Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Tolna injain ' A megvalósított terv politikai széppróza K ilépve -munkahelyem kapuján, Szek- szárdon esténként új városkép fogad. Innét a pártház ajtajából az épület- . sziluettek látványa megkapó, és minden további nélkül-mondom, felemelő. A lámpafüzér övezte művelődési központ mögött, a megyeszékhely fölé emelkedő új .magas i hág ablakai esténként olykor világosak, mögöttük ' mesterek dolgoznak, parkettáznak, csempéz- nek. A Gemenc Szálló szinte a földből nő ki, s ha bámulni akaró kedvem olykor föl- vtez a Béla térig, vagy még tovább, akkor visszatekintve az alant szépülő Szekszárdra, úgy találhatom: itt bizony néhány esztendő óta minden megváltozott. Ránézésre minden. Az utak kiszélesedtek, a kirakatok gazdagodtak, s szebben öltöködnek az emberek. Ilyenkor, az esztétikai élmény hatása alatt ritkán gondolok arra, hogy ami jobb, szebb, tehát egészen más, mint volt a közelmúltban, az nem a véletlen műve, az a tudás, az emberi szorgalom és a tervszerűség eredménye. A tervszerű országépítésé, de hogy lágyabb, melegebb, meghittebb hangzása legyen a szónak, inkább így írnám: a tervszerű hazaépí- .. tésé. Ebben benne foglaltatik Magyarország egyik legkisebb megyéje, a mi szívünknek oly kedves tolnai táj is, ahol a teremtő erő, az alkotó akarat ihletet kapva pártunk jó politikájától, magunknak, mindannyiuriknak gazdagítja falvainkat, városainkat, mezőinket, * termőföldjeinket, üzemeinket és nemes vadakat őrző erdőségeinket. Mindig szép vplt a tolnai táj, de azóta a legr b, ‘ mióta kincseit, eredményeit valamennyi becsületesen dolgozó ember egyként élvezi. A harmadik ötéves tervben Tolna megyében a tervezett ötszázötven állami lakás helyett ezerháromszázharminc épült. Összesen hatezer-kettőszázötven lakás került te.tő alá. Tamásira, Dombóvárra, ' Paksra, Bonyhádra, a járási székhelyekre és a községekre egyaránt jellemző az építkezés. S: helyben vagyunk, a tervnél vagyunk. Pontosabban: a‘terveknél. Amikor azt olvasstik, hogy „megvitatták” ' „jóváhagyták”, „elfogadták”, „teljesítették”, . „megvalósítót- • iák”, akkor a terv próza. Ilyen prózai hangzása van annak is, hogy megyénk gazdasága a harmadik' ötéves terv során dinamikusan fejlődött, a megye szocialista szektoraiban 18 kiemelt beruházás folyik, ezek közül öt létesítmény átadása megtörtént, s a még folyamatban lévő 12 beruházás együttes költség-, vetési értéke közel egymilliárd forint. Ebből 63 . százalék termelő jellegű beruházás. Milliók,' milliárdok. Olykor az ember számolni kezd: mit kezdenék egymillió forinttal? Kiderül, egymillió forint nagyon sok pénz. S itt, az emberi szorgalommal párosulva, százmillió forintokból szépítik, gazdagítják az ötéves tervek során Tolna arculatát, tájait. S amikor látjuk, érzékeljük a mindannyiónk számára hasznos változásokat, akkor a terv képletesen szólva politikai széppróza. S érdemes körülnézni, érdemes úgy járni a megye útjait, falvait, erdőségeit, mezőségeit, hogy nézzünk és lássunk. Olykor érdemes csak úgy merő szórakozásból kiszállni a gépkocsiból, megállni az utak.mentén, s elnézni a . termőföldeket, a majorságokat. Ezen a vidéken a harmadik ötéves terv ideje alatt , á mezőgazdaság jelentősen fejlődött. 1970-ben nehéz esztendő vplt, mégis megteltek a górék, a .magtárak, a raktárak, jól tejelnek a tehenek és meghízott a kolbásznak való. Ahogyan a terv előírta. S ahogyan a szorgalom a tervet megvalósította. Végeredményben Tolna megye harmadik ötéves terve nem volt más, •mint embert gazdagító, tájat szépítő, munka- körülményeket javító tények sokasága. .