Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Uj gyárban dolgoznak... Akinek volt már új gépkocsi a keze alatt, tudja, hogy a bejáratás nem egyszerű műszaki feladat. Az első néhány ezer kilométer után nyeri el a jármű azokat a végleges tulajdonságokat, amelyek késő bb jól vagy kevésbé jól teszik használhatóvá. Előfordul, hogy a kocsit javítani kell. Nincs ebben semmi különös. Egy jármű ugyanis bonyolult szerkezet. Egy gyár sokkal bonyolultabb. így azután szinte természetes, hogy másként fest a rajzasztalon és megint másként a valóságban, hiszen amíg épült, az idő alatt is történtek változások — ha nem is nagyok — az ország gazdasági életében, munkaerő-viszonyaiban. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárába tett látogatáskor ennek megfelelően nem annyira az elért eredményeket, sokkal inkább a jövő lehetőségeit vizsgáltuk. ÍGY látják A VEZETŐK A Mechanikai Mérőműszerek Gyára mintegy öt évvel ezelőtt a vidéki ipartelepítési program keretében került Szekszárdra, a hasonló nevű budapesti anyavállalat önálló egységeként.. A 140 ^milliós beruházás több mint 900 embert juttatott a biztos keresethez, jó munkafeltételekhez. Számuk lehetne nagyobb. A gyár munkaerőgondokkal küzd. A növekvő feladatok teljesítéséhez több munkáskézre lenne szükség, de legalább arra, hogy a meglévő dolgozókat megtartsák. Az év kezdete óta nyolcvannal csökkent a személyi állomány. A veszteséglistán szerepel négy mérnök is. Helyükre eddig ketten jelentkeztek... A gyár igazgatója az alapítók- egyike. Szereti, és mindenkinél jobban ismeri a gyárat. Szívesen hozzásegít bennünket ahhoz, hogy mi is megismerjük. — A gyárat annak idejen, amikor még csak rajzasztalon létezett, tömeggyártásra tervezték. Szerkezete, eszközei ennek megfelelőek. Közben változtak a piaci igények és még a tapasztalatszerzés éveiben új termékek gvártását kellett megkezdeni, illetve átvennie az anyavállalattól. Megjegyzésre méltó, hogy a gyártásra átadott termékek majd mindegyike ráfizetéses volt. a nagyobb tapasztalattal rendelkező fővárosi gyáregységekben is. Az első időben gazdasági eredményeik nem voltak biztatóak. annak ellenére, hogy a termelési értékek gyorsan emelkedtek. Ajándékát karácsonyra Bizományi Áruházból! EGYIPTOMI BŐRÁRUK TEVENYEREG KELETI SZŐNYEGEK IRÁNI RÉZÁRUK BÖRTÁSKÁK Hagy választékban OTP- részletre is kaphatók. BÁV. SZEKSZÁRD, GARAY TÉR 10. (100) így: 1967 1968 1969 1978 55,5 74.7 83,3 198 millió Az ■ 'vben tehát már 108 rr ‘ yintos terv teljesítése a .eladat. A gyár főmérnökétől kapott előzetes' információk szerint erre már nincs mód. Az egyes évnegyedekben a következőképpen alakult a termelés: I. II. III. IV. 19,5 25,5 26,5 ? millió Hogyan ítéli meg az igazgató a lehetőségeket? — Bizakodóan. Ha elmaradnánk is, az nem lesz jelentős. Az utóbbi időben bevezetett új gyártmányokból lényegesen kedvezőbb a gyártmányösszetétel. Pontosabban: a veszteséges termékeket gazdaságosabban előállíthatókkal váltottuk fel. — A lemaradás pótlásakor nyolcvannal kevesebb dolgozóra számíthattak. Termelési értékük ennek ellenére majdnem megduplázható lenne? — A dolog nem ilyen egyszerű. Bízom benne, hogy a közelmúltban történt profilváltozások az év végére már eredményekben mutatkoznak. Az elvándorlás egyben szelektálódás is. (?) A mintegy 200 törzsgárdatagra fokozottan számítunk, de — véleményem szerint — a többi dolgozó is nagyobb kedvvel végzi munkáját, amióta a gyár vezetősége többet foglalkozik személyes gondjaikkal és ügyel arra is, hogy a munkahelyei sajátjuknak tekintsék. — Eddig másként volt? — Sajnos. A fővárosból leköltözött, azóta eltávozott szakemberek ezt a munkahelyet