Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

1 Füstbe szálló milliók Az arcokon figyelem. Csend ran. — Harminckettő B—2-es — kiált Sáth András, a nagy- dorogi dohánybeváltó átvevője. •— Kérem a többit is. Mindenki a mérlegre és a foálára tekint. A madocsai termelőszövetke­zetben húsz holdon termeltek 5:ertj dohányt, ahonnan idén közel 150 mázsát szedtek le. A' szövetkezet 120 tagja 200—60Q négyszögöl területet részesben művel. A dohányleveleket jú­lius elején törik, felfűzik, szá­rítják, minőség szerint válogat­ják és csomózzák. November, december és január hónapban átveszi a nagydorogi dohány­beváltó. Itt fermentálják (ér­lelik), aztán közvetlenül a do­hánygyárakba szállítják. Az átvételnél természetesen ott vannak a gazdák is, felír­ják a mért mennyiséget — kal­kulálnak. A dohányért kifize­tett összeg hatvan százalékát Ők kapják. Az első osztályúra 4100, a harmadik osztályúra 3860 forintot űzet a beváltó mázsánként. Láthatóan elégedettek az ősz. fályozással. Beleegyezően bólo­gatnak. A várakozók beszélgeí - reit. — Máskor, amikor felfűztem, f sak úgy pörgött. Kemény voK, ínint a bőr. Most meg szét­esett az ember kezében —» mondja Szintai Andrásné. —- idén gyenge minőségű a ter­més, nem volt elegendő vizéé fa apfény. A harminc év körüli asszony Ét dohánytermesztés mellett vállalt burgonyakapálást, jó­szágokat tart, kacsát töm. — Amikór nagyon összejön ö munka, szitkozódok, csak ne íenne a dohány. De ha leadom, ismét szerződünk. Tizenhárom éve termesztek, apán is ezt csinálta. Szeretek vele foglak kozni. Mennyi a jövedelműit? Kényszeredetten mosolyog, rom válaszol. Varga Józsefné lép mellénk.. — Négyszáz ölön termesz­tünk. Két éve tízezer forintot kaptunk, de most örülhetünk, ha nyolcezret adnak. Varga Józsefné 1949-től fog­lalkozik termesztéssel. Férje őstermelő, tőle tanulta. Épít­keztek. Kell a pénz. Mint mondta: „Nincs még három olyan ház, mint a mienk1’, — Érdemesebb-e most ter­meszteni? — Most jobb, tanbet fizet­nek. A hangzavar erősödik, az át. vevő, Sáth András figyelmez­teti az egyik gazdát: a levele­ket ne simítsa lei. „Űj termesz, tők vagyunk nem tudtuk” — hangzik a válasz. Arról nem szólnak, hogy tizenöt év.ig fog­lalkoztak dohánnyal, csak a tsz-ben számítanak új terme­lőnek. 1 Megteli: a pótkocsis vontató és két teherautó. A másik au­tóra én is felkéretőztem. A kí­sérő Tancsa Jánost, faggattam a dohányról, — Tizenkét éves koromtól dohányban jártam. Apámék négy holdján, két testvérem­mel, korán megismertük a művelést. Abban az időben so­kan foglalkoztak csempészéssel. Leszerelés után, ott laktunk a vasút mellett, egyik este be­jött két férfi. Látták a szá­radó dohányt, három kilóért egy rend ruhát ígértek. Tud­tam, hogy több termett, mint amit a finánc számon tartott, megkötöttük az üzletet. így lett esküvői ruhám. A szűzdohány- nak. ma már nini» keletje, «— Dohányzik? — Igen. Munkást szívcfe, ez a legolcsóbb, — Tudja, hogy készül a ©anetta? — kiég Ttem jártam dohány * gyárban, ® Tabaeos annak az T alakú, indiánok által használt nád­csőnek a neve, amiben a do- hánytekercsc&et szívták. A spanyolok, tévesen, magát a dohányt jelölték tábacos szó­val. Étiből lett a spanyol tabac- co, Európában elterjedve a ta- bae, tobak. Perzsa neve doc- hán — dohhán, arabul «duhan* A magyar „dohány” .elneve­zés eredetét sokféleképpen ma­gyarázzák. Egyesek a dohány szó keleti származását igazol­ják -7- ez látszik a legelfogad- hatóbbnak. Amerika felfedezésével is­merték meg és terjedt el a do­hány. Kolumbus' második ex­pedíciójának tagja, Rpmano Pane spanyol ezredes írt elő­ször á dohány használatáról. Francisco Hernandez de To­ledo, II. Fülöp spanyol király háziorvosa beszél a dohány csodálatos gyógyító hatásáról. A libanoni követ, Jean Niéot de Villemain 1561-ben Medici Skopje harca a földrengések ellen Nagy erejű földrengés pusz­tította el 1963-ban a jugoszlá­viai' Skopje város egy részét. A város újjáépítése nagy