Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
I 1970-ben I Megyénk atlétikája Férfi dobóssámok ív. ‘ Tóth távozásával szertefoszlottak reményeink és csak gerelyhajításban van esély a javulásra. Itt Steib, Pogány, Trupp szerezhet még kellemes meglepetéseket. Sajnos, a du- naföldvári Molnár megállt a fejlődésben és a szekszárdi Szabó is csak diszkoszvetésben fejlődött. Fazekas Gáspár is javulhat még sokat nagy terjedelmű edzésmunkával és sok versennyel. Súlylökés (7,25 kg): Serfőző Zoltán (Sz. Dózsa) 12,58 Hajas Dezső (Ronvhád) 12.56, Dosz- pod András (Sz. Dózsa) 11,60. Kelemen I.ajos (Kakasd) 11,26. Bucsányi Kálmán (Sz. Dózsa) 10,86, Turóczy Tamás (Mözs) 10.34. Varga László (Paks) 10,20. Szalai Károly (Hőgyész) 9.67, Takács Gyula (Paks) 9,50, Takács József (Sz. Dózsa) 9,46. Súlylökés (6 kg): Fazekas Gáspár (Dombóvár) 12,58. Heil Zoltán (Bonyhád) 12,47, Gyu- gyi János (Dombóvár) 11,72, Szerecz László (Sz. Dózsa) 11,62, Steib László XSz. Dózsa) 11,54, Hahn János (Len gyei) 11,33, Varga László (Paks) 11,27, Darázs Dénes (Dopbóvár) 11,2(1, Peder János (Bonyhád) 11,20, Molnár György (Dunaföldvár) 11,12. Diszkoszvetés (2 kg): Dosz- pod András (Sz. Dózsa) 39.88. Bucsányi Kálmán (Sz. Dózsa) 36,52, Serfőző Zoltán (Sz. Dózsa) 34,18, Miké Sándor (Bonyhád) 2S.88, Steib László ('3z. Dózsa) 28,10. Iliszkoszvetés (1,5 kg): Fazekas Gáspár (Dombóvár) 41,40, Gyugyi János (Dombóvár) 38,60, Steib László (Sz. Dózsa) 38,52, Heil Zoltán (Bonyhád) 37,90, Szabó Ferenc (Sz. Dózsa) 37,18, Réder János (Bonyhád) 37,02, Molnár György (Dunaföldvár) 36,84, Havasi De^ső (Dombóvár) 36,56, Darázs Dénes (Dombóvár) 34,88, Havasi János (Dombóvár) 34,18. Gerelyhajítás: Steib László (Sz. Dózsa) 54,80, Pogány Zoltán ‘ (Bonyhád)‘ 52,60, Juhász István (Bonyhád) 50,84, Trupp Győző (Dombóvár) 50,OS, Kecskés János (Sz. Dózsa) 50,04, Néray Zoltán (Bonyhád) 47,72, Tóth György (Dunaföldvár) 47,60, Molnár József (Sz. Dózsa) 46,64, Kozris Ferenc (Dombóvár) 46,44, Kiefer Károly (Hőgyész) 43,26. Kalapácsvetés: Serfőző Zoltán (Sz. Dózsa) 42,80. Munkához kezdett . az új vezetőség Paksi fiatalok kalandjai a (legyekben Élvezetes beszámolót írt a .paksi Vak Bottyán gimnázium természetjáró diákjainak a Buiteti és a Pilisi hegységben tett téli túrájáról lapunknak Koszorús Éva, «a gimnázium II. B. osztályának tanulója. Elmondja levelében, hogy Vajnai János és Mittler József túravezető tanárokkal együtt 22-én utaztak vonaton ja fővárosig, majd villamoson Hűvösvölgyig. ahonnan gyalog mentek fel az 550 méter mag^s nagyszénás! csúcsra. S természetesen, vidámságban sem volt Ijiány, útközben. A nagyszénási turista bárban jól e$ő meleg, b^nv ’ »nyezet fogadta a paksi fiatalokat. — ,,Az étkező asztalkáira csakhamar előkerült a sok, finom ..hazai”, s mindenki farkasétvággyal látott a falatozáshoz. De nem lehetett egyszerre mindent bekebelezni. hiszen még csaknem 10. kilométer hosszú út állt előttünk” — írja, s így folytatja: — Félórai pihenő után tovább- irfdultunk. útközben szorgalmasan gyűjtöttük a kőzetmintákat, amelyeket az iskola földrajzszer- tárának ajándékozunk. Száz ipié- teren túl rejtélyessé vált előttünk a táj, mert olyan sűrű köd ereszkedett le, hogy vágni lehetett volna. Déli egy óra körül elér-’ lük a zsíroshegyi turistaházat, ahol csők keveset időztünk, s folytattunk utunkat, a túra egyik legérdekesebb állomásához, az ördöglyulc-barlanghoz. 