Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-08 / 6. szám
yiryyyyYy,YVv>»yf vv»»vvv»yyrr»>v»fTTvyTvryvtv?yvyTTVTT^TV>vVv TTTrmrnrwmmTTiTmTrmymTymmrnrmTmyTi ► > ► ► ► »• ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► * ► ► ► ► ► »> ► ► *■ P ► ► V ► ► ► ► ► ► » p ► ► ► > ► ► » ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► w ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► > *■ ► v ► * Da-nÁ-dí. i-cu-vg} mucii® magaslatom- DokUwifttrytum 11. Mifelénk, folytatta a századparancsnok, enyhe ítéletek járják, s6t még tovább enyhülnek, amikor felülvizsgálatra, jóváhagyásra kerülnek, A házai jogászok, a maguk biztonságos, hivatásos idealizmusában mindig gyanúval szemlélik a háborús területeken hozott ítéleteket, amikor a központi fellebbezési hatóságok a szakvéleményüket kérik. És ezek után, tette fel utolsó kérdését Vo-tst. ha az osztag tagjait valóban elítélek. EHk- ssoü számíthat rá, hogy rövidesen újra szabadlábon lesznek, és ha ez megtörténik, éppen Eriksson szabadsága fog korlátozódni, mert ugyan elképzelhetetlen-e, hogy a szabadultak közül egy, vagy több is, alkalmat keressen, hogy bosszút áiljon ? Az is megtörténhet, hogy nem- feltétlenül maga Eriksson lesz az áldozat, hanem inkább fiatal felesége. Eriksson a tárgyaláson kijelentette: „Vorst. százados tudtomra adta, hogy a vádlottak ítélete enyhe lesz, vagy éppen el sem ítélik őket, és akkor főhet a fejem magam, meg a családom miatt”. 6. A Mao halála utáni hetekben Eriksson továbbra is a szakaszkörzetben maradt, nappal kutató-tisztogató akciókkal, éjszaka rajtaütésekkel bízták meg. A kockázatos aciók igénybe vették, mégsem tudták elterelni figyelmét arról az intenzív csalódottságról, amely hatalmába kerítette. Amióta utoljára beszélt Vorsttál, egy percre sem hagyta el ez az érzés, emésztette, elkülönítette katonatársaitól, álmatlanná tette éjszakáit. Éjszakánként, ahogy ébren feküdt és az ázsiai madarak szavát, meg a majmok rikoltozását figyelte, mindig azon kapta magát, hogy a katonai fegyelem, a parancsadási láncolat, titkain rágódik, amely, .mint minden hadseregben, ebben is átjárja a katonaélet minden mozzanatát, éppen úgy áthatotta a tiszteket, mint á sorállományt, az önkénteseket, mint a besorozottakat, sőt a diplomás Vorstot, vagy Hellly-t'éppen úgy, mint az iskolázatlan Meserve-öt, vagy saját magát. Mindig azon rágódott, hogyan lehet megkerülni a szolgálati, utat, mert biztos volt benne, hogy ez a rendszer minden bajának okozója. Most már látta, mennyire tévedett, amikor azt gondolta, hogy a lány megerőszakolásáról és meggyilkolásáról szóló jelentése azonnali intézke. eléséket von maga után, mint az a civil világban történt volna. Rájött, hogy a hadseregben az efféle intézkedés teljességgel az ember felettesének elbírálása alá tartozik, — kivéve, ha az ember meg tudja találni a ■ módját, hogyan kerülje meg felettesét. Az, őrülettel volt határos Erikssonnak az a felismerése, hogy Mao újra áldozatul eshet a katonai fegyelemnek, ugyanúgy, mint a 192-es magaslaton, ahol Meserve parancsait csakis őrmesteri rahgja szentesítette, „A kiképzés alatt beleijesztik az embert ebbe a fegyelembe” — mondta EHksson. „Engedelmeskedj a fölöttiednek, kövesd a szolgálati utat, vagy sötétzárkába kerülsz”. És még valami fokozta csüggedését: nem tudta meggyőzni magát arról, hogy vorstot tekintse a fő.bűnösnek, minden aljasság forrásának. „Csak úgy látszott, mint. ha ö fuserália volna el az egészet, de