Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 18. szám
Üzem és közgondolkodás Figyelő Nagyobb megbecsülés a nevelőszülőknek Az állami gondozott kiskorú gyerekek nevelőszülői valószínű örömmel vették kezükbe az újságokat néhány nappal ezelőtt, egész pontosan január 19-én, mivel ezen a napon jelent meg az a tájékoztató, miszerint a gondozott kiskorú gyerekek után a nevelőszülők több mint 30 százalékkal magasabb gondozási díjat kapnak ezután. Nem vitás, azok az emberek, akik vállalkoztak és vállalkoznak arra, hogy állami gondozott gyereket jogadnak otthonukba — jelentős szociálpolitikai feladatot oldanak meg, illetve segítenek társadalmunknak a szociálpolitikai gondok enyhítésében. Megérdemlik a társadalom elismerését, rászolgálnak az állam viszont-segitésére is vállalt missziójuk teljesítéséért. Ez az elismerés, segítés most az állam részéről, jelentősebb anyagi hozzájárulásban jut kifejezésre, s ezt a hozzájárulást az eddigi háromhavonkénti helyett havonta folyósítják majd. Megyénkben több száz állami gondozott gyereket nevelnek, egyébként gyermektelen nevelőszülők. A nevelési díjat sokféle kategória szerint állapították meg, egyrészt életkor, másrészt egészségi állapot szerint. Egy példát a jelenlegi intézkedés hasznának illusztrálására: a 3 éves korig nevelt gyerek részére tt nevelőszülők az eddigi 300 forint helyett 430 forintot kapnak. Örömmel nyugtázhatták a nevelőszülők azt is, hogy ha a nevelt gyerek kórházi, vagy egyéb gyógyintézeti ellátásra szorul, a nevelőszülő ebben az esetben is felveheti a gondozási díj 70 százalékát. A művelődésügyi miniszter utasítása tehát végső soron a nevelőszülőknél élő állami gondozott gyerekek érdekében történt, és a nagyobb anyagi megbecsülés a megfelelőbb gondozást segíti elő. Az idézett utasítás azonban a társadalom fokozottabb elismerését is jelenti mindazoknak, akik áldozatos tevékenységükkel és nem utolsó sorban jelentős anyagi hozzájárulásukkal is fáradoznak azért, hogy az állami gondozásba kényszerítő családi, szociális, egészségügyi, erkölcsi körülmények miatt vett gyerekek kedvezőbb családi környezetben növekedjenek föl és váljanak felnőtt emberekké. Közéletünk munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.” (A X. pártkongresszus irányelveiből.) Az üzemi demokrácia továbbfejlődésének kedvező lehetőségei tárultak fel a gazdasági reform nyomán, a vállalati önállóság és érdekeltség növekedésével. Többfelé felismerték az új helyzetet, s ■kedvező belső feltételeket teremtettek a vállalati csoportérdekeltség érvényesüléséhez az irányító és a termelőmunka különböző szintjein. Elsősorban azzal, hogy korszerűsítették a vállalat belső irányítási rendszerét, növelték a beosztott vezetők hatáskörét, hogy minden kérdésben ott dönthessenek, ahol ahhoz leginkább megvan a szükséges érdekeltség, felelősség és tájékozottság. így a vezetők érdemben válaszolhatnak, intézkedhetnek a dolgozók bírálatai, észrevételei, javaslatai alapján. A helyzet azonban sokfelé távolról sem ilyen ideális. A beosztott vezetőknek, akik a dolgozókat közvetlenül irányítják, többnyire nincs intézkedési joguk a munka- területüket érintő alapvető kérdésekben. A megnöveke- détt hatáskörök nagy része a vállalati felső vezetők kezében összpontosul, a gazdasági reformot ugyanis eddig általában nem kísérte a vállalaton belüli irányítási ren- szer, a szervezet és a módszerek korszerűsítése. A vezetők viszont igen gyakran a dolgozók véleményét észrevételeit tartják megalapozatlannak, igazságtalannak, sőt demagógnak. Az üzemi közvélemény kórusában, amely nem csupán a termelési tanácskozásokon és egyéb hivatalos fórumokon