1 — Áz erdőben az évszázados fák mély álomba merülve várták visz- sza a tavaszt. Nagy csöndesség honolt a rengetegben, s ezt csakhamar megtörte a turisták vidám hangja. A barlangnál ránk váró látvány szinte megszédített bennünket. Meredek sziklafallal körülvett szakadék állt előttünk, mögöttünk pedig az ördöglyuk- barlang. Dohos szag áramlott fel a barlang mélyéből. Sejtelmesen nyikorgott az ajtó, s benézhettünk a félelmetesen tátongó ördöglyukba. Ezután lefelé indultunk. Amikor a völgybe vezető utat megláttam, megtorpantam: — Én ezt nem élem túl! — tört ki belőlerp félhangosan. Negyven centimeter széles, csúszós, agyagos ösvényre értünk, egyik oldalán a meredeken emelkedő hegy. a másikon pedig az ijesztő szakadék. . — Mindjárt leérünk! — bíztattak. Végre! De éppen ideje is vójt. A lábaim úgy remegtek, hogy alig álltam mar. S amikor végre leniről nézhettem fel, már egyáltalán nem tűnt olyan félél- ••metesnek az út. A solymári kőfejtő meddőhányásai tarkították a festői környéket, ahol néhányan olyan buzgón gyűjtötték a kőzeteket. 'hogy alig bírták cipelni hátizsákukat. — Solymárról autóbusszal tértünk vissza Hűvösvölgybe, s az úttörővasutat sem hagytuk ki programunkból. Felmentünk a Széchenyi-hegyre, ahonnan, a fogaskerekűvel ereszkedtünk le a Moszkva-térre. A vonatindulás előtt még jutott rá idő, hogy megnézzük az üzletek és áruházak ünnepi díszben pompázó, kirakatait. — Hazafelé sem unatkoztunk, felavattuk az először túrázókat. Vidámság, kacagás kísérte útun- kat Paksig, ahova este 10 óra körül érkeztünk' meg. S alig pihentük ki fáradalmainkat, lelkesen készültünk a következő túránkra, amelyet a „Mecsek lankáira terveztünk” — fejezte be hangulatos levelét Koszorús Éva, (-só) A Győréi Termelőszövetkezeti Sportkör vezetőségválasztó közgyűlést tartott, melyen többek között megjelent Fátrai Jakab JTST-elnök és Nemes Ferenc a TSZ-elnöke is. A tagság egyhangúlag Bodor Józsefet választotta elnöknek, míg helyetteseinek Papp Jánost és Horváth Ferencet. Az éles vitában legtöbbet a ielenlegi öltöző mellé megépülésre kerülő fürdő valamint a lelátó végleges befejezése szerepelt. A közgyűlés határozatot hozott: társadalmi összefogással — a termelőszövetkezet anyagi támogatásával és a községi tanács által adott segítséggel — még az idén befejezik a két létesítmény felépítését. A munkák egy részét a tsz.építőbrigádja valamint Bodony János kőművesmester végzi. A tetőszerkezet felszerelését szintén a tsz ácsbrigádja és Czárth János, valamint Bittner József ácsmerte- rek készítik* el. Természetesen szóba került, hogy a szakmunkások mellé segédmunkások is kellenek. A közgyűlésen felajánlásokat tettek, így ilyen jellegű munkaerőben sem lesz hiány. A szurkolók mellett az önkéntes rendőrök, a KISZ-esek és a tűzoltótestület tagjai külön-külön tettek felajánlást a munka elvégzésére. A közgyűlésen szóba került a labdarúgócsapat is. A jelenlegi helyzetről Horváth Ferenc elnök- helyettes tájékoztatta a tagságot." Elmondta: a csapat edzéseit Bodony Béla vezeti. A csapat másodedzője Dékány György. A labdarúgó-szakosztály vezetését Nagy ■ Lászlóra és Zimányi Pálra bízták. Az ifjúsági csapatot Fábián Vince irányítja. Verese József tudósító Törés a pályán és a labdarúgó-karrierben ...Kemény összecsapás a pályán, valamelyik játékos a földön marad, befut az orvos, a gyúró, (jpolás következik. A közönség a tribünökön aggódva figyeli, hogy kedvencének súlyos, vagy csak 'könnyebb természetű a sérülése, amikor a szenvedő fél talpraáll: felsóhajt... A futballmérkőzések izgalmas légkörében, a küzdelemben gyakran előfordulnak sérülések, de ezek — szerencsére — csak ritkán súlyosak. Ha viszont igen, akkor• esetleg játékos-karriereket törnek kqtto, s ezért (lágy egyéniségek voltak kénytelenek búcsút mondani a pályának. összegyűjtöttünk a inagyar labdarúgás történetéből néhány olyan esetet, amik,or a krónikásoknak súlyos sérülésről kellett h észó in ol niok. .4 híres Főni ..gát” tagjai nem ki- mélt'k az ellenfeleket —. de önmagúkat sem. Ezzel volt magyarázható. hogy a két kemény hátvéd gyakran kényszerült pihenésre, azonban törés nélkül megúszták. Igen sérülékeny volt Bukovi Márton és Braun József (Csibi), as MTFC híres jobbszélsője, aki épven érért már 25 éves Izórában kénytelen volt búcsút mondani a válogatottnakt Mándi, ben a térdén sérült meg olyannyira,’ hogy utána csak bicegve tudott járni. Akaraterejére jellemző viszont, hogy változatlanul kitűnően játszott. Takács II. József, a „kis Toki” a Savária ellen bajnoki mérkőzésen lábát törte, de felépülése után teljes értékű harcos maradt. Nem így Orth György, minden, i-dők egyik legnagyobb magyar labdarúgója. Az MTK amatőr csapatával 1926-ben Bécsben vendégszerepeit, s egy összecsapásnál Tandler eltörte a magyar labdarúgó lábát. Orth, aki ekkor csak 24 éves volt, utána még visszatért a pályára, de soha nem lett már olyan ■ jó játékos, mint előtte és 1929-ben végleg abbahágyta a fútballozást., Ber- kessy Elemért sem • kímélte a ,,sors”, a többször válogatoti súlyos sérülése után már nem, tudta visszanyerni réoi formáját, idehaza nem is próbálkozott tovább a játékkal, Franciaországba távozott» Korányt Lafos 1933-ban az olaszok elleni mérkőzésen törte el a lábát, s ezen az emlékezetes találkozón került, a helyére Pol- oár Gvvla, aki később az egyik legkiválóbb hátvéd lett. A „felnőnek a 30-as évek elején Amsei úgy vetődött a lábara, hogy törést szenvedett, Zsengellér Gyula, az újpestiek ' egykori „karmestere” Kassáról tért haza törött lábbaL Akadtak „különleges” esetek is, ezek között említjük Rudas Ferencét, akinek 1950-bén saját klubtársa Henni Géza, a Ferencváros kapusa törte el a lábát, s Rudas karrierje ezzel lényegében be is fejeződött. Néhány esetben a kapusokat sem kímélte a labdarúgásban előforduló sérülés: Zsák Károiynak ,az ujja tört el, később amputálni is kellett, de egyik kezén négy ujjal tovább védett. Gallina Károly, a Nemzeti SC 5kapusa a fején sérült meg, s ilyen példát a közelmúltból is ismerhetünk: Rot- h ermel László, az Előre kapuvédője 2 éve Úzdcn kapott olyan rúgást a fejére, hogy csak másnap tért magához. Nemrég lépett újból pályára Albert Flórián, a Ferencváros válogatott labdarúgója, aki tavaly Koppenhágában térdszalagszakadást szenvedeti. A sport- kedvelők remélika népszerű Flóri, a „szerencsés sérültek” közé tartozik és hamarosan mszKüzdelmes pillanatok Felvételeink az őszi szezonban készültek a Szekszárdi Vasas NB Il-es kosárlabda- és a Szekszárdi Szöv. SE NB II-es kéziladacsapa- tának MNK-mérkőzéséről. (Foto; Benczc)