tudtam, hogy neki is van fölottese, és a íölöttesének is van. Hát ilyen dolog a szolgálati út — a2 ember sose tudja, ki hibás, és mi miatt. Az ember ott "lem felel a viselkedéséért. Ka nem lóg ki a sorból, ha nem akasztja meg a rendszert, azt gcsi- nál, amit akar.” Ennek a boldogtalan időszaknak talán a legfájóbb felfedezése az volt. emlékezik Eriksspn, hogy katonatársai sém lelkesedtek azért, amit Mao érdekében tenni igyekezett. Persze voltak néhányan, mint például Rowan, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint ő, de a nagy többség éppen úgy látta az ügyet, mint a tisztek. Újra és újra megtörtént, evés közben vagy nyílt terepen, amikor pihenőt tartottak, hogy valaki azt mondta neki (amit Vorst), hogy nincs értelme egy szenvedést még több szenvedéssel tetézni azzal, hogy elítéljék Meserve-öt és társait, hiszen (Reilly is ezt mondta) a háborúnak az erőszak az anyanyelve, és természetes, hogy ezt nem mindig lehet fékezni. Eriksson folyton hallotta azt a jól ismert érvet is. hogy a Vietkong tagjai is elragadtak lányokat, erőszakoskodtak, és kivégeztek lakosokat. „Mondd csak, Sven, honnan tudod, hogy az a lány nem tartozott a Vietkónghoz?” — kérdezte, tőle egy okiahomai lövész egyik este. amikor Erikssonr.al lefekvéshez készülődtek körlétükben. Napról napra úgy érezte, emlékezik Eriksson, mintha háborúba keveredett volna a háborúval, mintha bajkeverő volna, aki alá akar. ja ásni az életben maradás pontosan kidolgozott, létfontosságú szabályzatát. Mikor visszatért a táborba a 192-es magaslatról, azt hitte, hogy csak egy szerencsét-len véletlen hozta össze osztaga pszichopatáival, de minél több katonatársa kelt az osztag Védelmére, annál tarthatatlanabbnak tetszett ez a gondolata. „Ahogyhallgattam őket, az az érzésem támadt, hogy számtalan Meserve é" Clark vesz körül” — mondta. „Mintha egy tű’szervezett dzsungelbe kerültem volna — csupa név. hang, és sorszám, alig valami más.” Bár lehangolta a szakasz-tábor légköre, folytatta Eriksson, azért találkozott elvétve^ a tisztességgel is. Időbe t ejtett, amíg erre rájött, és furcsa módon, a tisztesség hatóerejéről annál inkább megbizonyosodott, minél többet töprengett Veret „elsimító" ügykezelési módszerein. Ahogy százsáor is végiggondolta áz egészet, egyre inkább gyanút fogott, alighanem fogbíjai vannak?, százados magabiztos, látszólag megtámadhat?,!;! ar álláspontjának. Ha nem volnának ezek a foghíjak, kérdezte magától Eriksson, akkor miért nem ’mondta neki mindjárt a százados, hogy hordja el magát? Miért volt fontos neki, hogy háromszor is megtárgyalja Mao halálát? - Csak ezekkel a foghíjakkal magyarázható, hogy a századparancsnok ennyi buzgalmai tanúsított, hogy Eriksson biztonságba kerüljön. Mi másért oszlatta volna fei Vorst az osztagot, s hagyta csupán Mamiéit „lőtávolon belül” Erikssonhoz? És csakis ezért ajánlhatta fel neki, hogy elhelyezi a századtól. Üzlet-szaga volt a dolognak, de miért kell egy századosnak ahhoz folyamodnia, hogy alkudozzék valakivel, aki a ranglétra legalján áll? Miért igyekezett annyira elpalástolni egy ismeretlen parasztlány halálát, ha nem azért, mert rájött, hogy a tisztesség erőivel is számolnia kell ? Ahogy így tépelődött, emlékezik Eriksson, kialakult a fejében egy stratégia. „Hogy mennyit tehetek Maóért, az csupán attól'függött, találok-e valakit, akinek a rangja és a tisztessége is megvan ahhoz, hogy segíteni tudjon” — mondta. „Ha nem találok serkeit, akkor megrekedtem a szolgálati út csapdájában”. í Folytatjuk.) 