a gyors és, viszonylag könnyű haszonszerzés vadász- területének tekintették. Nem is maradtak itt sokáig. Ideiükből és lelkesedésükből nem jutott arra, hogy kapcsolatot teremtsenek munkatársaikkal. Távozásuk — rövid távon — károkat okozott, de szerencsénkre. akik nálunk maradtait, azokra érdemes, és lehet alapozni. A munkahelyen tett látogatáskor ezt tapasztaltuk: ;..A MUNKÁSOK hatszázan vannak. Ennyien dolgoztak ebben az állományban 1970. november 30-án. Hogyan ítélik meg ők a gyárukat? Milyen a munkahelyi légkör? Szerintük miért nagy — ha nagy — a fluktuáció? Hárman beszéltek erről a törzsgárdából. Egy történetet mondtak valamennyien: a magukét. Persze nem úgy, ahogy az önéletrajzok '-’"létnek, inkább ahogy a vallomások. Péterfi Teréz betanított munkás: — Nem tudom, ki hogy van vele. Szeretem a gyárat. Igaz, akikkel együtt kezdtem, azoknak talán csak negyede dolgozik most is itt. Miért mentek el? A pénz miatt, no meg a velünk való bánásmód sem volt mindig megfelelő. . . . Érzékenyek az emberek, főként új környezetben. Csak azt látják, hogy ez főnök és pesti, — más ember. Elégedett vagyok. Ezernyolcszáz forintnál kevesebb még nem volt a fizetésem, és a munkatársakkal is ki lehet jönni. Dolgozni kell először, utána lehet csak reklamálni. Bendei István betanított munkás: — Sokan megfordultak már ebben a műhelyben. Csak művezető tíz volt a gyár indulása óta. abból öt budapesti. Egy szál bőrönddel jöttek lakást kaptak, magas fizetést, de egy-két év múlva Trabanttal mentek el. Kire gondolok konkréten? Például Tóth elvtársra. Hat éve figyelem a csarnokot, mostanában megváltozott a hangulat. A művezetők már közülünk valók: itt tanulták a szakmát, pár évvel ezelőtt éppen úgy nyakig olajosak voltak, mint mi. Szerintem a legfontosabb: értsen a szakmájához a főnök, és tudjon bánni az emberekkel. Szóval vezetni — tudomány, azt hiszem. — magyarázza mosolyogva. Valóban az. Ismeretanyaga szüntelenül gyaraDodik, módosul az alkalmazás szerzett tapasztalatainak parancsára. Ha ezt a tvidománvt valahol nem megfelelően alkalmazzák, a közösség látja kárát. Modern gépek, csupa-üveg műhely, rend. fegyelem. ..Elit társaság”-ként emlegetik a gyárban a szerszámkészítőket. Egyikük elmondja, miért: — A legnehezebb, legkvalifikáltabb tudást igénylő munkát mi végezzük. Ez az egyik ok. A másik — és talán a fontosabb — az. hogy jól együtt van a kollektíva. Negyvenen vagyunk, évek óta nem ment el senki tőlünk, a szakmunkások valamennyien saját nevelésű fiatalok. — mondja a műhely főnöke, Bognár Tibor. — És ön? — Budapestről kerültem ide 1964-ben. Ma szekszárdinak érzem magam. A fizetésemre nem panaszkodom. A többiek is megtalálják a számításukat. Ilyenkor az év végén amúgy is feszítettebb a tempó, idegesebbek az emberek. Nagy szükség ván az összetartásra. Most különösen. * A gyár igazgatója arra kért bennünket, mutassuk meg ezt az írást megjelenés előtt. Mi jobban szeretnénk, ha egyidő- ben olvasná mindenki, akit illet. RADIOS—MEGAY Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat több. éves gyakorlattal rendel- | kező GÉPKOCSIVEZETŐT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Szekszárd, Bezerédj u. 2. munka- í ügyi osztályon. (101) A magyar sajtó napján elődeinkre emlékezünk. Közülük sokan nem voltak hivatásos toliforgatók, de írásaik hatása a bennük izzó forradalmi eszméktől olyan nagy volt, hogy burzsoá lapok divatos toliforgatói közel sem voltak annyira népszerűek, ismertek, mint ők. Uj, bátor és harcos volt a hang, amelyen szóltak. A nép hangja volt, a dolgozó nép érdekeiért vállalták a harcot, a marxista—leninista eszmék, a szocializmus győzelméért. ötvenkét évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának központi lapja, a Vörös Ujsá^ ezzel az alcímmel: „Kommunista lap.” Az eseményre emlékezve üljük meg évente december 7-én a sajtó napját. Annak a sajtónak az ünnepét, amelynek születési dátuma — ezt ma már tudják, mindazok, akik korunk dolgaira haladó szellemmel figyelnek — új fejezetet nyitott .