Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Üj színfolt az új reklám Kiknek énül ? Beszélgetés a Gemenc Szállóról a Pannónia Vállalat központjában Szekszárd főutcáján Ritkán látott építkezési tempó szemtanúi a szekszárdiak immár hónapok óta. A város siralmas szálloda- helyztében, ezt túlzás nélkül lehet mondani, valóban „forradalmi” változásokat ígérő Gemenc Szálló olyan iramban épült és épül, amelyre az a szólás tűnik a legjellemzőbbnek: „mintha húznák.” A modern szálló méltó módon csatlakozik majd a művelődési központ és az új százhatvan lakásos bér ház révén előnyösen változó városképhez, noha véleményünk szerint a régi, és esztendőnként csak egyszer használt, izraelita templom ásatag épülete abból némileg kiszakítja. A tervek szerint augusztus 1-re elkészül a Hotel Gemenc. Felkerestük a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat budapesti vezérigazgatóságát, ahol Kovács Béla kereskedelmi igazgatótól kértünk közelebbi tájékoztatást a vállalatnak a szállóval kapcsolatos terveiről, elképzeléseiről. — A Gemenc Szálló száznyolc- vannégy férőhelyes lesz, amit pótágyak beállításával még további hatvannal lehet gyarapítani. Egymaga kétszer annyi vendéget fogadhat tehát, mint amennyit jelenleg a szekszárdi turistaszálló és az öreg Garay Szálloda összesen. Bármennyire szeretnénk is, megyénk székhelye egyelőre még nem tartozik a nagy idegenforgalmi vonzerejű városok közé. Honnan számítanak vendégekre? — Bevezetőül szabad legyen megemlítenem, hogy Szekszárd az országban az első megyeszékhely, ahol a Pannónia Vállalatnak szállodája lesz. Hotelhálózatunkba való bekapcsolása szerencsésen „időzített”. Hiszen, ha az idáig minden szempontból példamutatóan dolgozó építők a határidőt betartják; és erre részben az ő révükön, részben a megyei és városi tanács által nyújtott állandó, és legmagasabb fokú segítség révén minden reményünk megvan; a vadászati világkiállításra érkező vendégek lesznek az elsők, akik szolgáltatásainkat megismerhetik. Kapacitásunk a nagy utazási irodák, és az önök megyei idegenforgalmi hivatala jóvoltából erre az időszakra teljesen lekötött. Elsősorban nyugatnémet, olasz, osztrák és svájci vendégek jelentették be érkezésüket. — A vadászati világkiállítás kétségtelenül rangos szakmai és idegenforgalmi esemény. Azonban összesen kereken egy hónapig tart. Mi lesz később? — Tulajdonképpen már előbb is lehetne. Ha valamilyen „csoda” folytán már július közepén megnyithatnánk a Gemenc Szállót, férőhelyeinket teljesen feltölthetnénk jugoszláv vendégekkel. Több irányból érkező vendégkörre számítunk ugyanis. Az észak-déli irányban hazánkon átáramló, a 6-os utat igénybe vevő, idegenforgalomnak a Gemenc Szálló megállóhelye lesz. A Balaton százkilométeres messzesége ma már nem különösebb távolság. így csúcsidényben arra számítunk, hogy a Gemenc-et az ilyenkor zsúfolt balatoni szállodáink tehermentesítésére is felhasználhatjuk. Állandó idegenforgalmi bázisként kalkulálunk a külföldi vadászvendégekkel. — Egyszerűbben fogalmazva: nagypénzü, vagy legalábbis pénzes turistáikkal. Közönséges földi halandó egyáltalán megfizetheti majd a Gemenc árait? Ezzel kapcsolatban máris a legellentétesebb hírek keringenek Szekszárdon és a megyében. — A hírekről tudok. A feleségem történetesen Tolnára Gottvald Károly felvétele) A hűség áldozata lett a megszelídített vaddisznó való, ott is akadt, aki úgy vélekedett, hogy nálunk majd .csak dollárban lehet fizetni. Erről szó sincs! A Gemenc B. kategóriás szálloda lesz, ami annyit jelent, hogy egy ágy igénybevétele napi kilencven forintba kerül. Éttermünk első osztályú árakkal működik majd, a presszó másodosztá- lyúakkal, de a bárba természetesen belépőt kell fizetni és itt bárdíjszabás lesz érvényben. Azt hiszem ez egyáltalán nem olyan tarifa, amely kizárná szállodánkat a belföldi idegenforgalomból, melyre nagyon is számítunk, saját propagandánk és az utazási