4 4 ■* « 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 * 4 4 i4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAA.A.4AAA:AAAAAAAAéA*AáAAAAAAAAAAA->AAAA.AAA4AAAAAA.A.AáAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ) í f j ú a á g Szakmunkástanuló, a szakmunkásképzésről Ha ismereteim helyesek, ha- zánKban a nyoic anaíanos iskola beiejeze.se után évente Csaknem ótven százalésckal több fiatal megy szakmunkástanulónak, mint középis- ‘kolasnak. Ennek ellenére egész pedagógiánk, nevelési propagandánk keveset foglalkozik a hivatásul fizikai munkát választó fiatalok problémáival. Sokféle magyarázat hangzott és hangzik el erre. Véleményem szerint a szakmunkásképzés pedagógiája. illetve pedagógiai gyakorlata mozgásban lévő valami, s mint ilyen még nem mindenben érte el, közelítette meg az elvárásokat. Nem is könnyű a helyzet. A szakmunkástanulók életkora. -noq_ egyezik ugyan a középiskolások életkorával, de munka- és életrendjük olyannyira eltérő, hogy a gimnáziumok, más középiskolák nevelési hagyomá- nyait. tapasztalatait nem lehet teljes egészében átplántálni a szakmunkásképző intézetekbe. A kínálkozó tapasztalatok, módszerek alkalmazása óvatosságot követel.. Itt van mindjárt ez egyik leglénvege- sebb különbség: a középiskolások a hét hat napján ugyanabba az iskolába járnak, JI2V’ o rjvnkknl az emberekkel, tnnZnnirksj, diáktársakkal ta- lálkr-nok, A. szak munkásul- mil''k (délük pay részét töltik nsak .az iskolában, másrészt nedig az íiayár-. ban. — így őket olyan nevelési hatások is érik ornolrd-, gvalcran talán nem kívánatosak. de nem számolni velük több a könnyelműségnél, És a másik, nagyon fontos különbözőségi jegy... A valamilyen szakmát tanuló fiatalok viszonylagos önállóságot élveznek családi környezetükben, hiszen ha tanuló fokon is, de csak a keresők közé tartoznak. Ilyen körülmények között a szakmát tanuló fiatalok korábban kezdik gyakorolni azokat a jogokat, amelyeket a középiskolás fiatalok csak ismernek, de nem gyakorolnak. Tanulva dolgozó társaik zsebpénze saját keresetű, a tanulva dolgozó kortársaknak véleményük lehet a családi dolgokban, nem kell minden percről elszámolniuk, kevésbé szigorúak velük szemben a tanulásban. Mindez más körülményeket és más lehetőségeket jelent a nevelésben. Igen nagy nevelőerő rejlik a szakmunkástanulók családón belüli nagyobb önállóságában, hiszen ezzel olyan gyakorlóteret kaphatnak egyéniségük, kezdeményezőkészségük kibontásához, amellyel általában a sokkal szigorúbb szülői irányítás alatt álló középiskolások nem nagyon rendelkeznek. A szülői háztól való függésük lazulása azonban nem automatikusan hoz többletet a nevelésben. Azt hiszem, néhány vonatkozásban változtatni kellene a szakmunkástanulók körében ma uralkodó felfogáson. Ezek a tanulók — kivételekkel •— könnyelműbben veszik a tanulást, ritkán járnak múzeumba, színházba, vagy kiállításra, Sbfeg® íjösszs tetbáeafc a szülők, és az iskola is, mely nem kelti fel ezek iránt a tartós érdeklődést. Tudomásul kell venni, hogy a termelés gyors változásaival az iskola nyújtotta szakmai ismeretek nem lesznek elégségesek, másrészt pedig társadalmi érdek a művelt, sok irányú tájékozottsággal rendelkező fiatal munkások nevelése. Saját érdekük is ez, hiszen már ma is fele tétele a termelésben való helytállásnak, s mindenféle előképzésnek az általános műveltség, és a szakmai tudás. A szakmunkástanulóknak körülményeiket okosan kell