hallható, hol ritkábban, hol gyakrabban valóban előfordul a fals. disszonáns hang. Ez azonban nem annyira a dolgozókra, mint inkább a vezetésre vet rossz fényt. Az üzemi demokrácia fej- lesztése tehát sokrétű, összetett feladat. Ezúttal azonban nem térünk ki a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésének tenn’valói- ra, témánkat kizárólag az üzemi közhangulat, a tájékozottság és a tájékoztatás oldaláról közelítjük meg. Pillanatnyilag főleg azért nincs a vállalatoknál célratörő akarat- és cselekvési egység, mert a közgondolkodás maga is szintenként változó. E különbségek csak részben a lét és a hollét sajátos tudati tükröződései, részben pedig a kölcsönös tájékozatlanság következményei. A dolgozók többnyire nem ismerik a vállalat helyzetét, feladatait, a vezetők gondjait, a vállalat vezérkara viszont nem tájékozott kellően a vállalati közhangulatról. Szakmai kifejezéssel élve rendezetlen, „rövidzárlatos” a vállalat belső információ-áramlása. Általában nincs átfogó és megbízható kép arról az üzemekben, hogy mi foglalkoztatja a dolgozókat. Pedig viszonylag egyszerű eszközökkel —■ kérdőívekkel, csoportos beszélgetésekkel, a közösség bizalmát élvező emberek meghallgatásával — rendszeresen „szondázni” lehetne a gyári közvéleményt. De a felső vezetésnek ismernie kell a műhelyek, üzemek, részlegek napi eredményeit, gondjait is. Mindez az éremnek csupán egyik oldala. S ennél nem kevésbé fontos, hogy a vezetés maga is tudatosan formálja, alakítsa az üzemi köz- gondolkodást. Főként a dolgozók rendszeres tájékoztatásával. Szükséges például a népgazdasági és a piaci információk jelentős részét frissen továbbítani a műhelyek munkásaihoz, az osztályok beosztott ügyintézőihez, bevonva őket a távlati elképzelések kialakításába, megosztva velük a vezetés nr.pi gondjait. A vezetők jól ismerik az imént vázolt feladatot, ám többnyire mégsem teljesítik. Arra hivatkoznak, hogy a vállalatok rendkívül bonyolult közgazdasági, piaci környezetben tevékenykednek, s a dolgozók nem képesek a sokrétű kölcsönhatások megértésére, figyelemmel kísérésére. Bár nem mentes az igazságtól ez az érvelés, mégsem fogadható el. Valamikor Kétségtelenül egyszerűbb volt az irányító szervek tervutasításait továb- 1 bítani: íme a feladatok és az eszközök, vita nincs, végre kell hajtani! Napjainkban viszont nem lehet a dolgozók kérdései, észrevételei elől kitérni és róluk, de nélkülük dönteni. Azaz ideig-óráig lehet, de ez ellentétes nemcsak a reform célkitűzéseivel, hanem a vállalat jól felfogott érdekeivel is. Dersze nem várhatjuk el, hogy széles rétegek ismerjék és értsék például az új bérszabályozási mutató sok motívum által befolyásolt funkcionálását, vagy a piaci mechanizmus megannyi hatását. De hiszen a vállalat igazgatója sem ismerheti úgy a műhelyek termelési és személyi gondjait, mint a művezetők. Az információk lentről felfelé csakúgy, mint fent- ről lefelé bizonyos szűrőkön át érkeznek, hogy lehetőleg csak annyi ismeretanyag — nem több és nem kevesebb — jusson valamennyi szintre amennyi az adott helyen az értelmes munkához szükséges. A vezetők feladata, hogy a dolgozók számára érthetően ismertessék a vállalati gazdálkodás leglényegesebb ösz- szefüggéseit, és lefordítsák azokat a kollektíva nyelvére úgy, hogy abból világosan kitűnjék a műhelyek, a részlegek, a brigádok tennivalói. Erre pedig csak olyan vezető képes, aki maga is jól érti a dolgát, ismeri az emberek gondolatvilágát, és képes a bonyolult összefüggésekről és kölcsönhatásokról is egyszerűen beszélni. S nem kinyilatkoztat, hanem észrevételeket, javaslatokat kér, vitatkozik és miközben meggyőz, mozgósít másokat, maga