— és nemcsak — a magyar sajtó történetében! 1948. december 7-én került először olvasói kezébe a Vörös Újság, 10 ezer példányban. Néhány hónap múltán már közel 400 ezer példányban készült a lap, de olvasóinak száma ennél jóval több volt. Egy sajtótermékre először akkor mondhatták — még legádázabb ellenségei, üldözői is — hogy fegyver a proletárha- talom kivívásáért, megragadásáért .és megtartásáért küzdő párt kezében. A Vörös Újság valósággal belerobbant a' magyar társadalrtii, politikai életbe, olyan igazságot hirdetett •— szolgálva a nép ügyét — ami a kor summázott követelménye volt. Mikszáth írja valahol, hogy „a politika úri huncutság”. Nos, nem volt az csak egyszerűen huncutság már az ő korában sem. Több volt annál. A politika mindenkori lényegét az szabja meg, kik csinálják, kiknek áz érdekében. így volt ez igaz, amikor született a mikszáthi mondás, így igaz napjainkban is. A KMP politikáját — ötvenkét évvel ezel"tü megalakulásakor és megalakulásától számítva mindig — a nép érdeke, akarata határozta meg. E politikának voit propagátora harcos elődünk a Vörös Újság, s valamennyi kommunista sajtótermék. Mind azt a Holnapot akarta, amit mi Mának nevezhetünk. A Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napját követően tízezreket gyilkolt meg, zárt börtöneibe a fehérterror 25 éves rémuralma. Gátlástalanul és bestiálisán öltek. Áldozataik között nagyon sok volt a nép ügyének föleskü - dött agitátor újságíró. Mégis a mozgalom, a forradalom hamu alatt izzó parazsának őri- zője, szítója maradt a forradalmi haladást sürgető, meghirdető kommunista sajtó, amelynek olyan egyéniségei voltak, mint Aranyossy Pál, Alpári Gyula, Bálint György, Gábor Andor, Földvári Mihály, Kemény Tibor, Komjáth Aladár, Révai. József, Rudas László, hogy csak a legismertebb neveket említsük. A Horthy-fasizmus 25 éve megtizedelte a forradalmár toliforgatók sorát. Megölték Rózsa Ferencet, Rákosi Endrét, Alpári Gyulát, Kemény Tibort, Földvári Mihályt, tízeket, százakat. De mindig jöttek a párt hívó szavára akik a mártírok példájához méltó bátorsággal használták fegyverként író- szerszámukat, hogy helyet csináljanak a költő megálmodta, a párt meghirdette - tudatos jövőnek, a mi mai jelenünknek. Újságírónak lenni ma is nagyon szép, és semmi máshoz nem hasonlítható szolgálat. A sajtó mai feladata sem csak tükrözni a társadalom életét, hanem formálni is! Nemcsak informálni az olvasókat — népünket —, hanem tánítani arra az, aktivitásra, amely nélkül napi politikai, gazdasági, társadalmi, közművelődési feladataink nem valósulhatnának meg. A sajtó a munkás- osztály hatalmának elismert eszköze. Munkásai, újságírók, nyomdászok, lapterjesztők lehetnek párttagok és párton kívüliek, egyként vállalták és vállalják azt a feladatot, amit a sajtó, rádió, televízió dolgozóira bízott az MSZMP X, kongresszusa. \ A sajtó napján elődeinkre emlékezve a munkát is ünnepeljük. Pontosabban: munkánk tárgyát, azt a kollektív alkotást, amit népünk valósít meg az előttünk járt forradalmárok harcos szellemében szóló párt mai szavára. Mint minden ünnep, számvetés a magyar sajtó 1970. évi ünnepe is: felelősségtudó számbavétele feladatainknak! Tolna megyei Népújság munkatársai a sajtónap alkalmából megkoszorúzták a mártírok emlékművét.
