Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
— :Vla lezárjuk a statisztikát, hogy elvégezhessük az összehasonlításokat — mondotta Szigeth Ferenc, aki úgy ítéli meg, hogy az év eleji közkegyelem ellenére, az igazságszolgáltatás — szükségképpen — kemény munkát végzett, lévén, hogy a technika fejlődésével — bár ez nem lenne ki-, vánatos — lépést tartanak a bűnözök is, sőt, az egykor egyszerűnek ismert polgári perek is bonyolultabbakká váltak. Mit vár az igazságszolgáltatás a mai nappal kezdődő 1971- es évtől? — Várja mindazt, amit valahányat! várunk: békés, nyugodt alkotómunkát, ezen tjeiül pedig azt, hogy erősödjék a közrend, a szocialista törvényesség. PUTYERA ÁRPÁD, gíÉÍ® HÁZFELÜGYELŐ: — Négykor keltem, begyújtottam a kazánokba, aztán kinoidtam u lakóknak a tejet é» a péksüteményt. Délelőtt söprögettem a lépcsőházakat, most meg mosom a lépcsőt. Akad egész nap munka a ház kö'ül és a kazánok mellett. Nem /olt rám rossz idő, keveset kellett fűteni. Nopor.ta eltüzeltem 7—8 mázsa szenet, ha meg hideg idő van, 12—13 mázsa is elfogy. Egész nap fűtök, éjfélkor meg már egészen biztos, nog / aludni fogok. Holnap újra négykor kezdődik a nap. BAKÖ JÓZSEF, TERMELŐSZÖVETKEZETI BRIGÁD VEZETŐ, SZEKSZÄRD — Ritkán, úgyszólván soha nem kerül sor „műsorváltozásra”. A napok mindig ugyanúgy kezdődnek és a fáradtságot a több kevesebb idegeskedést leszámítva, mindig ugyanúgy végződnek. Az én eseteimben a napi munkarend a következő: 'Ébresztő reggel fél ötkor, utána indulás a munkába. Mint mindig, ma is, az abrakos ládák kinyitásával kezdődött a műszak. A jószágállomány gondozása reggel fél hétig tart. Fél héttől hétig reggeli. l>tóna megkezdem a tojásbemérést. Mi így mondjuk, s ez annyit jelent, hogy megmérek öt—hatezer tojást. — Volt egy kényszervágásunk, dél előtt a húski mérés sel foglalkoztam. - később a SARNFVAL-ra várva szói Iá da tojást szeretnék átadni. Ha jönnek, szilveszter ide, szilveszter oda, dél után ismét c szokott munkarend sze rint dolgozunk, etetés, itatás, fejés. Nyolckor tesszük le ti Árűju tévénézés következik, hiszen itt nálunk József-pusztán a 13 család szinte mindegyikének van televíziója. BOLVÁRI JÖZSEFNÉ, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ: — Ma reggel igen korán keltem. Mostam, vasaltam, takarítottam. Karácsony óta szabadságon vagyok és ez a pár nap teljesen a családra megy. Azért mindennap bejöttem az üzembe, most készülünk kollektív szerződésre. Január 12- én pedig szakszervezeti választások lesznek. Rendkívül zsúfolt volt az idei év. Pártvezetőség-válasz- tás, új üzemrész átadása, úgy, hogy a szabadságom egy része áthúzódik a jövő évre. , — tölti a szilvesztert? — Otthon, családi körben, az öcsémékkel és meghívtunk egy szovjet házaspárt. Szeretnénk nekik is kellemes estét szerezni. Méghozzá duplán, mert ők a karácsonyt is január elsején tartják. Egész nap sütök, főzök, készülök a szilveszterre. Tudja, hogy van, ha vendégeket vár az ember. ■— A vacsora? — Csukapörkölt és halászlé. BÉRDI ÁGNES, GIMNÁZIUMI TANULÓ: — Mivel tölti a mai napját? — Hát nem is tudom. Ez a nap is éppen olyan, mint a többi. Reggel ^nyolckor keltem, takarítottam. Most meg egész délelőtt franciát tanulok lemezről. Délután pedig történelmi könyveket fogok olvasni. — Milyen lesz a Dizonyitvány? — 4,6 körüli eredményre számítok. — Este? —- Itthon leszünk a szüleimmel, és valószínű, hogy tévét nézünk. Meg bólé lesz. Ez már nálunk családi