is tanul. Közvetlen, őszinte eszmecserékre van szükség, s a munkások tájékoztatását nem lehet kizárólag a művezetőkre, a termelési tanácskozásokra bízni. Többfeié például a vállalatok gazdasági és politikai vezetői szabad pártnapokon válaszolnak rendszeresen a dolgozók kéi déseire. A z üzemi közvélemény soha nem igazságtalan és demagóg, legfeljebb tájékozatlan. Ahol a vezetők nem zárkózottak és bizalmatlanok, hanem őszintén megosztják gondjaikat a dolgozókkal, s nem fukarkodnak a tájékoztatással, felvilágosítással, ott megszűnik a mende-monda, az irányítással szembeni előítélet, s a közös célok - tel jesüléséért, a felismert közös érdekek érvényesüléséért együtt verekszik az egész kollektíva. KOVÁCS JÓZSEF Tegnap délelőtt ülést tartott a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó bizottsága, mely a lejárt határidejű vb-határoza- tok végrehajtásáról adott jelentés elhangzása után Ruzsics Tibor mezőgazdasági és élelmezési osztályvezető beszámolója alapján vitatta meg a Hatezer új szállodai férőhely épül, több mint kétmilliárd forintos beruházással, a IV. ötéves terv időszakában. A szállodafejlesztés alapvető új vonása, hogy — a hazai és a szerényebb külföldi igényekhez jobban igazodva — előtér, be került a korszerű, komfortos, de szolidabb árú szálláshelyek építése. Az ötéves időszak új szállodáinak 60—70 százaléka viszonylag olcsóbb kategóriába tartozik majd, s az idén épülő, összesen több mint 2000 személyt befogadó valamennyi szálloda .^’’-kategóriás lesz. A legfontosabb idegenforgalmi terület változatlanul Budapest és közvetlen környéke. Ennek megfelelően ide jut a beruházások többsége. A vadászati világkiállítás vendégeinek elhelyezése érdekében gyorsították a fővárosi szállodabővítés ütemét, későbbre tervezett építkezéseket hoztak előbbre. Augusztusig, házgyári elemekből elkészül a Dózsa György út és a Váci út sarkán a 10 emeletes. 740 személyes Volga-szálló, s a gyorsított programban létesül Visegrádon ás Dobogókőn egyenként 154 személyt befogadó szálló, őszre elkészül a 160 személyes Emke. s a Normafánál a 360 férőhelyes Olimpia-szálló. Száz- személyes sportszállót kap a Római-part. A másik fontos idegenfor galmi központ, a Balaton fejlesztési terve az elmúlt tervidőszakhoz képest szerényebb. termelőszövetkezeti beruházások helyzetét, különös tekintettel a szakosított állat- tenyésztési telepek megvalósulására. A végrehajtó bizottság, csütörtök délelőtti ülésén a fentieken kívül számos bejelentéssel foglalkozott. Elsősorban a meglévő szállodákat egészítik ki; a vendéglátó, a kiskereskedelmi, a szolgáltató és a szórakoztató hálózatot bővítik. Nagyobb szállodaépítkezések helyett üdülőháztelepek kialakításával növelik a szálláslehetőségeket. A kempingek területén összeszerelhető faházakat állítanak fel, az idén például összesen 400 személy befogadóképességgel. A Duna-kanyarban 100—150 személyes üdülőháztelepet létesítenek. Az autós turistaforgalom „lekötésére”, szállásigényeinek kielégítésére az idegenforgalmi körzetek főútvonalai mentén néhány kisebb autós-hotel építését is tervezik. A IV. ötéves tervben gazdag gyógyüdülőszálló-programot állítottak össze. A margitszigeti és a harkányi gyógyfürdőgyógyszálló, valamint a hévízi gyógyhotel beruházásának előkészítése megkezdődött. 