Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
1970-ben létesült Hazánk 1970. évi gazdasági eredményei biztos alapot nyújtanak a IV. ötéves terv megvalósításához. Az elmúlt évben a nemzeti jövedelem 4— 5 százalékos növekedési ütemet ért el. Jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy az 1969-ben tapasztalt stagnálással szemben a növekedés 75—80 százalékban a termelékenység emelkedéséből származott. Ipari termelésünk 7, ezen belül a vegyipar 11— 12, a gépipar 8—9, a könnyűipar 8 százalékkal növekedett, az alig egy százalékos létszámnövekedéssel szemben. Az építőiparban viszont, amely ugyancsak hét százalékkal növelte termelését, az eredményt főleg a létszámnöveléssel érték el. Mezőgazdasági termelésünk, a természeti tényezők kedvezőtlen alakulása ellenére is teljesíteni tudta a III. ötéves terv célkitűzéseit. AZ ORSZÁGOS adatokból nem készül már pályaválasztási füzet. Ennek egyrészt az az oka, hogy bebizonyosodott: ijem sokat értek azzal a fiatalok, ha csak azt tudták, hány gimnazistát, szakközépiskolást, esztergályos-, vagy műszerésztanulót vesznek fel országosan. Ezért megyei tájékoztatók készülnek — s természetesen fővárosi, amelyek ismertetik a különböző iskolatípusok felvételi adatait, röviden megmagyarázzák a megyékben legkeresettebb szakmák által nyújtott lehetőségeket, felsorolják az országos beiskolázású intézményeket, s a legtöbbjük jótanácsokkal is szolgál a pályaválasztáshoz. Van azonban néhány kérdés, amely éppen azért, mert sok embert érint, bővebb magyarázatot is megérdemel. Kezdjük talán azzal, hogy ki tanuljon gimnáziumban, szakközépiskolában tovább, s ki a szakmunkásképzőben. Ez a kérdés nagyon is izgatja a fiatalok zömét kitevő ^középmezőnyben lévőket és szüleiket. Mert viszonylag köny- nyű a dolog azokban a családokban, ahol a gyerek kitűnt a tanulásban. Sőt azt mondhatjuk, kész helyzet előtt állnak a bukottak is, mert a legtöbb szakmában nem sok reményük van a felvételre. De a hármas, négyes osztályzathoz közelállóknak már nagyon is gond. hogy középiskolába menjenek-e, vagy inkább szakmát tanuljanak? Villanyszerclőipari Vállalat Beremend munkahelyre azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat. Jelentkezés: Beremend Cementmű VtV-kiren- deltség Knapp Lajos vezető szerelőnél. Villany- szerelőipari Vállalat 2. sz. szerelőipari üzem Bp. VII. Síp utca 23. VássnénáL (34) Az elmúlt évben 8’i milliárd forintot fordítottak beruházásokra, ami az összehasonlító Ezek pályaválasztásáról az utóbbi években kialakult kép meglehetősen tarka, hiszen találunk hármas alatt is középiskolába kerülteket, meg négyesnél is jobbakat, akik a szakmatanulást választották. Ám e sokszínű képben is vannak olyan jelek, amelyek kínálnak bizonyos következtetéseket. Az egyik következtetés az, hogy az értelmiségi családokból kikerült fiatalok a fizikai dolgozók gyerekeinél csaknem egy egész jeggyel gyengébb bizonyítvánnyal is középiskolákba pályáznak. S fordítva: a munkás- és parasztfiatalok még viszonylag jó tanulmányi eredménnyel is szakmunkásképzőkbe kérik felvételüket. AZ ÉRTELMISÉGI szülőket is meg lehet persze érteni. Nem akarnak ők rosszat sem maguknak, sem az országnak, hiszen időben hosszabb távra terveznek, mert tudják, hogy a gyorsan fejlődő társadalmi és gazdasági életben mind nagyobb szükség lesz a mű vélt, iskolázott emberekre. Többségük erre a holnapra gondol, amikor szakmunkástanulónak is csak érettségi után akarja adni gyerekét. Nem lehet tehát egy kalap alá venni az értelmiségi szülőket, hiszen náluk sem mindig a fizikai munka lenézéséről van szó, amikor mindenképpen áron P—9 százalékos emelkedést mutatott az iSP9-es évhez képest. Térképünk az elközépiskolába akarjak adni a gyereküket. Hibát ők is akkor követnek el, amikor megalapozatlanul elfogultak, ha akkor is középiskolába erőltetik fiaikat és lányaikat, amikor szinte semmi reményük sincs arra, hogy azt el is tudják végezni. Ezek a fiatalok hamar kibuknak, kimaradnak a középiskolából, csalódottak lesznek, s tulajdonképpen megszégyenülten, a kudarc nyomasztó terhével mennek oda, ahol egyébként siker várta volna, őket: a szakmunkásképzőbe. A fizikai dolgozók elekin- tetben mintha a másik végletet képviselnék. Egyrészt túlságosan is óvatosak, s olyan általános iskolai tanulmányi átlagokkal is szakmunkásképzőbe adják gyereküket, amelyekkel még a középiskolai végzettség megszerzésére is reményük lehetne. Másrészt vonzza őket a fiatal fizikai dolgozóknak viszonylag jó, a kezdő értelmiségieknél is jobb keresete. S mit éreznek a munkás- és a parasztfiatalok? Többek között társadalmi igazságtalanságot, mert az általános iskolában gyengébb eredményeket elért értelmiségi gyerekek is középiskolába jutnak. Valójában pedig az esetek többségében saját túlzott óvatosságukat kellene okolniuk. Azt, hogy