ki- használiiiok, javukra fordíta- niok. S ez éppúgy vonatkozik a fizetésükre, mint a szórakozásukra, barátaik megválasztására. Amennyire rossz lenne a szakmunkástanulókat továbbra is kisdiákként kezelni a családban, olyannyira hiba volna mindent téijesen rájuk hagyni. A szakmunkástanulók is ugyanúgy tagjai a családnak, mint á szülők — tehát nekik sem csupán jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Helyes ha nagyobb szabadságot kapnak az ösztöndíj fel- használásában, de mindenkor legyenek tekintettel a család anyagi helyzetére. A szakmunkástanulók némileg előbb kerülnek közel a felnőttséghez, hiszen mikor a középiskolások az érettségi előtt állnak, ők már felszabadult és kereső szakmunkások. Ez a különbség pedig nagyobb felelősséget ró a szülőkre. —KjH *A legméltóbb megemlékezés a tett” — hangzott el legutóbb a Tamási Afész KISZ-alapszervezeté- nek ülésén, amit a művelődési központban tartották a fiatalok. Az ülésen megjelent Klein István, a szövetkezet elnöke, Kelemen !-ászló, a KQPKA-Áfész pártdiapszervezetévek titkára, valamint a községi KISZ-vb képviselője. Sebestyén Erzsébet megnyitó szavai után Barth Éva, ® KlSZ-szervetet titkára tartott beszámolót az elmúlt év munka- járói. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy hasznos hagyományként, ennek a taggyűlésnek is a szövetkezet vezetőivel megtartott megbeszélés volt az előzménye. A szövetkezet gazdasági és politikai vezetői jónak ítélik KISZ-fiataíjaink munkáját. Különösen jelentős volt az 1970-es évben az alapszervezet tevékenységében a jubileumi rendezvényekre való készülés és az azokon való részvétel. Barth Éva elmondotta, hogy jóleső érzés különböző fórumokon azt az elismerést hallani, ami az áfész fiataljainak aktivitását dicséri. Számtalan kirándulás, jutalomüdülés, volt az elismerése a legjobbaknak, így például Étika Mária külföldön üdülhetett, többen KlSZ-táborban voltak, Tiégy fiatalt pedig a Hotel Ifjúságban egy hét pihenéssel, szórakozással jutalmazott a szövetkezet. A személyes aktivitás fokozásáról, a bátrabb kezdeményezés fontosságáról beszélt ezután a titkár, akinek beszámolóját a gyűlés résztvevői elfogadták. Ezután a különböző reszort- felelőéök tettek jelentést munkájukról, elért eredményeikről. Említést érdemel, hogy a tagösszeirás során minden KISZ-tag érvényesíttette tdgkönyvét, sőt ebben az időszakban három új jelentkező is akadt. Ilyen szervezetbe, mint a KOPKA-Áfész ifjúsági szervezete okkal jelentkeznek szívesen a fiatalok. Stn- vicsek Zsuzsa a kulturális munkának a művelődési központban való gyakorlati megvalósítását javasolta az ifjúkommunistáknak. Az ülés további részében hárman jelentkeztek a községi Ifjú Gárda tagjának, és valamennyi KISZ-tagot ajándékkal lepte meg az alapszervezet vezetősége. Az 1971-es évi munka- terv elkészítéséhez kérdőíven kérték ki valamennyi jelenlevő véleményét. Az alapszervezet ülése fegyelmezetten, kommunistákhoz méltóan zajlott. Remélhetjük, hogy az 1970. évi szervezeti élet eredményei, munkasikerei folytatódnak 1971-ben is. És még ennyit: talárt nem veszi rossz néven egy ilyen szép sikereket elérő aiapszervezet, ha azt javasoljuk, hogy a jövőben, a járási ifjúsági és úftörőház életének is legyenek aktívabb résztvevői! Érre már csak azért is szükség van, mert a szövetkezetben nem tudnak helyiséget biztosítani a különböző kluboknak, amelyeket a fiatalok igényelnének. A klubélet lehetőségei a járási ifjúsági és úttörőházban adottak. BAX4PAP FERENC