vállalatok révén. — Néhány szót a Pannónia Vállalat ilyen irányú propagandájáról ! — Rövidesen sok ezres példányszámban elkészíttetjük új szállodánk prospektusát. Ezeket valamennyi külföldi partnerünkhöz eljuttatjuk és természetesen belföldön is terjesztjük. A Gemenc építésének híre azonban már megelőzte ezt. Service részlegünk 383— 138-as telefonján idáig is jó néhány szobarendelést felvettek, noha a kitűnő szekszárdi szakember, Vida Gyula tervei szerint csak most alakult ki a szálló belseje. — Véleménye szerint mit jelent a szálló, a már mondottakon kívül, Szekszárdnak és a szekszárdiaknak? — Őszintén remélem, hogy máshol már megszokott szolgáltatásaink színvonalával egyértékű szórakozó-, ebédelő- és vacsorázóhelyet. Ha az igények úgy kívánják, köz- étkeztetési lehetőséget is. Ezenkívül pedig munkaalkalmat. — Ez utóbbival az egyik leglényegesebb kérdéshez érkeztünk. Kikkel óhajtják a szállót üzemeltetni? Honnan hozzák a megfelelően képzett szakembereket? — Az igazgatói állás betöltésére az elmúlt héten írtunk ki, vállalaton telüli pályázatot. Megjegyzem, az igazgató rendkívül széles jogkört kap majd, elsősorban az ár- kalkuláció terén. Itt nem az árak valamiféle „felsrófolásá- ra” kell gondolni, hanem épp az ellenkezőjére. Ha a gazdaságossági számítások megengedik, belátása szerint adhat-árengedményt. Az igazgatót és néhány vezető szakembert tehát a központból, Budapestről hozunk. Részükre a városban lakásokat szándékozunk vásárolni, ehhez remélhetőleg a városi tanács segítséget nyújt. A cél azonban természetesen az, hogy a lehetőségek szerint helyi erők segítségével működtessük üzemünket. Már idáig is mintegy tizenöt-húsz írásos jelentkezést kaptunk. — Vajon hogyan vélekednek erről a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnál? — Munkaerő-csábításra gondol? Ilyesmi nincs szándékunkban. „Nemes versengés azonban igen, aminek — ebben valószínűleg egyet érthetünk, végső soron a kedves vendég látja majd hasznát. Hozzátehetem, talán megnyugtatásul is, hogy épp a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat képeztet jelenleg részünkre, és költségünkre, húsz tanulót a helyi vendéglátóipari szakiskolában. A Hotel Gemenc nyolcvan-kilencven alkalmazottja között azonban nemcsak vendéglátóipari szakemberek lesznek. Takarítónőkre, konyhalányokra, segédmunkásokra szintén szükségünk van, ami ugyancsak munkalehetőséget jelent Szekszárdon és környékén. Lesz-e a szállodának valamilyen. a megszokottaknál többet jelentő szolgáltatása? — Nyolcvanférőhelyes konferenciatermünket említhetném. Bármilyen megyebeli tanácskozásnak helyet tudunk adni, a férőhelyek szabta határok között. Úgy érzem nem közömbös egy város szellemi élete szempontjából azonban az sem, ha távolabbi országrészekből, vagy akár határainkon túlról szervezünk ide tanácskozásokat. — A szálloda a város része lesz és bekapcsolódik annak vérkeringésébe. Arai, vendéglátóipari szolgáltatásai az ön által elmondottak szerint, megfizethetők lesznek. Számol-e a Pannónia Vállalat annak veszélyével, hogy — főleg eleinte — az újdonság varázsa, kevéssé kívánatos elemeket is a Gemenchez és a Gemencbe vonzhat? — Igen. Ez nemcsak Szekszárdon lesz valószínűleg így, máshol sem volt másként. Az az üzletpolitikánk azonban, hogy az ilyen elemek ne érezzék magukat jól nálunk, idáig még mindig bevált. — Türelmét és szíves felvilágosításait megköszönve, befejezésül még egy kérdést. Az átadás időpontja, ebben a jelek szerint hihetünk, augusztus elseje. Mikor lesz a megnyitás? — Bármilyen furcsán hangzik is, ezzel kapcsolatban csak egyet mondhatok: délután három órakor. Mi szeretnénk, ha ez az időpont az augusztus elsejéhez lehető legközelebbi valamelyik nap délután három órája lenne. — Mi is. ORDAS IVÄN Körülbelül egy évvel ezelőtt terjedelmes cikkben számoltunk be a bátaapáti vadász különös „vadászkutyájáról". Még adoma is kerekedett róla. „Találkoztam a Jóskával (Kása Józsefről, a tv-sek nagyvadas vadásztársaságának vadőréről van szó), amint sötétedés után ballagott hazafelé az erdőből. Illedelmesen köszönünk egymásnak, hanem az utána kullogó kutyája nem vakkantott, hanem rámröfögött. Sokféle vadászkutyát láttam már, de olyat, amelyik röfög is, még soha” — mesélte egy sváb ember. Kdsa József körülbelül három évvel ezelőtt fogott egy kis vadmalacot az erdőben. Bevitte a vadászházhoz, és felnevelte. A malac jól érezte magát az új környezetben, megszerette gazdáját, és békésen viselkedett. Egy idő múltával kiengedték a szabadba is, de esze ágában sem volt megszökni, kitartott hűségesen gazdája mellett. A bátaapáti vadászház a falu utcasorának legszélső háza, a másik oldalról pedig már a nagy kiterjedésű erdőség kezdődik, ahol a szarvasok, őzek, vaddisznók százai élnek. A mind szelidebbé váló malacot néha az udvarból is kiengedték, elbarangolhatott az erdőbe, ám mindig visszament a vadászházhoz. Nem csatlakozóit vadon élő rokonaihoz, jobban tetszett neki a vadászházi „terüljasztalkám”, azaz ínyencekkel telerakott vályú, mint a gyér falatokat nyújtó erdőrengeteg. A malacból időközben disznó lett, hím. ivarú lévén, vadkan formáját is jól megőrizte, ám a vad ösztönei egészen eltompultak, hűséges kutyaként kezdte követni gazdáját, a vadőrt. Kása József fokozatosan megengedte neki, hogy erdei sétáira is elkísérje, ami végül is igen hasznos vadászmódszernek bizonyult. Az erdő sűrűjébe is be-bejáró vadkanra felfigyeltek az ott élő rokonai, s esetenként követték. És mivel a szelíd vadkan mindig a gazdája felé igyekezett, Kása Józsefnek csak le kellett pufogtatnia a többieket. Jó pár vaddisznót sikerült elejtenie hűséges „vadászkutyája”, a kezes vadkan jóvoltából. Mint ahogyan ilyenkor lenni szokott, „ráharapott” a sajtó is e bátaapáti kuriózumra: a Népújság után az országos lapok is megírták, s a szelid vaddisznó a gazdájával együtt ismert lett országszerte. A közvélemény hirtelen megtudta azt is, hogy hol fekszik ez a korábban teljesen ismeretlen falucska. S ha már eny- nyire hírneves egy vadkan, kijelölték filmsztárnak is: a fővárosi filmesek elhatározták, hogy egy a vadak életéről szóló filmben főszerepet kap a bátaapáti szelid vadkan. A minap meg is érkezett a stáb Bátaapátiba a kellő technikai felszereléssel, de a szelid vadkan helyett „gyászhír” fogadta őket. Közvetlenül a filmesek megérkezése előtt vaddisznóhajtást rendeztek a közeli erdőben, jó pár puskával. Kása József nem vitte magával a szelid vadkant, hanem zárva hagyta az óljában. Nem vitte magával, éppen féltésből, mert hiszen könnyen baleset érhetné: ha netán öszszekeveredik egy kondával, nincs az a vadász, aki felismerje ... A szerencsétlen állat azonban kitört az ólból, és nekivágott az erdőrengetegnek, árkon-bokron át szaladt abba az irányba, ahol gazdáját vélte. Jó' szimata volt, mert hiszen a vadakat az jellemzi, így aztán könnyen el is jutott gazdijához, aki — vaddisznóhajtás lévén — a többi vadász és hajtó körében volt. Mire észrevette volna hűséges „kutyusát”, az egyik vadász lelőtte. Közönséges vadkannak vélte. Talán mondanom sem kell, megkönnyezte a vadőr a hűséges segítőtársát. És elmaradt a filmezés. * Vajon lesz utódja? A minap, hogy a bátaapáti vadászház felé döcögtem, nem messze tőle — jobbról is, balról is lakóházak — utamat állta egy vadsüldő. Egészen le kellett állnom, s miután a süldő végigszaglászta kocsimat, és „rendben” talált mindent, továbbengedett. De ahogy beállók a vadászház udvarába, és akarok kiszállni, nyújtom ki az ajtón a lábamat, az iménti vadsüldő gyanúsan végigszaglászta. Kiderült, hogy követett... Nos, ez is Kosa József neveltje. A hűséges vadkan távozása után két vadsüldője maradt. Ezeket valahonnan a Mecsekből kapta. Valaki agyonlőtte anyjukat, s hogy a kicsinyek el ne pusztuljanak, elhozták őket Bátaapátiba. Talán ezekből is jó^ „vadászkutya” nevelődik majd. EODA FERENC