az iskolázottmúlt évben üzembe helyezett fontosabb létesítményeket mutatja be. ság megszerzésében nem nagyon szeretnek kockázatot vállalni. Mondhatjuk ezt persze reálisabb szemléletnek is, de az az igazság, hogy felfogásukkal megnehezítik a minden szempontból igazságos középiskolai felvételi munkát. KI MENJEN hát szakmunkásképzőbe, s ki próbálkozzék a középiskolával? A tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban azoknak kell ajánlani valamilyen szakmát, akiknek a gyakorlati munkában nagyobb a tehétségük, mint az elvont iskolai ismeretek tanulásában. Azok pedig, akik a kézügyességen, gyakorlatiasságon kívül legalább viszonylagosan jó képességeket mutatnak a tanulásban is, helyesen teszik, ha szakközépiskolába, vagy az úgynevezett emeltszintű szakmunkásképzőbe jelentkeznek. A gimnáziumot elsősorban azoknak kell ajánlani, akiket inkább az elméleti dolgok érdekelnek, s képességeik és szándékaik alapján felsőfokú tanintézetbe pályáznak. A leglényegesebb, hogy ezeket a tömören összefogott, s a gyakorlat által igazolt tanácsokat társadalmi hovatartozás nélkül vegyék figyelembe a családok a pályaválasztásnál. Mert kevés az értelmük ezeknek a javaslatoknak, ha csak a munkás szülők szívlelik meg, az értelmiségiek pedig nem, mert ebben az esetben aligha lehet változtatni a jelenlegi feszültségeken. AZ IDEI ÉVADNAK is egyik legfőbb jellemzője lesz, hogy az általános iskolát végzetteknek több mint 90 százaléka tovább tanulhat. A lehetőségekkel tehát nincs baj. Gondokat az okoz, hogy megtalálja-e mindenki a „testhezálló” pályát, mert ettől függ. hogy kedvvel, vagy anélkül dolgoznak-e egy életen keresztül. Érdemes tehát alaposabban átböngészni minden kezünk ügyébe kerülő pályaválasztási füzetet, s meghallgatni a pedagógusok ajánlásait. TOTH L.43ZLÚ Magyarország —köztársaság "I 946. február elsején ki- kiáltották Magyarországon a köztársaságot, miután a parlament megszavazta a köztársaságról szóló törvényt. Noha az 1944. decemberében ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényileg nem rendezte az ország államformáját, az új magyar állam- hatalom már köztársasági formában élt és dolgozott. A köztársaság kikiáltásának az adott körülmények között politikai jelentősége volt. 1945. őszén, a választások utáni első parlamenti ülésen a kommunista párt vezérszónoka, Rajk László követelte a koalíciós kormányzati program korábban kidolgozott pontjainak végrehajtását, közöttük aa ország államformájának haladéktalan rendezését, a köztársaság kikiáltását. Nem véletlenül. A kisgazdapárt 1945-ös vá^ lasztási sikere megrészegítette az ország reakciós köreit, és azt az illúziót erősítette bennük, hogy sikerül megszerezniük az osztatlan hatalmat, útját állni a népi demokratikus fejlődésnek, sikerül visszafordítani a magyar^ társadalmi haladás szekerét. A reakció támadást indított Tobzódott a spekuláció, 1945 utolsó téli hónapjaiban a gazdasági élet mélypontjára süly- lyedt. Decemberben földesúri- kulák roham indult a kiosztott földek visszaperlésére. A fékevesztett jobboldali, ellen- forradalmi támadás azonban nem járhatott sikerrel, az egyre szorosabban tömörülő baloldali erőknek sikerült visszavágniok, s a tömegeket harcba vinni a néphatalom vívmányainak megszilárdításáért, továbbfejlesztéséért. A kommunista párt 1945 végén és elején a baloldal támogatásával sikereket ért el. Megalakult a Gazdasági Főtanács, államosították a bányákat, szigorú intézkedések születtek az infláció ellen, rendeletek jelentek meg a tőkések megadóztatásáról „Fizessenek a gazdagok!” —. jelszóval. Zárolták a fontos iparcikkeket, és január 13-én életbe lépett az új kollektív szerződés. Ezek az intézkedések átmenetileg javítottak a munkások helyzetén és megmutatták a baloldal erejét Tejles sikerrel állt a párt a földhöz jutott szegényparasztság harcos mozgalmának élére: „Földet vissza nem adunk!” Ilyen történelmi és politikai helyzetben került sor a február elsejei parlamenti ülésre, amelyen kikiáltották és törvénybe iktatták a köztársaságot. Politikai tett volt, újabb sikere a baloldali, népi erőknek, hiszen a magyar burzsoázia zöme, még inkább a földesúri és egyházi hatalmasságok köre nem volt híve a köztársaságnak. Másfajta államforma felé kacsingatott. Éles parlamenti csatára mégsem került sor. A jobboldal taktikai okokból kerülte ezt: teljesen lelepleződött volna a köztársaságpárti dolgozó tömegek előtt, másrészt arra spekulált, hogy sikerül a bur- zsoá köztársaság irányába terelni az országot. A törvény ellen csupán néhány nyíltan Habsburg-párti klerikális figura szavazott. A fejlődés irányát azon** ban nem lehetett eltéríteni. A magyarországi forradalmi átalakulás túllépte a polgári demokrácia kereteit. Ezt a tendenciát erősítette a köztársaság kikiáltása is. Középiskolába, vagy szakmunkásképzőbe ?