Új gépek, új berendezések, új épületek sokasága, bővülő üzemek, üzletek, áruházak, tö- möttebb polcok garmada. Még akkor is leírhatom ezt, ha nem mindenben tartunk ott, ahol szeretnénk, Mert nem mindenben tartunk ott. Több bölcsődé kellene, jobb utakra volna szükség... Itt van az asztalomon egy jelentés, most olvasom éppén: „Annak ellenére, hogy a harmadik ötéves tervidőszak alatt néni értünk el több területen olyan fejlődést, mint ami- ... lyet adottságaink lehetővé tettek volna, eredményeink így is biztos alapot adnak a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtásához.” A sorokat olvasva, legelőször arra gondolok; hát ennyire futnak az évek? Ma kezdődik már á negyedik ötéves terv. 1970-et írtunk. S az ötvenes években bizony csak kevesen hitték; hogy gazdagodásban 1970-re idáig jutuhk. Mindig azt mondtuk: a népgazdasági tervekhez és tz abból eredő megyei tervekhez helyi, üzen' Ier-ékhez mindenkinek része, s köze ’ van. A pálíai tehenésznek éppen úgy, mint a megyei tanács osztályvezetőjének; a Bonyhádi Cipőgyár igazgatójának éppen úgy, mint a Dombóvári Kesztyűgyár munkásnőjének. Ezért is illői most, az esztendő első napján Tolna megye negyedik ötéves tervéről írni, pontosabban: elmondani róla egyet, s mást, ■ egyelőre még a- teljesség igénye nélkül. Hát . ha a miénk, a mindannyiunké, akkor kötelező, hogy ismerjük. Hogy . legyen róla áttekintésünk, hogy lásJtik méreteit, nagyságát. Bátaszéken 340 millió forintos állami beruházással' cserépgyár, Szekszárdon 200 millió , forintból vágóhíd és húsüzem, Dombóvár a közművesített területekentovábbi új ipari létesítményekkel gyarapszik. Tovább bővül a Láng Gépgyár, a Mezőgazdasági Gépgyártó és. Szolgáltató Vállalat, a Mechanikai ; Mérőműszerek Gyára,, a Borsodi,, Vegyikom-. binát Tolna megyei üzeme. A budapesti ipar- kitelepítési program köreiében Bonyhádra települ a Zománcipari Művek Leszabó Gyára. Kilencvenkilenc millió forintos beruházási program .valósul meg a Tolnai Selyemgyárban, és 34 millió, forintot a Bonyhádi Cipőgyár fejlesztésére. . . , Nincs még vége a milliós nagyságrendű fejlődésnek, fejlesztésnek, eredménynövelésnek. , De az „emészthetőség”-határát ne lépjük túl. Tolna megye, építőiparának negyedik ötéves terve külön méltatást igényel és érdemel. Arról is majd még más alkalommal kell beszámolni olvasóinknak, milyen javulás, • fejlődés várható a lakossági szolgáltatásokban.‘Annyit azért érdeme^ megemlíteni, hogy a megyei tanácsnak mintegy 38 millió forint áll rendelkezésére a kiemelt javítószolgáltató tevékenység, fejlesztésére, . . , S a mezőgazdaság? Tolna megyében a mezőgazdasági termelést a negyedik ötéves terv időszaka alatt mintegy 16— 18 százalékkal kell növelni. 1975-ig mintegy 29 ezer- kataszteri, . holdon történt talajvédelem, 5000 kataszteri holddal nő- az öntözésre- berendezett ■ terület, ; 3200 yagpnt befogadó ■ magtár, 1600 vagpp.t $§fogado szári tátér épül. • A mezőgazdasági, üzemek gépek beszerzésére 570 millió forintot fordítanak; A tervidőszak .alatt a szarvasmarha-állomány és a tehén - ’ állomány 'jelentős1 növekedése várható.. A sertésállomány 14.