ütemben folyik. Az építkezés­nél figyelembe veszik, hogy a - város rengés-veszélyes zóná­ban fekszik és hasonló termé­szeti katasztrófává! a jövőben is számolni kell. Japán segít­Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Ssekszánl Ke­selyűs! át­FELVESZ: LYÜKSZÁLAGGfiPHEZ GÉPKEZELŐT ÉS GÉPI BŐ ADMINISZTRÁTORT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. ■ ,r f sis) Katalinnak dohánymagot, do­hánylevelet és szárított do­hányt ajándékoz. Jean Nicotról Nicotianának nevezte el a do­hányt Delechamps francia bo­tanikus. Olaszországba gyógy­növényként került, ahol azt Herba Santa-nak, szent fűnek is nevezték. Hazánkba az oszt­rák zsoldban álló spanyol ka­tonáit, valamint a törökök hozták be. Kezdetben gyógynövényként használták, aztán bumózásra. Ezt követte a pipázás, majd a szivarozás jött divatba és az 1800-as évek elejétől a ciga­retta. Az 1900-as évek elején az egy főre eső fogyasztás még nem éri el a fél kilót, ma már átlagban közel két kilo. Ma­gyarországon 1980-ban 1,8 kiló volt. A világ legnagyobb dohány- termesztő állama az Amerikai Egyesült Államok. Észak- és Közép-Am erika termőterülete 1962-ben 1,2 millió katasztrális hold. Hazánké ugyanabban az évben 31 939 katasztrális hold. A magyar dohányzó közön­ség évente két és fél milliárd forint értékű dohányárut füs­tül el, Hí. Budapesten, a XIV. kerületben új városnegyed szüle­tik. A Füredi úti lakótelep házgyári elmekből készült épületeinek egy részébe már beköltöztek a lakók. Képünkön: Előregyártóit elemekből épülnek a $—1# szinte« lakóházak, (MTI foto — Bara István felv. — KS) séget is kértek a város újjá­építésével kapcsolatban. Egy japán geofizikus professzor nemrégiben Jugoszláviába ér­kezett, ahol 16 hónapot fog el­tölteni, mint tanácsadó. A ja­pán professzor a jugoszláv Szeizmológiai Intézet munka­társaival és a Skopje újjáépí­ti sét vezető építészekkel és városrendezőkkel fog szoro­san együttműködni. Japán mérnökök is részt vettek töb­bek között Skopje földrengés- biztos sportstadionjának meg­tervezésében. A 1M meter át­mérőjű dobalakú építmény te­tőszerkezete speciális megerő­sített acél elemekből készük A falak a tetűn&erkeyethez csuk* lóé pántokkal kapcsolódnak, Földrengés esete» a tetőszer- kezet és a rugalmas falak nem omlanak össze. Ugyancsak ja» pán épátfcg tareegS» A je-i új vasútállomás«. itt és feszített betop, koqi&iaá&ffi Egészségnevelés Jő egy éve a szekszárdi KÖJÁL épületében az egyik ajtóra a következő szövegű táblát akasztották: „Megyei , Egészségnevelési Szervezet”. Ismét szaporodott tehát azok­nak az intézményeknek a száma, amelyek feladata, hogy valamilyen módon egész­ségünkre vigyázzanak Mikbr a szervezet irodájában Né­meth L ászióné főelőadót fel­kerestük, a szokatlan nevű intézmény tevékenységére voltunk kíváncsiak, és netán eredményeire, ha ilyenek ■ máris lennének. Németh Lászlóné így fogalmazta meg > a szervezet tevékenységét: — A felszabadulást köve­tő időszakban az egészség­ügyi propaganda fő feladata a felvilágosítás volt. Nap­jainkban felvilágosításról már nemigen beszélünk, hiszen ez a forma főként alapfokú 'is­meretek terjesztését feltétele­zi. Akkor, amikor a társa­dalombiztosítás az országban általános, inkább egy szemlé­let kialakítása a cél: arra szeretnénk mindenkit tanítani, hogyan őrizheti meg egész­ségét a mai élet- és munka­tempó mellett, — Ez kissé általánosa« hangzik, — Nem véletlenül. Felada­tunk megelőző és ismeret­terjesztő jellegű. * - * ' * •— Ha az egészségnevelés munkája ennyire összetett, mégis melyik tudománnyal tart közelebbi rokonságot? A népműveléssel. Főleg művelődési házakkal, iskolák­kal kell jó kapcsolatot tarta­nunk, ahol a legjobb feltéte­lei vannak előadások szerve­zésének és az ezekkel kap­csolatos sajtótermékek ter­jesztésének. ’ *— Az ilyen helyeken megforduló általános isme­reteik gazdagabbak, mini egyebütt. — Ezt nem mondanám. Á- egészséges életmód, a beteg cégmegelőzésről tudottak