Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
4 4 A holdkocsi irányítása Több mint két hónapja annak, hogy a Holdon működni kezdett az első kozmikus geológus — a Lun a—16-os szovjet automata állomás. Azután újabb esemény történt — az automata holdkőzetet hozott a Földre. Most pedig, mint tudjuk, a világ első holdkocsija közlekedik a bolygón. A holdkocsit. földi irányítóközpontból vezérlik. Ez a feladat nem könnyű, hiszen a holdkocsi nem autópályán, de még csak nem is földúton, hanem teljesen ismeretlen és járhatatlan terepen közlekedik. Következésképpen az irányítórendszernek rendkívül pontosnak és rugalmasnak kell lennie. Figyelnie kell a terepet, idejében kell manőverezni, meg keli kerülni tén 1.3 másodperccel később érkezik meg rendeltetési helyére, mint ahogy azt a vezető megadta. (Ehhez a késéshez még hozzá kell számítani a parancs betáplálását a földi készülékbe, ami szintén 1,3 másodpercet jelent.) Az irányítási ciklusban ezek a késések további idő- veszteséggel összegeződnek: idő kell a terep tanulmányozására, a vezető reagálására Adat érkezik például a Földre arról, hogy a holdkocsi éppen egy kőakadályon mászik át, s ez akkor történik, amikor a kőakadály már mögötte van. Bonyolítja a holdkocsi irányítását az is, hogy a terepadatok a televíziós ábrázolás síkjában érkeznek a vezetőnőkből, a navigációs kérdéseket megoldó navigátorból és rádiókból áll. A személyzet minden tagja felelős a maga munkarészlegéért és csakis a Holdról érkező adatok elemzése után dönthet. A tevékenység koordinálása és a legfontosabb döntések meghozatala a parancsnok feladata. Milyen eszközökkel rendelkezik ez a személyzet az előtte álló bonyolult feladatok megoldásához? A szovjet tudósok és mérnökök a legmodernebb tudományos és műszaki berendezést bocsátották rendelkezésükre. Az irányltóközpont a legmodernebb berendezésekkel van ellátva. Vannak itt korszerű hírközlő-berendezések, berendezések a televíziós Francia gyártmányú lázer-tükör, amelyet a szovjet űrkutatók juttattak a HoM felszínére. Segítségével centimétemyi pontossággal megmérhető a Hold—Föld távolság. Mosógépek ú j generációja A mosógép napjaink emberét az egyik legfárasztóbb házi munkától szabadítja meg. Az utóbbi években megjelentek a több műveletű mosógépek, amelyekben a mosás különböző fázisai előre programozhatok. A gép „gondolkozik”, dolgozik, és ezalatt az ember elvileg el is mehet a színházba. A holdkocsi földi irányítóközpontja. Képünk az első teljesen automatikus működésű szovjet mosógépet mutatja. Az „Elektra” nevű mosógép a harkovi Elektromechanikai Üzemben készült. A gép munkafeladatait két táblázat segítségével programozták be. Az egyik a lehetséges fehér és színes szövetféleségeket, a másik a hatféle üzemmódot tartalmazza és meghatározza a mosás idejét é3 sebességét. A szép és modern formájú gép speciális vízmelegítővel van ellátva és 4 kg száraz ru hát mos ki egyszerre. Az ősember eljutott Üj-Giiiiteái« az útközben felbukkanó akadályokat — a hatalmas krátereket, repedéseket, kőgátakat és sziklákat. A földön mozgó terepjáró vezetője nemcsak a terepet látja jól, hanem azt is érzi egész idő alatt, hogy a gép hogyan küzdi le az akadályokat, pillanatokon belül reagálni tud a gép „viselkedésének” bármilyen változására. Hogyan történik mindez akkor, ha a jármű a vezetőtől 380 ezer kilométerre van? Okoz-e ez változást? Igen, méghozzá lényegeset. A fő nehézség az időkülönbségben van: a gép mozgási adatai, a Hold terepének sajátosságai, a Földről érkező parancsok „késéssel” jönnek a rendeltetési helyre. Ezt a rádióhullámok késlekedése okozza, ami 380 ezer kilométeres távolságon körülbelül, 1,3 másodperces különbséget tesz ki. A terep képe tehát 1,3 másodperces késéssel éi'kezik a vezetőhöz, a holdkocsi mozgását, irányító parancs #szw>.höz. Ennek az ábrázolásnak az alapján elemzi a vezető a terepet, amelyen a holdkocsi halad, állapítja meg az akadályok méreteit és a távolságot, választja ki a mozgás biztonságos irányát. A Hold felületét, a Nap rendkívül erősen világítja meg. A sugarakat ugyanis nem nyeli el az atmoszféra, mint a Föld esetében, ugyanis a Holdnak nincs atmoszférája. Ez szintén ahhoz vezet, hogy a felület megvilágítása nem fény és árnyék- képben jelenik meg, ami szintén bonyolítja a helyzetet. Mindez megköveteli a vezetőtől, hogy jól értsen a holdkocsi vezetéséhez. Ezt pedig csak tréningezéssel és az első gyakorlatokkal lehet elérni. A Földön haladó