Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
jTfTTí rfwrrw rt mow * vrt ?*wrrrrrnrr? rrrrvTrrrrrrrrrn ?rrTTrr»OTy*fvv*«vMt»*y»»t'»vVvyvvrv*viry?»vyrf<’mvTify< ► ► ► £ ► ► ► ► ► ► ► ► ► > ► > ► ► í > > > ► > ► ► *■ £ > <* £ *► £ «► > : ► I £ Dűun^ei i_cxruj swmiüif * 192 .« ^agasla^tcm t-DoVut'vietryfcut-M ’ regény — Az osztag visszatéréséig Mao állapota észrevehetően rosszabbodott. A visszatérők lázasan köhögve látták viszont és. Clark máris azon volt, hogy a lány halálát aznap estére hozzá előre. Meserve azonban nyugalomra intette. Kifejtette, hogy egy jóízű alvás csodákat művelhet Mao egészségével, s ez esetben 5 például szívesei! . meglátogatná reggel is. Rafe később azt vallotta, •hogy .az őrmester kitárulkozó hangulatban vol-t, vid.'.man jegyezte meg embereinek, hogy nem mindennap történt meg vele, hogy 'tüzérségi támogatásra érdemesítették és ugyanaznap' még nővel . is lehetett. Mao is az osztaggal aludt a viskóban, egyedül az egyik sarokban. A katonák felváltva őrködtek a holdfényben, feszülten ügyelve minden gyanús mozgásra. Mao végigköhögíe az éjszakát és Clark egyszer újra felvetette, hogy most rögtön végezzenek a lánnyal.. Eriksson ezt mondta: „Clark szólt Meserve-nek, hogy a lány- köhögése elárulhatja tartózkodási helyünket, de nem hiszem, hogy a Vietkongtól félt. Inkább >az élő tanút akarta eltenni láb alól7’. Reggel valamennyien nem sokkal hat óra után keltek, és hamarosan Mao sorsa is megpecsételődött. „Gyorsan követték egymást az események azon a napon” — emlékezik Eriksson. Az első az volt, hogy Mao még kevésbé vonzó külsővel ébredt, .mint ahogy lefeküdt. Láza és köhögése súlyosbodott és ez egyáltalán nem vált a javára. Meserve szinte ügyet sem vetett rá. Jobban érdekelte a várható hadművelet, legalábbis egykettőre kiadta a parancsot az indulásra. Távozás előftujjjég. utasította Erikssont. Rafe-et és Manuelt, hozzanak , egy napra való vizet a patak- . bői. Mire visszatértek, láthatták, hogy Clark immár nem egyedül indítványozza Map. korai halálát. .Meserve is erre az álláspontra heiyezke- . det|, a két rangidős katona szemmel láthatóan az- | alatt egyezett meg,' amíg a többiek. megtöltötték a. kulacsokat. Mao állva, némán, értetlenül hallgatta őket, és Meserve közölte, hogy megkell szabadulniuk tőle. Ha harcba keverednek, a lány csak akadályozná őket, de mindenképpen észrevenné egy felderítő helikopter legénysége, és megkérdezné hogy' mit keres a lány az osztagban? Csak azt kell eldönteni, folytatta Meserve, hogy' mikor és hogyan gyilkolják meg, de akárhogyan' is döntenek, úgy véli. Erikssont kell megbízni a' végrehajtással; ha nem vállalná, „harc itozben elesett” lesz belőle. A hadsereg bűnügyi nyomozóinak Manuel később elmondta: „Meserve közölte Erikssonnal, azért kell neki megölnie ti lányt, mert egyedül neki nem volt vele dolga, de Eriksson azt válaszolta, hogy szó sem lehet róla”. Meserve azonban nem váltotta be fenyegetését. Eriksson meglepetésére és mély megkönnyebbülésére a Diazí-unoteafivérekre irányult . az őrmester figyelme, először Rafe-et, aztán Ma- % nuelt kérve, hogy hajtsa végre a gyilkosságot. „Mindketten nemá mondtak. Nagyon határozottan. Izgalomba jöttem” — emlékezik Eriksson. A türelmetlen Clark önként vállalkozott,. Meserve azonban ragaszkodott hozzá, hogy közösen végez, zenek a lánnyal. Clark majd megkéseli elölről, ő még hátulról döfi át a bajonettjével, és a 192-es