rit­kán állnak arányban egyéb ismereteinkkel. Azt as egész­ségnevelési szabadegyetemet, például, amelyet tavaly nyá­ron szerveztünk, főként ér - -» telmiségiek látogatták, ,, Kiktől kaptak saegfe- létei és kiktől várnak több segítséget ahhoz, hogy saes» vezetük neve ugyanolyan természetesen hangozzék számunkra, mint mondjuk! a Vöröskereszté? •— A KÖJÁL nem csupán abban segített bennünket, hogy helyet biztosított a szervezet számára. Minden tekintetben számíthatunk er­kölcsi segítségre is. Talán a körzeti orvosoktól várunk több támogatást, hiszen a megelőzés az ő gyógyító» munkájukat 1« könnyebbé te»* szí. itf. L. Ne haragudj, kérlek, ha bejelentem, hogy neheztelek kissé, no­ha tudom, hogy előre megfontolt szándék­kal bosszantották föl azzal a zöld handa- bandázással, amit az ékesnek éppen nem nevezhető nyelvhasználat érdekében „vág­tál le”, azt magyarázva, hogy lehet az igen jó fej még, aki nem úgy beszél, mint Lő- rincze tanár úr és vele együtt mindazok, akik édes anyanyelvűnk „ürügyén” untat­ják — szerinted — az egész ország népéi, Nézd, kérlek, igazán nem mondhatod, hogy beléd fojtom a szót, hiszen eddig még nem fordult elő, hogy végig ne hallgattalak volna figyelmesen, bár szigorúan fönntart­va a jogot, hogy én is nyilatkozzam. Azéit aevezik ugyebár az eszmecserét eszmecseré­nek, mert legkevesebb ketten kellenek hoz­zá, továbbá pedig az is keltendő, hogy a feleknek saját véleményük legyen. Egyéb­ként azt sem tartom főbenjáró bűnnek, ha valamelyik íél téved, netán makacsul ra­gaszkodik a tévedéséhez, mint jelen eset­ibe® te is. De térjünk a szorosan vett tárgy- ra_ Mondottad volt, hogy igen „rüheileö3 a« ..öreglány szövegelését” aki -újabban „fölkapja a vizet” mindig, ha látja, hogy „azzal a csajjal sükefcelsz’, pedig a „bőr­űek haláli dumája’ van, azonkívül igen szép „virgácsai” és úgy tud „rázni”, hogy a srácoknak csorog a nyáluk. Várj! Itt tulaj­donképpen abba is hagyhatjuk szókincsed gazdagságának bizonyítását; mert, hogy gaz­dag az nem vitás! Szépséghibája csupán az, boss? nem aa anyanyelveden beszélsz, ha- oeas egy, az anyanyelvet megesúfoió „nyei- was®, amit hajdanán m alvilág alkotott »diáüsh $&m a t&ftémm belül állók — ha lehet ne értsék —, amit őfcj a törvényen kívülállók beszélnek... Öreglány — mondottad — édesanyád meg­jelölésére, 'szövegelésnek nevezve azt, amit ő tudja miért, intelemként elmondott — és elmond — szíved hölgyére vonatkozóan, akiben édesanyád számára talán az a leg­riasztóbb, hogy csak egy „csaj 5, értelmi­érzelmi kulturáltsága pedig megfér ennyi­ben: „haláli duma”, szép „virgács', s olyan művészi fokra emelt „rázás”, hogy attól meg kell dögleni... Hát tudod, nem értelek. Most, hogy bos­szúságom már elpárolgott, azon tűnődöm, tulajdonképpen mi maradt meg benned ab­ból, amit Arany, Petőfi, Ady, József Attila költészetéből meríthettél és merítettél is az indexedbe vésett jó érdemjegyek tanúság- tétele szerint. Tűnődöm azon is, milyen le­het az a lány, aki vallomásként megelég­szik ennyivel: „Bepörögtem érted, haláli jő bőr vagy, Vénusz hozzád képest egy Csicsó- né...” és így tovább. Kérdés számomra az is, mit tiszteltek a másikban, amikor a fogal­makat devalváló kifejezésekkel illettek olyan dolgokat, amelyek nemcsak nemesek, szé­pek, gazdagítóak ma is, hanem azok marad­nak mindaddig amíg az Ember, ember. Nézd csak, nem arra akarlak rábeszélni, hogy kótyagos fejjel verseket idézz, ha szépelegni kezdenél nyakló nélkül, biztosan rá ripa- kodnék, mert hiszen mindennek meg van a maga ideje, helye. De azt nagyon remélem, hogy idővel fölhagysz közös kincsünk, az anyanyelv ellen elkövethető támadásokkal, és megtanulsz immár másodszorra normá­lisan beszélni, meghagyva az alvilág „táj- nyelvét” az értelem- és érzelemszegény alvilágiaknak. Közhellyé koptatott igazság, hogy a stílus, az ember... Nos, — ha meg nem sértelek —, ne akarj te másnak látsza- .«pia#; arni -r- II

Next

/
Oldalképek
Tartalom