terepjáró vezetéséhez egy ember is elegendő, de a holdkocsit egész személyzet irányítja. Ez a személyzet a holdkocsi mozgását irányító vezetőből, az alkatrészek működés«!; figyelő fedélzeti méf*. és telemetrikus adatok vételére, különleges számítógépek, kényelmes munkahelyek a személyzet és hatalmas képernyő a nézők számára. Az irányító személyzet bonyolult helyzetben arra támaszkodhat, hogy a döntést ott helyben a holdkocsi makettjén és a noídterepen elemezheti vagy dolgozhatja ki. A még részletesebb terepelemzéshez a holdkocsi tv- rendszere segítségével rendelkezésükre áll a holdíelület panorámája. Az irányító személyzet alaposan megismerte a rábízott műszereket és azok működését, a megfelelő képzés és edzés során megszerezték a szükséges tapasztalatokat. Hosszú évek óta izgatta a tudományos világot az a kérdés, hogy eljutott-e a délkelet-ázsiai ősember — a nagy Szunda-szigeteken át Uj- Guineába és onnan Ausztráliába. Különösen a Jáva és Borneo szigeteken talált, továbbá az ausztráliai Dél- Walesben táléit, i. e. leletek ébresztették fel a kutatók kíváncsiságát. Minden ok megvolt annak feltételezésére, hogy az ősember, új vadász- területeket keresve, a világ második legnagyobb szigetére is eljutott az utolsó jégkorszak idején még létezett földi hídon át. Ennek az ősembernek nyomait találta most meg egy expedíció, amely két hónap alatt nagy nehézség árán át jutott az őserdőkön keresztül a Ruma folyóig, ahol az expedíció szerszámokat és megégett állati csontokat talált. Az időpont: az utolsó kőkorszak kezdeti szakasza. Az Uj-Guinea-i területen, amely Ausztrália gyámsági területe, ma is még több ismeretlen törzs él, számuk összesen kb, 50 ezerre tehető. Életmódjuk a legprimitívebb vadász és földművelő társadaloménak felel meg. Valószínű, hogy az ősi pápua, kultúrától elszakadt népcsoportokról van szó, amelyek körében még a kannibalizmus is előfordul. A terület antropológiai, régészeti feltárása, a népcsoportok megismerése rendkívüli nehézségekbe ütközik, amit fokoz az is, hogy itt terül el a térség legmagasabb hegye, az 530? méter magas Carstens-csúcs. Orvostu d ománvi filmfesztivál „Medinikale Marburg — 71'’ címmel tartják meg az NSZK- ban ez év májusában az első orvostudományi filmfesztivált. A bemutatásra kerülő ötven filmet a következő csoportosításban bírálják el: műtétek, gyógykezelés, alapkutatások, megelőzés, valamint egészségügyi ismeretterjesztés. BORISZ POLJAKOV Galvanizált műanyagok A műanyagoknak a fémekhez viszonyított alacsony fajsúlya konstrukciós szempontból csábító lehetőségeket kínál, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években már szilárdsági jellemzőivel is megközelíti a fémeket. De további előnye a gyors és viszonylag egyszerű eszközökkel való sima felületű formálhatósága is, akár a fröccsöntés, akár c vákuumformázás módszereivel készül a munkadarab. A konstrukciós lehetőségek kihasználásának az utóbbi időkig az volt az egyik gátja, hogy a műanyagokat nem tudták megfelelően galvanizált bevonattal ellátni. Erre — a fémektől eltérően — nem korrózióvédelmi szempontból van szükség, hanem azért, mivel a háztartási eszközök, burkolatok, gépjármű-karosszériák stb. tetszetős és hagyományos külsejéhez hozzátartoznak a gazdagon krómozott, vagy nik- kelezett díszítőelemek. . A műanyagból készült tárgyak fémmel való bevonására •an ugyan egy régebbi eljárás, a vákuumgőzölés, de az így felvitt fémbevonat nem tartós, elég könnyen ledörzsö- lődik. A galvanikus bevonatkészités első kísérleteinél a felületet először mechanikai úton felérdesíiették, hogy a fémrétegnek megfelelő tapadási felületet biztosítsanak. De a tapadás még így sem volt kielégítő, nem is beszélve a kapott felület egyenetlenségeiről. Tudvalevő, hogy , a galvanizált fémréteg felületi minősége mindig az alap simaságától függ. Az Egyesült Államok kutatóinak sikerült megtalálniuk a megfelelő eljárást a mechanikai felérdesítés elkerülésére s ennek alapján a műanyag galvanizálásának alkalmas technológiáját is kidolgozhatták. Lényege az, hogy a műanyag tárgyat először meleg oxidációs páccal kezelik, majd kloridoldatba mártják. Egy ú'abb ezüstnitrátos fürdő után a tárgy már a redukáló rézfürdőbe kerül, ahol a nikkele - zés és krómozás alapját képező rézbevonat rakódik a felületére. A tervezők kezébe tehát új lehetőséget adott a fejlődő technológia; már csak rajtuk múlik, hogy a konstrukciók könnyebbek és olcsóbbak, da mindamellett t.etszetősek le-