magaslat tetején majd ledobják a holttestet egy szikláról, ahol előző nap felderítő úton jártak. Kilenc órakor mindnyájan el is indultak a szikla felé. A felkapaszkodás tovább tartott, mint az előző napon, mert a csomagok lelassították lépteiket. Manuel ezúttal maga vitte a hátizsákját. Rádiós lévén, Meserve-vel és Clarkkal az előőrsben. haladt; Mao tíz méterrel utánuk, ho’t- Táradtan vánszorgoít a göröngyös talajon, elöl Rafe őrizte, és végül leghátul haladt Eriksson. Egy óráig tartott, amíg felértek és alig érkeztek a szirthez, amikor az alattuk elterülő vidékér Rafe felfedezett öt parasztruhás vietnarmií, akik egy hegyű ösvényen a patakparti rizsföldek felé igyekeztek. Kiderült, hogy a Vletkonghoz tartóznák,- mert amint észrevették, hogy meglátták őket, kézi fegyverükkel az osztagra lőttek, iránvt változtattak, és ideiglenesen eltűntek szem elől. Meserve azonnal rádióüzenetet küldött a szakasz- parancsnokságra, Reilly hadnaggyal beszélt, és azt indítványozta, hogy rajtaütnének a Vietkons- katonákor. A hadnagy jóváhagy ta a javaslatot és közölte: a hegy lábánál működő másik osztagnak parancsot ad, hogy mozdulatait hangolja össze Meserve osztagának mozdulataival, és két további osztagot küld1 á körzetbe. Meserve ráadásul. arról is értesült, hogy ismét tüzérségi támogatási fog kapni; Reilly közölte, hogy* rövidesen óriás- helikopterek — rakétakilöt'ővel és gépfegyverekkel felszerelve —, érkeznek a körzetbe. „Nagy erőbedobásnak hangzott, különösen ha meggondoljuk, hogy milyen kevés emberrel álltunk szemben” — emlékezik Eriksson. Az ilyen bőkezű támogatás rendes körülmények között felvillanyozta volna az őrmestert, de Mao jelenléte valahogy mindent megzavart. Az őrmester undorral pillantott a lányra. Eriks sonn a;- és Rafe-nek fnegparancsol-ta, hogy maradjanak mellette, maga pedig Clarkkal és Manuellel óvatosan leereszkedett a szíriről, hogy a Vie tkon g-o.sztag után lőnöd zzanak. Harminc méterrel lejjebb egy különös formájú sziklaképződményhez értek, amelyen két kiugró perem is volt. A felsőn megállapodva felfedezték á kis Viétkong-különítmény't, amint a barlangrendszer menedéke felé nyomult, ámi körülbelül még háromszáz méterre lehetett, a szurdoknak majdnem az alján. Az őrmester azonban nem rendelt el akciót a menekülők ellen, mert figyelmét .valami egészen más vonta magára: a távolból, még zajtalanul, négy óriás-helikopter miniatűr alakja tűnt fel. Egv pillanatot sem vesztegetve az őrmester visszaküldte a dombtetőre Mamiéit, hogy Eriksson és Rafe áronnál jöjjenek hozzá a lánnyal. Tíz perc múlva újra együtt voltaik mindnyájan, addigra megnőttek a helikopterek, már hallani is lehetett a motorok hangját. Rafe később ezt vallotta: „Helikopterek kezdtek röpködni a fejünk fölött, és mindened nagyon ideges lett, hogy mit kezdjünk a lánnyal”. Meserve még el sem tudta dönteni, mi legyen a következő lépés, amikor Clark megragadta a lány karját, „öljük már meg, essünk túl rajta” — mondta, a bírósági jegyzőkönyv szerint. „Rendiben, kezdheted” — mondta Meserve és nyomban az ellenségre kezdett figyelni; Erikssont a szikla alsó peremére küldte, maga és Manuel pedig Rafe-fél a háta mögött, visszatért a felső peremre. Rafe volt legközelebb Clarkhoz és Macihoz — mindössze néhány méter választotta ed őkét —, ezért tulajdonított a bíróság különleges fontosságot vallomásának, amelyben leírta, hágj/ mi történt ezután. A tárgyaláson így nyilatkozott: „Ahol álltam, láttam, hogy Clark karonragadja a lányt és a közeli bozótba cipeli... Láttam, hogy Clark egyik kezében a vadászkése lapul”. E másodperceikben. hallatszott a bokrok közül a Szarvas- _ belezte hangja. f Folytatjuk.)' ui AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa.- *AAAA4AAAAAAAAAAAAAAAA±AAAAAAAlAAAAAAAAA AAAAAA AAAAAAuAAAA« Kimagasló a Sió történetében... * ' Galerius római császár, az első vízssabályozó A Balaton ..vízjátéka“ — A Duna Sió Balaton vízi út A Sió-torkolati mű folyamatban lévő építkezéseiről már többször tájékoztattuk olvasóinkat. Talán nem volna érdektelen, ha visszapillantanánk a Balatont a Dunával összekötő csatorna történetére is- Philipp István, a Tolna megyei Beruházási ' Vállalat főmérnöke néhány évvel ezelőtt, amikor előtérbe került az árvízkapu építése, érdekes tanulmányt írt: A Sió-torko- lati árvizkapu vízgazdálkodási jelentősége és tervezési problémái címmel, s ebben összefoglalta á csatorna történetére vonatkozó adatokat is. Ügy gondoljuk, hogy érdemes munkájából megismertetni azokat a részleteket, amelyek a nyilvánosság érdeklődésére is számot tarthatnak. NEM ÚJKORI PROBLÉMA — Először is: nii és mire szolgál a Sió? — A Sió a Balaton fölös vizeinek levezetője te a Zala— Sió—Kapos, Völgységig és Sárvíz vízrendszer főgyűjtője, a teljes vízgyűjtő területe 14 728 négyzetkilométer. Siófoknál ágazik ki a Balatonból és a szabályozás előtt mocsár- és láprengetegen folyt Szekszár- dig, ahol a Duna magas partja jobbra terelte és a Sárközön áthaladva, Hátánál ömlött Dunába, A* Balaton vizénél: levezetése, szabályozása és a Duna irányába elvezető csatorna építése nem újkori probléma. A vízállás okozta elöntések már az ókorban, a rómaiaknál is gondot jelentettek. Tudvalevő, hogy ezt a területet annak idején birodalmukba olvasztották a rómaiak. A IV. században Galerius császár kiásatta a ma Siónak nevezett csatornát, s torkolatánál zsilipet és faúsztató sur- rantót építtetett. A zsilipen keresztül a tó’vizének egy részét is levezethették. A Bakony erdővel borított hegyeiből a kitermelt fát a tavon tutajokban úsztatták a surran- tóig, ott szálanként terelték a csatornába és a Dunáig leúsztatták. A Siót tehát már az ókorban is felhasználták vízi szállításra. A népvándorlás viharában a római vízgazdálkcWási munkák elpusztultál:. A középkorból és az újkor kezdetétől csak sikertelen helyi vállalkozásokról, egyes területek kiszárításáról vannak feljegyzéseink. A mocsarak lecsapolását a XVIII. század második felében kezdték szorgalmazni. AKI' A BALATONT AKARTA KISZÁRÍTANI A „magyar tenger” kedvelői, nyaralói ma esztelenségnek tartanának olyan tervei, amelv az Európában páratlan tó kiszárítására irányulna. Márpedig 1770-ben akadt ilyen ember Krieger Sámuel személyében, aki a mocsarakat az egész Balatonnal együtt le akarta csapolni. Szerencsére, nem sikerült terve, bár az is kérdéses, hogy megvalósítható lett volna-e? A Sió Simontornya—Agárd közti szakaszának szabályozási tervét Böhm Ferenc mérnök készítette el 1776-ban. isiiben a megalakult Nádor-csatorna Társulat Simontornya közelében vontatottan megindította a munkát. Beszédes József 1819-ben a terveket átdolgozta, s 1825-ben befejezte ennek a szakasznak a szabályozását. A neves vízimérnök tervei szerint kezdték el a Siótok—Simontornya közötti szakasz szabályozását is, s a munkálatok során mintegy,’ 64 000 b°lciat víztelenítettek. 