Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
A jó emberek és a rossz emberek Befejeződött a népfronttanácskozás lTt rat alá A szocialista humánum önkényes magyarázói és értelmezői a felületesség, a felszínesség fedezékéből némiképpen a pacifistákhoz hasonlítanak. Azokhoz tehát, akik jámbor együgyűséget mímelve, minden ellenségeskedést elítélnek. A mechanizmus bevezetésének első hónapjaiban egymástól homlokegyenest eftérő véleményeket lehetett hallani az egyik megyei üzem fiatal igazgatójáról. A jó embereket kedvelők szerint: rideg, szívtelen, nem közösségi ember és kivételez. Mások még úgy vélekednek róla, hogy széles látókörű, körültekintő, meggondolt, senki kegyére igényt nem tartó vezető, olyan, aki biztos a dolgában, a tudásában, a politikai és a .szakmai érettségében. A szóban forgó igazgatót jól ismerem és úgy vélem, a róla alkotott vélemények mindegyike igaz. Szeret kivételezni, kifejezetten rideg és goromba. De kikhez? A nap- iopókhoz, a szájhősökhöz. Kivételez, de kikkel? .Azokkal az emberekkel, akik munkájukkal . szolgálnak rá a normáinkkal és erkölcseinkkel maradéktalanul összeegyeztethető kivételezésre. Egyebekben pedig ez ■ az igazgató kifejezetten korrekt, barátságos, sőt szívélyes .a dolgos, szorgalmas munkatársaihoz. Ámbátor az a vád is gyakran éri, hogy nem közösségi ember, kilóg a kollektívából. Ez is igaz. Szentigaz. A munkában semmit érő emberekkel szórakozni se hajlandó, s' nem ük le velük fehér asztal mellé még akkor sem, ha tartózkodását egyesek felvágásnak, nagyképűségnek minősítik. Ej1 z az ember úgy, ahogy van, politikánk szellemében dolgozik és alkot, híveket távolról sem óhajt szerezni magának, minthogy jól tudja, valamit elérni csak tudással, tehetséggel, szorgalmas munkával érdemes. S az akkor tartós. Végighallgattam egy telefonbeszélgetését. Vala- honnét a vonal túlsó végén arra kérték: tegyen be egy kar- társnőt az irodába. ,.Mihez ért?” — kérdezte az igazgató. A beszélgetés során kiderült, hát nem ért az ártatlan semmihez. de kéz kezet most alapon mégiscsak be kellene őt dugni az irodába. A mi igazgatónk kerek-perec megmondta, hogy az irányítása alatt levő üzem nem szociális létesítmény. hanem termelő üzem, ennek következtében nem vállalkozhat jótékonykodásra. Azért nem. mert ez az üzem nem az övé és nem a telefonálóé, hanem a dolgozóké. A X. kongresszus határozatát, elővéve újból és újból erre a vezetőre' gondolok, s eljutok a felismeréshez, ahhoz, hogy a gazdasági életben, a munkahelyeken a szocializmus magasabb szint.en történő építése azt is jelenti: érdemes néhány dolgot, néhány fogalmat még egyszer végiggondolni, s a korlátoltság, a naivság burkától végérvényesen megszabadítani. Lássuk be: a jó emberek a lehető legrosszabb emberek, mivel a jóemberkedés rendszerint abból áll, hogy valakihez jó vagyok sokak kárára, sokak rovására. S úgy vagyok jó, mintha az üzem, az intézmény, a vállalat, a munkahely saját tulajdonom lenne. Tessék jócmbereskedni kinek-kinek saját zsebére, saját kockázatára, saját forintjára. Akkor mehet. De minthogy nálunk a tulajdonviszonyok közismertek, egyértelmű az is, hogy más dolog valakit szociális alapokból segélyezni és megint más dolog a többség rovására premizálni, jutalmazni, kiemelni — érdemtelenül. A X. kongresszus dokumentumaiból jól megjegyezhettük: a munkahelyeken olyan légkört kell