károsult földrészletnek az állami földnyilvántartás szerinti helyrajzi számát, művelési ágának megjelölését, területének nagyságát és kataszteri tiszta jövedelmét tartalmazó kimutatást. Az állampolgároknak — ha a földadó tárgyában hozott határozattal nem értenek egyet — az abban megjelölt felettes szervhez fellebbezési lehetőségük van. Dr. Kiss Károlyné ügyész 1871 február 2-án, száz eszten- öeje hunyt el nagy, klasszikus írónk. Ebből az alkalomból közlünk néhány szemelvényt „Gondolatok” c. müvéből. Életünk égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassabban, majd sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, ki midőn létének e múlandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított. . * Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények rohamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével ellentállni tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős kötelékével láncolva érzi. \ * Életem különböző viszonyok között folyt le. Voltam oly helyzetben, midőn sorsomat irigyelték, éltem napokat, midőn talán részvét tárgya vaiék, de csak egyet tanultam mind e tapasztalásaimból, s ez az: hogy megelégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ. Akár kedvez, akár üldöz a sors, mindig találunk valakit, ki nálunknál még kellemesebb vagy még szá- nandóbb helyzetben áll. S hng.v cl ne bízzuk magunkat vagy el ne csüggedjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy szerencsés pillanatainkban azokra, kik még szerencsésebbek, s ha szenvedünk, azokra, kik még szerencsétlenebbek, fordítsuk figyelmünket. — Aki helyzetét megfontolva az egyik mérlegbe azon javakat teszi, melyeket nélkülöz, a másikba azon bajokat, melyektől ment: az sem arra, hogy magát elbízza, sem arra, hogy kétségbeessék, nem talál elég vakot. * Ha a tengeren távolból hajót látunk, mely duzzadó vitorlákkal egy irányban továbbhalad, szívünket vágy tölti el. A magas árbocokon színes zászlók lobognak, vitorlái hófehérek, s oly nyu- godtnak látszik, mintha csak állna, s mégis tudjuk, nogy kedvező szelekkel kitűzött célja felé halad. De ha ugyanezen hajó fedélzetén lennénk, nem ítélnénk-e másképp? A nagy gálya, mely a távolban oly nyugodtnak látszik, nem halad-e éppen úgy ingadozva, mint az amelyen, magad ülsz; rém szántja-e föl a karcsú habokat, melyek tajtékozva csapnak föl elején, míg a szorongatott oldalak a küzdelem között recsegnek s nyikorognak, mintha a roppant tener alatt, mely rájuk nehezül, szét akarnánk törni? S nem járunk-e éppen így azon nagy férfiak, s események emlékeivel, melyek az idő távolában előttünk feltűnnek? A történet keserű tengerén nem evezett keresztül senki nagy küzdelmek nélkül! >áAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A iinuiuiálliliii