1854—55-ben Halász Gáspár tervei szerint, a Sárköz mocsarainak lecsapolására a Siót Szekszárd felett 4 kilométer hosszú egyenes átmetszéssel a régi torkolat felett 35 kilométerre, a taplósi Duna-ágba vezették. A felsorolt munkákkal 1885-ig a Sió Simontornya —Duna közti szakasza nagyjából a mai vonatozást megkapta. „A Balaton vízállása majdnem 3 méteres vízjátékkal ingadozott7’ — írja egykorú feljegyzés alapján Philipp István. — A magas vízállás veszélyeztette a Balaton partján fekvő területeket, épületeket, utakat és a vasutat, az alacsony vízállás viszont csökkentetté a! nádtermelést és nehezítette a , hajózást. 1863-ban megépült az első újkori fazsilip, de annak elégtelensége miatt a balatonfüredi sétány is víz alá került 1879- ben, ezért néhány év múlva betonz'Uipet építettek helyette. Xisebb-nagyobb munkák következtek ezután,- amelyekre a két világháború is rányomta bélyegét. A SIÖFOKI ZSILIP a II. világháborúban elpusztult. Az 1945—46-ban végzett újjáépítéskor az új vízleeresz- tő zsilip mellé már hajózsilip is épült, és ezzel megnyílt a lehetősége a Duna és a Balaton közti rendszeres hajózásnak. — A magyar vízimérnöki kar a vízrendezési és vízépítési munkáknak a múlt századiban, történt, megkezdésétől kezdve mindig egyik legfontosabb feladatánál: tekintette és tekinti ma is a Balaton és a Sió vízrendezését, s a jelentkező vízgazdálkodási feladatok egyidejű megoldásra várnak — hangsúlyozza a tanulmány. — Á. megoldás egyedüli gazdaságos és biztonságos útja a Stó-csatorna kiépítése és a vízlépcsők mellett épített rever- zabilis turbinaszivattyúkkal táplált mesterséges vízpótiás biztosítása. A Sió-csatorna komplex kiépítésével megszüntethetek az üdülőélet számára kedvezőtlen nyári alacsony vízállások a Balatonon, s ugyanakkor minden időben biztosítható az ivó- és ipari, valamint az öntözés és az egyéb vízigények kielégítése. A csatornázással a Sió teljes hosszban állandóan hajózhatóvá válik, így megnyílhat á rendszeres hajózás a Duna—• Rió—Balaton vonatkozásában. A teherszállítást tekintve, hiszen a vasutak és a közutak egyre inkább telítődnek, a termékek cseréje viszont növekvő igényeket állít a közlekedés elé. Az egyes vízlépcsők megépítésével a Sió vízgazdálkodási viszonyaiban igen kedvező változások következnek be. A jelenleg folyó iparosítás maga után vonja az ipari víz- fogyasztás rohamos növekedését. A Sió-torkolati tározó a Szekszárd környéki ipari víz- használatok jó minőségű bázisát képezheti. Az állandó mederteltség folytán a szennyvíz sem okoz majd veszélyt a környezetre. A távlati elgondolásokban . HAT VÍZLÉPCSŐ — hat zsilip — építése szerepel, mégpedig a dunai torkolatnál, Sióagárdnál, Sárszent- lőrincnél, Ozoránál, Jutnál és Siófoknál. Még nagyobbra kell átépíteni a siófoki zsilipet, és a Sió medrének bővítése is szükséges a nagyobb vízhozam vezetésére felső szakaszán, valószínűleg a Kapos-torkolatig, A SIÓ-CSATORNA telepek létesítésének, s a turisztika fejlődésének nagy lehetőségét is magával vonja. Az első ütem, a torkolati árvízkapu — hajózó zsilipegyüttes már a megvalósulás folyamatában van. Jelentős szerepe lesz az árvíz elleni védelemben is, s megjavítja a Balaton te a Duna közti hajózást. Megépítése kimagasló a Sió történetében, úttörő lépés a Balaton és a Sió komplex vízgazdálkodásának válóra váltásában. BALLABÁS LÁSZLÓ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