—15 százalékos, a juhállomány 5—7 százalékos növekedésével számolhatunk. Az elavult férőhely. pótlására, illetve a növekvő állatlétszám elhelyezésére 15—IS ezer szarvasmarha, 50 —60 ezer sertés és hat-nyolcezer: .juhférőhely építése szerepel a megye mezőgazdaságának negyedik ötéves tervében. Folytassuk a felsorolást címszavakban. Oj megyei állategészségügyi állomás, mesterséges termékenyítő főállomás és megyei növényvédő állomás létesül. Az Iregszemcsei Kísérleti Intézet fejlesztésére körülbelül 22 millió forintot -fordítanak: összesen mintegy 860 millió forintot költenek a megye úthálózatának javítására, korszerűsítésére. Megkezdődik a szekszárdi postahivatal bővítése, korszerűsítése, s a megyeszékhely elavult víz- és csatornahálózatának rekonstrukciója. A tervidőszakban állami erőforrásból mintegy 2100 i%kás felépítésére van lehetősége a megyének. Magánerőből 3420 családi és 1650 OTP társasház építésével számol a terv. Tovább javul Tolna megyében is az egészség- , ügyi : ellátás, befejeződik az általános iskolák körzeti rendszerének kialakítása megtörténik a kereskedelmi és vendéglátói]áari szakmun* ' kásképzŐ iskola korszerűsítése, felépül a megyei -úttörőliáz stb, stb. Nemrég egyik állami gazdaságban járva, hallom, a itagy teljesítményű szovjet erőgépekbe rádiót szereltek, hogy a traktoros szántás közbén se legyen elzárva a világtól, hogy hailiiásson zenét, 'meg Híreket, meg amihez. éppen kedve van.'Amikor kezdő újságíróként azt a feladatot kaptam, hogy írjak az első ötéves tervről, egy .azóta nyugdíjas pártmunkás-így bíztatott : Arra kérlek, éreztesse a cikk, hogy a mi első ötéves tervünkben a jövőnket látjuk. Rácsodálkoztam'. A jövőnket ebben a számrengetegben? Furcsálltám, kissé patetikusnak tartottam a pártmunkás szavait, hiszen a számok azok számok, a milliók, azok milliók. Azóta már magam. . is rájöttem: terveinkben csakugyan a jövőnket látjuk. Némi képzelőerővel szinte . látom, milyen leáz 1975-ben Tolna ’ megye és Szekszárd. Szebb, mint most és gazdagabbal. P. Lakásépítés — vállalati támogatással LAKÁS. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis, viták, szenvedélyek, keservek, s örömök fűződnek hozzá. Viták. Szakkörökben és a társadalom minden rétegében arról, milyen úton, módon lehetne a lakáskérdés megoldását szolgáló erőforrásokat bővíteni, észszerűbben fölhasználni. Szenvedélyek, amelyekben jót akarás, józanság s naivitás, irrealitás vegyül. Keservek. Más kapott, én még nem kaptam, ök szebbet kaptak, nagyobbat. Örömök. Elkészült, fölépült a lakás, Mi hová kerüljön, milyen bútor kellene, miként teremtsük meg a falak között tárgyak és emberek harmóniáját ... A negyedik ötéves tervben — a törvény szavaival — „mintegy 400 ezer lakást kell megépíteni. .Ebből 180—200 ezret központi, állami és vállalati forrásokból.” A vállalatoknak 1968 óta van törvényes módjuk arra — a korábbi években a jogszabályok nem nyitottak ilyen lehetőséget —, hogy pénzzel s más módon támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint legtöbb új, ez is nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban, a lehetőség s a tényleges cselekvés összhangja még nem teremtődött meg. Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célra fordított összeg — a meghatározott rendeltetésű pénzbeni juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968-ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény: a lakásépítés vállalati támogatása, mind módszerként, mihd formaként, gyermekcipőben jár. Sok minden közrejátszik ebben. A vállalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége,-a gyakorlat nehézkessége. PÉLD,A SOK, és sokféle akad. Van vállalat, amely százezer forint lakásépítési hozzájárulást, fizet ki egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésben kötelezi magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, amelynek fejében meghatározott számú lakás bérlőit dolgozói közül jelölheti ki A harmadik helyen kamatmentes, hosszú lejáratú hitelt adnak, van, ahol a pénzen túl ingyenes fuvarral, bontási anyaggal toldják meg a segítséget. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, saját kezelésében építtette a lakásokat, a jövendő tulajdonosok aktív, s nagymértékű közreműködésével. A példák sokfélék. Ez örvendetes. A' gond ott van, hogy — szemben a szokásokkal — a takaró tovább ér, mint ameddig nyújtóznak a vállalatok. S ott, hogy a lakásépítés vállalati támogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több- tekintetben jogilag nem egyértelműen tisztázott. A kiindulópont viszont viláos. A párt Központi Bizottsága s a kormány 1970. április 16-i együttes ülésén hozott határozata a lakásépítés fejlesztésére, a Íakáselo6ztás és a lakbérek új rendszerére, kimondja: „Az állami és magán-lakásépítés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek. csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó ;eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába.” Témánknál maradva: a vállalati erőforrások fokozott igénybevétele a lakásépítésnél nemcsak társadalmi szükségszerűség, hanem növekvő jelentőségű tényező az életszínvonal-politikában is. Tehát a dolgozók megtartásában, újak szerzésében^ a munkaerő ősz- szetételének minőségi javításában, a törzsgárda megszilárdításában. Ehhez természetesen nem elegendő a vállalatok jószándéka. Sőt, még pénze sem. A műszaki, szervezeti feltételek javítása, bővítése is elengedhetetlen. S. ez utóbbiakat tekintve, rengeteg a tennivaló. A LEGEGYSZERŰBB megoldás kétségtelenül az, amikor, a vállalat meghatározott összeget fizet ki dolgozójának, kamatmentes kölcsönként, írásban rögzített törlesztési feltételek mellett. A vállalat pénzt adott, a többi máj- az építkező, építtető dolga. Jóval bonyolultabb, ha megértve a nehézségeket, a vállalat lép áz egyéni építkezők helyébe, magára vállalva a kivitelezés gondját. Seregnyi engedélyeztetés, vállalkozó _ utáni futkosás, anyaghiány miatti idegeskedés, áz építkezés műszaki ellenőrzése, mi tagadás — a tapasztalatok is; ezt igazolják — külön apparátust Ríván, aminek terhét nem szívesen vállalják. A tanácsok és a vállalatok együttműködése sem zökkenőmentes. Mert a pénz átutalása a legkevesebb. Utána — ezt is tapasztalatok tükrözik — kezdődnek a viták, az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kívánalom egyeztetéséről, s mire a lakók beköltöznek, az érintettek úgy értik, torkig vannak az egésszel, s soha többé nem vágnak neki ilyesminek. NEM KÖNNYŰ tehát a lakásépítés vállalati támogatása" ma még. Magyarázat ez arra is, miért marad meg — nem lekicsinylendő pénz a támogatásra felhasználható összegből. Magyarázat, de nem mentség! Több kezdeményezésre, bátorságra, önállósági": van szükség. A formák — például a szövetkezeti la - kások építése esetén — bővítésére, az előíakarékosság. s a vállalati hozzájárulás ésszerűbb összekapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meggyorsításé- ' ra. Ahogy elengedhetetlen az építési előkészületek, s maga az építés szervezeti feltételeinek mainál rugal masabb kezelése is. A lakásépítés vállalati támogatása tehát fontos ügyünk. Legyen tehát valóban az, mindenki számára, minden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha — cselekedni kell... ! M. O.