teremteni, hogy ott a szocializmus egészséges erői legyenek a hangadók. Nagyon világos és nagyon egyértelmű még akkor is, ha ezt a világos, egyértelmű és a közvéleményben kimondottan rokonszenves elvet sokan szeretnék eltorzítani, visszájára fordítani. Ha azt mondjuk, hogy a szocializmus erői legyenek a hangadók, akkpr ez azt jelenti, hogy az elvszerűség, az elvi tisztánlátás jegyében legyenek azok. Az élettől elrugaszkodott, sommás „elítélés” még ma is gyakran elriasztja a munkahelyek progresszív erőit az erélyes, a határozott fellépéstől, mert a közösség érdekeit szem előtt tartó szigort sokan úgy magyarázzák: ellentétes a szocialista humánummal. Ilyenformán megeshet, hogy éppen a hanyagok, a selejtgyartók élveznek védelmet, a fegyelmet, a rendet akarók meg támadásoknak vannak kitéve, azon a címen, hogy rombolják á kollektív szellemet, gorombák, összeférhetetlenek, és így tovább, és így tovább. [ T gy tűnik, a szólamok ^ mögé búvás ideje itt is lejárt. A szocialista humánum nem azt jelenti, hogy jók legyünk csak úgy általában. Az fincélúság ebben is káros, mint ahogyan értelmetlen és káros mindenben. Nincs tehát általában jó ember és általában rossZ ember, s ez az igazság százszorosán vonatkozik a termelésben dolgozó, különböző posztokon levő vezetőkre. Ismerünk termelőszövetkezeti elnököt, akire a tagok közül néhányan azt mondják: rossz ember. Érdekes módon, ugyanott a gazdák többsége azt állítja, rendes, igazságszerető ember. A dolog kézenfekvő és nyilvánvaló. Tegyük sietve hozzá, hogy ez a kevesek által rossznak vélt ember maradéktalanul érvényesíti, betartja és betartatja a szocialista munkaerkölcs követelményeit, elveit Egy alkalommal Bonyhádon ipari vezetőkkel váltottunk szót, ahol az egyik elvtárs elmondta: a munkafegyelem betartásának két oldala van. Nem ritkán a munka- fegyelmet megkövetelő vezető húzza a rövidebbet, mert rásütik, hogy goromba, durva stb. Igaz ez? Sajnos igaz. És itt is azt kell mondani; nézzük meg jobban, hogy kik mondják a vezetőre adott esetben, hogy durva, goromba. Kikkel az, és miért az? Ez nagyon lényeges kérdés. A megyei pártértekezleten is elhangzott: a munkahely nem szociális intézmény, klub, vagy szórakozóhely. A munkahely az munkahely. Oda ne azért járjanak az emberek, hogy kedélyesen elszórakozzanak, kikapcsolódjanak, elszórakoztassák egymást, s tetejében még büszkélkedjenek is azzal, hogy milyen jó a kollektíva. Az ilyen kollektíva rossz kollektíva. A munkahely arra való, hogy ott dolgozzunk. És még az sem baj, ha nem mindenki szereti egymást fenntartás nélkül, maradéktalanul. Naiv ás káros hiedelem, hogy attól jó egy kollektíva, ha mindenki mindenkit becsül, szeret, tisztel. Ez is egyfajta elvtelen jóemberke- dés. Igaz, becsüljük egymás értékeit, becsüljük egymás tudását, szorgalmát, tehetségét, de csak ott, ahol van. A jó emberek rendszerint ott is teremtenek emberi értékeket, ahol emberi értékek nincsenek. De ne feledjük: a jótékony mikulások: amikor jótékonykodnak, nem másokra, rendszerint magukra, saját népszerűségükre és népszerűsítésükre gondolnak és ennek az árát velünk akarják megfizettetni. S*. P. Nem szűkölködtek az útra- valóval a háromnapos megyei népfronttanácskozáson. Növelte a megbeszélés tartalmi munkáját a megyei vezetők előadása, akik a téma ismeretében a' legjobb eligazítást adták. A X. pártkongresszus