1975- ig szeretnék megvalósítani. Amennyiben a feltételek lehetővé teszik, a program — például a hajdúszoboszlói szállóval — még bővül is. Gondot — s tekintélyes összeget — fordítanak a vidéki, főleg megyeszékhelyi, korszerűtlen szállodák rekonstrukciójára és bővítésére. Az idén elkészül a szekszárdi, 200 személyes Hotel Gemenc, átadják a 450 személyes Helikonszállót Keszthelyen. Űj szálloda épül egyebek között Szombatheyen és Miskolc- Tapolcán. TERYLEXIKOIV 9. Árkiegészítés, forgalmi adó Az árrendszer, a gazdasági szabályozás egyik eszköze, termelői és fogyasztói árak a vállalatok nyereségét alapvetően befolyásoló tényezők; A kialakult fogyasztói árak egy része — főként az élelmiszereknél és bizonyos szolgáltatásoknál, például a lakbérnél — nem fedezi a társadalmilag indokolt ráfordításokat, ezért e termékek, szolgáltatások előállítóinak, forgalmazóinak költségvetési dotációt nyújt, árkiegészítést fizet az állam, hogy kiadásaik megtérüljenek, s még valami szolid nyereségük is keletkezzék. Tartósan csak így oldható meg, hogy a fogyasztók kevesebbet fizessenek az egyes termékekért, mint amennyibe az ténylegesen került. Más fogyasztási cikkekért — főként a ruházati termékekért — viszont magasabb árat fizet a vevő, mint amibe azok előállítása ténylegesen kerül. Az ilyen áruk után a kereskedelem forgalmi adót fizet a költségvetésbe. A végső cél az, hogy a fogyasztó ne fizessen indokolatlanul adót és alaptalanul ne is élvezzen állami támogatást vásárlásainál. Az értékarányos árak kialakítása, a milliárdokra rúgó árkiegészítések és a nagyjából hasonló összegű forgalmi adók felszámolása részben a negyedik ötéves tervidőszaknak is felÁm az áremeléseket és az árcsökkentéseket — végeredményükben hiába képviselnek azonos öszeget — csak úgy szabad végrehajtani, hogy egyetlen jelentős réteg életszínvonala se csökkenjen. A hatósági áremelkedéseket nem mindig lehet hasonló mértékű árcsökkentésekkel ellensúlyozni, mivel az egyes cikkek részaránya más és más a lakosság különböző rétegeinek fogyasztásában a jövedelem nagyságától, az életmódtól függően. A szükséges hatósági árváltozásoknál gyakran — ahogy ezt az 1971. július 1-én életbelépő új lakbéreknél is tapasztalhatjuk —■ jövedelempolitikai intézkedésekre is szükség van. A fogyasztói árak nagy aránytalanságai egy egész korszak történelmi, gazdasági fejlődésének következményei. Felszámolásuk is hosszú időszakot igényel. Gyakorlatilag elkezdődött már a III. ötéves tervidőszakban és 1975-ig sem fejeződik be teljesen. De tovább lépünk abba az irányba, hogy az árak küzbülső áttételek nélkül is helyesen ösztönözzék, tájékoztassák mind a termelést, mind a fogyasztást. Valamennyi termek ártámogatása, illetve forgalmi adója persze még ideális viszonyok között sem szűnik meg teljesen. Az állami árpolitika a későbbi jövőben is eltéríti majd bizonyos termékek árát a társadalmilag szükséges ráfordításoktól, ha azt gazdasági okok és társadalompolitikai célok indokolják. így valószínűleg forgalmi adó terheli később is a különböző luxus- és élvezeti cikkeket s árkiegészítéssel ösztönözhetik a népegészségügyi célokat szolgáló termékek fogyasztását. Gazdaságilag indokolt az árkiegészítés akkor is, ha az adott termék az átlagosnál kedvezőtlencőb feltételek között, drágábban készül, de a társadalomnak is szüksége van rá. Az árak alakulását alapvetően a társadalmilag indokolt előállítási költségek kell hogy befolyásolják. Az állami árpolitika viszont ettől tudatosan eltérítheti, a forgalmi adóval megdrágíthatja, az árkiegészítéssel olcsóbbá teheti a terméket, céljainak megfelelően. Végül mindezeken túl hat még a fogyasztók értékítélete is az árakra. S ahogy az árukínálat nő, s a piaci egyensúly javul, úgy téríti majd el egyre inkább a fogyasztó ízlése, igénye, választása is az árakat, a társadalmilag szükséges ráfordításoktól felfelé és lefelé egyaránt. Hatezer új szállodai ágy — Üdülőháztelepek a Balatonnál és a Duna-kanyarban — A szállodafejlesztés IV. ötéves terve