hagyomány. — Boldog új évetl KOLOZS ISTVÁN, A KAPOS-KOPPÁNYVÖLGYE TERÜLETI TSZ-SZÖVETSÉG ÍTKÁRA: — Nálunk az a szokás, hogy a hét utolsó napján munka- értekezletet tartunk. Ezúttal }s sor kertül erre és munkatársaimmal együtt némi derűvel állapítottuk meg: ezen már senki sem tud változtatni. S ha már itt tartunk, csupán a kuriózum kedvéért mondanám el. hogy én 1970-ben átlag heti három értekezleten, tanácskozáson vettem részt, vagyis mintegy százötven-száz- hatvan órát ültem végig, leszámítva ebből a felszólalásokat, bár némelykor nem állva, ülve beszéltem. — A szilvesztert megelőző napon tartottuk a területi tsz- szövetség küldöttgyűlését. Megítélésem szerint fontos, komoly dolgokról volt ott szó. Hát hogy a résztvevőknek mi erről a véleménye, azt nem tudom. Feltételezem: megállapításommal nem mindenki ért maradéktalanul egyet. Dehát így volt ez egész évben, miért lenne éppen most másként? — Félreértés ne essék, sok mindenben nagy és teljes az egyetértés és az összefogás a szövetséget alkotó termelőszövetkezetekben. Az összefogás! Igen. Hiszen, hogy mást ne mondjak, a mi termelőszövetkezeteink mintegy kétmillió forint értékű segítséget nyújtottak az árvízkárosultaknak pénzben, és természetben. Részt vállaltunk tizenöt lakóház felépítésében is. — A szilvesztert csalódom körében töltöm, — egyszer egy évben igazán kikapcsolódhat az ember. Remélem sikerül. Népújság 4 1971. Január L ROTTLER ANTAL ÉPÍTÉSVEZETŐ, TOLNA MEGYEI ÄLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT Rottler Antal Fehérgyarmaton vezette a vállalat építés- vezetőségét, ő volt a Tolna megyei építők „parancsnoka” az árvízi újjáépítés, során. Most a tolnai textilgyári építkezést irányítja. Hogyan telt számára az év utolsó napja? — Korán kezdődött. Hat órakor már benn voltam az építkezésen, munkatársaimmal a leltárak egyeztetését csináltuk. Ma korábban akarunk végezni. Délután 2 órakor már én is, meg a kollégáim is családi körben akarunk lenni. Nyolc óráig Drugics Sándornéval egyeztettük a helyi leltárt, ezután Sebők József, a földvári építkezés anyagosa került sorra, eddig nála - is minden rendben van. Az év utolsó napja ezzel lényegében letelt. — És emlékezik-e Rottler elvtárs az utolsó napion Fehér- gyarmatra? — Arra mindig kell emlékezni. Nehéz .férfimunka volt Fehérgyarmaton. Karácsonykor és most újévkor legalább tizenöt képeslapot kaptam azoktól, akiknek házat építettünk. Ma délelőtt Tóth Gusztávné- tól kaptam egy szép képeslapot. Mielőtt Fehérgyarmatról elköszöntünk, az ő új házában voltam vendég. Jó érzés, hogy emlékeznek rám az ottani emberek, — Hol, és hogyan búcsúztatja az óévet? — Tolnán, családi körben, az építőmunkások otthonában. DR. SZIGETH FERENC, SZEKSZÁRDI JÁRÁSBÍRÓSÁG: Justícia „palotájában” ezen a napon sem voltak népidének a dolgozószobák, folyosók. Mint dr. Szigeth Ferenc, a járásbíróság elnöke elmondotta, az év utolsó napján nem volt ugyan hivatalos panasznap, ennek ellenére számosán várakoznak arra, hogy ügyes-bajos dolgaikat előadhassák'. Ügy látszik, ma is érvényes igazság, hogy ki-ki — a lehetőségek szerint — problémamentesen kívánja kezdeni az új esztendőt. A járásbíróság Szilveszter napi „forgalma” legalábbis ezt a természetes kívánságot bizonyította. Megtudtuk a továbbiakban, hogy két állampoígártársunk jeleve szerencsésen kezdi az évet, mert szabadságvesztésükre halasztást kaptak. Ügyiratuk az év 365. napján nyert elintézést. Mi történt még?'