munkájáról K. Papp József elv- társ, a megyei pártbizottság első titkára adott áttekintést. Bár a korszerű technika jóvoltából az egész ország figyelte a magas pártfórum munkáját, a tanácskozás résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást. Az ország, s ezen belül megyénk lakosságának jelenéről, s jövőnk alakulásáról beszélt: — Ismerjük a párt határozatait. Felhasználásához receptet adni” nem lenne célszerű. A kongresszuson elhangzottakat tanulmányozva ki-ki értelme, tudása és szíve szerint alkalmazza munkahelyén, a napi politikában. A helyi politika az országos politika része, s a társadalom számára minden jól végzett munka, amely a szocializmus építését szolgálja, hasznos és megbecsülendő. A megyei tanács vb-elnöké- nek, Szabópál Antal elvtársnak előadása a harmadik ötéves terv eredményeiről, valamint a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről szólt. A sokat mondó számadatok a fejlődést illusztrálják. A terv a szocialista tervgazdálkodás követelményeit fejezi ki, támaszkodik az elért eredményekre és a megye adottságaira. Az előadás után a népfrontvezetők nagy aktivitással vitatkoztak. Egyikük-másikuk a jó lokálpatrióta módján érvelt községe mellett. A tanácskozáson Perecsi Fe- • rencné, megyei nőreferens, a nők helyzetével foglalkoaí párthatározatról tartott ' előadást. Kellő hangsúllyal utalt arra, hogy a népfront-mozgalomban is hatékonyabbá kell tenni a nők érdekében végzett politikai munkát. A KISZ. megyebizottság első titkára. Szabó Géza, az ifjúsággal foglalkozó párthatározatot ismertette. A háromnapos tanácskozás programján — bár kissé zsúfolt volt —, fórumot kapott a művelődésügy is. Lovas Henrik osztályvezető a szülői munkaközösségek és a népfront kapcsolatának fontosságát ismertette. A tanácskozás harmadik napján Nyéki József, a Hazafias Népfront országos város- és községpolitikai bizottságának titkára volt a „szóvivő”. A népfrontbizottságok város- és községpolitikai munkájáhoa adott igen széles körű útmutatást. Köztudott, hogy készülünk a soron következő országgyűlési és tanácsi választásokra. Erről is kimerítő tájékoztatást kapták a tanácskozás résztvevői. Csajbók Kálmán, megyei népfronttitkár előadásában. Egy cikk keretében nincs mód a háromnapos tanácskozáson elhangzottak részletes ismertetésére. Az érdeklődés jellemzésére egy-két dologról talán érdemes említést tenni: nyolcvanhét községből 113 hépfrohtvézotő vett részt a tanácskozáson ; harmincötén kértek szót a vitában, és igen példás volt a fegyelem. A Hazafias Népfrontnak, mint tömegmozgalomnak, növekszik szerepe, feladata és a háromnapos tanácskozás a növekvő feladatokhoz bőséges útra valót adott. Pozsonyi Ignácné „Rác*ti a jubileumi értől** Faragó népművészeti és vadászati kiállítás Kurdon A HAZAFIAS NÉPFRONT helyi bizottsága — a többi állami és társadalmi szerv közreműködésével — „Búcsú a jubileumi évtől” címmel faragó népművészéti és vadászati kiállítást rendezett Kurdon. A kiállítást december '31-én délelőtt nyitotta meg Kurucz József járási népfronttitkár. E kiállítást előzőleg szerény meghívó levelekben tudatták, de csak meglehetősen szűk körben. így aztán, ha ennek a kiállításnak említésre méltó hibája van, az éppen ez a túlzott szerénység. Senk} sem sejtette, hogy ebben a kulturális tekintetben egyáltalában nem exponált falucskába ilyen pazar élményt nyújtó kiállítási anyagot gyűjtenek Össze. Egyáltalában nem tartottam túlzásnak bejegyezni a vendégkönyvbe: „Kár, hogy ezt a kiállítást nem nagyvárosban rendezték még.” A hallatlanul értékes anyag ugyanis sokkalta több érdeklődőre lenne méltó, mint amire Kurdon, egy kis községben számíthat. A kiállítás megtekintése után különösképpen fájlalom az időjárást is, mert a hóviharok, akadályok aég azt is lehetetlenné teszik, hogy a közelből jöjjenek érdeklődök, és mondjuk Szekszárdról elutaznak oda , páran, hogy ott az élmény mellett egy kis jóindulatú irigységgel is beteljenek. Kurdon lelkes, tehetséges faragók élnek, itt ennek a művészeti ágnak nagy hagyománya van. A népfrontelnök, BORI SZABÓ DEZSŐ számos művével már országos, sőt, külföldi sikert aratott. Szenvedélyes vadászok és trófeagyűjtők is élnek a faluban, s a közelben olyan neves vadászterületek húzódnak, mint a gyulnji rezervátum és a lengyel! erdőség. A jubileumi kiállítás magvát tulajdonképpen ez képezte, de vidékieket is meghívtak, így az egész megye képviselve van ott, -ha nem is módszeres teljességgel. íme egy kis ízelítő a kiállítás anyagából: Tévéiről együtt állította ki anyagát Jáhn Elemér tanár és 14 éves tanítványa, Jerkovics József. A tanár—tanítvány eredményes kapcsolat jut kifejezésre Eőri Szabó Dezső kurdi, Szekeres István dombóvári faragó népművészek, valamim a fiatal Sípos István dombóvári faragó népművész- jelölt esetében is. Sípos István gyönyörű kürtjei az erdő virágjait megelevenítő sakk- kész'.ete és egyéb munkái joggal Keltik azt a reményt, hogy közeleg az ő hivatalos elismerése, rnegtisztelése is. Dób- röközről Kovács Ferenc tsz- párttitkár a gyönyörűen kifaragott dobozaival hívta magára a figyelmet. Kovács Ferenc még a hadifogságban kezdett faragni, és teljesen autodidakta módon jutott el a fafaragásnak erre a figyelmet keltő szintjére. Szilágyi Gyula kurdi tanár ezúttal is értékes faragásokat tett a kiállítási asztalra. Szalai Zsig- mond dalmandi, Horváth Imre szekszárdi, Nagy Zoltán zombai, Fung József mi's^lai, Lőrincz Imre majosi fafaragó ugyancsak szép munkákkal gazdagította a kiállítás anyagét. Néhány, nem a fa és csontfaragás köréből származó. művészeti alkotás is nagy érdeklődést váltott ki. A VADÁSZATI GYŰJTEMÉNY az érmes trófeák mellett megannyi más kuriózummal is várja az érdeklődőket. Gombi k Ferenc, a lengyeli szakiskola tanára egyebek közt kiállította a működő ka- kukkos óráját, és azokat a saját készítésű ülőkéit, amelyek karzata szarvasagancs, a borxlás pedig ugyanannak a szarvasnak a bőréből való. Odébb látható a vetélkedés áldozatainak agancsai: két dámbika összeverekedett, és agancsuk úgy összeakadt, hogy nem tudtak szétválni, s mindkettőjük életével fizetett a viadalért. Levágták mindkét bika fejét, ára az agancsokat azóta sem tudták szétfeszíteni. összeákaszkedva kész'"tették őket, s így láthatók itt a kiállításon is. Azt hiszem, ezt még csupán azért nem tartják nyílván a vadászati világkuriózumok közt, mert még nem ismeretes elég széles körben. Éppúgy, mint azt a különös alakú, r" :sű selejthiká-trófent. amely Dé- ghy Iván kurdi agron :'>mus Rvűiteménvéből került a kiállításra. Mindkét agancs ritkább. mint az aranyé-mes trófea. Dcrnvei Ferenc bő”vészi vadász saját kezűleg kitömött madaraival remekel a kiállításon. A Kiállítás egy hétig tart nyitva. BODA FERENC
